Gulácsi Péter szerint a kiegyensúlyozottság nélkül nem tudna ott lenni négy-öt éve a tűz közelében, de még innen is feljebb akar lépni. Akiben nincs ambíció, nem futballista, aki fél a nyomástól, nem való erre a szintre. Nagyinterjú becsvágyról, pénzről és az igazságtalan harcról, amiben emberek hihetetlen erőket mozgósítanak a gól haláláért.
A világ legigazságtalanabb dolga kapusnak lenni? Oh, persze!
Arra gondolok, hogy a foci azért mégiscsak a gólról szól, végül is a te munkád is, csak épp annak elkerüléséről. A feleségem mesélte, hogy amikor az 1. FC Köln ellen gólpasszt adtam Timónak (Timo Werner csatár – a szerk.), beírta a nevemet a Twitterre, és nem tudott a lap aljáig görgetni, annyian említettek meg. „Mi lett volna, ha gólt lősz?” Én tudom a szerepemet a csapaton belül, és ezt a fajta figyelmet senkitől sem irigylem, a feladatommal vagyok elfoglalva.
És az nem igazságtalan, hogy olyan klubok vannak ott rendre a Bajnokok Ligájában (BL), akik számolatlan költik a – sokszor megkérdőjelezhető forrásból származó – pénzt a focira? A lobbierejük akkora, hogy gyakorlatilag bebetonozták magukat a sorozatba a kvalifikációs szabályok megváltoztatásával. Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? A BL top csapatai miatt is nézik ennyien a sorozatot, és ők részt kérnek maguknak, hogy minél többször ott lehessenek. A végén, akárhogy is, de a pályán dől el a meccs. Összevásárolhatják a legjobb játékosokat, de nem csak huszonkét vagy harminc jó játékos van a világon. Ez az, ami a futballban a legszebb: hiába adottak az erőviszonyok, bármi megtörténhet.
Már több mint négy év telt el azóta, hogy az Uber kivonult az országból. Sokat vitáztunk akkoriban arról, hogy a szabályozó hatóságnak bele kell-e szólnia a piac működésébe, de abban már akkor is egyetértettünk, hogy az Airbnb napjai meg vannak számlálva. Az Airbnb helyzete ugyanakkor némileg eltér az Uber esetétől, noha annak szabályozása sem a problémát orvosolta, hanem […]
Már több mint négy év telt el azóta, hogy az Uber kivonult az országból. Sokat vitáztunk akkoriban arról, hogy a szabályozó hatóságnak bele kell-e szólnia a piac működésébe, de abban már akkor is egyetértettünk, hogy az Airbnb napjai meg vannak számlálva.
Az Airbnb helyzete ugyanakkor némileg eltér az Uber esetétől, noha annak szabályozása sem a problémát orvosolta, hanem egyszerűen ellehetetlenítette a társaság működését. Az Uber elleni legmarkánsabb érvek az adóelkerülés, illetve a taxisokhoz képesti lazább szabályozói környezet voltak. Utóbbi talán az Airbnb esetében is fennáll, de az adó kérdése semmiképpen: általa a bérbeadás piaca fehéredett, és félő, hogy az új szabályozás a tendencia visszafordulásához vezet.
Persze lehet pozitív hatásról is beszámolni, ha az így felszabaduló kínálat hirtelen megjelenik a budapesti hosszú távú bérbeadás piacán, nyomás alá helyezve az árakat, és számos magyar fiatalnak megadva a lehetőséget, hogy a külváros helyett a belvárost válassza. Ugyanakkor fontos érv a szabályozás ellen a magántulajdonhoz való jog, és annak korlátozása. Szobák, ingatlanok bérbeadása mindig is működött Magyarországon, gondoljunk csak a balatoni Zimmer frei hirdetésekre. A különbség az, hogy ezekkel szemben az Airbnb hasonló árszint mellett jobb minőségű megoldást kínál, átlátható platformon, ami az ideutazók számára garancia a minőségre. Nem beszélve arról, hogy a fiatalabbak a pár perc alatt telefonról lefoglalható kislakásokat preferálják a szállodákkal szemben, részben az árazás, részben a végtelenül egyszerű online kommunikáció miatt.
A legtöbb diszruptív technológiát – teremtő rombolást – alkalmazó vállalat piacán kiforratlan az új megoldások szabályozása, és az új cégek régóta fennálló, sokszor már elavult üzleti modellekkel működő piaci szereplőket szorítanak ki. Önmagában ez a folyamat értéket teremthet a fogyasztók számára, versenyre ösztönözheti a szereplőket, és amennyiben fehéríti a gazdaságot, az államnak is előnyös, éppen ezért kell a szabályozónak a reguláció tökéletesítésén, nem a szigorításán, végképp nem az ellehetetlenítésen dolgoznia.
Ebben az az elkeserítő, hogy nem az új innováció szabályozói környezetét tökéletesítjük, hanem a régi, idejétmúlt üzleti modelleken alapuló vállalkozásokat segítjük ki reménytelen helyzetükből ahelyett, hogy a piacra bíznánk a megtisztulást. A taxisok esetében ez teljesen egyértelmű volt, de a szállodaiparban is számos olyan szereplő fog emiatt túlélni, akik az elmúlt években, minden idők legjobb turisztikai éveiben is éppen elérték a fedezeti szintet.
Csak félve gondolok bele, mi lesz a következő innováció, amit megbéklyóznak. Lehet, hogy a Netflix túlságosan elnyomja a reklámoktól nézhetetlenné vált klasszikus TV-adókat? Vagy az online webáruházak, élükön az Amazonnal, nyomás alá helyezik a plázákat? Vannak pozitív példák is, amikor az állam nem avatkozik be, mint a Malév kezének elengedése. Régiónkban egyedülálló módon nem öntöttük a feneketlen kútba az adófizetők pénzét egy olyan vállalkozást megsegítve, aminek ideje már rég lejárt, ezzel szemben előnyben részesítjük a fapadosokat, amelyek sokkal nagyobb értéket teremtenek a fogyasztók számára.
Fontos legalább magunknak beismerni: ha az innovatív technológiákkal szemben a régi modelleket részesítjük előnyben, az ország lemarad a visegrádi országokhoz mérve is. A vírus okozta sokk újból rámutatott, milyen sebezhetők recessziós környezetben a kis nyitott gazdaságok, milyen hamar leállnak a gépjármű-összeszerelő üzemek, és mennyi munkahely forog kockán egyik napról a másikra. Nem véletlen, hogy a régió több országa – élen a csehekkel – régóta igyekszik diverzifikálni a gazdaságát, aminek egyik markáns eszköze az innováció támogatása. Nekünk is ezt az irányt kell előnyben részesítenünk az elavult modellekkel szemben.
A szerző az Accorde Alapkezelő (Concorde Csoport) portfóliómenedzsere.
A gyerekkönyvkiadás Magvetője, a gyerekkönyvesboltok Írók Boltja – így beszélnek a szakmában a Pagonyról. Tulajdonosai, három baráti házaspár először gyerekkönyvkiadónak álmodta meg, mégis mint gyerekkönyvesbolt nyitott meg 19 évvel ezelőtt a Pozsonyi úton. Később elkezdték kiadni Marék Veronika, Bartos Erika, Berg Judit, majd lényegében az összes menő kortárs hazai gyerekkönyvszerző mesekönyveit – némelyiket azóta is évi húszezer gyerek vagy szülő viszi haza. Mára milliárdos üzlet lett a Pagonyból, komoly bolthálózata van, és most ugyanezt játékokkal is eljátsszák a tulajok.
Lengyel Zsuzsi könyvelőből lett ruhatervező, aztán átállt a táskákra. Most három gyerek mellett, a húga segítségével, Mumbaiból menedzseli vállalkozását.
Két vezető privátbankár egy asztalnál. Kállay András a Raiffeisen nemzetközi privátbanki hálózatát, Bálint Attila a magyarországi privátbanki üzletágat és az alapkezelőt irányítja. Mind a ketten sokat megéltek az elmúlt hónapokban, van mit mesélniük.
