Mi a jó stratégia, ha valaki levegővétel nélkül sorolni kezdi, mi mindenre képes a kutyája? Az enyém például az, hogy ötvözök egy szkeptikus mosolyt két-három udvarias bólintással, aztán kérek egy pacsit (nem a gazdától).

Hasonlóan viselkedett 2018 februárjában az ELTE etológiai tanszékének tudományos munkatársa, Claudia Fugazza is, amikor a norvég újságíró, Helge O. Svela szóba hozta hatéves border collie-ját, Whiskyt. Helge azért jött Bergenből Budapestre, hogy a kutyák viselkedését elemző könyvéhez az ELTE nemzetközileg is elismert „kutyás” kutatóitól gyűjtsön anyagot, az olasz származású Claudia pedig akkor már hat éve kutatott az ELTE-n. 

Az interjú után ki-ki a maga kedvencéről kezdett beszélni, és Helge megjegyezte, Whisky ismeri több mint ötven játéka nevét. „Eleinte csak udvariasan bólogattam, hogy jé, milyen érdekes, de valójában nem igazán hittem el, amit mond” – meséli Claudia. Végül mégis megkérte Helgét, ha hazaért, vegye fel videóra, ahogy a kutya odaviszi neki a játékait, de mindenképp legyenek külön szobában. Helge így is tett, a végeredmény pedig már felkeltette Claudia érdeklődését.

Whiskyn már korán látszott, hogy fogékony a tárgyakra. Első két játéka – egy plüss egér és egy labda – közül már nyolc-kilenc hetes korában ki tudta választani a megfelelőt, mondja Helge. „Úgy gondoltam, szórakoztató lesz részt venni a kutatásban.”

Claudia és kollégája, az Etológia Tanszéket vezető Miklósi Ádám épp ekkoriban nyert el egy támogatást a Nemzeti Agykutatási Pályázaton (NAP), évi nagyjából 25 millió forintra, de nem volt a látókörükben olyan kutya, akinek megfelelő képességei lettek volna a teszteléshez. A kutyák többségét ugyanis csak ritkán kötik le hosszabb időre a különböző tárgyak, így ezek a kísérletek ilyenkor rendszerint teljes káoszba torkollanak. „Azt mondtuk Claudiával, hogy ugrunk egy merészet: találni fogunk olyan kutyákat, akik alkalmasak arra, hogy a nyelvi kompetenciájukat vizsgálhassuk. Aztán megnyertük a pályázatot, mi pedig ott álltunk kutya nélkül” – mondja Ádám.

Mi a szöszt hozna vissza?

Bármennyire hétköznapinak is tűnik Whisky képessége, egy átlagos kutyára egyáltalán nem jellemző, hogy képes lenne tárgyak azonosítására. „Az emberek azt gondolják, hogy a kutyák egy csomó mindent értenek abból, amit mondunk. Az etológusok mindig is kétkedve fogadták, hogy valóban a szavak mögötti jelentést értelmezi-e a kutya, és nem a hangsúlyt, a kontextust, a megszokásokat – magyarázza Ádám. – Ettől függetlenül viszont azt is lehet tudni, hogy parancsszavakra például ki lehet képezni a kutyákat.”

A 2000-es évek elején egy véletlen folytán a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet néhány etológusa rálelt Ricóra. A Science-ben publikált tanulmány szerint a kutya – szintén egy border collie – több mint kétszáz tárgyat tudott nevük alapján beazonosítani, az új tárgyak nevét pedig a kutatás vezetői szerint kizárásos tanulás segítségével tanulta meg. „Későbbi kísérletek során kiderült, hogy a kutya nem gondolkodik ilyen bonyolultan, hanem csupán szereti az új tárgyakat; ezt úgy hívjuk, hogy újdonságpreferencia – mondja Ádám. – Tehát nem arról van szó, hogy a kutya végiggondolja, hogy minek van neve, és minek nincs, hanem egyszer csak felkapja az új tárgyat, és azt hozza be.”

A témát azért sem egyszerű kutatni, mert az átlagos (vagy ahogy az ELTE etológusai nevezik, tipikus) kutyát nem különösebben érdelik az őt körülvevő tárgyak. A számára releváns dolgokkal, például a labdával vagy a pórázzal a legtöbb kutya képben van, de az már hidegen hagyja, ha a lakásba új bögre, gördeszka vagy párásítókészülék érkezik (erre a macskák vagy a farkasok például sokkal érzékenyebbek). „A Homo sapiens borzasztó tárgymániás lény – mondja Ádám. – A tárgyak fogdosása, megrágása mind komoly projekt a gyerek számára. A kutyának viszont ez nem szükséges dolog, nem csoda, hogy a legtöbb lazán kezeli a tárgyakat. Az a kérdés, hogy a Whiskyhez hasonló »különleges« kutyák miben mások.”

Frizbi, labda, gyűrű, kötél

Claudia és Ádám Whiskyről szóló tanulmánya néhány hónappal ezelőtt jelent meg a Nature lapcsaládhoz tartozó Scientific Reports-ban. A kutatás több részből állt. Először tesztelték, hogy Whisky valóban ismeri-e a tárgyak nevét. A kutya sikerrel vette az akadályt, 92 százalékos eredményt ért el, azaz 59 játék nevének hallatára 54-szer vitte oda gazdájának a megfelelőt. Ezután megismételték a 2000-es évek elején Ricóval végzett kísérleteket, és megállapították, hogy kizárásos tanulásra Whisky sem képes. A tesztelés során igyekeztek kizárni a külső tényezőket: a kutatók külön szobában helyezték el a tárgyakat, hogy Helge még a pillantásával se befolyásolja a kutyát, a szavak pedig véletlenszerű sorrendben hangzottak el.

A kutatás tudományos szenzációja viszont nem ez volt, hanem hogy Claudia és Ádám tesztelték azt is, képes-e Whisky a játékai kategorizálására.

A szakirodalomban mindaddig csak olyan kutyákat teszteltek, akik különböző kiképzéseken estek át, Whiskyre viszont a tárgynevek ismerete spontán, játékosmód ragadt rá. „A teszt előtt Helgével elmentünk egy állatfelszerelés-boltba, hogy új játékokat vegyünk – meséli Claudia. – Sokáig tartott kiválasztani azokat a játékokat, amik a legkevésbé hasonlítottak a már meglévő játékaira.”

Whisky játékai alapvetően négy különböző kategóriába voltak sorolhatók: frizbi, labda, gyűrű és kötél. Az egyes játékok nevét egy jelző és a kategória alapján (például zöld kötél) tudta beazonosítani. A teszt során Whiskynek lehetőséget adtak arra, hogy válasszon négy új, korábban sohasem látott játék közül, miután elhangzott az egyik kategória megnevezése. (Például: „Hozz egy kötelet!”) A kutya képes volt rá, hogy a véletlen szint felett teljesítve a megfelelő kategóriába tartozó új játékot válassza ki, és még pontosabb volt, ha előtte játszhatott is a játékkal. Mindössze látvány alapján negyven, egypercnyi játékos ismerkedés után az új tárgyak több mint ötven százalékát helyesen kategorizálta. A tanulmány eredménye tehát nem csak azt mutatta meg, hogy Whisky tudja a játékai nevét, hanem azt is, hogy képes a játékok csoportosítására (majdnem) függetlenül attól, hogy látta-e őket már előtte, vagy sem.

„A tesztek eredménye arra utal, hogy Whisky absztraktabb kategorizálásra képes, mint ha a tárgyakat csak a formájuk vagy színük alapján csoportosítja. Az, hogy egy nem főemlős faj képviselője lényegében magától képes minderre, elképesztő” – mondja a szintén az ELTE etológiai tanszékén kutató Kubinyi Enikő kollégái kutatásáról. (Enikőről a tavaly decemberi Forbes Nextben írtunk portrét.) „Azt gondolom, hogy genetikai okok is vannak a háttérben. Remélem, sikerül kideríteni, melyek ezek a gének.”

A kutyás gazdáknak nagy lelke van

A tipikus kutyákkal ellentétben a különleges kutyák a gyerekekhez hasonlóan rövid idő, mindössze egy–három nap alatt tanulnak meg egy új szót. Előfordul persze, hogy hibáznak – például a kedvenc tárgyukat preferálják –, de jóval a statisztikai átlag felett teljesítenek így is. Ádám tapasztalatai alapján, ha egy tipikus kutyát arra kérnek, hozzon oda egy tárgyat, jellemzően gondolkodás nélkül elrohan, és vagy hoz valamit, vagy nem. „A mi kutyáink azonban ilyenkor várnak: látszik rajtuk, hogy gondolkoznak.”

A járványhelyzet miatt most a vizsgálatok főleg Skype-on folynak. „Néhány tesztet le kellett állítanunk, de igyekszünk felgyorsítani azokat a folyamatokat, amiket tudunk, például az írást” – mondja Claudia. Az olasz kutató eredetileg jogászként végzett, négy év után döntött úgy, hogy pályát vált: először a Pisai Egyetemen tanult a kutyák viselkedéséről, majd 2011-ben az ELTE-n kezdte el PhD-tanulmányait. A járvány kitörése előtt a világot járta különleges kutyák után kutatva, az interjúra egy vesztegzár alatt lévő brazíliai faluból jelentkezett be.

Whisky immár több mint kilencven játéka nevét tudja, de a szókincsével párhuzamosan a kutatásban részt vevő kutyák száma is bővült. Claudia és Ádám a világ minden tájáról heti rendszerességgel vizsgálnak különleges kutyákat. Felállítottak két kontrollcsoportot is olyan tipikus kölyök- és felnőtt kutyákból, akik szigorú tréningen vesznek részt.

A kutatás folytatása fontos eredményeket hozhat. Egyrészt érdekes feltárni, hogy az emberi nyelvi képesség elemei milyen fajokban milyen szinten vannak jelen, másrészt a kutyák vizsgálata közelebb viheti a kutatókat ahhoz is, hogyan tanulnak meg beszélni a gyerekek. Etikai okok miatt ugyanis gyerekekkel nem lehet ilyen kísérleteket folytatni („Nem tilthatjuk meg neki, hogy két napig ne menjen a konyhába, hogy ne találkozzon a »lábos« szóval.”), csak a spontán viselkedésüket lehet megfigyelni; a kutyák viselkedését azonban szabadabban lehet korlátozni.

Claudia és Ádám fontosnak tartják azt is, hogy a kutatásuk nemcsak a nyelvi képességeket vizsgáló, hanem egyfajta különcséget, zseniséget figyelő modellként is szolgálhat majd. „Mindenki tudja, hogy vannak különleges emberek, akiket úgy szoktunk hívni, hogy zsenik. A kérdés az, hogy az ő különleges tehetségük hogyan jelentkezik, milyen biológiai szabályok állnak mögötte – mondja Ádám. – Az állatok esetében erről nagyon keveset tudunk. Léteznek-e mondjuk patkányzsenik? Nekem nem biztos, hogy feltűnik, hiszen honnan tudnám, hogy ki számít zseninek a patkányok között?” 

Tényleg a border collie a legokosabb kutya?

A Claudia és Ádám látókörében lévő különleges kutyák egy golden retriever kivételével egytől egyig mind border collie-k, de a két etológus úgy látja, ebből még nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. „A border collie ki van kiáltva a világ legintelligensebb kutyájának, emiatt nagyon népszerű. Ezek a juhászkutyák arra vannak szelektálva, hogy figyeljenek az emberi beszédre és jelzésekre, de az is igaz, hogy sokféle juhászkutya van, és egyelőre nem halmozzák el a mudik a mi kísérleti listánkat” – mondja Ádám.