„Azt láttam, hogy a nehéz kezű henteseknek nem megy a felvágott. A felvágott finom, vékony dolog” – mondja Gódor András, aki már 1989-ben is a különlegességeket vadászta, habár élelmiszerben ez még egészen mást jelentett Magyarországon akkor, mint manapság. Eredetileg két barátjával nyitott boltot a Fény utcában, a még meg nem újult piacon, és tőkehússal is dolgoztak, ami cége elindításával 1998-ban változott meg.
A késztermékekre specializálódott – bár nem mondja ki, neki finom-e a keze –, abból is a legtőkeigényesebb, legtöbb munkát és odafigyelést igénylő verziót választotta, az egyedi, prémium termékek értékesítését. „Mindig szerettem enni. Mindig olyat próbáltam adni, ami nem köszön vissza minden pultból. Mindig tetszett, hogy ha másfajta termékeket árulok, jó emberek találnak meg.” A megújult piac második emeletén a táblája azt hirdette: „minőségi felvágottak”. Tizenöt éve került ki mellé a lényegre törőbb A Sonkás név.
Három-négy beszállítóval indult, ma már a hazain kívül nyolc ország harminc márkájával dolgozik, és majdnem minddel személyes kapcsolatban áll, a közelebbiektől a beszállítást is maga intézi. „Sokat kóstolok. Az ízlésem visszaköszön a pultban, mert olyat nem fogok betenni, ami nekem nem ízlik.” Ha valahol megtetszik neki valami, utánanéz, kitől származik, hogyan készül, és persze számba veszi, hogy eladható-e Budán. Tudja, ha egy külföldi szalámispecialista otthon negyven euróért adja terméke darabját, abból ő itt nem fog megélni.
