Már több mint négy év telt el azóta, hogy az Uber kivonult az országból. Sokat vitáztunk akkoriban arról, hogy a szabályozó hatóságnak bele kell-e szólnia a piac működésébe, de abban már akkor is egyetértettünk, hogy az Airbnb napjai meg vannak számlálva. Az Airbnb helyzete ugyanakkor némileg eltér az Uber esetétől, noha annak szabályozása sem a problémát orvosolta, hanem […]
Már több mint négy év telt el azóta, hogy az Uber kivonult az országból. Sokat vitáztunk akkoriban arról, hogy a szabályozó hatóságnak bele kell-e szólnia a piac működésébe, de abban már akkor is egyetértettünk, hogy az Airbnb napjai meg vannak számlálva.
Az Airbnb helyzete ugyanakkor némileg eltér az Uber esetétől, noha annak szabályozása sem a problémát orvosolta, hanem egyszerűen ellehetetlenítette a társaság működését. Az Uber elleni legmarkánsabb érvek az adóelkerülés, illetve a taxisokhoz képesti lazább szabályozói környezet voltak. Utóbbi talán az Airbnb esetében is fennáll, de az adó kérdése semmiképpen: általa a bérbeadás piaca fehéredett, és félő, hogy az új szabályozás a tendencia visszafordulásához vezet.
Persze lehet pozitív hatásról is beszámolni, ha az így felszabaduló kínálat hirtelen megjelenik a budapesti hosszú távú bérbeadás piacán, nyomás alá helyezve az árakat, és számos magyar fiatalnak megadva a lehetőséget, hogy a külváros helyett a belvárost válassza. Ugyanakkor fontos érv a szabályozás ellen a magántulajdonhoz való jog, és annak korlátozása. Szobák, ingatlanok bérbeadása mindig is működött Magyarországon, gondoljunk csak a balatoni Zimmer frei hirdetésekre. A különbség az, hogy ezekkel szemben az Airbnb hasonló árszint mellett jobb minőségű megoldást kínál, átlátható platformon, ami az ideutazók számára garancia a minőségre. Nem beszélve arról, hogy a fiatalabbak a pár perc alatt telefonról lefoglalható kislakásokat preferálják a szállodákkal szemben, részben az árazás, részben a végtelenül egyszerű online kommunikáció miatt.
Legfontosabb borvidékünk elsőszámú női arca lett még azelőtt, hogy nők a szakmában csoportosan megjelentek volna – ráadásul külföldi létére. Berecz Stéphanie előtt bőven álltak akadályok, de franciás eleganciával vette őket szépen sorra.
Franciaországban a mindennapok része a bor, de a hétvégéé feltétlenül. Az ebéd előtti aperitif egy pohár, amit az ember megoszt a szomszédjával, ropogtatni valóval vagy falatkákkal kíséri, miközben beszélget, és mielőtt megy tovább a dolgára. „Ez itt nem szokás” – mondja fájlalva Berecz Stéphanie.
Folyton mosolyog, és inkább a tettek, mint a szavak embere. Lendületesen mozog, sztori közben is tesz-vesz, és ha mellém ül is, inkább a jövőről és Tokaj-Hegyalja kihívásairól és lehetőségeiről beszél, mint a múltjáról. Huszonhárom évesen, majdnem harminc éve jött Magyarországra néhány hónapos szakmai gyakorlatra, hogy ezzel befejezze a bordeaux-i borász szakmérnöki képzést. Aztán a hónapokból évek és évtizedek lettek, és már jövő generációkban gondolkodik.
„A nagybátyám hobbija volt a borkészítés, a szüleim mezőgazdasággal foglalkoztak a Loire-völgyben. Az egyik bátyám már 17 évesen gyűjteni kezdte a finom palackokat.” Bár a tízgyerekes Richard család nem volt kifejezetten bortermelő család, de mint minden franciának, kultúrájuk és mindennapjaik része volt a bor, és Stéphanie nagybátyja könyveit lapozgatva beleszeretett a szakmába. Bordeaux-ba ment, a világ legnevesebb borvidékének egyetemét járta ki, és amikor francia befektetők a rendszerváltás után Tokajra tették a kezüket, a lány észrevette a keleti gyakorlatszerzési lehetőséget.
„Sok rossz bor volt. Huszonöt évvel ezelőtt nem gondoltuk, hogy ennyi időbe telik majd felépülni” – válaszolja, amikor azt kérdezem, 1994-ben miben látta meg Tokaj potenciálját, mi volt itt vonzó egy Loire menti borászlány számára.
„A világ számos pontjáról hívtak ide szakújságírókat, hogy muzeális borokat mutassanak nekik, volt lehetőségem kísérni őket. Voltak kiváló évjáratok.” Az AXA tulajdonában álló Disznókő Szőlőbirtok állást ajánlott neki, aztán a szerelem is megtalálta. A borászból évek múltán a százhektáros birtok főborásza lett, egyre kevésbé volt kérdés a maradás. „Egy év után már egész jól dadogtam a magyart. De nyolc év kellett, hogy úgy olvassak újságot, hogy nem fáraszt el.”
A Tarcal melletti Disznókőnél eltöltött tíz év nem hagyta újabb ambíciók híján. „Éreztem magamban, hogy többet tudok tenni a szüreti válogatás kapcsán.” 2004-től a Pannon Tokaj borászaként dolgozott Tolcsván, majd Mádra ment, hogy még több dűlőt és hegyet ismerhessen meg. A szintén francia tulajdonú Holdvölgy Pincészet élén, 2006 és 2013 között már országszerte ismerték a nevét. De addigra a saját birtok is felépült.
Az út mutatja
„Nem akartam a bornak a Berecz nevet, mondtam Zsoltnak, találjon egy olyan szót, amiben nincsen sz, zs, cz, dzs – voltak tiltólistás betűk. Egy napon belül előállt a Kikelet névvel, ez sok nyelven jól hangzik. Más kérdés, hogy idővel az én nevem jóval ismertebb lett, mint a pincéé, az új dizájnban ezért került az is előtérbe” – mondja Stéphanie, miközben egy palack furmintot kér férjétől, aztán később tölt is a poharakba.
2013-ban épült tarcali kóstolótermük, az Ízműhely teraszán ülünk pár sor szőlő alatt, és bár hétfő dél van, a falusi utcán sokan járnak, sokan be is néznek, ahogy az Áldó Krisztus szobor felé mennek a kis hegyen. A pár a 90-es évek közepén ismerkedett meg, a helyi születésű Berecz Zsolt is a Disznókőnél dolgozott, annak ellenére, hogy akkoriban a sört még jobban szerette a bornál. „Vasárnaponként volt időm főzni, és én mindig bontottam az ételhez bort. Egy idő után már ő reklamált, ha nem így lett.”
Zsolt tudta, mire képesek Tarcal szőlői, és az édesanyja által az 50-es években megvásárolt középkori borospincéhez 2002-ben vettek két hektár közeli termőterületet. „Ez nem hirtelen befektetés, minden apró lépésenként haladt előre.” A kettőből azután lett öt hektár, hogy rájöttek, ennyi kevés az exporthoz. Ma már hét hektáron gazdálkodnak, de a birtok tíz év alatt az odafigyelést is megkövetelte magának, Stéphanie 2013-ben otthagyta főállását, még két évig tanácsadóként dolgozott a Royal Tokajnál, azóta csak saját szőlőire koncentrál.
Kikelet borok
Kikelet Lónyai Hárslevelű 2018 Karakteres, elegáns bor ötven év körüli szőlőtőkékről. A spontán erjedés és a fahordós érlelés jegyei szépen kiegészítik, bujává, teltté és gazdaggá teszik a szőlőfajtára jellemző kedvességet, virágosságot, propoliszos jegyeket. Érett barack és hársfavirág, jó elmerülni benne. 4900 forint
Kikelet Édes Szamorodni 2016 Kristálytiszta szamorodni, a műfaj mintapéldája. Virágpor és méz az ízjegyei között, aszalt kajszi és trópusi gyümölcsök. 118 gramm/liter cukrát lendületbe hozza a több mint 8 grammnyi sav. Harmonikus, elegáns, hosszan érlelhető. 8900 forint (0,5 liter)
A budapesti Onyx és Stand Michelin-csillagos éttermekben mindig kaphatók Kikelet borok. De ott vannak Európa-szerte, az Egyesült Államokban is, negyvenszázalékos az exportarány – annak ellenére, hogy a borász azt állítja, sosem volt ideje kereskedelemmel és marketinggel foglalkozni.
„Tavaly egy svájci férfi ideautózott, miután Budapesten egy étteremben kóstolta a boromat. Tegnap egy filmes járt itt, miután Berlinben találkozott egy palackkal, és megtudta a címet. Telepakolt autóval ment el. Hatalmas elismerés, nagyon jó érzés, amikor a gasztróban elhelyezik a borodat, megerősít az elképzeléseidben, abban, hogy jó irányba haladsz.” A Kikelet ugyanakkor nem szállt el az árakkal, száraz tételei 3300 és 6400 forint között mozognak, az édesek 3300 és 27 ezer forint között.
„Utóbbi egy aszú, rendkívüli bor. Tudom, hogy tudnám magasabbra pozicionálni, de még nincs rá ingerem, még elérhető szeretnék lenni.”
Habár Hegyalján a legtöbb pince számára a furmint számít kiemelt szőlőfajtának, a Kikelet tarcali löszös területein a hárslevelű a legszebb, ebből készülnek a pince csúcsborai és pezsgő is. Gyümölcsösség, virágosság és (francia) elegancia jellemzi őket, meg hosszú eltarthatóság. „Keresek egy ízvilágot, ami részben abból adódik, hogy honnan származom.” Stéphanie azt mondja, az ő borát, ha valaki hazaviszi, és csak hat év múlva bontja ki, akkor is inkább kellemes meglepetés éri majd, mint csalódás. „Luxustermék nem eshet szét pár év alatt” – ehhez tartja magát.
„Az, hogy az elegancia és a harmónia a fő cél, biztosan a franciaságából adódik. Mindig nagy élmény vele kóstolni, tanulságos, ahogyan észreveszi a finomságokat. Neki a legkisebb részlet is számít” – mondja Osváth Fruzsina. Ahogy Stéphanie, ő is 24 évesen jött a borvidékre, és máris egy felelős borász pozícióban találta magát, azzal egy időben, hogy Stéphanie-t is leigazolták külső tanácsadónak a Royal Tokajhoz. „Ő volt a példám, hogy márpedig lehet itt érvényesülni betelepülőnek is, nőnek is, túl lehet lépni a negatív dolgokon.” 2012-ben indult munkakapcsolatukból mára erős barátság lett.
A Kikelet legfontosabb szőlőterületei mind a tarcali Krisztusra néznek, ami az Ó-temető feletti dombról vigyázza a települést
„Beilleszkedéshez az a legjobb, ha az ember gyökereket ereszt. Ez lehet a család vagy lehetnek barátok. Amikor idejöttem, itthon nem voltak borász hölgyek, nem voltak fiatalok és kistermelők sem. 1999-től vált könnyebbé – mondja Stéphanie.
„Nőként? Az elején azt hittem, hátrány, de úgy tűnik, hogy nem az.”
Mára a francia hölgyet a magyar borászok nem egyszerűen befogadták, hanem igen nagy becsületet vívott ki magának. 2014-ben a Borászok Borászának választotta a szakma, a Gault Millau szaklap pedig az Év Borászatának a Kikelet birtokot. „Ő azoktól az emberektől tanult Bordeaux-ban, akiket a magyar szakma csak úgy ismer, mint akik a tankönyveinket írták. Olyan helyről jött, amit a szakma nagyra értékel” – egészíti ki Fruzsina.
A Kikelet ma öt-hat főnek ad munkát folyamatosan, a szőlőért elsősorban Zsolt, a pincemunkákért Stéphanie felel. „Zsolt félénkebb. Precíz, megfontoltabb, mint én, és szívén viseli a szőlő sorsát, ez az én szerencsém.” A feleség ugyanakkor szintén híresen precíz, ha kell, többször szüretel egy területről, kíméletesen présel, és a hordós érlelésre sem sajnálja az időt.
Fiuk hamarosan a kereskedelmi és marketingfeladatokat veheti át, Zsolt idősebb lánya a vendéglátásban segít. Utóbbi is egyre fontosabb, a kis delikáteszként is funkcionáló kóstolótermükből pár éven belül bisztró lehet. A 2015-ben átadott Krisztus-szobor vonzza a turistákat Tarcalra, főleg a járvány óta élénkült meg a forgalom – ami különösen úgy öröm, hogy a tavaszi hónapok nyolcvanszázalékos kiesést hoztak az export és a budapesti gasztronómia befagyása miatt.
Az apró, sötét pincében, ahol láthatóan logisztikázni kell, hogy az összes francia és magyar hordó is elférjen, még háromhektárnyi szőlő borának juthat hely, a tervek szerint a Berecz-birtok egyszer tíz hektárra nőhet, de majd csak akkor, ha eljön az ideje. „Mindig alakultak a dolgok, mindig úgy jönnek a lépések, mintha az út mutatná, hogy merre kell haladni.”
Tokaj Kikelet csoport (Tokaj Kikelet Pince Kft. és Kikelet Íz Műhely Kft.)
A hazai piacot megelőzve ismerte fel a véleményvezérek növekvő erejében rejlő lehetőségeket a Post For Rent. A cég hiánypótló platformmal és integrált, all-in-one szolgáltatási palettával biztosít influenszer marketing támogatást mindenkinek, a startupoktól a Fortune 500 vállalatokig.
Személyisége nem egyszerű, de Szekeres Viktor bulldogként megy előre. Átadta IT-cége vezetését, és tőzsdére vitte a Glostert. Mert az iszonyatos versenyben növekednie kell, és ezt a tőkepiacról finanszírozza.
1,17 millió ember. Ennyien iratkoztak fel Dancsó Péter Videómánia című Youtube-csatornájára, ami elsőként lépte át a bűvös egymilliós számot a magyar nyelvű tartalmat előállító videós piacon. A harsány, gunyoros youtuberről úgy hírlik, bizalmatlan, határozott ember, mindig övé az utolsó szó. Az interjún másfél hetet gondolkodott, de csak belement, és élőben prezentálta, milyen is egy Dancsó-videó.
