„Kíváncsi gyerek voltam, mint a többiek, semmi különleges. Első osztályban nem tartoztam a legjobbak közé, mert óvodásként nem tanultam meg olvasni.” A Szolnokon született Karikó több mint kétórás Skype-beszélgetésünk alatt egy pillanatra sem akar többnek tűnni egyszerű, lelkes és szorgalmas kutatónál, akit egész életében a kíváncsiság hajtott. Hentes apja már néhány évesen disznószívet adott a kezébe, és megmutatta neki, hogyan alvad a vér. A természet iránti érdeklődését kisújszállási általános iskolai, majd gimnáziumi tanárai is tovább táplálták.
A lemaradottság érzése viszont, azt mondja, vele maradt az egyetemen, aztán Amerikában is. „Van, akinek sok minden megadatik már az elején, mégsem tudja előnyére fordítani. Amikor az egyetemet kezdtem, nem beszéltem egy szót sem angolul, a pipettát sem tudtam kezelni, örökké azon igyekeztem, hogy utolérjem a többieket.”
Már nyolcadikban megnyerte a megyei élővilágversenyt, aztán országos harmadik lett, általános iskolásként a gimnázium biológia szakkörébe járt. Innen egyenes út vezetett a József Attila Tudományegyetem (ma Szegedi Tudományegyetem) biológia szakára, ahol éveken át népköztársasági ösztöndíjas volt. Aztán 1978-ban a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként kezdett dolgozni a Szegedi Biológiai Központban (SZBK) Tomasz Jenő keze alá.
