Amikor egyik fiának húsz évvel ezelőtt be kellett diktálnia apja foglalkozását az iskolában, a koreográfust úgy magyarázta el a csodálkozó diákoknak, hogy „aki azon gondolkozik, hogy mások min gondolkodnak”. Hégli Dusan máig visszanyúl ehhez a megközelítéshez: „Nagyon sok olyan előadást tudok csinálni, ami megmutatja, milyen szép a tánchagyományunk, zenekultúránk, de azt is szeretném megmutatni, hogy úgy lehet beszélni vele aktuális dolgokról, hogy nem kell ismerni a tánc vagy a zene eredetét. Az a lényeg, hogy az előadás lekösse és megszólítsa a nézőt.”

A 49 éves koreográfus, táncpedagógus ilyen címen több mint harminc országban megfordult, tartott oktatást a sydney-i magyar ház együttesének, 2011-ben ő rendezte a koppenhágai World Music Expo (Womex) gálaműsorát, és sok helyütt maga is fellépett. Ma már csak a próbateremben táncol.

Hégli Dusan az egykori Csehszlovákiában, Kéménden nőtt fel, a faluban az idősebbek még népviseletben jártak az 1970-es évek elején. Tízéves korában költöztek Párkányba, ahol édesanyja létrehozta a Kisbojtár gyermek-néptáncegyüttest, amely aztán az 1980-as években országosan elismert lett. Édesanyja volt az együttes művészeti vezetője és koreográfusa, édesapja a szervezője, „én itt kaptam meg a táncos tudást és elhivatottságot”. Dusan szeretett házakat rajzolni, sokáig építészmérnöknek készült, de a gimnáziumválasztást már a tánc határozta meg, azért felvételizett a pozsonyi Duna utcai magyar nyelvű gimnáziumba, hogy táncolhasson a városban működő Szőttes Néptáncegyüttesben és az Ifjú Szivekben.
Voltak azért más szempontok is: „Az ember tizenévesen focizik, én karénekre jártam, színjátszó csoportba, illetve hegedültem. Ha nagyon őszinte akarok lenni, zenészként is könnyű volt lányokkal barátkozni, de táncosként még könnyebb.” Az Ifjú Szivekben 1988-ban, 17 évesen már táncpedagógus lett, majd vezette a Szőttest is. 1992-től a Pozsonyi Színművészeti Egyetem koreográfus szakára járt, később a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola táncpedagógus szakán folytatta. 1999-ben lett a pozsonyi Ifjú Szivek művészeti vezetője, kezdeményezésére vált hivatásos táncszínházzá a társulat, és tabudöntögető előadásaikkal rangos nemzetközi fesztiválokat és számos külföldi országot megjártak.

Repertoárjukban folklórműsorok, de nagyrészt táncszínházi előadások vannak, az Ifjú Szivekben jelenleg 16 táncos és öt zenész dolgozik. A név nem véletlen, és így helyes: a társulat alapítói között irodalommal foglalkozó emberek is voltak, így Ady Endre „Ifjú szivekben élek” című versének eredeti írásmódját tartották meg.

A néptánc, a népművészet csak „kötelező kellék volt a ringlispíl mellett, és nagyon gyakran mi néptáncosok is tettünk érte, hogy falakat húzzunk magunk köré” – Hégli Dusan ebben nőtt fel, ma pedig úgy látja, hiába tettek sokan azért, hogy a néptánc, a népzene a klasszikus művészeteken belül is létre tudjon hozni valamit, „nem lehet csak úgy feltenni az asztalra, ehhez kell valami”. Ez a valami a hagyomány lett, amit ő új megvilágításba helyezett.

„Nagyon egyet gondolunk a hagyományról, hogy annak hogyan kellene megjelennie ebben a világban, hogy ne valamiféle múzeumi múlt darabja legyen, hanem élő, mai, kortárs színház” – mondja Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője, aki több évtizedes szakmai barátságot ápol Hégli Dusannal. Az a művészi attitűd, amivel Dusan vezeti az együttesét, alkotja a koreográfiákat, Mihályi szerint nagyon egyedi és különleges. Döntően a hagyományban jelenlévő mozgásvilágot emeli át úgy, hogy az „jelen idejűnek mutatja önmagát”. „A mozdulatról mindent lehánt, ami visszahúzná valamiféle kanonizált, ezerszer lerágott formavilágba, miközben a hagyomány lényegét képező világ bármiféle gondolat kifejezésére alkalmas” – mondja.

Nőverés és tánc
„Az utóbbi évtizedben azt vettem észre, hogy Közép-Európában gyakran hivatkozunk alibiként a hagyományainkra” – mondja Hégli Dusan, aki éppen emiatt döntötte el 2014-ben, hogy a családon belüli erőszakról készít előadást. Akkoriban az éppen hatályba lépett Isztambuli Egyezmény elutasításának indokaként gyakran felmerült, hogy „nekünk az a pár pofon benne van a hagyományainkban, az asszony verve jó”. Nagyon zavarta, hogy olyan emberek hivatkoznak a hagyományokra, akiknek fogalmuk sincs róla, és megmagyarázzák vele a megmagyarázhatatlant. „Engem ez az ellentmondás érdekel.”

Nagyon zavarta, hogy olyan emberek hivatkoznak a hagyományokra, akiknek fogalmuk sincs róla, és megmagyarázzák vele a megmagyarázhatatlant. „Engem ez az ellentmondás érdekel.”

Így készült el a Finetuning, vagyis a Finomhangolás című előadás, amelynek jelmezeit Szűcs Edit, az Oscar-díjas Saul fiának jelmeztervezője készítette. A darab hófehér díszletéhez a többfunkciós ruhák a szürke árnyalataiban készültek el, úgy, hogy a hat női és három férfi jelmez kiemelje a mozgás szépségét, és segítse a dramaturgiai vonal érvényesülését.

A darabban a nők elleni erőszak – ahogyan sokszor az életben is – nem momentumként, hanem folyamatként került a színpadra. Van olyan koreográfiai szakasz, ahol ez még nem olyan egyértelmű, van, ahol szóbeli az abúzus: itt például olyan, bármely nyelvű néző számára érthető zenei kifejezéseket használnak, mint a crescendo, a piano, a legato, a fortissimo. „Alkalmaztuk a Kodály-módszerben is használatos kézjeleket, de volt nagyon durva rész is, ahol például a férfitáncokból jól ismert csapásolás és a nő részéről arra adott mozdulatbeli absztrakt reakciók segítették a nézőt” – mondja Dusan.

A Finomhangolás Szlovákiában és Magyarországon is nagy siker lett, és 2016-ban Dusan benevezte Európa egyik legrangosabb színházi fesztiváljára, az Avignoni Fesztiválra. Mivel a pályázatot és az Ifjú Szivek franciaországi utazását akkor még nem támogatta a szlovák szaktárca, létrehozott egy saját társulatot – ez lett a Dusan Hegli Company – és borász barátaival együtt finanszírozta meg az utat. Avignonban akkora siker lett a darab, hogy húsz előadás volt belőle, 2017-ben pedig Test és tánc kategóriában elnyerte a fesztivál Tournesol-díját. Dusan szerint ez is azt mutatja, hogy „a hagyományos kultúrából merítkező eszköztárral is lehet beszélni olyan univerzális dolgokról, amik egy avignoni színházlátogatót is lekötnek, mert a néző érti a kikacsintást”.

A Finomhangolás Szlovákiában is elismertté tette őket, 2017-ben pedig a Magyar Táncművészek Szövetsége az évad legjobb alkotójának választotta Hégli Dusant. A darabbal több országba is meghívást kaptak, többek között Sanghajba, ahol 2019-ben hatszor léptek színpadra. A művész számára azonban az a legfontosabb, hogy egy gömöri vagy bodrogközi kis faluban is ugyanúgy állva tapsol a közönség a darab után, mint Budapesten vagy Avignonban.

Ez a darab egy trilógia első része volt, a második a 2019 őszén, az 1989-es csehszlovákiai bársonyos forradalom 30. évfordulója alkalmából bemutatott Allegro Molto Barbaro, amely az Ifjú Szivek és Parti Nagy Lajos író közös produkciója. Ebben az a politika kerül terítékre, amely szintén gyakran hivatkozik a hagyományokra és a szabadságra. „Történelmünk tele van szabadságharccal, és közben képesek vagyunk megfojtani a kultúrát” – mondja határozottan a koreográfus. Ezt az előadást is beválogatták az idén végül a koronavírus miatt elmaradt Avignoni Fesztiválra, így 2021-re csúszott az ottani bemutató. A harmadik rész még nem készült el, egyelőre a témájáról sem árulnak el részleteket.

Zsákutcásdi
„Az ember kiment falura népdalt vagy táncot gyűjteni, de nehéz hozzányúlni mondjuk egy bácsi táncához, mert nem akarom őt megbántani, megváltoztatni. Ezen túl kell jutni, és el kell dönteni, hogy ezzel nem bántom meg őt, hanem új életre kel a mozgásvilága és új dolgokról lehet vele beszélni” – mondja a néptáncgyűjtésben is fontos munkát végző művész. „A téma egy feldíszítetlen karácsonyfa, amire gyakran az ágakat is mi rakjuk fel, és a szimbólumoknál el kell gondolkozni, hogy mennyire univerzálisak.”

Itt kezdődik egy „be a zsákutcába, ki a zsákutcából folyamat”, amelynek a végén egy olyan szimbólumrendszer és előadás jön létre, amit más is ért, nem csak a néptánckedvelők. Kísérletezés nélkül viszont nem megy: „Magunknak kell lenni a dramaturgunknak, a táncosok is kénytelenek együtt gondolkozni velem. A tánckarnak néha demotiváló, ha a két nap alatt kiforrott mozdulatot másnap reggel kidobjuk, de bírják ezt a zsákutcásdit” – mosolyog.

„Szeme sem rebben harmadszorra is újrakezdeni. Nagyon tud fájni, de utóbb mindig rájövünk, igaza volt” – mondja erről a folyamatról Varsányi Zsófi, aki húsz éve táncol az Ifjú Szivekben, és tíz éve művészeti asszisztensként is segíti a társulat munkáját. Gyakran már a témaválasztásnál sejtik, hogy „hullani fog a forgács és nem fog könnyen menni, de annak, hogy előadásról előadásra meg tudjunk újulni, ez az ára”. Zsófi szerint ráadásul rengeteget tanulnak így.

A koronavírus az Ifjú Szivek idei terveit is átírta, de Hégli Dusan a számos át- és újratervezés ellenére is higgadtan beszél a helyzetről – végülis, ez is egyfajta „zsákutcásdi”. Minden nehézség ellenére úgy döntöttek, idén is elkészítenek három előadást, amivel 2020-ban lecserélődik a repertoárjuk. „A mi szakmánk különösen rizikós, meg kell egymást fogni, együtt kell izzadni” – maszkban és nagy körültekintéssel próbálnak.

Október elején, Zoomon volt a főpróbája Kötelező Érvényű Javaslat (KÉJ) című szatírájuknak, ami egy határon túli kis magyar falu kulturális életét mutatja be – azt, hogy milyen csatákat kell megvívni mondjuk a polgármesterrel vagy éppen az odalátogató államtitkárral. „Engem nem a politikai része, hanem a politika által a társadalomra történő nyomásgyakorlás érdekel. Ez a kulturális életben is mindenki számára ismerős, és abszurd helyzeteket szül.” A darabot a vírushelyzet miatt online mutatják be a tervek szerint november végén, és november 25-től január végéig minden szerdán lesz egy online Ifjú Szivek-előadás: a társulat honlapján négy különböző előadás cserélődik majd.

„Elég kritikus vagyok, főleg magammal, ezért a színpadra táncolni, ha nem muszáj, nem megyek ki” – ma már csak a próbateremben táncol, illetve néhány mozdulat erejéig a Forbes-fotózáson is megcsillantja tudását.