A koronavírus-járvány tombolása közepette egy maroknyi befektető megtalálta az Amazon Achilles-sarkát, és megtanulta, hogyan kell a 21. században kereskedni. Win-win helyzet a befektetőknek és a fogyasztóknak, meg a munkavállalóknak is – Amerikában.
Írta: Steven Bertoni, Fordította: Mózes Krisztián
Február végén a Target amerikai kiskereskedelmi üzletlánc vezérigazgatója, Brian Cornell a kávéját kortyolgatta egy manhattani kávézóban. Épp jegyzeteit tanulmányozta, egy befektetői konferenciára készült ugyanis, ahová előadónak hívták. Közben fél szemmel a telefonját figyelte, nem sokkal előbb robbantotta fel az internetet az Egyesült Államok első megerősített koronavírusos halálesetének híre.
A Target kommunikációs, befektetői kapcsolatokkal foglalkozó és rendezvényszervező részlegei hónapokig reszelgették Cornell beszédének minden egyes részletét, hogy aztán kétszáz Wall Street-i elemző és újságíró hallgassa végig, majd percek alatt kilőhessen – vagy beszakadhasson – a cég részvényárfolyama. A 61 éves Cornell hat évvel ezelőtt cserélte a Pepsi élelmiszerüzletágát a Target vezetésére, és 2017-ben egyszer már bedöntötte a kurzust: tizenkét százalékkal csökkent az árfolyam, miután az elemzők kinevették az Amazon megszorongatását célzó üzenetét. A stratégia mentén hétmilliárd dollárt invesztáltak a Target akkor 1800-nál is több üzletet számláló hálózatának modernizálásába és a dolgozók béremelésébe.
Van, hogy az ember szexi pózban, kellemes ön- és megelégedettségében napozik a homokos tengerparton, aztán váratlanul úgy beteríti egy sós hullám, hogy szó szerint köpni-nyelni nem bír utána. Előbbi kép maga az Insta-filteres jó élet, utóbbi nagyon is 2020-as mindennapjaink része, csak a tenger helyett a szorongás, a depresszió, a pánik csap át rajtunk a legváratlanabb pillanatokban, újra és újra. Belföldi […]
Van, hogy az ember szexi pózban, kellemes ön- és megelégedettségében napozik a homokos tengerparton, aztán váratlanul úgy beteríti egy sós hullám, hogy szó szerint köpni-nyelni nem bír utána. Előbbi kép maga az Insta-filteres jó élet, utóbbi nagyon is 2020-as mindennapjaink része, csak a tenger helyett a szorongás, a depresszió, a pánik csap át rajtunk a legváratlanabb pillanatokban, újra és újra.
Belföldi utazás, meditáció, elvonulás, elérhető gasztronómia, erdei bolyongás, divatos minimalizmus – ebben a Forbes Life-ban minden van ahhoz, hogy elmenekülhessünk. De leginkább mindegyik a befelé figyelésről kellene szóljon: ha belül nem találunk békét, nincs az a külső inger, ami tartósan elvonná figyelmünket. Úgyhogy ebben a lapban bőven van segítség ehhez is.
Mióta volt alkalmam Edith Eva Egerrel beszélgetni – a tavaszi karantén után most ősszel másodszor –, általában már csak addig zihálok a hullámokban, amíg a pszichológus egy-egy gondolata eszembe nem jut. Leggyakrabban ez a részlet a címlapinterjúból: „Problémák nem léteznek, kihívások vannak. Nincsenek krízisek, csak átalakulások. Talán épp egy átalakuláson megyünk keresztül, és nem tehetjük fel a kérdést: miért én, miért ez? Hanem azon kell gondolkodnunk, hogyan tovább.”
Máskor a maga vagy családja életéből hozott példái lendítenek rajtam – mesél eleget új könyvében és a Forbes Life-ban is –, vagy az, amit 93 évesen magától kérdez: nem azt, mit adott neki a világ, hanem hogy ő mit adott a világnak. (Az interjút megjelenés előtt megmutatom a páromnak, anyámnak, néhány kolléga is olvassa – egyszer, aztán még jó néhányszor, van, aki tízszer, van, aki könnyek között. A mondatok mára mantrákká válnak.)
Dr. Eger alapvető válasza az életre maga a szeretet – amit szerinte nem érezni, hanem csinálni kell.
Különös példakép a korban, amikor újra az elménk a menedékünk a világ elől. Vagy a közösségi média – erről már Tari Annamária beszél egy másik beszélgetésben. G. Tóth Ilda Tari-interjújából is belénk ég valami – belém leginkább a „kognitív restség” kifejezés – talán már ez is elég ahhoz, hogy telefonnyomkodós pótcselekvés helyett valami előremutatóbbért nyúljunk.
Vagy befelé figyeljünk. Ez, mondjuk, sokkal nehezebb, de ott van a megoldás. „Ha békén hagyják az embereket, akkor mindenki nagyon pontosan tudja, mire van szüksége, hogy jól legyen. Legeslegbelül hordozzuk a harmónia megteremtésének bölcsességét, és ha van hozzá tér, ha meg vagyunk tartva, akkor képesek is vagyunk elérni” – ahogy a Bács-hegyen meditációsközpontot alapító Karsai Dina magyarázza. Momentán elég a képekre nézni: (nem tengerpart, de) a Káli-medence tanúhegyeinek ölelésében valami nagy egész apró részének érzi magát az ember, és megneszeli, hogy végül talán minden a legnagyobb rendben lesz.
Ha „egy kis füleki zsidó srácot” élete derekán lovaggá üt a brit királynő, az nem olyan sztori, ami mellett elmegy az ember. De Sir Frank Lowy útja e nélkül is példátlanul kalandos: a Felvidékről a pesti gettón és az izraeli hadseregen át vitt Ausztráliába, ahol a semmiből szupergazdag vállalkozó, futballelnök és filantróp milliárdos lett. 2018-ban 32 milliárd dollárért adta el Westfield Corporation nevű plázacégét. A visszavonult szlovák–magyar–zsidó–ausztrál üzletember ma Tel-Avivban él, októberben múlt 90, és nemrég interjút adott a szlovák Forbesnak. A rövidített verziót közöljük.
A koronavírus elképesztő izgalmakat hozott a befektetők életébe is 2020-ban. Indokolatlannak tűnő jókedvből váltottak a tőzsdék tavasszal hatalmas zuhanásba, majd álltak fel igen gyorsan, élen az égbe szálló technológiai óriásokkal. Amikor pedig ősszel elfogyott a lendület, a vakcinahírek elhitették a piacokkal, hogy hamarosan vége lesz a járványnak, visszatérhetünk régi életünkhöz. De mit lehet ilyenkor csinálni, hogy megőrizzük a pénz értékét? Nulla kötvényhozamok és magas részvényárak mellett hol van még érték? Mit tudnak a magyar eszközök, véget ér-e a forint vesszőfutása?
A luxusdivatipar apokalipszisének közepén az Egyesült Államok egyik leggazdagabb self-made üzletasszonya, Tory Burch egyelőre megmentette a cégét az összeomlástól. Heroikus harcáról őszintén vallott az amerikai Forbes újságíróinak.
A hagyományos kultúrával, a néptánccal is lehet beszélni olyan aktuális témákról, mint a nők elleni erőszak vagy a politika rátelepedése a művészetre – Hégli Dusan, Szlovákia egyetlen hivatásos magyar táncszínházának művészeti vezetője ezt szeretné bebizonyítani. Vezetése alatt a pozsonyi Ifjú Szivek nemzetközi szinten is jegyzett tánctársulat lett.
