Kicsiben gondolkodtak, hirtelen lettek nagyok. A Játéknetet alapító két házaspárnak elég volt nyolc-kilenc húzós karácsonyi szezon, elfáradtak. Egyik beszállítójuk, a modellvasutakkal és makettekkel, valamint a Thomas gőzmozdonnyal berobbanó Modell & Hobby Kft. négy éve vette meg a céget, tavaly év végén pedig megszüntette. Magát a játéknet.hu piacvezető webáruházat persze nem – és szerencséjére a karantén ideje alatt az pont kompenzálta a nagykereskedelem zuhanását.
Németh Kinga és Hankó Tamás nyár közepére várták első gyermeküket, így valamikor 2006 tavaszán lelkesen nekiláttak, hogy Lovag utcai, első közös lakásukban habos-babos kislányszobává varázsolják a konyhából nyíló apró helyiséget. Egyik este a konyhában ücsörögve éppen azon mérgelődtek, mennyire nehéz igazán jó gyerekjátékokat vásárolni. Tamás testvére gyermekeinek próbáltak időnként ajándékot venni, és a csillámpónik és G.I. Joe-k világában teljesen járatlan fiatal házaspár azt tapasztalta, hiába kérdezősködnek a hipermarketek játékosztályain a korosztályos ajánlásról, nem kapnak megbízható információt. Belegondoltak, mi lesz majd, ha az ő gyermeküknek kell jobbfajta játékok után szaladgálniuk – és megegyeztek abban, hogy semmi kedvük a gyér áruházi kínálatból válogatni.
Tamás akkoriban hajkozmetikai termékekkel ügynökösködött, volt kereskedelmi háttere, zavarta, ha nem működik jól egy piac. „Miért nem indítunk játékwebáruházat?” – bökte ki még aznap este Kingának, miután villámgyorsan feltérképezte a netes játékpiaci viszonyokat. Akkoriban az online kereskedelem még csíráiban létezett csak, a játékfelhozatalban egy érdemi online szereplő volt, a tulli.hu, így a fellelkesült Tamás azonnal felhívta barátját, Bognár Ákost, hogy közölje vele: megtalálta a piaci rést.
Ákos korábban IT-s újságíró volt, egy időben a PC World főszerkesztője, 2006 tájékán pedig éppen a Szoftver.net nevű webáruházon ügyködött feleségével, Krisztinával. A két harmincas évei elején járó házaspár a nyár végére össze is dobta a játéknet.hu webáruházat. Tamásék Lovag utcai babaszobájából iroda lett, majd pár hét múlva már itt sorakoztak a Gulliver nagykereskedésből beszerzett játékok. „Először csak egy polcot ürítettünk ki a spájzban, hogy elférjenek, aztán kettőt, majd lassan az egész lakást ellepték a csomagok” – mondja Tamás, aki a legelső rendelést személyesen szállította ki 2006 szeptemberében, „valahova az agglomerációba”. Egy Thomas-figurás puzzle volt.
„Kültéri felhasználásra készült” – adja meg magához a használati utasítást Kozma Gergely, de ez a lenyugvónap-, szarvasbika-, tehén- és lótetoválások nélkül is átjön az első mondataiból. Szerinte nem lovasnemzet a magyar, sokkal inkább fesztiválnemzet, csinált is ő is egy dzsemborit, ahol „klímahorror” és „álspirituális ökohumbug” nélkül, nyersen és szabadon beszélgethetünk egymással. Indulás előtt ragadjon mindenki söröskorsót, ők nem fognak csak azért gyártani, hogy rákerüljön egy támogató logója.
A nagyapja ingben, élére vasalt nadrágban és kalapban ült a tehénszekér tetején. Gergő vele járt hajnalonta kaszálni, szénát gyűjteni, csavarogni az erdőn – nem volt opció nem a természet közelében élni. Az Ecopunk fesztivál ötletével elsőként három gyerekét szerette volna megszólítani. Amíg kicsik voltak, az volt, amit apa mond – ezzel szülőként próbált is visszaélni és természetszeretetre nevelni őket úgy, ahogy a nagyapja őt nevelte. „Nyilvánvaló volt, hogy egyszer el fogja őket vinni a világ, és kinőnek abból, hogy apával sátraznak, és úszkálnak az Ipolyban. De amikor ez eljött, mégsem akartam elfogadni.”
A sárga dzsekiben, mezítláb fára mászó klímaszorongó csak azért káros, mert ha ez a téma nem megy le a torkodon, akkor az egész fenntarthatósági témát ezzel kötöd össze.
Kozma Gergely folyóméternyit olvasott a környezetvédelmet tematizáló szereplőkről, és arra jutott: ha így marad a zöld kommunikáció, abból tömeges szinten nem lesz semmi. Márpedig tömegeket kell mozgósítani ahhoz, hogy legyen esélyünk. És bár gunyorosan hivatkozik az ökovonal hippi képviselőire, leszögezi, hogy fontos a munkájuk, mert mindenki ahhoz fordul, aki megszólítja.
„A félelmeket és az álspirituális ökohumbugut nagyon hamar megtalálod, de ez nem az, ahova nagy tömegek jó szívvel csatlakoznak. A sárga dzsekiben, mezítláb fára mászó klímaszorongó csak azért káros, mert ha ez a téma nem megy le a torkodon, akkor az egész fenntarthatósági témát ezzel kötöd össze.”
Az Ecopunk azoknak született, akik nem félnek, de tennének. Akkor viszont már ő is megijedt, mikor 2018-ban megjelent az IPCC-jelentés, és időhöz kötötte az addig csak horizonton lebegő kataklizmát a másfél fokos átlaghőmérséklet-növekedéssel. A szorongás azonban nem egyeztethető össze a természetével, inkább összecsapta a tenyerét, és pályára állt. 2018-ban alapítványt hoztak létre, 2019-ben megszervezték az első fesztivált. Olyan rendezvényt akart, ahol mindenki megtalálja magának, hogy mit tud megtenni. A fesztivál persze hozza, amit minden fesztiválnak hoznia kell: szabadság, nyár, zene, rozéfröccs és találkozások, Terényben, a Cserhát közepén. Visszautasítják a lelkiismeretfurdalás-keltést, és az a legfontosabb, hogy aki ellátogat a fesztiválra, éljen bármilyen életet, legyen bármilyen kevés kapacitása, hoz egy döntést, amivel változtat.
A programot kifejezetten úgy állították össze, hogy minél különbözőbb meggyőződésű emberek üljenek le egymással. Külön kiemeli az új, vidéki értelmiséget – róluk Gergő szerint sajnos sokszor megfeledkeztünk. „Egyre többen hagyják ott a várost, és élik azt, amiről sokan csak beszélnek, de ezek komoly, egyetemi diplomás szakemberek. Róluk miért nem beszél senki?”
Az elméleti emberek elvégezték a munkájukat, már tenni kell, mert az a másfél fok akkor is perzselő következményekkel jár, ha csak egyre sikerül lenyomni. Az első fesztiválon középkorú családosok, gimnazisták és nejlonotthonkás terényi nénik is ott voltak, aminek láttán Gergőék örömmel dobták ki előre átgondolt perszónájukat a kukába. Nem elég, hogy alapból nehezített pályán rendeznek fenntartható fesztivált, a huszonhat éven aluliaknak ingyenes a részvétel. Gergő nevet, mintha szórakoztatná az önsorsrontás, persze itt másról van szó. Fiatalon sokszor került olyan helyzetbe, hogy választania kellett: vagy belépőt, vagy sört vesz, és nem akarta, hogy ez mással az Ecopunkon így legyen.
„Sosem volt szél a vitorlánkban, civilként rendezvényt szervezve a harmadik percben fejre állhatsz.” Így történt ez akkor is, amikor a koronavírus-járvány berobbanásával minden támogatójuk kénytelen volt lemondani az együttműködést, így még azt a 30–35 millió forintot sem sikerült összeszedni, ami a szervezéshez kell. A terényi önkormányzat továbbra is velük van, és Gergő szerint amíg van helyszín és vannak előadóik, addig fesztivál is lesz.
A szembeszél akkor is erős, amikor épp nincs világjárvány. A fesztiválok támogatói listáján ott szokott szerepelni, hogy adott szintű jelenlét mennyibe kerül egy cégnek. Az Ecopunknál viszont nem kerül logó a karszalagra, ami újrahasznosított szövetből készül, a söröspoharakra, amiket kölcsön kapnak, nem gyártanak molinót és semmilyen márkázott terméket. Nagy rugalmasság kell ehhez a cégek oldaláról, Gergőéknek pedig az is szempont, hogy mely cégek nevét tűznék jó szívvel zászlajukra anélkül, hogy az hitelrontással járna.
„A legnagyobb szennyezők a legnagyobb reklámköltők is, nekik egyszerűbb egy kis civil szervezetet egyszer-kétszer támogatni, mint mondjuk a gyártástechnológián változtatni. Ez a green washing maga.” A green washing, azaz a zöldre festés PR-módszer, amivel a cégek hamis üzenetekkel, fogásokkal állítják be magukat zöldebbnek, mint amilyenek valójában. Így valódi reform helyett költséghatékonyabb eszközzel reagálnak a rájuk nehezedő természetvédelmi nyomásra. Ez egyben az idei, második fesztivál tematikája is.
„Ez a gentleman’s agreement – mutat még egy cilinderes-bajszos tetoválást a kezén. – Papírozás és bürokrácia nélkül is lehet haladni, én azt szeretem.” Az alapítványban hatan vannak, de mindenkinek van más munkája, mellette a nem létező szabad idejükben nyomják a szervezést. Ehhez a maghoz csatlakoznak páran, ki lazábban, ki szorosabban, valaki egy kontakttal, más adománnyal – köztük a család és barátok is. „Én akaratból megyek előre, csak a döglött halak úsznak az árral.” Felnéz a nagy múltú civil szervezetekre, de sajnálja, hogy a civil szóval végérvényesen összeforrott a politika is. „A politika nem az innováció földje, előbb tömeget kell csinálni, ahhoz fog odagyűlni a politika a maga pontgyűjtő játékával. Előbb-utóbb lesznek ebből törvények is.”
Ha eddig sokan igyekeztek kimenekülni a magyar állami egészségügyből, akkor a koronajárvány alatti tapasztalatok miatt most tömegeknek juthat eszébe, hogy egy jól megválasztott egészségbiztosítással garantálják maguknak a magánellátást. Választék van: segítünk átgondolni, mire érdemes odafigyelni, és adunk pár konkrét tippet az alapfelszereltségtől a full extráig.
A romantikus álmok és a hiányzó profit konfliktusával jellemezte nemrégen Kovács Károly előadóként a Tokaji borvidéket egy országos borkonferencán. És valóban, minél több a romantikus állom Tokajban a világ legjobb furmintjáról, amely megveri a nagy burgundi fehéreket, meg a milliókat érő aszúkról, amelyekért királyok és milliárdosok állnak sorba, annál több az elhagyott, elvadult szőlőterület és a veszteséges birtok.
Az UNIQA Biztosító Zrt. támogatásával létrejött innovatív online biztosítási platform, a magyar ötletből Magyarországon kifejlesztett CHERRISK május elejétől Németországban is nyitva áll az ügyfelek előtt. Az, hogy ez a jelen helyzetben megtörténhetett, pontosan azt a rugalmasságot, újításokra való nyitottságot mutatja, amely abban is kulcsszerepet játszott, hogy az egyik legnagyobb múltú nemzetközi biztosítótársaság hajlandó volt egy teljesen újragondolt modellt kipróbálni.
Elvitte a járvány a bankok profitját az első negyedévben, mégsem bánták, hogy 55 milliárd forintnyi adót előre kért tőlük az állam. Mert segíteni akarnak a gazdaság feltámasztásában, és akkor végül nekik is jó lesz. Jelasity Radován, az Erste Bank vezére a Bankszövetség új elnökeként gyárlátogatások mellett a bankokba is várja a politikusokat.
