A magyar gazdasági sajtó bevett formulái közé tartoznak az „X-hez köthető társaság” vagy az „Y érdekköréhez sorolható cég” leírások, és ezek egyre cifrább változatai, úgy is mint „nevük elhallgatását kérő forrásaink szerint a háttérben Z alakja sejlik fel”, hogy a – jobb híján általunk is használt – „régi”, esetleg „kipróbált harcostárs” toposzt, mint a stróman romanticizált szinonimáját ki ne hagyjuk. […]
A magyar gazdasági sajtó bevett formulái közé tartoznak az „X-hez köthető társaság” vagy az „Y érdekköréhez sorolható cég” leírások, és ezek egyre cifrább változatai, úgy is mint „nevük elhallgatását kérő forrásaink szerint a háttérben Z alakja sejlik fel”, hogy a – jobb híján általunk is használt – „régi”, esetleg „kipróbált harcostárs” toposzt, mint a stróman romanticizált szinonimáját ki ne hagyjuk. Hogy ezek a zsurnalizmussá züllesztett kifejezések egyre többször tűnnek fel, az nemcsak a magyar sajtó szűkülő lehetőségeit mutatja (miszerint nem lehet leírni, hogy ez vagy az kié), hanem egy ennél drámaibb és ijesztőbb jelenséget mutat meg: növekvő távolságunkat a magántulajdon eszméjétől.
A Forbes első, 2013-as milliárdoslistájának publikálásakor izgalommal vártuk a megjelenést: az akkor még éppen hatalma teljében lévő Simicska Lajos ugyanis először került fel gazdaglistára. Hét évvel később már csak költőinek tűnik a kérdés: vajon tényleg az övé volt a Közgép? Övé volt-e bármi is, ami a nevén – vagy „hozzá köthető személyek” nevén – volt valaha? Nem papíron. Hanem úgy, ahogy cégekkel tulajdonosaik rendelkezni szoktak.
Ha nem lehet megmondani, hogy kié a jószág, mi érdekünk fűződik majd ahhoz, hogy értéket hozzunk létre?
A bakonyi dinoszaurusztojás kicsiségében gigantikus, mert bár mindössze néhány centis, a korábban gekkótojásoknak hitt héjtöredékek alapján bizonyítottan madárszerű dinoszaurusztól származik, csakúgy, mint megannyi korábbi lelet, amiket eddig félreértelmezett a tudomány.
Közreműködött: Prondvai Edina, a University of Birmingham posztdoktori ösztöndíjas kutatója
A tojás most három centiméter hosszú, és egy centiméter széles, a kutatók becslése szerint viszont eredetileg inkább három–négy centi hosszú lehetett. A tojás héjának vastagsága szokott segíteni a tojás eredeti méretének megbecslésében: minél nagyobb egy kemény héjú tojás, annál vastagabb a héja. Itt mindössze 0,15–0,2 milliméter vastag töredékekről van szó, így már a tojás megtalálása előtt is tudható volt, hogy nem strucctojás méretű tojásokat kell keresni.
Az is biztos, hogy a tojásokat a felszín alá ásta az állat – ezt a héjtöredékek pórusszerkezete és vastagsága bizonyítja. Mivel sűrű, tág pórusok és mindössze 0,2 milliméteres vastagság jellemzik a héjtöredékeket, biztos, hogy elásott fészekről van szó. Ebben az esetben ugyanis nem kell annyira tartani a tojás kiszáradásától, sem attól, hogy a tojásrakó állat súlya alatt összeroppan. A héj tehát lehet vékony, ellenben a természetes gázcsere miatt nagy pórusokra van szükség. A szabad ég alá rakott tojásoknak ugyanakkor vastag a héjuk, és aprók a pórusaik.
Hogy pontosan milyen állaté lehetett a tojás, képtelenség megállapítani – és nemcsak ebben az esetben, hisz világszinten alig akad olyan tojásmaradvány, amiről tudható, hogy pontosan melyik faj rakta. A magyarországi leletről még az sem teljesen biztos, hogy a madarakhoz vezető evolúciós út melyik állomását képviselte: még inkább dinoszaurusz rakta, vagy már inkább madár? Az biztos, hogy kisméretű, tollas állaté volt, és mivel a héjtöredékek mennyisége nagyobb, mint a legtöbb hasonló lelőhelyen, bizonyára több állat is ugyanarra a helyre fészkelt.
A tojást és az évek óta nagy tömegben feltárt, azonos típusba tartozó tojáshéjmaradványokat több, egymáshoz közel rakott fészekből sodorhatta egy helyre az áradás, így alakult ki a mostani feltárási terület. A héjak egyébként cirka 15–20 méter mélyen vannak a föld alatt, és a kutatók szerint Magyarországon van ezekből a töredéktípusokból egy helyen a legtöbb.
Bár a köznyelvben dinoszaurusztojásként hivatkoznak az iharkúti leletre – a Forbesban is így nevezzük –, tudományos szempontból ez csak részleges tojás, egészen pontosan a tojás üledékes kitöltését borító héjtöredékei származnak egy 85 millió éve élt állattól. Embrionális maradványnak nyoma sincs benne.
Nyugalom, a megkövülés folyamatában egy kisdinoszaurusz sem pusztult el! Legalábbis a héj belső felszínén található kalciumkristály-kúpocskák meglehetősen ellaposodtak, azaz a tojáshéj már eléggé „elhasználódott”, mielőtt megkövült. A mai tojásrakó állatok embriói is részben a tojáshéjból vonják ki a fejlődéshez szükséges kalciumot, ez elvékonyítja a tojáshéjat, így könnyebben is kelnek ki a kicsik. Itt is ez történhetett, a kutatók nem is várnak embrionális maradványokat a lelőhelyről.
A tojás héjtöredékei miatt olyan nagy a lelet jelentősége: korábban is találtak már efféle héjakat, de a tudomány akkortájt még gekkószerű állatok tojásmaradványaiként azonosította őket. A magyar lelettel kapcsolatban viszont Prondvai Edina és csapata egy 2017-ben megjelent publikációban felvetették, hogy ezek a leletek madárszerű dinoszauruszoktól származnak. Bár a tudományos közélet megosztott volt a kérdésben, egy dél-koreai és európai nemzetközi együttműködés keretében ez év januárjában megerősítették a 2017-es publikáció eredményeit.
Szulló Szabina és Széll Tamás őszinték. Nagyon félnek attól, hogy mi fog történni a következő fél évben. Hitel a nyakukban, és az üzleti tervet nem úgy állították össze, hogy az év harmadában, felében zárva lesznek. Pánikot vagy bizonytalanságot mégsem lehet rajtuk érezni, sem a címlapfotózáson, ahol találkozunk, sem Bagi László interjújában. Profik, tudják, mit miért csinálnak, fegyelmezettségből és […]
Sok cégvezető várhatja aggodalommal, milyen eredményeket hoz majd a 2020-as, rendkívüli év. A Budapest Consulting ügyfeleinek viszont nem kell még hónapokat várnia arra, hogy kiderüljön a valós helyzetük. A cégnek a kkv-k igényeire fejlesztett könyvelési rendszerében szinte valós időben követhetik eredményeik alakulását. Ügyfeleiknek a teljesen legális működést is garantálják, sőt, a könyvelésen túlmutató problémáik esetén is számíthatnak segítségre.
Kevés étterem van Vas megyében, amelyiknek nem az a legfőbb ismertetőjegye, hogy dödöllébe vagy vasi pecsenyébe akarja fullasztani a vendéget. Van viszont egy, amelyikért az ország másik feléből is sokan elautóznak. A helyi értékekre – kézművességre, termelőkre, alapanyagokra és hagyományokra – felépült Pajta lényegében úgy lett a magyar vidék egyik legelismertebb vendéglátóhelye, hogy nem volt megtervezve, tulajdonosai tapasztalat nélkül vágtak bele, és soha nem hirdették.