Szűk negyven munkanap alatt majdnem harmincezer koronatesztelés magánforrásból, magánzsebből, csak annál a tíz nagy és elszántan tesztelő magánegészségügyi intézménynél, amelyik meg is osztotta velünk tapasztalatait és statisztikáit.
Április elején elindult, a hónap végére felpörgött, júniusra szofisztikálódott és üzembiztossá vált a hazai magánkórházakban elérhető koronatesztelési üzletág. Az evolúció gyors volt és látványos: kereslet és kínálat hatékonyan húzzák egymást, az eredmény szűk negyven munkanap alatt majdnem harmincezer koronatesztelés magánforrásból, magánzsebből, csak annál a tíz nagy és elszántan tesztelő magánegészségügyi intézménynél, amelyik meg is osztotta velünk tapasztalatait és statisztikáit. Azaz alsó hangon átlagosan naponta hétszáz szűrést is elvégeztetnek magánszemélyek és cégek, hogy kiderítsék, maguk vagy dolgozóik elkapták-e a betegséget, vagy átestek-e már a fertőzésen. A minta nagy és fővárosi túlsúlyú, eredményei valamivel nagyobb átfertőzöttséget mutatnak, mint a nemrég elvégzett reprezentatív országos mérés. A járvány talán múlóban, de a veszély és a vizsgálatok velünk maradnak.
A nagy tanító, aki kötelességének tekintette, hogy segítsen annak, aki hozzá fordul. Az örökké aktív kertész, aki még József Attilával is találkozott. Az influenszer, aki a természet tiszteletét és szeretetét terjesztette. Bálint György júliusban töltötte volna be a 101. életévét, a vele készült portréból vett idézetekkel emlékezünk rá.
A ragaszkodásról Gyerekkoromban megpihentem egy szép kis völgyben, és hát ott lefeküdtem a fűben, a lovam zabláját előtte kivettem a szájából, hogy nyugodtan legelhessen, és engem is békén hagyjon. Ekkor láttam meg ezt az égkékszínű virággal pompázó növénykét. Gyorsan hazamentem, és elővettem Jávorka Sándor Kis növényhatározóját, és annak alapján azonosítottam, hogy ez a boglárkafélék családjába tartozó réti iszalag. Ezt a határozót még a munkaszolgálatba is magammal vittem, mert ez volt a legkedvesebb könyvem, és hát mi tagadás, nekem a növényekkel van a legbensőségesebb kapcsolatom. De egy keretlegény parancsára azt a Kis növényhatározót elégették. Ez volt akkor az utolsó magántulajdonom, amihez ragaszkodtam. Azóta se ragaszkodom semmihez igazán. Az életéről A kertünkben látszik egy kivágott kajszibarackfa (Prunus armeniaca) törzsének a legalsó része. Azt a csonkot meghagytuk a földben, hogy majd valami virágcserepet rakunk rá. Mindig sokat nézegettem azt az öreg fát, és azt mondogattam, hogy ez éppen olyan, mint én vagyok. Tele van elhalt, korhadó ágakkal, meg olyan hajtásokkal, amikre nincs szükség, tele van leváló kérgekkel, kisebb-nagyobb odvakkal, amik egyre csak korhadnak tovább, tele olyan kártevőkkel, amik az életét nehezebbé teszik. De azért egy kevés barackot mégis terem. Tavalyra olyan állapotba került, hogy elhatároztuk, kivágjuk. Amikor ez megtörtént, akkor én bejöttem a szobámba, leültem a fotelba, és nem mertem kimenni. Napokig szomorú voltam miatta. A hazáról Csapnál járt a vonatunk, amikor légiriadót rendeltek el. Egy kukoricásban hasaltunk, köröttünk mindenütt bombák robbantak. Fénylett a hold, és ahogy körülnéztem, észrevettem azt a kukoricára felkapaszkodó apró szulákot vagy folyondárt (Convulvulus arvensis). Meg is fogtam, és éreztem, hogy itthon vagyok. Ahol még azelőtt voltam, Ukrajnában, ott nem volt szulák. Tényleg, az embert a hazájához mi köti? Még most is elérzékenyülök, amikor erre gondolok. A növények igenis meghatározzák, hogy mi is a haza. Ezt értette akkor meg velem ez a közönséges szántóföldi gyom. Azt mondta, hogy ahol már sok-sok évszázada ő van, az az én hazám.
Egy kis észak-magyarországi falu melletti dombokon gyógynövények illata keveredik a juhokéval. Itt, a Keleméri Farmon gazdálkodik Balogh-Nagy Erzsébet, akinek Île-de-France fajtájú bárányaiért sorban állnak a csúcséttermek és a külföldi vásárlók.
A vállalkozó-rendezvényszervező Gerendai Károly úgy gyűjtött össze több száz műtárgyat az elmúlt huszonöt évben, hogy mindig csak olyan képet vásárolt meg, amivel együtt is akart élni. Érzelmi alapon választ, kerüli a feszengős kiállításmegnyitókat, a Szigetre, az éttermeibe és a Lupára is kiviszi a művészetet, és sohasem ad el semmit. Ha valamiből kiszeret, legfeljebb a nappaliból a szuterén falára költözteti.
Kutasi Tamás tizenkét éves kora óta saját mézét eszi. A Brunner Méhészet 48 éves alapítója a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén vezeti bioméhészetét. Speciális technológiát fejlesztett ki, segítségével kis mennyiségben gyűjthető fajtamézeket is elő tud állítani. A koronavírus-járvány miatt egyre többen keresik a hagyományos, immunerősítő, természetes élelmiszereket, ugyanakkor a kínálat a tavalyinál szűkebb lesz a kedvezőtlen időjárás miatt.