Ennek a cikknek a majdan elmúló járvány gazdasági utóhatásairól kellene szólnia, de ha tényleg arról szólna, ha jósolgatni próbálna, hogy mi megy fel, és mi megy le, akkor egészen biztosan kár lenne megírni és elolvasni is. Az ugyanis már most teljesen biztos, hogy nem ugyanabba a világba fogunk megérkezni a vírus legyőzése után, mint amelyikben előtte éltünk.

Vállalatok irányításáról gondolkodóknak célszerű megbarátkozniuk két, látszólag egymásnak ellentmondó kiindulóponttal. 

Egyfelől meg kell békélni azzal, hogy nem tudjuk, mi fog történni. Közelítőleg sem. Olyan alapvető dolgokat nem tudunk, minthogy mekkorát lép a világ az államkapitalizmus kiterjesztése felé, megváltoznak-e az erőviszonyok a globális hatalmi játékban, lesz-e olyan releváns méretű játékos a nemzetközi rendszerben, amelyik célszerűnek látja háborúval megtoldani a katasztrófát. Nem tudjuk, hogy lesz-e majd újra valóban kétszintű bankrendszer, az összeomlást követő felépülési időszakban lesz-e vágtató infláció. Komplett gazdasági szektorokról nem tudjuk, hogy piaci alapon képesek lesznek-e belátható időn belül tőke- és/vagy hitelfinanszírozáshoz jutni. Fogalmunk sem lehet a szokások, a kultúra megváltozásának mértékéről és irányairól, pedig ez önmagában is üzleti modellek sokaságának létét vagy nemlétét eldöntő kérdés.

Másfelől a világ tartóoszlopainak képlékennyé válása nehezen belátható lehetőségeket is megnyit mindenki előtt, aki komolyan gondolja, hogy emberek munkájának megszervezésére, hatékonyan együtt dolgozó, komoly értéket előállító közösségek építésére fordítja az energiái javát. Vállalatvezetők és üzletről gondolkodók számára egy ilyen kataklizma szakmai életük legkreatívabb szakaszát is elhozhatja, persze azután, hogy a puszta túlélés kérdései így vagy úgy, de lekerülnek majd a napirendről. Vállalatok ritkán kapnak ekkora esélyt, hogy újrafogalmazzák magukat, megszabaduljanak évtizedes görcsöktől, hosszú időn át feloldhatatlannak tartott dilemmáktól. 

A vállalatok ritkán kapnak ekkora esélyt, hogy újrafogalmazzák magukat.

Le lehet majd vágni végre azt a pár szent tehenet, amelyik nem hullik el magától, a gazdaság majdani újjáépülésének jó eséllyel nyaktörő tempójában lesznek friss szervezeti formációk, újonnan megtalált kommunikációs és vezetési metodikák. Poros, áporodott menedzsmenttechnikák enyésznek el hetek, hónapok alatt, iparágak határai mosódnak el, az emberek és a közösségek együttműködésre való képességéről pedig a legvaskalaposabb vezérigazgatók is megértik végre, hogy az a vállalatuk legfontosabb értéke – különben nem sokáig maradnak vezérigazgatók.

A bizonytalanság a járvány lecsengése után is alapélmény marad. A komoly arccal, pointerrel a kézben előadott jóslás, valamint a megalapozottnak eladott előrejelzés jó időre elveszíti becsületét. Az Excel-táblák évtizedek alatt mindent megfertőző járványa után egy fontos történelmi pillanatig az alkotóerő, a fantázia, a jóra, szépre törő, építő akarat, a közösségi szellem fogja mozgatni vállalatok egész sokaságát, ehhez nem kell majd divatos iparágakban huszonéves kaliforniai startuppernek lenni.

Aztán persze kialakul majd hamar az új rend és egyszerre megnyugtatóan és fájdalmasan fog hasonlítani a régire. A menedzsmenttechnikákba lassan visszaszivárog a tekintélyelv és a megingathatatlanul racionálisnak elképzelt adatvezéreltség, a szervezeteket ismét magáévá teszi majd a politikai ösztön és az intrika.

De az élmény, ami a túlélés után és a visszacsontosodás előtt jön, örökre a miénk marad.

A szerző a Concorde Értékpapír Zrt. üzletfejlesztésért és stratégiai tervezésért felelős igazgatója.