Kisvárosi saga, nagyipari történet és a Covid hatása a generációváltásra. A stabil multibeszállító Almásiék elmúlt negyven éve nemcsak igazi matyóföldi családi történet, de jellegzetes magyar ív a maszekolástól a minőségérzékeny, robotizált működésig. A háttérben Mezőkövesd ipari felemelkedése.
Letérvén az autópályáról a főként Matyó Múzeumáról és kénes gyógyvize illatáról messziről betájolható Zsóry fürdőjéről ismert Mezőkövesd felé, először is iparcsarnokok sora tűnik elő a misztikus őszi homályból. A legkevésbé sem matyó mintásak, leginkább a mezőn elszunnyadt birodalmi lépegetőknek tűnnek, cicoma és villódzó neonfény nélkül. Ez itt a város nem hivatalos ipari parkja (az éppen túl van a tenderkiíráson), itt minden magánerős és zöldmezős beruházás, egyfajta gépipari szinergiaskanzen.
A négy-öt nagyobb telephelyből szinte mindegyik magyar tulajdonú fémfeldolgozó nagyvállalkozás, amelyik nem, az szintén zenész, csak multinacionális kézben. Jellemzően épp a legutóbbin van egyedül szerény márkamegjelölés (Modine), a többi eligazító táblán pusztán egy-egy diszkrét cégnév (Kovács Kft., Jacsó Kft., Forgácsol6 Kft.) olvasható. Fel is merül az átutazóban a költői kérdés: vajh, miért van az, hogy nagy forgalmú, világpiacra termelő, sikeres magyar beszállítók pont a márkateremtésre nem ügyelnek egyáltalán?
Idősebb és ifjabb Almási Sándor néhány retró küllemű NDK-s és csehszlovák masina társaságában
Mindennap egykor hazamegy a feleségével ebédelni, és vissza már munkaruhában (amolyan vakondnadrágban) jön, ilyenkor már nem a cégvezetés, hanem a problémamegoldás, a „karbantartói meló” a feladat.
Néhány mobilról irányítható kütyütől még nem lesz okos az otthonunk. De attól sem, ha minden rezdülését mesterséges intelligencia vezérli, és még egy fényforrás-cseréhez is szakembert kell hívnunk. A legokosabb otthont a mindennapi igényekhez könnyen igazítható okos megoldások rendszeréből lehet kialakítani – mondja Károlyi László, a villamos szerelvények piacán vezető Legrand magyarországi vezérigazgatója, aki szerint nem „az okosotthonból” kellene kiindulni, hanem abból, hogy milyen okos megoldásokkal tudom a legjobbat tenni magamnak és a lakóhelyemnek.
Okosotthon. Egyrészt sok szó esik róla, a cikkekkel, globális techcégek és startupok innovációival tele a média. Másrészt Magyarország az okosotthonok eladásával, amely nagyjából
6 százaléka a teljes piaci volumennek, még a kelet-közép-európai átlagtól is elmarad kissé az ilyen megoldások elterjedtsége terén. A hazai okosotthon-bumm még várat magára, amit az is okozhat, hogy a fogalom még ma sincs a helyén a fejekben, valahol a Jetson család és a menő, de drága kényelmi luxus között van.
Az okosotthon lényegét nehéz a napi gyakorlat nyelvére lefordítani – véli Károlyi László, a Legrand Magyarország vezérigazgatója. Okosotthonról beszélünk, ha a lakásunk rendszerei automatizáltan és összehangoltan működtethetőek egy központi egységről, leginkább a mobilunk segítségével. Ez a gyakorlatban azonban nagyon sokféle dolgot jelenthet. Nincs egy egységes, kézhez kapott rendszer, mint egy autónál, hanem különböző gyártó és üzemeltető cégek eszközei, szoftverei egymással több-kevesebb kompatibilitásban fejlesztve működnek.
Az okosotthon megoldások piacára három felől érkeznek az eszközök és az innovációk. Az egyik irány a nagy, globális techcégeké, mint a Google vagy az Amazon, akik saját okoseszközöket fejlesztenek. Az ő céljuk, hogy a felhasználó életét behálózó rendszereikbe bekössék a felhasználó otthonát is – mondja Károlyi. A másik irány a rendszerintegrátoroké, akik olyan komplex megoldásokat ígérnek, amelyekben az otthon „felokosításán” túl az üzemeltetés kényelme és hatékonysága is benne van. A harmadik csoport az olyan szerelvénygyártóké, mint a Legrand, aki a több mint 100 éves tapasztalatból merítve készít az otthonok elektromos eszközeit vezérlő, szabályzó szerelvényeket, és a vevői visszajelzésekre építve váltja valóban működő megoldásokká az álmokat és igényeket.
A villamossági szerelvényeiről közismert Legrand is saját okoseszköz termékcsaládot fejleszt: kapcsolókat, aljzatokat, vezérlőmodulokat. A piaci terjeszkedéshez a cégcsoport 2018-ban felvásárolta a Netatmo okosotthon-startupot is.
Károlyi László, a Legrand Magyarország vezérigazgatója, a Magyar-Francia Kereskedelmi és Iparkamara elnöke
Kényelmes otthoni vezérelhetőség
Az okoseszközök piaca látványos fejlődést produkál világszerte, ahol az aktuális technológiai lépcsőfok már nem a nyaraló fűtésének 120 kilométerről való bekapcsolhatósága, hanem az öntanuló AI-rendszerek használata, amelyek még jobban optimalizálják az otthon működését és még kevesebb feladatot rónak a felhasználóra. Károlyi szerint ez azonban azzal a veszéllyel is jár, hogy a felhasználó egyre kevésbé lesz a ház ura: ha át kellene helyeznie egy villanykapcsolót, vagy megváltoztatná a megszokott rutint és át kell állítania az öntanulással beszabályozott hőfokot, azt már nem fogja tudni egy-két mozdulattal elintézni.
„Okosotthon helyett inkább okos funkciókban kellene gondolkozni” – mondja a vezérigazgató. Az alapvető igényekből kiindulni, és erre modulárisan építeni rá az okos megoldásokat, amik bármikor bővíthetőek, leválaszthatóak, ahelyett, hogy egy kompletten kiépített rendszert kellene rengeteg pénzért, sok munkával utólag szétszedni és átalakítani. Károlyi szerint az igazán okos otthon is lakva ismerszik meg: ahogy a mindennapok során alakul a tér- és eszköz használatunk, mert változnak a szokásaink, vagy csak rájövünk, hogy egy lámpa máshol lenne jobb, úgy kell az okos eszközöknek is ezt praktikusan lekövetnie, könnyű cseréléssel, bővítéssel, áthelyezéssel.
A Legrand a saját okoseszközeit ebben a szellemben fejleszti. Az appról irányítható központi vezérlőegységhez modulárisan csatlakoztathatóak az intelligens kapcsolók, fényvezérlők, kamerák, vagy a tech óriások intelligens kütyüi is, vezérlőegység méretétől függően akár egyidejűleg száz is. Károlyi szerint ezekkel az eszközökkel bármilyen szintig „felokosíthatjuk” a lakásunkat.
Elérhető technológiák
A Legrand-eszközöket egy villanyszerelő is telepíteni tudja. Az eszközöket úgy tervezik, hogy a hagyományos szerelvényekhez illeszkedjenek, könnyű legyen a bekötésük, vagy wifiről üzemeljenek, így kábelt se kell vésni hozzájuk a falba. Az okoseszközök telepítése ugyan több tudást igényel a villanyszerelőktől is, mint egy hagyományos elektromos hálózat kiépítése, de Károlyi László szerint ma már, ha felhívunk egy mestert, nagy eséllyel tudni fogja, hogy mi a dolga. A Legrand-termékeket forgalmazó villamossági szakáruházak pedig rendszerintegrátorok is – ha elromlana az eszköz, ők tudnak segíteni a megjavításában is.
„Egy drágább telefon árából, mondjuk 400 ezer forintból már csodákat lehet tenni” – mondja Károlyi László, aki szerint az alulról építkező, moduláris megoldás a zsebünknek is jobb, mint egy komplexen kiépített rendszer, amiért ennek a pénznek a sokszorosát is kifizethetjük, esetenként olyan funkciókra is, amelyekről a gyakorlatban kiderülhet, hogy nincs is rá szükségünk. Márpedig az okosotthon nem csak a kényelem és a biztonság fokozásáról szól, hanem a megfelelően kiválasztott megoldások általi takarékosabb és hatékonyabb üzemelésről is.
Összejöttek: egy csapat Forbes-címlapos, Forbes Urban- és Forbes Women-címlapos vagy Forbes-arc írt és jelentetett meg könyvet az idén – nekünk, akik egykor cikket írtunk róluk, olyan ezekre lecsapni, mint egy marék gumicukorra. De gyanítjuk, hasonlóan érez az a Forbes-olvasó is, aki egykor lelkesen vagy érdeklődve simította le a nyomdaszagú újságot egy-egy író, művész, sportoló, pszichológus portréjánál. Esetleg a mostani Forbes Life címlapinterjújánál.
Széll Tamás és Szulló Szabina a modern magyar gasztronómia két meghatározó alakja. Olyan sikereket értek el, amilyeneket a hazai séfek közül korábban még senki: megnyerték a Bocuse d’Or európai döntőjét, két étteremmel kaptak Michelin-csillagot, az egyiket mindössze nyolc hónappal a nyitás után. Merész húzásokért sem mennek a szomszéd konyhába, étlapra tették a rakott krumplit, csillagos séfekként egy piacon nyitottak bisztrót – de közben azt sem felejtik el, hogy az étterem elsősorban üzlet, nem pedig művészet. A gasztrokádárizmus töltött-rántott időszakába születtek, és sokat tettek azért, hogy ma már ne erről legyen ismert a magyar konyha.
