Barát Hella kezdeményezése egy gyerekszobából indult el. Az Örökbe fogadok egy ovit mozgalommal mi megválhatunk a feleslegessé vált játékoktól, a halmozottan hátrányos helyzetű óvodákban pedig örülnek nekik. Olyan gyerekek, akiknek a mindennapokban az óvoda jelenti az egyetlen biztos pontot.
„Az egyik kisfiúnak nem volt fogkeféje heteken keresztül. (…) Kapott tőlem ajándékba egy fogkefét. Annyira örült neki, hogy azzal akart aludni.” Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatok érik a halmozottan hátrányos helyzetben lévő gyerekekkel foglalkozó óvodapedagógusokat. A mélyszegénységben élő gyerekek gyakran csak az óvodákban látnak folyóvizet, ott esznek aznap először és utoljára. Tisztasági csomagot vagy váltóruhát csak ritkán tudnak bevinni a szülők, játékra, olvasásra pedig csak az óvodában van lehetőségük. Pedig utóbbiak szociális és a felzárkózás szempontból is fontosak lennének.
Önös érdekből jó ügy „Alapvetően nem vagyok adományozós alkat” – mondja Barát Hella. Az Örökbe fogadok egy ovit mozgalom alapítója korábban szkeptikusan állt a különböző segélyszervezetekhez, mivel úgy érezte, az átmeneti segítségnyújtás nem mindig ér célba, vagy a segíteni kívánt család sokszor nehezebb helyzetbe kerül az adományok felhasználása után, mint előtte volt. „Az volt a célom, hogy kihagyjam a szülőket, és célirányosan a gyerekekhez juttassam el a segítséget, az óvodapedagógusokkal egyeztetve.”
A mozgalmat személyes motiváció, önös érdek keltette életre: Hella a szülők klasszikus problémájával szembesült. Kétgyermekes édesanyaként helyet akart csinálni a lakásában, és nem tudta, mit kezdjen gyerekei feleslegessé vált játékaival. Egy színházi előadás után beszélgetett gyermekei egykori bölcsis gondozójával, Tóth-Hencz Edittel, aki azóta hátrányos helyzetű gyermekek óvodai felzárkóztatásával foglalkozik. Ő mutatott utat Hellának abban, hogyan találja meg azokat a helyeket, ahol tényleg szükség van a felhalmozott játékokra.
Néha jólesik egy nyugalmas erdőbe menekülni, kicsit lefáradni és végül a túrát egy leves-sör menüvel zárni. Egy könnyen megközelíthető, de mégsem túl forgalmas távot jártam végig, ahol az út változatos, néha sűrű erdőben, máskor hegyi legelőkön át vezetett, és még az egyik legszebb kilátót is útba ejtettem a Dunakanyarban.
8:52 Lelakatolom a biciklim a budapesti Eiffel térnél. A vonatjegyet érdemes megvenni online, így egyből a vágányok felé vehetjük az irányt, és még tíz százalék kedvezményt is kapunk (így 1008 forintba kerül). 9:07 Kigördül a vonat a Nyugati pályaudvarról. A kocsiban wifi is van, de inkább azt figyelem az ablakból, ahogy a rozsdazónát földszintes házak, gyümölcsösök és zöldellő legelők váltják a Dunakanyarban. Bal kéz felől feltűnik a folyó, a visegrádi sípálya, majd a fellegvár is. 9:48 A vonat megérkezik Nagymaros-Visegrád állomásra. A peronról lelépcsőzve máris az Országos Kéktúra nyomvonalán találom magam, de mielőtt a hegyek felé venném az irányt, még teszek egy kis kitérőt (bal kéz felé indulva). 9:53 Először is beszerzem a kéktúrázók drogját (a pecsétet). Az állomás épülete szemben, a főváros felé tartó oldalon áll. A pecsételőhelyet alaposan sikerült elrejteni: „A női mosdó előtti oszlopon” – válaszolja a pénztáros hölgy. A legudvariasabb arcomat vettem elő, mégsem sikerült mosolyt csalnom az arcára, valószínűleg nem én vagyok az első, aki feltette ezt a kérdést. 9:58 Vizet szerzek a zöldség-gyümölcs bolt előtt, a kék nyomóskútból. 10:01 Nem mondhatnám, hogy a citrusos-juzus-mascarponés mousse (800 forint) tipikus eledel a túrázók körében, de nem tudok ellenállni, mielőtt nekivágok a túrának, még egy kis kitérőt teszek a Sakura Cukrászdába. A rózsaszínen virágzó fák alatt egy kávé (400 forint) és egy vajas croissant (300 forint) is maradásra csábít, de véget vetek a gourmet-reggelinek. 10:38 Nagymaros középkori eredetű település, de a 18. században elnéptelenedett, és német telepesek vették birtokba. Napjainkban is rendezett, macskaköves utcáin sok apró kis kincset lehet találni: szerencsére itt nem divat leverni az ereszek alatti fecskefészkeket, a Magyar utca végén pár percig nézegetem az általános iskola szecessziós kerámiadíszeit, a baglyokat, növényi díszeket. Az egyik háznál mézet is kapni (Rákóczi Ferenc utca 3.), a Fő téren pedig érdemes egy kört tenni a termelői piacon. Megnézem a középkori eredetű templomot, majd a kék jelzést követve tényleg nekivágok a vadonnak. 11:35 Elérem a Julianus barát tornyot. A bástyaszerű kilátótorony 1939 óta áll itt a két világháború közötti természetjáró egyesület, az Encián Turisták keze nyomán. A csigalépcsőn felkapaszkodva az egyik legszebb panorámában lehet részünk a Dunakanyarból. A Hegyes-tető 482 méter magas csúcsáról egészen különleges a perspektíva, egyszerre látszik a folyó kanyarulata, a Visegrádi-hegység, a Szentendrei-sziget csúcsa és a Börzsöny tömbje is. 11:59 A Köves-mezőn balra kanyarodik az út. Ez a túra egyik legszebb része, a környező erdők közötti széles, gyepes területen, az úgynevezett csapásréteken hajtották régen az állatokat – a Duna-parti utat némileg levágva – a német marhavásárokra. A tölgy- és vadkörtefák, a gyepes terület közepén álló úgynevezett hagyásfák védelmet nyújtottak, a gyümölcsök pedig táplálékul szolgáltak a csordások, gulyások számára. 12:07 A kék jelzést egyébként nehéz eltéveszteni, de a réteken figyelni kell, az egyik kanyart a magas fű miatt először sikerül is benéznem. Semmi vész, ha száz, kétszáz méter után nincs jelzés, érdemes visszasétálni az utolsóig és körülnézni, merre megy tovább az út. 12:38 A Törökmező Turistaház kalandparkját és miniállatkertjét kihagyom, de egy Borsodi–Nógrádi sör-ropi kombó (530 forint) idejére maradok. A TörökmeZoo egyébként ingyen látogatható, és olyan börzsönyi ritkaságokat is megtekinthetünk, mint a hullámos papagájok, zöld agutik, szurikáták és kacagójancsik (nem vicc, létezik ilyen ausztrál madár). 13:45 Hatalmas réten vezet az út. Kényelmes tempóban megyek, fotózgatok, majd az út egy balkanyar után ismét a bükkös-tölgyes erdő sűrűjébe visz. 15:02 A sportpálya mellett elérem Kóspallagot. A hegyekkel körülvett falu a 20. század elején még a dohánytermesztésről volt ismert, ma már inkább favágók, erdészek lakják. Templomát 1804-ben avatták fel. 15:12 A Mini Coop előtt megeszek egy almát néhány helybeli favágó társaságában, ők is gyümölcsnapot tartanak talán, a bolttal majdnem szemben vízhez is juthatunk a kék nyomóskútból. A Fő utcán elindulok a katolikus templom irányába, majd a kálváriadombon át a kisinóci turistaházhoz. Hétköznap csak a faluból van busz, így a túra akár itt, Kóspallagon is befejezhető. 15:17 Lefotózok egy hunyorgó macskát, egy kombi Trabant tetején nyújtózik. 16:08 Befutok a Kisinóci Turistaházhoz. A sörterasz mindig jó választás. 17:37 Elindul a busz a kismarosi vasútállomásra. A jegy 310 forint, az út 22 perc. Csak hétvégén közlekedik, és nem jó lekésni, mert ezután már csak a faluból van busz. (De ez sem tragédia, két kilométer gyalogtávolságra van.) 18:16 A vonat pontosan indul, és mindössze 38 perc elteltével be is gördül a Nyugati pályaudvarra. A vonatjegy az online kedvezménnyel 837 forint.
Szűk negyven munkanap alatt majdnem harmincezer koronatesztelés magánforrásból, magánzsebből, csak annál a tíz nagy és elszántan tesztelő magánegészségügyi intézménynél, amelyik meg is osztotta velünk tapasztalatait és statisztikáit.
Garantiqa Hitelgarancia Zrt.
2020 Június Támogatói tartalom Garantiqa Hitelgarancia Zrt.
500 milliárd forintos, rendkívüli hitelgarancia-programot indít az MFB Csoporthoz tartozó Garantiqa Hitelgarancia Zrt. a koronavírus járvány hazai cégekre gyakorolt negatív hatásainak enyhítésére. A Garantiqa Krízis Garanciaprogram keretében a hazai kkv-k és nagyvállalatok 90 százalékos intézményi garanciavállalás mellett juthatnak a likviditásuk biztosítása érdekében forrásokhoz.
Ha eddig sokan igyekeztek kimenekülni a magyar állami egészségügyből, akkor a koronajárvány alatti tapasztalatok miatt most tömegeknek juthat eszébe, hogy egy jól megválasztott egészségbiztosítással garantálják maguknak a magánellátást. Választék van: segítünk átgondolni, mire érdemes odafigyelni, és adunk pár konkrét tippet az alapfelszereltségtől a full extráig.
Nem elég az élőhelyek eltűnése, a Föld állatvilágát számtalan veszély fenyegeti. Sok fajt a babonákon alapuló „népi gyógyszeripar” pusztít, másoknak a bundáját használják fel, vagy véletlenül akadnak halászhálókba a tengereken. Mióta világ a világ, vadászat létezett, de az emberiség sok ritka állatot is elpusztít azért, hogy aztán megegye.
Nagy Réka igazi zöldveterán. Az országban az elsők között, a 2010-es évek elején kezdett zöld életmódról írni Ökoanyu fantázianéven. Azt gondolta, egykönyves szerző lesz – most négynél jár. Szerinte az életmódváltás nemcsak a tisztítószerünket, az ételünket és a bolygót menti meg, hanem az emberi kapcsolatainkat is.
