Kellene valami emblematikus díszletelem, gondolta a három alapító, Demény Eszter, Kovács Eszter és Sárdi Dóra a Pozsonyi Pagony gyerekkönyvesbolt megnyitása előtt, 2001 nyarán. Az utolsó simításokat végezték az ötven négyzetméteres újlipótvárosi üzleten, és Molnár Bea belsőépítész nagy örömükre egy hatalmas játékfát álmodott oda a Micimackóból ismert százholdas pagony szimbólumaként. A színes filccel bevont hungarocell fa alsó részében egy odú kapott helyet játszó- és búvóhelynek, olvasókuckónak.

„A teljes, kilencmilliós kezdeti befektetésből egymillióba került csak ez a fa, és persze hamar kiderült, hogy bizonyos szempontból hatalmas tévedés volt” – nevetnek ma már kezdeti ballépésükön. „A dizájnnak ugyan jót tett, a gyerekek tényleg imádták, de soha többé nem pompázott úgy, mint a megnyitó napján. Teljesen alkalmatlan volt ugyanis arra, hogy szépen fennmaradjon, hiszen mindenki fel akart rá mászni, az meg kimondottan rosszulesett nekünk, hogy rá kellett szólnunk a gyerekekre: vigyázzanak rá. Klasszikus színházi díszletelem volt, a férjem kollégája, Koloncsár Ferenc díszletfestő mester készítette el, csakhogy arra nem gondoltunk: amit egy színpadon évekig lehet kerülgetni, hiszen nem nyúlnak hozzá, egy gyerekkönyvesboltban nem ideális” – meséli Sárdi Dóra. (Férje, a szintén Pagony-résztulajdonos Gáspár Máté a Krétakör Színház ügyvezetője volt akkoriban.)

Tévedés ide vagy oda, ma is jellemző rájuk, hogy amiről azt gondolják, emblematikus, különleges lesz, és jót tesz a márkának, arra nem sajnálják a pénzt, és jócskán hagynak időt a megtérülésére. Néhány éve például harmincmillió forintot költöttek legnagyobb üzletükben, a Bartók Béla úti kétszáz négyzetméteres Pagonyban, a pincében kialakított Rumini kalandszobára, ahol szabadulós játékokat játszhatnak a gyerekek.

„Mi mindent lépésenként csinálunk, és ezért vannak fölösleges köreink. Ezt a teret például háromszor alakítottuk át, mert először itt még raktárak voltak, aztán kibővítettük az eladóteret kávézóval, pár évvel később pedig újra szétbontottuk az egészet, akkor lettek a foglalkoztatótermek” – mutat körbe Demény Eszter, miközben a könyvesbolt hátsó traktusában isszuk a kávénkat. Kissé kihűlt, a legnagyobb Pagony boltban ugyanis annyi szép pontot találtunk a fotózáshoz, hogy elszaladt az idő. „Dóri fodrászhoz ment, Eszti manikűröshöz” – mesélik nevetve, hogyan készül három negyvenes nő egy magazinfotózásra.

Mackóék uzsonnája
Kovács Eszter és Sárdi Dóra a 90-es évek elején együtt jártak a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba, és mindketten bölcsész irányban tanultak tovább. Barátnők maradtak, első fiaik is néhány hónapos különbséggel születtek meg 2000-ben. Amikor a srácok nagyjából egyévesek lettek, kimentek együtt a Vörösmarty téri Könyvhétre, hogy megnézzék, mit tudnak majd a gyerekeik olvasni. „Az volt az érzésünk, hogy vannak jó gyerekkönyvek itt-ott, de nehéz megtalálni őket. Egy kultikus darab, amit ott vettünk, azóta is megvan, az volt a címe, hogy Mackóék uzsonnája. Ilyesmi volt a felhozatal” – mondja Kovács Eszter. Először arra gondoltak, hogy alapítanak ketten egy gyerekkönyvkiadót. Eszter akkoriban irodalmi folyóiratoknál volt szerkesztő, kiváló könyvkiadós kapcsolatokkal: „Hát épp ezek a kapcsolatok beszéltek le arról, hogy saját pénzből belevágjunk néhány gyerekkönyv kiadásába.”

Még az Írók Boltjában is figyelmeztették őket, hogy nem könnyű a semmiből elindulni – igaz, aztán az Andrássy úti üzlet később afféle kistesójává fogadta a Pagonyt. Egy baglyot is küldtek nekik jelképesen, amit sokáig a Pozsonyi úti pénztárgépük mellett tartottak. „Az első években befogadtuk őket a könyvhéten: mi a bolt elé is ki szoktunk települni, nemcsak a Vörösmarty térre, és az első években megengedtük nekik, hogy két kempingasztallal társuljanak hozzánk, nekünk is jó színfolt volt a gyerekkönyvkínálat” – mondja Szakács János, az Írók Boltjának ügyvezetője.

Mert Eszter és Dóra nem adta fel egykönnyen: kitalálták, hogy ha nem lehet kiadó, akkor legyen legalább könyvesbolt. Felhívták Dóra Izraelben élő barátnőjét, Demény Esztert, akinek a nagymamája, T. Aszódi Éva sokáig a Móra Kiadó főszerkesztője volt. Eszter akkor már három-négy éve csak nyaranta jött haza izraeli üzletember férjével Magyarországra, közben fordításból élt. Az interjú alatt szép lassan kiderül, hogy valamilyen módon azért mindhárman korábban is kötődtek a könyvszakmához: Dóra nagyanyjának a Kossuth téren volt réges-rég egy icipici könyvesboltja. „Én már nem is jártam ott, csak miután a Pa­gonyt megnyitottuk, akkor mesélte el ezt nekem édesanyám.”

Mindannyian annyit tettek bele a közös üzletbe, amennyi pénzük éppen volt. Dóra például minden áron meg akart tartani a megtakarításaiból egymillió forintot – csakhogy az ügyvéd, aki a cégalapítást jegyezte, pont ennyit még szükségesnek tartott. „Azonnal telefonáltam az Emkénél lévő bankfiókba, hogy mennyi idő alatt tudják azt a milliót kifizetni, és rohantam oda” – emlékszik vissza. Demény Eszter férjén, Schlesinger Haimon kívül egyikük sem gondolta végig, mi lesz ebből. Haim viszont azt mondja, a Pagony volt élete legjobb befektetése. Az izraeli fiatalember volt hatuk közül az egyetlen, aki már korábban is komolyan üzletelt: a futárszolgálattól a csokikereskedésen át az informatikáig sok mindenbe belevágott.

A Pozsonyi Pagonyt ünnepélyesen 2001 októberében nyitották meg – de hogy 19-én vagy 21-én, arra már nem egyformán emlékeznek az alapítók. Arra viszont igen, hogy Békés Pál vágta át a szalagot, és még Janikovszky Éva is eljött. És amikor azt kérdezem, előfordult-e az elmúlt 19 évben, hogy valamin összevesztek ők hárman, diplomatikusan azt felelik: „pagonyos dolgon nem”. Az rögtön lejön, hogy családtagokra jellemző őszinteséggel reagálnak egymásra. „Eszti, most figyelj, majd utána megkeresed azt a fotót!” – szólnak rá például Kovács Eszterre, aki előkapja a laptopját a beszélgetés közben, hogy valamit megmutasson nekem.

Abban is egyetértettek a megnyitó előtt, hogy tele kell rakni a boltot. Akkor úgy érezték, hogy nagyon tele is van, aztán bekerült még egy könyves gondola, meg még egy – és ha most nézik a régi képeket, üresnek látják a teret. Azonnal elkezdtek játékot is árulni, abból is minőségit: a Djeco és a Plan Toys kreatívjáték-márkák azóta is ugyanolyan jól mennek a Pagonyban.

A T. Aszódi név szakmai körökben nyitott kapukat, meg persze jobb terjesztési százalékokat hozott a semmiből felbukkanó pesti gyerekkönyvesboltnak. Sokan adtak a Pagony­nak könyvet bizományba, és bár akkoriban kevesebb kimondottan gyerekkönyvekre specializálódó kiadó működött, a nagyok mind foglalkoztak gyerekkönyvekkel. A piacvezető a Móra volt, de még nem olyan, mint ma: egészen a 2010-es évekig tartott, mire Janikovszky János tulajdonos visszaszerezte a sok régi klasszikus mórás szerzőt. A kisebb szereplők közül ott voltak például a Holnap, a Cicero, a Babilon, a General Press vagy a Holló gyerekkönyvei, de a két nagy könyvóriás, a Líra és a Libri csak később startolt el kimondottan gyerekkönyvekre szakosodott kiadójával, a Manó Könyvekkel, illetve a Kolibrivel.

„Nagyjából a mi indulásunkkal együtt robbant be a gyerekkönyvpiac, nem sokkal utánunk indult például a Csimota, illetve akkoriban lett a Csodaceruza magazin is” – mondja Kovács Eszter. A 2000-es évek elején még egyszámjegyű volt a gyerekkönyvek részesedése a teljes könyvpiaci forgalomból – mostanság ez az arány már 25 százalék, karácsony előtt pedig jóval magasabbra ugrik.

Rém jól hangzott a bolt neve
Egy tavaszi napon Marék Veronika író-grafikus sétált be az üzletbe, hóna alatt néhány Kippkopp mesekönyvvel, amiket saját kiadója, a Ceruza jelentetett meg. Azért hozta, hogy a Pagony is árulja őket. „Rém jól hangzott a bolt neve, hogy Pagony, a Micimackóból, és szenzációs volt, hogy a gyerekek felmászhattak a könyvek között egy nagy fára. Különösen nagy élménynek számított ez az üzlet akkor, mert addig nem volt olyan bolt, ahol játékokat és könyveket egy helyen lehetett fellelni. Hamar odaszoktunk” – meséli Veronika csaknem húsz évvel később, a legújabb Pagony üzlet (a régi Anno Mesebolt) szomszédságában, a Krisztina körúti Csészényi Kávézóban, ahol törzsvendégként tisztelik. Úgy emlékszik, amikor a boltban annak idején beszélgetni kezdett a tulajdonosokkal – akik persze sokszor még maguk ültek a pult mögött –, szinte azonnal szóba került a Boribon mesesorozat, amiből korábban, a 70-es években már megjelent öt rész. 

A 2000-es évek elején még egy számjegyű volt a gyerekkönyvek részesedése a teljes könyvpiaci forgalomból – mostanság ez az arány már 25 százalék, karácsony előtt pedig jóval magasabbra ugrik.

„A Boribon születésnapja lett az első saját kiadású könyvünk, éppen a Pagony első születésnapjára jött ki” – mondja Sárdi Dóra.  Összesen tizenhat Boribon-kötet jelent meg, a legutóbbit, a Boribon mackóit éppen a márciusi karantén előtti napokban adták ki, és online egész jól fogyott. „Pedig tavaly ünnepélyesen bejelentettem, hogy nem készítek több Boribon-könyvet, most már a fiataloké a terep” – nevet a 82 éves meseíró.

Az első új Boribon-mese, amit kimondottan a Pagonynak készített Marék Veronika, a Boribon beteg című könyv volt. „Nap mint nap tapasztaltuk, hogy volna igény egy alapkönyvre betegség témában, addig egyáltalán nem lehetett ugyanis ilyesmit a gyerekek kezébe adni” – mondja Dóra, hozzátéve, hogy mindig is igyekeztek folyamatos, közvetlen kapcsolatot fenntartani a vevőkkel, hogy az igényeiket minél jobban lássák. Így jelentek meg például a fiús témák is: Boribon autózik, focizik, kirándul.

„A legjobb lehetőség, amikor ott állsz a boltban, és te adod el a könyveket, mert így pontosan látod, hogy mire van kereslet. Nem is lehetett volna szerencsésebben kezdeni a kiadó felépítését: napi nyolc órában személyesen gyűjtötték a tapasztalatot” – mondja Balázs Eszter Anna, a Libri csoporthoz tartozó Kolibri Kiadó főszerkesztője. Szerinte a Pagony nagyon igényesen építette fel a kínálatát, sok különlegességet hozott be a kezdetekkor. Természetesen ahogy nőttek, úgy lettek valamelyest piacorientáltabbak is, és ma már a gyerekkönyvek igazán széles skáláját kínálják.

Egyszer Bartos Erika is betért a boltba. Neki előzőleg, 2002-ben csak az Anna és Peti sorozat történetei jelentek meg egy miskolci szakkönyvkiadó gondozásában, akkor még egy-egy mese volt egy különálló füzetben. „Olyan lenyűgöző portfólióval, könyvtervekkel, rajzokkal állt elénk, és annyira megszállottnak látszott, hogy egyértelmű volt: vele kell dolgoznunk” – mondja Dóra. Az első Bogyó és Babóca kötetet 2003-ban adta ki a Pagony, és az első években azonnal három–négyezer fogyott évente. És bár 2016-ban elváltak az útjaik, Dóráék azt mondják, ma is nagyon büszkék ezekre a mesekönyvekre, és sokat köszönhetnek egymásnak Erikával.

Kiadó vagy könyvesbolt?
Időközben, 2003-ban megnyitották a Lövőház utcában a Kispagonyt, mert még akkor is azt gondolták, elsősorban könyvesbolt-hálózat szeretne lenni a Pagony. „A Friss tinta! című versantológia volt a vízválasztó: azt annyira szuper volt csinálni, hirtelen visszatértem az eredeti szakmámhoz, a szerkesztéshez. 2005 karácsonyára jelent meg az első kiadás, a Csimotával közösen, és akkora szakmai és közönségsiker lett, hogy azt mondtuk: szeretnénk most már tényleg komolyan venni magunkról azt, hogy elsősorban kiadó vagyunk” – mondja Kovács Eszter, aki szerkesztőként is jegyezte a válogatást.

A Lövőház utcai boltot hamar be is zárták, mert nem hozott elég forgalmat, a vele járó munka viszont annál több fejfájást. És közben már ők sem tudtak igazán beállni személyesen, mert egyre-másra születtek a gyermekek mindhárom családban. Felkértek egy tanácsadót, aki átvilágította a céget, és ő is arra jutott: Pagony inkább kiadó, elég neki egy mintabolt.

Aztán csak a kiadó mellé nőtt a bolthálózat, igaz, jóval később, 2012 után. Most, hogy összesen tizenegy üzletük van – hat vidéken (ezek közül négy franchise), öt Budapesten –, kezd körülbelül felesben lenni a kiadásból és a kereskedelemből származó bevétel. A kiadó ugyanis hamar átvette a vezetést, annak ellenére, hogy az első években csak évi öt-hat új könyvet jelentettek meg. Ma már évi hetven–nyolcvan ez a szám.

A Boribon és a Bogyó és Babócák mellett Berg Judit Rumini sorozata hoz évek óta évi húszezer példány körüli forgalmat. Persze az első rész megy a legjobban, ami ma már kötelező olvasmány sok iskolában. Pedig Eszterék először el sem olvasták a kéziratot, amit Judit elküldött nekik. Addigra már túlvoltak a Panka és Csiribí kiadásán, és Berg Judit a nagylányának kezdte mesélni fejből a kisegér történetét, majd egyszer karácsonyi ajándéknak le is írta neki, saját illusztrációkkal kinyomtatva. Közben elküldte a Pagonynak is, de Eszterék azt mondták, nem terveznek nagyobbaknak szóló regényeket, egyelőre maradnának az óvodás meséknél. „Aztán amikor egyszer átjöttek hozzánk vendégségbe – mert mint régi, egyetemi barátok, családilag össze is jártunk –, a lányom, Lilu előhozta a kincsét, az én Rumini-meséimet, és Eszterék Bálint fia teljesen eksztázisba került tőle” – meséli Berg Judit, hogyan lett a Ruminiből mégis pagonyos könyv.

Az első rész 2005-ben jelent meg, és 2006-ban máris az év mesekönyve lett, sőt általános iskolai segédanyag is készült hozzá. „A felnőttkönyvekből ugyan egyszer, megjelenés után sokkal többet, akár hatvanezret is el lehet adni, de a gyerekkönyvek évekig, sőt évtizedekig árulhatók, a legsikeresebbek úgy évi tízezres példányszámokkal” – mondja Demény Eszter, aki a terjesztésért is felel. Bár a névjegykártyájukra nem írnak titulust, azt mondják, hogy mindhárman mindenbe beleszólnak. Sőt a férjeik is, akik közül Máté a rendezvények szakértője, Péter ügyvezető igazgatóként „alapember”, többek között az IT feje, Demény Eszter férje, Haim pedig a marketingben segít.

Demény Eszterre mutogatnak Dóráék akkor is, amikor elmondom, hogy a szakmában nagyon ügyesnek tartják a Pagonyt, amiért minden kiadványa szinte állandóan kapható, láthatóan jól menedzselik az újranyomásokat. „Kétezernél kevesebbet nem érdemes egyszerre újra kiadni, viszont azt idejében kell, mert ha már eltűnt a piacról egy könyv, akkor azt újra fel kell építeni” – árul el Eszter egy kulisszatitkot. „Gumiból lehetnek a raktárfalaik! Általában folyamatos küzdelmet jelent a kiadóknak, hogy minél több jó könyvet piacon tartsanak. A Pagonynak ezért is előnyös a sok saját bolt, és jó üzleti modell, hogy vidéken is megjelentek” – mondja Balázs Eszter Anna. A bolthálózattal együtt árbevételben tavaly már a Mórát is megelőzte a Pagony pár százmillió forinttal.

A top 5 sorozat, és azokon belül a legjobban fogyó címek, példányszámokkal:

Már menőség pagonyos szerzőnek lenni
A saját kiadású könyvek kétharmada magyar, egyharmada fordítás – nem véletlen, hogy a gyerekkönyvkiadás Magvetőjeként gondolnak magukra (illetve a szakmában mások is rájuk), meg persze a gyerekkönyvesboltok Írók Boltjaként. Marék Veronika szerint is elképesztően tehetséges szerző- és illusztrátorgárdát nevelt ki másfél évtized alatt a Pagony. „Ez az egész egy tündérmese: hat ember alapította, és majdnem húsz év után még mindig együtt vannak, nem sértődtek meg, nem vesztek össze – Magyarországon, valljuk be, ritkán történik ilyen” – nevet. „Azt szeretjük, ha egy szerző nemcsak egy könyvet ír, hanem hosszú távon lehet építeni rá, így brand lesz ő maga is” – mondja Kovács Eszter.

Úgy tűnik, van, akinek még így is kicsi a Pagony: Berg Judit Lengemesék sorozata például már a Central Médiacsoportnál jelent meg, a nagyobbaknak szóló Alma, a Drifter, illetve az Őrzők című regényeit pedig egy kis kiadó, az Ecovit gondozta. „Az Ecovit adta ki annak idején a legelső könyvemet, a Hisztimeséket, ezért vagyok hűséges hozzájuk a közös ötleteknél, hiszen ők indítottak el az írói pályán. A Central pedig mesesorozatot, rajzfilmet ígért a Lengemesékhez, azt a Pagonnyal nem tudtuk volna megcsinálni. De ha önálló ötletem van, ma is mindig  Eszteréket keresem meg vele először” – mondja Judit.

Az utóbbi pár év nagy találata a Pagonynál Dániel András Kuflik sorozata volt. „Őt az egyik illusztrátorunk, Pikler Éva ajánlotta be, de eredetileg nem is könyvötlettel, hanem egy interaktív applikációval jöttek hozzánk, amire mi azt mondtuk: túl drága, legyen először mesekönyv. Ez lett a Matild és Margaréta, ami szerintünk csodálatos, de egyáltalán nem vált belőle siker” – mondja Eszter. András minden megbeszélésen megszállottan rajzolgatta a kis figuráit a kollégák jegyzetfüzeteibe is, ezután döntöttek úgy közösen, hogy előkapják az asztalfiókjában heverő kuflikat. „Barbapapa-szerű figuráknak láttam őket, és rétegcuccnak gondoltam, nem is reméltünk akkora népszerűséget tőlük, mint amekkora lett” – teszi hozzá Eszter, hogy néha nehéz megjósolni, miből lesz kasszasiker. Hasonlóan váratlanul futott be például Czigány Zoltán Csoda és Kószája.

„Sokan megkeresnek minket, de a mai szcéna egészen más, mint a húsz évvel ezelőtti, nekünk is proaktívabbnak kell lennünk” – mondják a szerzőkiválasztásról. Nagy találat az utóbbi években a színházi világ, ahonnan jól író profi szerzők jöttek, például Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Kolozsi Angéla, Szabó Borbála és Tasnádi István. Emellett egyre több szépirodalmi szerzőnek jelenik meg gyerekkönyve a Pagonynál, így mostanában Bán Zsófiának, Kiss Judit Ágnesnek, Kiss Noéminek, Kerékgyártó Istvánnak vagy Vörös Istvánnak. „Már menőség pagonyos szerzőnek lenni” – mondja Dóra.

Olyan is van persze, hogy egy-egy szerző minden potenciális kiadónak elküldi a kéziratot. „Betervezett könyvekről azért ritkán beszélünk, ennyi óvatosság mindenkiben van, és gyakran látom, hogy amit én visszadobtam, az kijön máshol, vagy fordítva. Néha amiatt bosszankodunk, ha egy ötletet a másik valósít meg előbb” – mondja Balázs Eszter Anna. Szerinte a szókimondóbb, bevállalósabb könyvek sokkal inkább szerepelnek a Kolibri kínálatában, mint más kiadóknál. „David Walliams provokatív humora a Pagonynak talán sok lett volna, vagy Jo Nesbo pukiporos gyerekkönyveit is csak a Kolibri merte magyarul kiadni. De nyilván a Pagonynak is vannak szerelemgyerekei – és amíg ezek is jellemzőek egy kiadói listára, addig van rendben egy kiadó. Nem szabad mindig csak a széles piacra gondolni.”

Piaci résnek gondolták a Pagony-tulajok az ifjúsági könyveket: a Tasnádi Istvánék rádiójátékából könyvvé avanzsáló Időfutár volt az első terméke néhány éve kitalált kiadójuknak, amelynek a Tilos az Á fantázianevet adták. Ahogy mesélik: „A gyerekeink a 2010-es évek elején lettek tizenkét–tizenhárom évesek, úgy éreztük, hogy erre a korosztályra érdemes külön fókuszálni.” Ifjúsági kiadóként azért nem ők voltak az elsők: nagyjából egy időben fogott bele a Kolibri is a Magasfeszültség, a Móra pedig a Tabu szóval megkülönböztetett, tizenéveseknek szóló könyvek kiadásába. Aztán szép óvatosan minden cég visszavett.

„Tizenkét éves korig elég a szülőt bombázni, mert ő választ könyvet, a fölött már bajban vagyunk, mert még azt sem mindig könnyű megállapítani, hogy az adott szöveg jó-e a korosztálynak” – mondja Kovács Eszter. Mindenesetre a Tilos az Á-nál is a szépirodalom nyert – az egyik legmenőbb kiadvány a Szívlapát versantológia lett –, pedig azt gondolták, itt nem lesznek annyira szigorúak a minőséggel. „A fiúkat tizenkét éves koruk körül veszítjük el, a lányok egy picit tovább kitartanak a könyvek mellett, de manapság legkevésbé vágynak ebben a korban a magányra, inkább kimennek a digitális világba, aztán vagy visszajönnek, vagy nem” – teszi hozzá Demény Eszter.

Amikor kitalálták a nevet, írni akartak egy levelet a volt Tilos az Á klub tulajdonosainak, hogy tudjanak a névhasználatról, de épp akkor kaptak tőlük értesítést, hogy ők meg Pagony Kertnek szeretnénk elnevezni a Gellért Fürdő mellett megnyíló új romkocsmájukat. (Akkor még nem volt meg a Bartók Pagony.) Persze kölcsönösen engedélyt adtak egymásnak.

PAGONYOSÍTOTTUK
Gyerekeikről azért büszkén mondják, hogy igenis olvasnak. Demény Eszter lánya, Dana, illetve Kovács Eszterék Lizája nyaranta rendszeresen bekapcsolódnak a munkába. „Liza naprakész az összes könyv címéből, el tudom képzelni, hogy egyszer átvenné a szerkesztést, de egyelőre egyikünk gyerekei sem készülnek a generációváltásra” – mondja Kovács Eszter. 2012-ben igazoltak egy független, közgazdász ügyvezetőt, Ürögdi Andrást maguk mellé, aki – „bár pagonyosítottuk valamennyire, és azóta már neki is négy gyereke van” – alapvetően a számok embere. „Azt hozza, ami belőlünk mindig hiányzott, pragmatikusan lát dolgokat.”

Még mielőtt itthon megjelent a koronavírus, ők már pilot hetet tartottak: megnézték, milyen az, ha mindenki otthonról dolgozik, hogy ne kelljen majd kapkodniuk, ha netán kitör a járvány. Az előnyüket ki is tudták használni, a webáruház forgalma kétszeresére-háromszorosára nőtt az átlagosnak (békeidőben két bolt forgalmát hozta), és nagyon sok tartalmat is szolgáltattak. „Senkit sem küldtünk el, pedig a boltokban sok ember maradt feladat nélkül, és nem csökkentettünk fizetést sem.” Azt remélik, hogy egy picit magasabb szinten stabilizálódik a webes forgalom, mint a járvány előtt volt.

Most mintha minden újra elölről kezdődne: a három házaspár szeptemberben játékboltot nyit, megint a Pozsonyi úton, és nagyjából ugyanazzal az indítékkal, mint annak idején a könyvesboltnál. Öt éve játékokat is készítenek, minden pagonyos márkához vannak már társasjátékaik, kártyáik – a Ruminihez, a Boribonhoz és a Kuflikhoz is. De ahogy könyvekből sem csak pagonyosokat árulnak, az új játékboltban sem kizárólag sajátokat tartanak majd. Ezzel is úgy vannak, mint csaknem húsz éve a könyvekkel: „Nincs igazán igényes játékbolt, ahová szívesen mennénk. Most lesz egy.”

Pozsonyi Pagony Kft.

Alapítás:
2001

Tulajdonosok:

Banyó Péter,
Kovács Eszter,
Sárdi Dóra,
Gáspár Máté, Demény Eszter, Schlesinger Haim

Alkalmazottak száma:
54 fő

Árbevétel
(milliárd forint):
2018
1,4
2019
1,6

Adózott eredmény
(millió forint):
2018
128,2
2019
99,5

Forrás: Bisnode