A múltnak már vége. Egy időre

Ennek a cikknek a majdan elmúló járvány gazdasági utóhatásairól kellene szólnia, de ha tényleg arról szólna, ha jósolgatni próbálna, hogy mi megy fel, és mi megy le, akkor egészen biztosan kár lenne megírni és elolvasni is. Az ugyanis már most teljesen biztos, hogy nem ugyanabba a világba fogunk megérkezni a vírus legyőzése után, mint amelyikben előtte éltünk.

Vállalatok irányításáról gondolkodóknak célszerű megbarátkozniuk két, látszólag egymásnak ellentmondó kiindulóponttal. 

Egyfelől meg kell békélni azzal, hogy nem tudjuk, mi fog történni. Közelítőleg sem. Olyan alapvető dolgokat nem tudunk, minthogy mekkorát lép a világ az államkapitalizmus kiterjesztése felé, megváltoznak-e az erőviszonyok a globális hatalmi játékban, lesz-e olyan releváns méretű játékos a nemzetközi rendszerben, amelyik célszerűnek látja háborúval megtoldani a katasztrófát. Nem tudjuk, hogy lesz-e majd újra valóban kétszintű bankrendszer, az összeomlást követő felépülési időszakban lesz-e vágtató infláció. Komplett gazdasági szektorokról nem tudjuk, hogy piaci alapon képesek lesznek-e belátható időn belül tőke- és/vagy hitelfinanszírozáshoz jutni. Fogalmunk sem lehet a szokások, a kultúra megváltozásának mértékéről és irányairól, pedig ez önmagában is üzleti modellek sokaságának létét vagy nemlétét eldöntő kérdés.