Nincs szombat, amikor ne állna hosszú sor a pultja előtt, és amikor a koronavírus-járvány miatt hirtelen a nyakán maradt 250 kiló mozzarella, egyetlen Facebook-poszt hatására pikpakk gazdára talált az egész készlet. Gódor András 31 éve dolgozik a Fény utcai piacon, és ma már mindenki – ha budai, biztosan – úgy ismeri, hogy A Sonkás vagy esetleg A Sajtos.
„Azt láttam, hogy a nehéz kezű henteseknek nem megy a felvágott. A felvágott finom, vékony dolog” – mondja Gódor András, aki már 1989-ben is a különlegességeket vadászta, habár élelmiszerben ez még egészen mást jelentett Magyarországon akkor, mint manapság. Eredetileg két barátjával nyitott boltot a Fény utcában, a még meg nem újult piacon, és tőkehússal is dolgoztak, ami cége elindításával 1998-ban változott meg.
A késztermékekre specializálódott – bár nem mondja ki, neki finom-e a keze –, abból is a legtőkeigényesebb, legtöbb munkát és odafigyelést igénylő verziót választotta, az egyedi, prémium termékek értékesítését. „Mindig szerettem enni. Mindig olyat próbáltam adni, ami nem köszön vissza minden pultból. Mindig tetszett, hogy ha másfajta termékeket árulok, jó emberek találnak meg.” A megújult piac második emeletén a táblája azt hirdette: „minőségi felvágottak”. Tizenöt éve került ki mellé a lényegre törőbb A Sonkás név.
Három-négy beszállítóval indult, ma már a hazain kívül nyolc ország harminc márkájával dolgozik, és majdnem minddel személyes kapcsolatban áll, a közelebbiektől a beszállítást is maga intézi. „Sokat kóstolok. Az ízlésem visszaköszön a pultban, mert olyat nem fogok betenni, ami nekem nem ízlik.” Ha valahol megtetszik neki valami, utánanéz, kitől származik, hogyan készül, és persze számba veszi, hogy eladható-e Budán. Tudja, ha egy külföldi szalámispecialista otthon negyven euróért adja terméke darabját, abból ő itt nem fog megélni.
Olyan legkisebbkirályfi-történet, ami még a Forbesban is kitűnik.
Gyorsítósávon vagyunk, de akkora a száguldás, hogy azt sem látjuk, min megyünk keresztül, vagy hova jutunk el. Csak annyi biztos, hogy március közepén begyújtották a rakétákat. Mi pedig szokjuk, hogy a legfontosabb kérdésekre az igazán őszinte válaszunk az, hogy nem tudjuk. Így még inkább a megérzéseinkre hallgatunk, vagy kivetítjük belső világunkat jövőre. Az optimisták szerint mindjárt itt a felpattanás, a pesszimisták szerint a második hullám csak nagyobb lehet, mint az első, és egyébként is húszszázalékos munkanélküliség van Amerikában, jön a mindent elborító infláció.
Abban viszont mintha mindenki egyetértene, hogy az eddig is meglévő fejlődési irányoknak óriási lökést adott a vírusválság, különösen bárminek, ami digitális. A piac persze visszarendeződik, de azért nyomot a hagy a tapasztalat, hogy mindent el lehet intézni online. Csak egy példa: a drogériák piacán a házhoz szállítás aránya az addigi két százalékról a válság alatt tíz százalékra nőtt, és minden bizonnyal nem két, hanem inkább három–öt százalékra fog visszaesni.
Nemcsak írtunk a válságra adott válaszokról, de mi magunk is kerestük a fogást a helyzeten. Az évek óta megrendezett Legyél jobb! -Napot egy huszárvágással teljesen online szerveztük meg, és azt tapasztaltuk, hogy közönségünk és szponzoraink is velünk tartanak. Ezer résztvevő, tűzijátékszerű nemzetközi előadói névsor, köztük Edith Eva Eger, Steve Forbes vagy Péterffy Tamás. -Izgultam előtte? Még jó, hogy. Más egy kis szobában a kamerába nézve beszélgetni, mint egy ötszáz fős teremben. De azt már előtte is tudtam, hogy a válság első hónapjában jól teljesítettünk. A májusi számot 15 ezer példányban adtuk el nyomtatott formában, és 1,3 millióan kattintottak a forbes.hu-ra a hónap során. Ez nem jelentős csökkenés a magazinnál, aminek egy átlagos hónapja 16–17 ezer példányt hoz, viszont óriási növekedés a forbes.hu-nál.
A mostani, friss számban is arra törekedtünk, hogy a válságot is jobban érthetővé tegyük, miközben mi magunk sem szeretnénk elmerülni annak folyamatos figyelésében. Máté Bence pusztaszeri tanyáján például elég jól ki tudja kapcsolni a gyorsítósávra került világ híreit, különösen, hogy telefonján nincs internet. Bagi László cikkéből kiderül, hogy egyszeri és különleges életút az övé, olyan legkisebbkirályfi-történet, ami még a Forbesban is kitűnik. Sugározza magából az önazonosságot, hogy nincs szüksége semmilyen álarcra, pózra.
A válságnézős cikkek közül Ács Gábor interjúja Váradi Wizz Air Józseffel ad betekintést, hogyan tekint a légi ipar teljes leállására a legnagyobb nemzetközi sikersztorit véghezvivő magyar menedzser és cégalapító. Kérdés sok van a hatoldalas anyagban, de a legnagyobb mégis ez: bátor vagy vak Váradi, aki azt mondja, tíz éve erre a pillanatra várnak, és gőzerővel mennek előre.
A Forbes Nextben újra a vírus kerül előtérbe, Fekete Emese, Bánlaki D. Stella és Smejkál Péter azokat a magyar kutatókat mutatják be, akik Pécsett, Budapesten és Mainzban ma is a vírus -ellen küzdenek.
A koronavírus-járvány napról napra, óráról órára átalakítja a gazdaságot. Valami jobb, korrektebb, okosabb születik, méghozzá most azonnal – írja az amerikai forbes vezető szerkesztője.
Barát Hella kezdeményezése egy gyerekszobából indult el. Az Örökbe fogadok egy ovit mozgalommal mi megválhatunk a feleslegessé vált játékoktól, a halmozottan hátrányos helyzetű óvodákban pedig örülnek nekik. Olyan gyerekek, akiknek a mindennapokban az óvoda jelenti az egyetlen biztos pontot.
Szűk negyven munkanap alatt majdnem harmincezer koronatesztelés magánforrásból, magánzsebből, csak annál a tíz nagy és elszántan tesztelő magánegészségügyi intézménynél, amelyik meg is osztotta velünk tapasztalatait és statisztikáit.
Zombori Zsolt tizenkilenc évnyi McDonald’s-menedzseri tapasztalatát fektette a családi kézműves hamburgerezőbe, de nem áll meg Nagykőrösön. Épp franchise-partnereket és befektetőket keres.
Nagy Réka igazi zöldveterán. Az országban az elsők között, a 2010-es évek elején kezdett zöld életmódról írni Ökoanyu fantázianéven. Azt gondolta, egykönyves szerző lesz – most négynél jár. Szerinte az életmódváltás nemcsak a tisztítószerünket, az ételünket és a bolygót menti meg, hanem az emberi kapcsolatainkat is.
