Kicsiben gondolkodtak, hirtelen lettek nagyok. A Játéknetet alapító két házaspárnak elég volt nyolc-kilenc húzós karácsonyi szezon, elfáradtak. Egyik beszállítójuk, a modellvasutakkal és makettekkel, valamint a Thomas gőzmozdonnyal berobbanó Modell & Hobby Kft. négy éve vette meg a céget, tavaly év végén pedig megszüntette. Magát a játéknet.hu piacvezető webáruházat persze nem – és szerencséjére a karantén ideje alatt az pont kompenzálta a nagykereskedelem zuhanását.
Németh Kinga és Hankó Tamás nyár közepére várták első gyermeküket, így valamikor 2006 tavaszán lelkesen nekiláttak, hogy Lovag utcai, első közös lakásukban habos-babos kislányszobává varázsolják a konyhából nyíló apró helyiséget. Egyik este a konyhában ücsörögve éppen azon mérgelődtek, mennyire nehéz igazán jó gyerekjátékokat vásárolni. Tamás testvére gyermekeinek próbáltak időnként ajándékot venni, és a csillámpónik és G.I. Joe-k világában teljesen járatlan fiatal házaspár azt tapasztalta, hiába kérdezősködnek a hipermarketek játékosztályain a korosztályos ajánlásról, nem kapnak megbízható információt. Belegondoltak, mi lesz majd, ha az ő gyermeküknek kell jobbfajta játékok után szaladgálniuk – és megegyeztek abban, hogy semmi kedvük a gyér áruházi kínálatból válogatni.
Tamás akkoriban hajkozmetikai termékekkel ügynökösködött, volt kereskedelmi háttere, zavarta, ha nem működik jól egy piac. „Miért nem indítunk játékwebáruházat?” – bökte ki még aznap este Kingának, miután villámgyorsan feltérképezte a netes játékpiaci viszonyokat. Akkoriban az online kereskedelem még csíráiban létezett csak, a játékfelhozatalban egy érdemi online szereplő volt, a tulli.hu, így a fellelkesült Tamás azonnal felhívta barátját, Bognár Ákost, hogy közölje vele: megtalálta a piaci rést.
Ákos korábban IT-s újságíró volt, egy időben a PC World főszerkesztője, 2006 tájékán pedig éppen a Szoftver.net nevű webáruházon ügyködött feleségével, Krisztinával. A két harmincas évei elején járó házaspár a nyár végére össze is dobta a játéknet.hu webáruházat. Tamásék Lovag utcai babaszobájából iroda lett, majd pár hét múlva már itt sorakoztak a Gulliver nagykereskedésből beszerzett játékok. „Először csak egy polcot ürítettünk ki a spájzban, hogy elférjenek, aztán kettőt, majd lassan az egész lakást ellepték a csomagok” – mondja Tamás, aki a legelső rendelést személyesen szállította ki 2006 szeptemberében, „valahova az agglomerációba”. Egy Thomas-figurás puzzle volt.
Zsólyomi Norbert divatfotósként és magánemberként is követi a trendeket, ruhatárában sem a kortalan stílus híve, de van, amit biztosan nem venne fel.
Karrier
Az indulás nem volt egyszerű. Az első ügynökségi vezető, akinek megmutatta a portfólióját, azt javasolta, felejtse el a fényképezést, de pont ez kellett ahhoz, hogy Zsólyomi Norbertről ma azt mondhassuk, a hazai divatszakma egyik kikerülhetetlen alakja. „Amikor elhatároztam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, szakmai tapasztalatom még nem igazán volt, önbizalmam viszont annál inkább. Hálás vagyok érte, hogy rögtön lerombolták az egómat, mert ennek hatására nagyon komolyan kitanultam a szakmát.”
Ma már nincs olyan hazai divatlap, ahol ne jelent volna meg munkája, a legnagyobbak rendszeresen publikálják anyagait. Többször kapott külföldi állásajánlatot, de nem hagyná itt Budapestet, külföldi munkát csak projektalapon vállal. Élvezi, hogy a kreativitás a mindennapjai része, és büszke rá, hogy közel húsz éve jelen van a szakmában. „Teljesen mindegy, mekkora név vagy, mert az önmagában semmire sem garancia. Ha nem tudsz haladni a korral, hamar elfelejtenek.”
Stílus
Mivel Norbi a divatszakmában dolgozik, talán senkit sem lep meg a tény, hogy mindig érdekelte a divat, azonban az öltözködéssel, mint önkifejezési eszközzel sokáig nem élhetett szabadon. „Nyolc évvel ezelőtt még 130 kiló voltam. Ekkora súllyal az ember nem azt hordja, amit akar, hanem azt, amit tud. Ez az a helyzet, amikor nem te döntesz a stílusodról, hanem a kínálat. Sokáig nem tudtam úgy öltözni, ahogy szerettem volna, mert a 3XL méret csak az amerikai márkák kínálatában van, így akkoriban a ruhatáram gyakorlatilag csak Ralph Lauren ingekből állt…”
Aztán két év alatt megszabadult hatvan kilótól, és valahányszor cserélnie kellett a ruhatárát, mert épp egy mérettel kisebbre váltott, mindig könnyebb és élvezetesebb lett a ruhavásárlás. Ma már olyan ruhatára van, amilyenre mindig vágyott, és kifejezetten élvezi azt az öltözködésbeli szabadságot, amit a fogyás révén ért el, most egyszerűen csak felveszi, ami tetszik neki. Gardróbja finoman szólva is impozáns: száznál több farmernadrágja van, pedig még csak nem is ez a ruhadarab a kedvence. Leginkább a napszemüvegekért és a kalapokért rajong, utóbbiból minden külföldi utazásáról hazahoz egyet valamelyik helyi kalapkészítő műhelyéből. A márkák közül legjobban a Saint Laurent és a Celine hozza lázba, de a luxusmárkák mellett a turizást is megemlíti: a legjobb farmereket az Astorián szokta beszerezni egy kis turkálóban, darabját kétezer forintért, és rendszeresen jár a Retrockba is különlegességekre vadászni.
Elismeri a magyar tervezőket, de a kreációikat nem viseli, szerinte a hazai divat még mindig inkább csak a nőket szolgálja ki. Alig akad itthon olyan dizájner, aki férfiruhákra szakosodott – az a pár pedig, aki szóba jöhetne, nem az ő stílusát képviseli. Értékeli a kortalan stílust, de nem magán, neki fontosabb, hogy haladjon a korral, és kövesse a trendeket. Mivel nyitott az újra, sok minden tetszik neki, és néha még magát is meglepi azzal, hogy milyen irányba változik az ízlése.
„Szakmai ártalom, de ha valami, amit először teljes magabiztossággal elutasítottál, nagyon sokszor köszön rád vissza a divatanyagokban, akkor előbb-utóbb meg fog tetszeni. Rám abszolút jellemző, hogy amitől tavaly még a hideg rázott, azért idén már odáig vagyok.” Az ékszerekkel például pont ez történt. Sokáig vallotta, hogy egy férfi ne viseljen ékszereket, mostanra viszont az aranygyűrűk és nyakláncok nagy rajongója lett.
Nem tudja, milyen irányba változik majd a stílusa a jövőben, de egy dologban biztos: a rózsaszín piképóló nem tud vele annyiszor szembe jönni, hogy valaha is stílusosnak gondolja. „Ezt az egyet stabilan ki merem jelenteni: sohasem fog tetszeni. Az én fejemben ez a ruhadarab összeforrt azzal a réteggel, amelyiknek inkább pénze van, mint ízlése. Én nem akarok ilyen lenni.”
Relax
A nyolc évvel ezelőtti életmódváltása óta szabad idejével is tudatosabban gazdálkodik nem telhet el nap mozgás nélkül. Rendszeresen edz, de inkább kötelességből, mint hobbiból sportol. „Sokáig nem telhetett el nap tizenkét kilométer futás nélkül. Tavaly apa lettem, ezért a kilométerszám most valamivel kevesebb, de ugyanúgy a napi rutin része. Nem szerettem meg az edzést, inkább csak hozzászoktam, és elfogadtam, hogy az életem része kell, hogy legyen” – mondja.
A konyhában viszont kifejezetten szívesen tevékenykedik, mert az evés élvezetéről sosem mondana le. Szerinte izgalmas kihívás úgy finomat készíteni, hogy az egészséges is legyen. Egy időben még blogolt is, hogy másokkal is megoszthassa, ha készített valami különlegeset.
Az utazás mindig feltölti és inspirálja, Olaszország az abszolút kedvence. Szicíliában visszatérő vendég, az eredeti terv szerint a családjával idén kétszer is utaztak volna a szigetre. A másik nagy szerelme London, a város nyüzsgését nem tudja megunni. „Az egyetlen hely, ahol nem zavar a tömeg. A nagyvárosok összes negatívumát felülírja az a rengeteg impulzus, amit London ad.”
Amikor a videókazetta volt a menő, mindenki tőle vett, a DVD-forradalom elsöpörte, de a videójátékokra jókor érzett rá. Ma már drónokkal is üzletel. Nagy György üzleti karrierje az R-Go-tól Fenyő Jánoson át a Jóistenig.
Elképesztő módon reagál a Wizz Air a légi ipar összeomlására: lényegében egyedüliként a világon noha sok dolgozót bocsát el, nem mondja vissza géprendeléseit, hanem új gépeket hoz, növekszik, és mások tortájába harap. Váradi József vezérigazgató szerint tíz éve a válságra vártak, hogy végre megmutathassák, ki csinálja jól a bizniszt. Szerinte egy év múlva mindenkinek markánsan látszani fog, hogy a Wizz Air a válság nagy nyertese. Az utasoknak is üzen: harminc napon belül visszaadják a törölt járatok árát.
Elindultak, hogy teszteljék az emberekbe vetett hitüket, és indítottak egy blogot, hogy a család és a barátok egy helyen olvashassák, mi történik velük. Kocsis Dóra és Németh Edvárd, a Talpalatnyi történetek blog mögötti házaspár muszlim és baptista családoknál, meleg házaspárnál, nepáli környezetvédőknél szállt meg. Egy év alatt az emberszeretetük csak erősebb lett, de nem tudták nem észrevenni, milyen groteszk elváltozást okozott a fogyasztás sürgetése a Rosario-szigeteken, Nepálban vagy épp La Pazban.