Kisvárosi saga, nagyipari történet és a Covid hatása a generációváltásra. A stabil multibeszállító Almásiék elmúlt negyven éve nemcsak igazi matyóföldi családi történet, de jellegzetes magyar ív a maszekolástól a minőségérzékeny, robotizált működésig. A háttérben Mezőkövesd ipari felemelkedése.
Letérvén az autópályáról a főként Matyó Múzeumáról és kénes gyógyvize illatáról messziről betájolható Zsóry fürdőjéről ismert Mezőkövesd felé, először is iparcsarnokok sora tűnik elő a misztikus őszi homályból. A legkevésbé sem matyó mintásak, leginkább a mezőn elszunnyadt birodalmi lépegetőknek tűnnek, cicoma és villódzó neonfény nélkül. Ez itt a város nem hivatalos ipari parkja (az éppen túl van a tenderkiíráson), itt minden magánerős és zöldmezős beruházás, egyfajta gépipari szinergiaskanzen.
A négy-öt nagyobb telephelyből szinte mindegyik magyar tulajdonú fémfeldolgozó nagyvállalkozás, amelyik nem, az szintén zenész, csak multinacionális kézben. Jellemzően épp a legutóbbin van egyedül szerény márkamegjelölés (Modine), a többi eligazító táblán pusztán egy-egy diszkrét cégnév (Kovács Kft., Jacsó Kft., Forgácsol6 Kft.) olvasható. Fel is merül az átutazóban a költői kérdés: vajh, miért van az, hogy nagy forgalmú, világpiacra termelő, sikeres magyar beszállítók pont a márkateremtésre nem ügyelnek egyáltalán?
Idősebb és ifjabb Almási Sándor néhány retró küllemű NDK-s és csehszlovák masina társaságában
Mindennap egykor hazamegy a feleségével ebédelni, és vissza már munkaruhában (amolyan vakondnadrágban) jön, ilyenkor már nem a cégvezetés, hanem a problémamegoldás, a „karbantartói meló” a feladat.
Van, hogy az ember szexi pózban, kellemes ön- és megelégedettségében napozik a homokos tengerparton, aztán váratlanul úgy beteríti egy sós hullám, hogy szó szerint köpni-nyelni nem bír utána. Előbbi kép maga az Insta-filteres jó élet, utóbbi nagyon is 2020-as mindennapjaink része, csak a tenger helyett a szorongás, a depresszió, a pánik csap át rajtunk a legváratlanabb pillanatokban, újra és újra. Belföldi […]
Van, hogy az ember szexi pózban, kellemes ön- és megelégedettségében napozik a homokos tengerparton, aztán váratlanul úgy beteríti egy sós hullám, hogy szó szerint köpni-nyelni nem bír utána. Előbbi kép maga az Insta-filteres jó élet, utóbbi nagyon is 2020-as mindennapjaink része, csak a tenger helyett a szorongás, a depresszió, a pánik csap át rajtunk a legváratlanabb pillanatokban, újra és újra.
Belföldi utazás, meditáció, elvonulás, elérhető gasztronómia, erdei bolyongás, divatos minimalizmus – ebben a Forbes Life-ban minden van ahhoz, hogy elmenekülhessünk. De leginkább mindegyik a befelé figyelésről kellene szóljon: ha belül nem találunk békét, nincs az a külső inger, ami tartósan elvonná figyelmünket. Úgyhogy ebben a lapban bőven van segítség ehhez is.
Mióta volt alkalmam Edith Eva Egerrel beszélgetni – a tavaszi karantén után most ősszel másodszor –, általában már csak addig zihálok a hullámokban, amíg a pszichológus egy-egy gondolata eszembe nem jut. Leggyakrabban ez a részlet a címlapinterjúból: „Problémák nem léteznek, kihívások vannak. Nincsenek krízisek, csak átalakulások. Talán épp egy átalakuláson megyünk keresztül, és nem tehetjük fel a kérdést: miért én, miért ez? Hanem azon kell gondolkodnunk, hogyan tovább.”
Máskor a maga vagy családja életéből hozott példái lendítenek rajtam – mesél eleget új könyvében és a Forbes Life-ban is –, vagy az, amit 93 évesen magától kérdez: nem azt, mit adott neki a világ, hanem hogy ő mit adott a világnak. (Az interjút megjelenés előtt megmutatom a páromnak, anyámnak, néhány kolléga is olvassa – egyszer, aztán még jó néhányszor, van, aki tízszer, van, aki könnyek között. A mondatok mára mantrákká válnak.)
Dr. Eger alapvető válasza az életre maga a szeretet – amit szerinte nem érezni, hanem csinálni kell.
Különös példakép a korban, amikor újra az elménk a menedékünk a világ elől. Vagy a közösségi média – erről már Tari Annamária beszél egy másik beszélgetésben. G. Tóth Ilda Tari-interjújából is belénk ég valami – belém leginkább a „kognitív restség” kifejezés – talán már ez is elég ahhoz, hogy telefonnyomkodós pótcselekvés helyett valami előremutatóbbért nyúljunk.
Vagy befelé figyeljünk. Ez, mondjuk, sokkal nehezebb, de ott van a megoldás. „Ha békén hagyják az embereket, akkor mindenki nagyon pontosan tudja, mire van szüksége, hogy jól legyen. Legeslegbelül hordozzuk a harmónia megteremtésének bölcsességét, és ha van hozzá tér, ha meg vagyunk tartva, akkor képesek is vagyunk elérni” – ahogy a Bács-hegyen meditációsközpontot alapító Karsai Dina magyarázza. Momentán elég a képekre nézni: (nem tengerpart, de) a Káli-medence tanúhegyeinek ölelésében valami nagy egész apró részének érzi magát az ember, és megneszeli, hogy végül talán minden a legnagyobb rendben lesz.
A Futureal divatmárka története szerelmi sztorival kezdődött valamikor a 90-es években – jobban mondva valószínűleg kellett hozzá egy ilyen sztori is. Somodi Gyöngyvér és Birtalan Péter ebben az időben rakta le a ma 345 milliós árbevételt termelő cégcsoport alapjait – szakmai tapasztalat formájában.
„A mi filozófiánk a fenntarthatóságot képviseli. A globalizált világban egyre kevesebb a termőterület, egyre fontosabb, hogy az emberek azt fogyasszák, ami a közvetlen környezetükben megterem, ne azt, amit több ezer kilométerről importálnak. Ha itt megterem a kert végében a rebarbara, akkor azzal fogok főzni, és nem trópusi növényekkel. Vagy kimegyek az erdőbe vagy a házam mögé, és szedek egy kis mohát. Nagyon jó kis levest főzök belőle erdei gombával” – mondja Ana Roš. A világszerte ismert séf sosem járt szakácsiskolába, ma mégis több hónapra előre tele van az étterme. Mert autentikus.
Az MKB Bank prémium digitális pénzintézetként a klasszikus értékek mentén, a bizalomra és ügyfélközpontúságra fókuszálva fejleszti digitális és prémium szolgáltatásait. A prémium értékkínálat megújításának részeként egy egyedülálló ügyfélélményt nyújtó terméket vezetnek be a magyar piacra, a metálkártyát. A kártyában pedig nem csak az egyedi, hogy fémből készül, hanem a szolgáltatáscsomag kialakításába most az ügyfelek is beleszólhatnak. Prémium ügyfélélményről, digitális szolgáltatásokról beszélgettünk az MKB Bank vezetőivel.
