A magyar gazdasági sajtó bevett formulái közé tartoznak az „X-hez köthető társaság” vagy az „Y érdekköréhez sorolható cég” leírások, és ezek egyre cifrább változatai, úgy is mint „nevük elhallgatását kérő forrásaink szerint a háttérben Z alakja sejlik fel”, hogy a – jobb híján általunk is használt – „régi”, esetleg „kipróbált harcostárs” toposzt, mint a stróman romanticizált szinonimáját ki ne hagyjuk. […]
A magyar gazdasági sajtó bevett formulái közé tartoznak az „X-hez köthető társaság” vagy az „Y érdekköréhez sorolható cég” leírások, és ezek egyre cifrább változatai, úgy is mint „nevük elhallgatását kérő forrásaink szerint a háttérben Z alakja sejlik fel”, hogy a – jobb híján általunk is használt – „régi”, esetleg „kipróbált harcostárs” toposzt, mint a stróman romanticizált szinonimáját ki ne hagyjuk. Hogy ezek a zsurnalizmussá züllesztett kifejezések egyre többször tűnnek fel, az nemcsak a magyar sajtó szűkülő lehetőségeit mutatja (miszerint nem lehet leírni, hogy ez vagy az kié), hanem egy ennél drámaibb és ijesztőbb jelenséget mutat meg: növekvő távolságunkat a magántulajdon eszméjétől.
A Forbes első, 2013-as milliárdoslistájának publikálásakor izgalommal vártuk a megjelenést: az akkor még éppen hatalma teljében lévő Simicska Lajos ugyanis először került fel gazdaglistára. Hét évvel később már csak költőinek tűnik a kérdés: vajon tényleg az övé volt a Közgép? Övé volt-e bármi is, ami a nevén – vagy „hozzá köthető személyek” nevén – volt valaha? Nem papíron. Hanem úgy, ahogy cégekkel tulajdonosaik rendelkezni szoktak.
Ha nem lehet megmondani, hogy kié a jószág, mi érdekünk fűződik majd ahhoz, hogy értéket hozzunk létre?
A magyar szabadalmi leírásokat több ezer kutatódobozban, kötetben és mikrofilmtekercseken tárolják a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának könyvtárában. A különböző szempont szerinti (téma, lajstromszám) gyűjtemények összesen körülbelül 800 folyómétert foglalnak el.
„Rugalmasan táguló és összehúzódó anyagból, például gumihártyából való felfújható földgömb pedagógiai, utazási és reklámcélokra és eljárás ezen földgömb előállítására.” Így hangzik Karinthy Frigyes író 1925. december 15-i szabadalmának leírása. A Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság a 91387. sorszámmal illette a beadványt. Persze az oltalom már nem áll fenn, így lényegében bárki szabadon használhatja ezt a műszaki megoldást.
125 évvel ezelőtt, 1895. július 14-én hirdették ki Magyarországon az első szabadalmi törvényt. A szabadalmak lajstromszáma most 231 ezer fölött jár, és a leírásukat tartalmazó könyvek mellett a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának Akadémia utcai könyvtárában védjegyeket tartalmazó, bőrkötésű könyvek tucatjai is sorakoznak. Hiszen minden tudatos vállalatnak biztosan van egy, de inkább több oltalma is, amivel márkáját, termékét, találmányát vagy kutatási eredményét védi.
A gördülőpolcokon a magyar szabadalmi leírások tematikus – nemzetközi szabadalmi osztályozás szerinti – gyűjteménye látható
A kihúzható fiókokban, pontosabban kutatódobozokban vannak a meghatározott rendben besorolt szabadalmi leírások. Ilyen kutatódobozból körülbelül hétezer darab van a könyvtárban
A legelső, máig érvényben lévő védjegy, 1899-es keltezéssel
Manapság évi pár száz találmánnyal keresik meg a hivatalt, jellemzően ezek fele magánszemélyek fejéből pattan ki, a cégek kevésbé veszik a fáradságot a hosszadalmas procedúrára. A koronavírus-járvány kitörése óta némi fellendülés azért észrevehető, és idén leginkább a dizájn vonatkozású bejelentések trendik.
1 Seb-védőhüvely Pitsch Márton gyáros találmánya volt az első, amit az 1896-ban létrejött Magyar Királyi Szabadalmi Hivatal lajstromba vett, mégsem az egyes, hanem az 5792. számot viseli. Előzőleg ugyanis a Monarchiában az osztrák hivatalban folyt az ügyintézés. „Jelen találmány tárgya abban áll, hogy a megsebzett, meggyulladt, megbetegedett, vagy védelmet igénylő testrészek, alkalmas … (itt olvashatatlan a megsárgult papír) testekkel való elfödés által, ütéstől, nyomástól, súrlódástól, külső érintés vagy más káros befolyástól megvédetnek” – szól a leírás.
1
2 Belső világítású női táska Freyberger Klára háztartásbeli és Czeglédi Károly elektrotechnikus közös találmánya. „Gyakran előfordul, hogy táskákból, különösen női kézitáskákból gyér világítás mellett, vagy sötétben kell a kívánt tárgyat előkeresni. Ez az eset a mai időkben különösen gyakori, amidőn a légoltalmi elsötétítés idején pénzt vagy más szükségleti tárgyakat kell a női táskákból kivenni. A találmány ezt a feladatot igen nagy mértékben megkönnyíti, mert lehetővé teszi, hogy a táska belseje akkor is meg legyen világítva, amidőn kívülről fény oda egyáltalában nem érkezik.”
2
3 HŰTŐGÉP Albert Einstein és Szilárd Leó 1931-es találmánya „olyan hűtőgépre vonatkozik, melynél folyékony fémet az elektromos áramtól átjárt cseppfolyós fémre ható mágneses mező mozgat.”
3
4 Tükörreflex-rendszerű fényképezőgép Dulovits Jenő 1943-ban bejelentett találmányának rajzvázlata. Amikor a hivatalban járt a Forbes, persze, hogy a fotósok kérték ki a dokumentumot.
4
Zwack A Zwack Unicum Nyrt.-nek például 429 védjegybejegyzése van meg a nagy könyvekben, illetve online, köztük számos címkére, üvegformára és italra vonatkozó oltalom. Persze nem mind van érvényben.
Van, aki édesapjával ült először a gép elé, mást az iskolai informatika-szakkör (és nem a tanóra!) húzta be a szakmába. Valakit viszont leginkább a nagymamája inspirálja. Sokan jártak programozóiskolába, és vannak karrierváltók is. Kik a magyar programozónők? De ami talán ennél is fontosabb, és itt a bizonyíték rá: vannak magyar programozónők!
Néhány mobilról irányítható kütyütől még nem lesz okos az otthonunk. De attól sem, ha minden rezdülését mesterséges intelligencia vezérli, és még egy fényforrás-cseréhez is szakembert kell hívnunk. A legokosabb otthont a mindennapi igényekhez könnyen igazítható okos megoldások rendszeréből lehet kialakítani – mondja Károlyi László, a villamos szerelvények piacán vezető Legrand magyarországi vezérigazgatója, aki szerint nem „az okosotthonból” kellene kiindulni, hanem abból, hogy milyen okos megoldásokkal tudom a legjobbat tenni magamnak és a lakóhelyemnek.
