Az ügyfelek révén széles rálátásuk van a gazdaságra. Hogy áll most a magyar gazdaság?
Az elmúlt néhány hónap mentálisan és gazdaságilag egyaránt átfogó hatással volt a társadalom egészére, hisz nincs olyan, aki ne lenne érintve. Így két hónap távlatában kimondhatjuk, hogy a gazdaság nem omlott össze. Jó jel, hogy a kritikus infrastruktúra, mint az élelmiszerellátás, internet, távközlés, energia és közművek, zavartalanul működött egész Európában. A cégek zöme túl van az első sokkon, éppen mérik fel a károkat és azok kezelési lehetőségeit, és készülnek egy teljesen új kezdetre. Ez a válság egészen más, mint a 2008–2009-es krízis volt. A mostani egy olyan világméretű, szektorokon átívelő, átmeneti teljes leállással indult, amely korábban csak kiterjedt háborúk esetén volt tapasztalható.
Hogyan érintette a mostani válság a cégeket?
Három csoportot lehet megkülönböztetni. Vannak, akiknek az egzisztenciája alapvetően sérült. Ők olyan iparágban dolgoznak, amelyek például hatósági korlátozások alá estek, mint a vendéglátás vagy az egészségügyi szolgáltatások. Itt egyik napról a másikra nullára zuhantak a bevételek. A másik csoport a nyerteseké. Ezek a cégek olyan szektorokban működnek, ahol most hatványozottan nagyobb a kereslet a megváltozott fogyasztói vagy működési szokások miatt – ilyenek például a futárok és a távmunkát támogató IT-szolgáltatók. Egyes cégek pedig azért nyertek, mert gyorsan reagáltak, és jobb helyzetbe kerültek a versenytársakhoz képest.
A legtöbb vállalat azonban lényegesen csökkenő árbevétellel, ugyanakkor növekvő bizonytalansággal és pénzügyi kockázatokkal szembesül. Az ő sorsukat a következő hetek és hónapok döntései határozzák majd meg, hogy közép- vagy akár rövid távon a válság áldozatai lesznek, vagy sikeresen veszik az akadályokat.
Nem tűnik fairnek számon kérni a cégeket, hogy nem álltak készen olyan helyzetre, amire senki sem számított.
Ilyen mértékű sokkra nem lehet felkészülni. A legfontosabb kérdésnek most az tűnik, hogy alapvetően az adott vállalkozás változásra és adaptálódásra való képessége milyen volt. Mennyire volt rugalmas a szervezet, mennyire engedte az iparág, hogy agilis legyen? Képes volt-e átalakítani a beszállítói láncot vagy a munkavégzés helyét és módját egyik napról a másikra? Mind-ezek most élet-halál kérdését jelentették.
Említi az agilitást. Változik-e a járvány miatt, hogy mitől számít egy cég agilisnek?
A fogalom egyre kiterjedtebbé válik. Az agilitást korábban a szervezetfejlesztésre és működtetésre értettük, ezután az egész szervezetre igaznak kell lennie. Jó példa erre a hosszú beszállítói láncok léte. A vállalatoknak volt egy megszokott beszerzési politikájuk: tendereztetéssel, referenciákkal, ár-érték elvárásokkal. Gyakorlatilag nem játszott szerepet a beszállítói útvonal, mert a világ bármelyik pontjáról működött a lánc. Talán egy Csányi Sándor által említett példa a legjellemzőbb: a Mizo majdnem azért nem tudott tejet gyártani, mert a járványban elakadt, határokon átívelő beszállítói láncban nem tudták beszerezni a megfelelő kupakot a dobozokra.
Összességében az látszik, hogy az üzletfolytonosság a nagyvállalatok szintjén jelentősebb fennakadás nélkül megvalósult. Hiba lenne azonban, ha a vállalkozások arra számítanának, hogy a járvány elmúltával egyszerűen visszatérnek majd a vevők, és minden megy tovább. A hitelmoratórium adta türelmi időt arra kell használniuk, hogy újratervezzék az üzletmenetet, és megerősítsék a finanszírozást.
Egy cégvezetőnek ilyenkor mik a feladatai?
Egyrészt menedzselni kell az átmeneti időszakot úgy, hogy már el kell kezdeni felkészülni a kilábalás utáni időszakra is. Nem mondom, hogy könnyű ezt párhuzamosan kezelni, a bizonytalanságra nincs ráhatásunk, de a kockázatokat kezelhetjük. Az elmúlt hónapokat nem fogom elfelejteni, és ősz hajszálaimból sem lett kevesebb, nem így képzeltem az első vezérigazgatói évem.
De hihetetlen látni, hogy ilyenkor mindenki kőkeményen összezár, mert közös sokkhatást és problémát kell megoldani – a vállalaton belül és társadalmi síkon is. Nálunk is maguk a munkatársaink kezdeményezték, hogy a szakmai területükhöz kötődő munkával, önkéntességgel is szeretnének segíteni a társadalom nehezebb helyzetbe került részének. A vezetőknek ilyenkor a kollégák mentális egészségének védelmét is segíteni kell. De továbbra is nagyon oda kell figyelni, mert amikor a szinte háborús szabályrendszert felváltja az egyének belátásán alapuló folyamatos egyensúlyozás, sokkal nehezebb lesz a társadalomban fenntartani a motivációt, együttműködést és a szolidaritást.
Most, hogy lazulnak a korlátozások, mit lehet várni az újraindítástól?
Ha nem lesz meg a vírus ellenszere a következő hónapokban,
egyre kisebb esélyt látok a gyors visszapattanásra
Az első fázison túl vagyunk, mindenki megpróbált alkalmazkodni, új beszerzési csatornákat és bevételi lábakat kiépíteni. Nem volt idő azzal foglalkozni, hogy ezek mennyire működőképesek hosszú távon. Túl kellett élni. A következő fázis – hónapok, akár egy év, attól függően, mikor lesz oltóanyag – arról fog szólni, hogy az újításokat fenntarthatóvá kell tenni, amíg nem tudjuk, mire is kell berendezkedni. Minél tovább tart ez az időszak, annál jobban át fog alakulni a világ, és annál kisebb az esélye, hogy a korábbihoz hasonló működéshez tudunk visszatérni.
Hogyan fog kinézni a korona utáni világ?
A helyzet előtérbe fog helyezni számos olyan fejlesztést, amire eddig is megvolt az igény, csak növekedés közben az erőforrásokat nem ide összpontosították. Ilyen a digitalizáció, valamint a rugalmas munkavégzéshez és általában az új, megváltozó körülményekre megfelelően reagáló szervezetfejlesztéshez vezető átalakítások. Emellett az ellátásbiztonság miatt felértékelődnek a helyi vagy regionális beszállítói láncok, amelyeket úgy kell majd alakítani, hogy – fennakadás esetén – a gyártás vagy összeszerelés helyén időben értesüljenek a problémáról és rugalmasan lehessen váltani másik beszerzési csatornára, lehetőség szerint minimálisra csökkentett földrajzi távolságon belül. Ez pedig kiváló lehetőség is lehet a hazai vállalkozásoknak, benne kiemelten a kis- és középvállalati szektornak. Ezen túlmenően talán felelősebbek és tudatosabbak leszünk a környezetünk, jövőnk tekintetében, és sérülékenységünk tudata is hatni fog ránk.
