Kordos László, az egyik legismertebb magyar őslénykutató kutatta az ipolytarnóci ősállatok lábnyomait, őslényeket fedezett fel, és sokáig vezette a világszinten jelentős Rudapithecus hungaricus feltárását is. Nemcsak kutat, hanem oktat is, ismeretterjesztő munkáját egy csillagképpel is elismerték.
K ordos László szereti a nyakkendőket. Körülbelül ötvendarabos gyűjteményében van pár merészebb példány, de mind közül kiemelkedik egy selyemből készült gyöngyszem, amit az őslénykutató még Washingtonban vásárolt.
A Richard Leakey paleoantropológus tervezte kiegészítő harsányan hívja fel a figyelmet a professzor szakmájára. A három koponyaleletet, egészen pontosan australopithecusokat ábrázoló ruhadarabot a professzor anno képtelen volt otthagyni a boltban. „Nagyon jó nyakkendő, de ma már inkább ereklye, rengeteget használtam. Egy dologra kellett mindig vigyáznom, hogy nehogy temetésre felvegyem. Az elég morbid lett volna” – mondja a vonal túlsó végén.
Telefonon beszélgetünk, a háttérből időnként mindenféle pittyogás és űrhajóhang hallatszik, de mint kiderül, csak az éppen parkoló autó funkciói rakoncátlankodnak. A hetvenéves Kordos a tanítás és a publikálás mellett még mindig járja az országot, tudományos konferenciákra hívják. Az ismeretterjesztés továbbra is fontos része az életének, de nem tagadja, hiányoznak neki az ásatások. „Nekem a terep az életterem, az villanyoz fel. Ehelyett most naphosszat a számítógépet verem.”
A horgászbotok svájcibicskája – így minősítette a Magyar Formatervezési Tanács Németh Szabolcs találmányát. Kompakt és multifunkcionális, azaz mindenhol és mindenféle halhoz használható, laikus szemmel pedig egyszerűen szép.
Nem kell ahhoz horgásznak lenned, hogy kezedbe végy egy horgászbotot, ahogy gyereknek se kell lenned ahhoz, hogy játssz” – hárítja el Németh Szabolcs abbéli aggodalmamat, hogy nem értek ahhoz, amiről írni szeretnék. A wor.my nevű kompakt pecabotmárka fenszi pomázi bemutatóterméről mondjuk nem is a horgászás jut eszébe az embernek, inkább az, hogy itt dizájnerek dolgoznak. És Szabolcsnál tényleg ez a két dolog ért össze: Keszthelyen, a Balaton partján nőtt fel, sokat horgászott (az ikertestvére ma is halászatból él), és a Magyar Iparművészeti Egyetem (ma Mome) ipari formatervező szakára nyert felvételt, majd vizuális kommunikáció (grafika) szakon szerzett diplomát.
Jó páran képesek voltak megnyomni a gombot a 650 eurós szettért is, persze főleg a bolygó másik oldalán, Japánban és az USA-ban.
„Sosem voltam afféle cuccos horgász, vagyis nem szerettem cipelni az eszközöket” – mondja Szabolcs. Miután hiába keresgélt a neten, hogy valamiféle modern, kis helyen is elférő horgászbotot találjon, elkezdett tervezni egyet. Az eredmény egy rozsdamentes acélból gyártott, tetszés szerint cserélgethető rugópálcából, központi orsótartó egységből és fanyélből álló horgászbot lett, ami minden komponensével együtt belefér egy kis fekete tokba.
A tárgy mellesleg szemet gyönyörködtető, ehhez nem kell horgásznak lenni, hogy lássuk – el is nyerte vele 2015-ben a Magyar Formatervezési Díjat. Eleinte egy kis mechanikai műhelyben készített prototípusa volt csak meg a horgászbotnak, Szabolcsnak egy iparirugó-gyárban csavargatták a rugókat. Ekkoriban kezdte el a szabadalmaztatás több évig tartó procedúráját is, és tavaly az Európai Unió számos országára, néhány hónapja pedig Ausztráliára meg is kapta. A szabadalmazott megoldás egy moduláris rendszer, alapja a központi orsótartó egység, de a rugós tag kialakítását is védi szabadalmi oltalom. Az eljárás még tart az USA-ban, Dél-Koreában, Kínában és Hongkongban.
Az első vevőket egy sikeres Kickstarter-kampánnyal érte el (10 ezer eurót kért, 16 ezer jött össze), aztán további vásárlókat szerzett további közösségi finanszírozási platformokon, ezenkívül eddig csak a webshopban árusította a wor.my-t, összesen nagyjából százmillió forintért. Az átlagos kosárérték 350 euró, de „jó páran képesek voltak megnyomni a gombot a 650 eurós szettért is, persze főleg a bolygó másik oldalán, Japánban és az USA-ban”. Most viszont – ahogy Szabolcs fogalmaz – új időszámítás kezdődik: kitalálta ugyanis a pecabot sokszorosítható, olcsóbb, úgynevezett black range verzióját, amit már áruházak polcain is szeretne árulni, átlagosan 35 euróért. „Technikailag ugyanaz a szabadalom védi, csak olyan anyagokból és olyan gyártási metódussal készül, hogy sokkal kisebb az önköltsége” – mondja, és előkap egy fekete botot az új kategóriából. „Karbonkompozit, de a fémeket meghazudtoló minőségű, és le tudsz vele menni a víz alá búvárszemüvegben, hogy élőben nézd a víz alatt, hogyan fárasztod a halat. Elmebetegnek hangzik, de hatalmas piaci potenciál van benne.”
A Futureal divatmárka története szerelmi sztorival kezdődött valamikor a 90-es években – jobban mondva valószínűleg kellett hozzá egy ilyen sztori is. Somodi Gyöngyvér és Birtalan Péter ebben az időben rakta le a ma 345 milliós árbevételt termelő cégcsoport alapjait – szakmai tapasztalat formájában.
A luxusdivatipar apokalipszisének közepén az Egyesült Államok egyik leggazdagabb self-made üzletasszonya, Tory Burch egyelőre megmentette a cégét az összeomlástól. Heroikus harcáról őszintén vallott az amerikai Forbes újságíróinak.
A hagyományos kultúrával, a néptánccal is lehet beszélni olyan aktuális témákról, mint a nők elleni erőszak vagy a politika rátelepedése a művészetre – Hégli Dusan, Szlovákia egyetlen hivatásos magyar táncszínházának művészeti vezetője ezt szeretné bebizonyítani. Vezetése alatt a pozsonyi Ifjú Szivek nemzetközi szinten is jegyzett tánctársulat lett.
