Hogyan alakult meg a konzorcium?  Körbetelefonált, hogy ki ér rá, kinek van meg a technológiája?

Olvastam egy cikket február végén, és azonnal telefonáltam a Richter egyik vezetőjének. 2011 óta a Richter biotechnológiai üzletágával együttműködve végzek az ő fejlesztéseiket támogató kutatásokat az ELTE immunológiai tanszékén. Volt, mikor ezt a Richter saját forrásból finanszírozta, máskor közösen folyamodtunk állami támogatásért. Elmondtam az ötletemet, neki nagyon megtetszett. Abban maradtunk, hogy egyeztet az elnökkel és a vezérigazgatóval. 

Miután megkaptuk a megerősítést, sms-t írtam Palkovics László miniszternek, és kértem, ha van ideje, hívjon vissza a koronavírus-gyógyszerfejlesztés kapcsán.

Ez egy olyan tudás, amit az ember megtanul ezen a szinten: hogyan írja meg három sorban azt az információt tömören, amiért visszahívják. A miniszter úr öt perc múlva visszahívott, körülbelül fél órát beszélgettünk.

Hogy osztja fel a napját? Most kizárólag a vírussal foglalkozik?

Napi 14–15 órát dolgozom, és időnként alszom, vacsorázom. (Nevet.) A konzorciumi munka legalább három–öt órája a napomnak. Ha nem tudok vele elég időt tölteni, bosszús leszek, de munkaidőben a dékáni feladataimmal is foglalkoznom kell. Olyan fontos kérdéseken dolgozunk, mint a távolléti oktatás hatékony működtetése, a TTK oktatási reformja, a hallgatók záróvizsgájával, felvételijével kapcsolatos kérdések vagy a kari költségvetés. 

A családja hogy viseli?

Tolerálják, és mindenben támogatnak. (Nevet.)

Az ELTE-n hogy néz ki a munka? Sokan dolgoznak a projekten?

Egy adott projekt kapcsán nehéz sok emberrel dolgozni, ezért az ELTE TTK Biológiai Intézetében kiválasztottam egy szűk kis csoportot, öt kutatót. Van köztük immunológus, genetikus, sejtbiológus, és az a feladatuk, hogy folyamatosan figyeljék a szakirodalmat, nézzék az elképesztő sebességgel, párhuzamosan megjelenő tudományos cikkeket. 

Ezt egy ember nem tudja követni, ezért létrehoztunk egy mindenki által szerkeszthető Google-dokumentumot, amibe mindenki monogrammal és dátumpecséttel ír bele. Ha valaki elolvas egy cikket, ír belőle egy rövid, maximum tízsoros magyar kivonatot. Ez most harminc oldal, el lehet képzelni, hogy tízsoronként hány tudományos cikk feldolgozását jelenti. Minden gyógyszerhatóanyag, amiről tud vagy épp nem tud a publikum, elemzésre kerül.

Hogy tudja e mellé besűríteni a konzorciumi feladatokat?

Négy konzorciális tag van a projektben, az ELTE fogja össze a másik három partner munkáját. Minden második héten van egy telekonferencia, amiben körülbelül 15 résztvevő szól hozzá, hogy milyen fejlemények vannak. A projektről Palkovics László miniszternek és Birkner Zoltánnak, az NKFIH elnökének heti rendszerességgel kell beszámolnunk. Két héttel ezelőtt Palkovics Lászlóval és Orbán Viktorral virtuális megbeszélést tartottunk a projekt állásáról. Nagyfokú figyelem kíséri a konzorcium munkáját.

A miniszterelnöknek és a kormány tagjainak jelenteni elég nagy nyomásnak hangzik. Mennyire érzi?

Annyira, amennyire mondja. Nagy nyomás. Óriási felelősség. (Nevet.)

Hogyan birkózik meg vele? Akár ön, akár a konzorcium?

A tagok még az elején megbíztak a kommunikációval. Talán úgy gondolták, hogy ha én vagyok az ötletgazda, akkor ezt nekem illik. Másfelől van egy cégem, aminek kapcsán nemcsak akadémiai, hanem iparági sapkám is van. Az ImmunoGenes (a cégről a Forbes Next 2018 nyári lapszámában írtunk – a szerk.) nem most alapult, hanem 2007-ben, most két céget jelent. 2016-ig svájci részvénytársaság volt, a befektetők között sok kockázatitőke-befektető volt. A svájci holdingnak is én voltam az igazgatója. Nem akarok túlozni, de van egy nemzetközi gyakorlatom is a Wall Street farkasai kapcsán. 

Komoly emberekkel beszéltem az elmúlt években, értem ez alatt nagyvállalatok vezetőit, többek közt a Richter elnökét is jól ismerem. Ha úgy tetszik, van olyan tapasztalatom, hogy meg tudjak küzdeni a nyomással is. A befektetők nyomásánál talán csak a jelenlegi járvánnyal kapcsolatos elvárás nagyobb. A miniszter úr vagy a miniszterelnök úr egyébként elegánsan, támogatóan állnak a kérdéshez, nincs szó agresszív érdeklődésről. Ez inkább kölcsönös bizalomra épülő érdeklődés és beszélgetés. 

Politikai nyomást érez?

Nem, ezt nem is tudom dekódolni. A pártok nem kerestek meg ezzel kapcsolatban. Pártsemleges vagyok, dékán lévén az is kell legyek, ebben a kutatásban különösen. Aki engem megkérdez, annak nyilatkozom. Ez a 300 millió forint közpénz, az embereknek joguk van tudni, hogy mit is csinálunk. Ha ez privát pénz volna kockázati befektetőkkel, akkor nem mondanék senkinek semmit, csak a befektetőimnek. 

A konzorciumi tagok miként kerültek képbe?

A pécsiek úgy, hogy az országban két olyan laboratórium van, ahol efféle munkát végezhetek. Az egyik a Nemzeti Népegészségügyi Központ Budapesten, a másik Jakab Ferenc professzor laborja. Ők évek óta koronavírusokkal foglalkoznak, ezért esett rájuk a választás. Az Immuno-Genes az én vállalkozásom, én vagyok a vezetője is, de szeretném tisztázni, hogy nem ezért került be a konzorciumba, hanem mert Magyarországon ez a cég tud egyedül génmódosított egereket és nyulakat előállítani. 

Ilyen állatokat a SARS és a MERS kapcsán Amerikában már előállítottak ugyan, de egészen mostanáig mélyfagyasztott embriók állapotában voltak. Amikor rákérdeztünk, hogy mikor kaphatjuk meg az egereket, azt felelték, hogy 2021 decemberében. Ezért került be a cégem a képbe.

Ezekre az állatokra miért van szükség?

Az első fázis az, hogy sejttenyészeten ellenőrizzük a gyógyszer hatékonyságát. A vírus a sejteket megfertőzi, és jól látható lyukakat hoz létre az egyébként egészséges sejtszőnyegen. A gyógyszertől azt várjuk, hogy megakadályozza a vírust abban, hogy a sejteket elpusztítsa. Ha ez a fázis sikeres, a vírusra génmódosítással fogékonnyá tett állatokon is kipróbáljuk. A pécsiek már a ketreceket is megrendelték nekik.

Nem mindenkinek tiszta, mikor beszélünk vakcináról, és mikor gyógyszerről. Önök most melyiken dolgoznak?

A gyógyszer a már megbetegedett vagy a még éppen nem beteg embereket tudja kezelni, rövid távon. Mi ilyen gyógyszert fejlesztünk. A védőoltás olyan hatóanyag, ami az immunrendszert bevonva arra készteti a szervezetet, hogy felkészüljön a vírustámadásra.

A beoltott emberek nagy százalékában hatékony, ez alatt 85–90 százalékot szokás érteni. Soha nem lehet 100 százalék, olyan védőoltás nincs, ami mindenkit védetté tesz.

Emellett olcsó. A COVID-19 kapcsán közel nyolcmilliárd emberről van szó, akik mind védtelenek, és meg fognak fertőződni. Szóval olyan olcsó kell legyen a vakcina, hogy mindenkit beolthassunk vele. Ez a járvány eltűnni sosem fog, de akkor hagy alább, ha van védőoltás, és ezzel kiváltjuk a védettséget. 

Vagy ott a B verzió, és Isten ne adja nekünk, hogy ez a lehetőség szóba kerüljön. Ez az, amikor hagyjuk, hogy mindenki átessen a betegségen, és így kialakul a nyájimmunitás, amit a védőoltás is létrehoz. Ilyenkor szabadon engedjük a vírust, nincs kijárási korlátozás, gyorsan mindenki megfertőződik. Ahogy most már mindenki megtanulta, és lassan matematikus és virológus szakember lett, a görbe nem lapos, hanem kicsúcsosodó. Ekkor olyan sok ember szorul hirtelen intenzív kórházi ellátásra, amivel az egészségügyi rendszer ilyen szinten sehol sem tud megbirkózni, és tömegek halnak meg. Milliók. Szóval a nyájimmunitás csak oltással alakítható ki okosan.

Hogyan működne az önök által fejlesztett gyógyszer?

Ha a vírus a szervezetünkbe kerül, az ACE2 fehérjén át behatol elsődlegesen a tüdősejtek belsejébe, szaporodik és beindítja a citokin termelését. Ettől lesz sok esetben citokinvihar, intenzív ellátás és halál. A mi gyógyszerünk egy mesterséges hibrid molekula, ugyanolyan fehérje, mint amihez a vírus a szervezetben kapcsolódik, csak épp csali. Mesterségesen visszük be az ACE2 molekulát, hogy ahhoz kapcsolódjon a vírus, azaz blokkoljuk azt a részét, amivel a sejtfelszíni receptorhoz tudna kötődni. 

A fehérjék két nap alatt kiürülnek a szervezetből, az ACE2 sem bírja tovább. A mi gyógyszermolekulánk viszont húsznapos felezési idővel vértezi fel a fehérjét, vagyis a gyógyszer nemcsak arra alkalmas, hogy befecskendezve néhány órára akadályozza meg, hogy a vírus a sejtekhez kapcsolódjon, hanem hetekig. Azokat az egészségügyi dolgozókat, akik a munkájuk során nagy eséllyel fertőződnek meg, megelőzésképpen lehet kezelni a gyógyszerünkkel. Ez a remény, legalábbis. 

Mintha csak egy rövidített oltás lenne.

Pontosan. Az ACE2-ről mások is azt gondolják, hogy fel lehet használni, ez pont a közelmúltban vált ismertté. Egy osztrák biotechnológiai cég, az Apeiron korábban is kifejlesztette, és eladta a GSK gyógyszercégnek, ami tesztelte is. Biztonságosnak tartják a fehérjét az emberi szervezetben, noha a hatása nem volt olyan átütő, hogy gyógyszer lehessen belőle. Ez egy vérnyomáscsökkentő molekula, ilyen gyógyszert is akartak belőle gyártani, de ebben nem volt elég hatékony. 

Az Apeiron később visszavásárolta a jogokat, és most ugyanezt a fehérjét teszteli a koronavírus-megbetegedés kezelésére. Ez azért is fontos, mert a legintenzívebb gyógyszerkutatások azok, amikkel egyéb betegségekben már bizonyítottan hatásos gyógyszereket próbálnak bevetni a COVID-19 ellen. Ezeket a hatóság egyszer már engedélyezte, azaz nem okoznak veszélyes mellékhatásokat. Egy olyan molekula, aminek mindkét elemét tesztelték már, ígéretes. A mi hatóanyagunk másik eleme, az IgG Fc régiója is biztonságos, az ACE2-t most tehát ismét tesztelik, együtt viszont még nem próbálták ki őket. Ebben lehetnek meglepetések, ezért engedélyezési kérelmet kell benyújtanunk a gyógyszerhatóságokhoz.

Ez sok idő.

Ha úgy tetszik, békeidőben több év. Ugyanakkor áprilisban megjelent egy kormányrendelet, hogy a hazai gyógyszerügyi hatóság mindazon hatóanyagokat, amiket egy másik országban klinikai egyes fázisban engedélyeznek, már terápiás szerként is engedélyezze itthon. A klinikai egyes az első lépés, kis számú emberi teszteket jelent. Ha ezt egy másik országban megkezdik, és még mindig egy pusztító járvány időszakát éljük, a magyar gyógyszerhatóság engedélyezni fogja az általunk fejlesztett hatóanyagot terápiás szerként bevetni, szóval lehet, hogy ez a sok idő végül is nagyon rövid lesz.

Tegyük fel, hogy minden a legjobban alakul, sikerül a fehérjéket összekombinálni. Ilyenkor kié lesz a gyógyszer?

A magyar állam azért adott erre támogatást, mert SOS helyzet van, és mind neki, mind a konzorciumnak az a legfontosabb, hogy meg tudja menteni, vagy hatékony gyógyszerhez tudja juttatni a lakosságot. És ez nem blőd duma, nem blöff. Ez egy drága gyógyszer, az olcsó védőoltások ára is néhány ezertől néhány tízezerig terjed, és ez is drága már. De ez a gyógyszer milliós kategória.

Egy darab?

Egy beteg kezelése akár egymillió forintba is kerülhet. Vagy többe. Másfelől hosszadalmas, nehéz eljárás eredményeként képzelhető el az előállítása. Erre Közép-Európában egyedül a Richter Gedeon képes a debreceni biotechnológiai üzemében. A kezdő tőkeinjekció 300 millió forint vissza nem térítendő támogatás, hogy egy kezdő löketet adjon a munkának. Ez a hatóanyag mindenesetre nem valószínű, hogy szabadalmaztatható, mert február 7-én egy amerikai kutató publikálta. Bizonyos megvalósítása, a gyógyszer előállításának technikája talán szabadalmaztatható, de maga a szer vélhetően nem. 

Ettől természetesen még értékes lehet. A generikumok vagy a bioszimiláris hatóanyagok kapcsán, bár szintén nincs szabadalmi védettségük, a gyártó mégis profitot tud realizálni. Az a tárgyalás, hogy a konzorciumi tagok hogyan részesüljenek az eredményből, jelenleg is zajlik a tagok között. Szeretnénk olyan megállapodást kötni, hogy azok az érdemek, amikkel az egyes tagok hozzájárultak ahhoz, hogy ez a hatóanyag – ha valóban értékessé válik – működjön, valamilyen szinten bevételt eredményezzenek. Úgy látom, ebben minden tag nyitott.

Ez a 300 millió forint kívülről nézve nem tűnik soknak. Év végéig kapták meg ezt a támogatást, és csak akkor kapnak többet, ha eredményeket érnek el. Mennyire elég ez a pénz? Az ImmunoGenesnél saját zsebből is dolgozniuk kell?

Egyikünknek sem kell saját zsebből dolgoznunk, a Richternek és az ImmunoGenesnek sem. Sem az ELTE-nek, sem pedig a Pécsi Tudományegyetemnek. Nem akarom körülírni, hogy ki mennyit kap ebből a pénzből, de azokra a munkafolyamatokra és munkabérrel kapcsolatos költségekre elegendő, amik elvezetnek ahhoz, hogy igazoljuk: ez a molekula előállítható, és képes a vírusfertőzést megállítani. Sejtmodellben, optimális esetben állatmodellben is. Novemberig van erre keretünk, és erre elegendő ez a pénz, ami a cégek szempontjából százszázalékos támogatásnak minősül. 

Eddig az NKFIH-támogatások csak bizonyos százalékot fedeztek, amihez önrészt is hozzá kellett tenni. Ezzel a kutatással kapcsolatban ez nem így van, mert alapszintű kutatásnak minősül. Nekem mint az ImmunoGenes vezetőjének, ilyen típusú kockázatom nincs. Ha nagyon erőltetni akarjuk ezt, akkor olyan kockázatom van, hogy a munkatársaim most más projektekkel nem tudnak foglalkozni. Amennyiben a gyógyszer fejlesztése nagy üzemben beindul, ennek az összegnek a többszörösét kell majd ráfordítani. Ezt jeleztük többször is, a kormány nyitott rá, hogy ha a molekula ígéretes marad, tovább is finanszírozza.

És ha nem így lesz?

Tudni kell, hogy a világon több fejlesztés zajlik, tőlünk függetlenül. Nem zárható ki, hogy valakik hamarabb célba érnek. Most van egy támogató politikai légkör is, az országok vezetői sosem voltak ilyen nyitottak az együttműködésre. Lehet, hogy valaki hatékonyabb gyógyszert fog kifejleszteni. Akkor mondjuk azt, hogy ezt a történetet nem érdemes tovább folytatni, hanem egy licencszerződés keretében a másik szeren fogunk dolgozni. Ez az egyik olyan mérföldkő a sok közül, aminél lehet, hogy döntésre kell jutnunk. Ezért sem volt cél a kormány részéről – szerintem jogosan –, hogy egyszerre óriási mennyiségű pénzt allokáljon egy teljesen beláthatatlan fejlesztésre.

Mennyire verseny ez, akár az idővel, akár más kutatókkal?

Az ember azért ember, mert egyfolytában küzd a másikkal, szeretne első lenni, és jól van ez így. De ez most hátrébb van tolva. Mindenkinek az a legfontosabb, hogy minél előbb úrrá legyünk a járványon, és az életünk visszatérjen a normális kerékvágásba. Nekem személy szerint már az is óriási siker-élmény, hogy pályára sikerült állítanunk a konzorciumot.

Más intézetekkel, tudósokkal megosztják az eredményeket?

A pontos mechanizmusokat, hogy most éppen hol tartunk, nem osztjuk meg, mert ez néha visszaüt. Ez kutatás-fejlesztés, nem biztos, hogy minden úgy történik, ahogy szeretnénk. Egyfelől mert bár a tervek jól néznek ki a sok szép ábrán, a gyakorlat egész más. Másfelől mindenhol előfordulhat, hogy valaki hibázik, különösen ilyen felfokozott helyzetben. Ez a teljes transzparencia nekem sosem volt szimpatikus, itt sem lesz. De a sajtóban heti szinten megosztjuk az elképzeléseket és a fejlesztés fontosabb eredményeit.

Vlogok lesznek még?

Ha lesz rá idő, lesznek. Néha úgy érzem, jó volna kicsit elbújni, mert a csapból is én folyok, és ez nem egészséges. 

Az egyik vlogjában említette, hogy milyen jó lenne egy olyan okosórás alkalmazás, ami figyelmeztet, ha az arcunkhoz akarunk nyúlni. Én folyton az arcomat matatom, főleg, ha figyelek. Viccből mondta?

Nem viccből mondtam. Nekem is van okosórám, mindent tud. Tényleg sokszor nyúlkál az ember a fejéhez. Ha valaki kifejleszt egy olyat, ami érzékeli, hogy közel kerül az arcomhoz az órám, akkor rezeghetne, és pavlovi reflexszel lehetne megakadályozni, hogy az arcunkhoz nyúljunk. Ha ezt drasztikusan csökkentjük, a fertőzésveszély is csökken. Ezt bárki megvalósíthatja, nem kérek jogdíjat.