Ahogy vegetáriánus szülei étrendjükkel valószínűleg újítónak számítottak a 80-as évek Magyarországán, úgy később Tihanyi Tamás a vegán táplálékkiegészítők piacán lett trendformáló. Elsők között kezdett saját márkanév alatt növényi alapú fehérjeport árulni. A Naturize kezdettől nyereséges.
Az inspirációról
Tihanyi Tamás tizenkét évesen elhagyta étrendjéből a húst – ahogy szüleinél látta, a 90-es évek elején itthon még igencsak rendhagyó módon. „Amikor felnőttként árulni kezdtem itthon a barnarizs-fehérjét, már fel voltam készülve minden ehhez kapcsolódó szokásos kritikára: hogy a növényi az nem fehérje, hogy aki nem eszik húst, annak hiánybetegségei lesznek, és a többi.”
Vállalkozásról és profitról
Ha már megvetted, csak jelentkezz be!
Igazi túlélőnek számít a Rothschild bankárdinasztia, amely több gazdasági krízis és háború átvészelése után ma is biztos helyet foglal el a pénzügyi világ elitjében. A több száz éves múltra visszatekintő francia Wendel család és a svéd Wallenbergek szintén megerősödve jöttek ki a történelem viharosabb éráiból, de a világ vagyonos famíliáin végigtekintve több hasonló példát találunk. „A családi cégbirodalmak válságállóbbak a tőzsdén jegyzett cégeknél, ugyanis hosszabb távra gondolkodnak és szorosabbak a kapcsolataik a vevőikkel, a szállítóikkal és a munkatársaikkal is, mindez pedig egy nehezebb időszakon is átlendíti őket. Az aktuális koronavírus-helyzet erősen tesztelni fogja ezt a teóriát” – mutat rá Varga Szabolcs, a Bank Gutmann magyar irodájának vezetője.
Többről van azonban szó puszta túlélésnél. A társadalmi felelősségvállalásban is élen járnak ezek a vállalatok, így a világméretű járvány kapcsán a kezdetektől több millió dollárt ajánlottak fel a nemzetközi segélyszervezeteknek. A Kering luxuscsoportot (például. Gucci) tulajdonló Pinault család több mint 1 millió dollárral támogatta a Vöröskeresztet, és eltérő összegekkel, de hasonlóan járt el többek között a L’Oréal tulajdonosa, a Bettencourt család és Swarovskiék is. A pénzadományok mellett ezek a cégek egyéb módon is igyekeznek kivenni részüket a pandémia megfékezésére irányuló munkából. Míg az építőiparban aktív JCB nevű angol családi cég például Boris Johnson miniszterelnök kérésére átállt a lélegeztetőgépek gyártására, az Arnault család tulajdonában lévő LVMH csoport parfümgyárai kézfertőtlenítők készítésére módosították tevékenységüket. A Henkel heti 25 000 liter kézfertőtlenítőt juttat el a Düsseldorf környéki kórházakba, a továbbra is családi tulajdonában álló Pernot Ricard csoport – a világ második legnagyobb italcége – pedig 70 000 liter tisztaszesszel segíti a francia fertőtlenítőgyártókat. A gyógyszeripari családi cégek különösen aktívak: a Roche például a diagnosztikai infrastruktúráját teszi elérhetővé és felgyorsítja a vakcinakutatásait. Természetesen a járvány miatt különösen kritikus hónapokat élő Olaszországban is komoly intézkedéseket tettek a helyi családi cégek. A Fiat és a Juventus csoport mögött álló Agnelli család például amellett, hogy eddig 10 millió euróval járult hozzá a járvány elleni küzdelemhez, lélegeztető-gépek és orvosi eszközök beszerzésében segédkezik, a gyógyszerek és élelmiszerek szállítására pedig autóflottát biztosít az olasz segélyszervezetek számára. A Ferragamo divatmárka tulajdonosai a firenzei kórház két lezárt részlegének újranyitását finanszírozták.
A nagy családi cégekre jellemző az is, hogy rendkívüli prioritást élvez náluk a munkatársak biztonságának védelme, ami mind a fizikai, mind pedig magára a betöltött állásra vonatkozó biztonságot is jelenti. „Ez az az időszak, amikor az üzlet elé kell helyezni az emberi életeket. Az eleve óvatosabb üzletpolitikát folytató családi konglomerátumok példát tudnak mutatni a felelős üzleti magatartás terén, hiszen a tőzsdén jegyzett vállalatokhoz képest tőkeszerkezetüket tekintve is konzervatívabbak, így jelentősebb tartalékokkal bírnak. Utóbbiak elmúlt években tapasztalt jelentős mértékű mérlegoptimalizációja – a saját részvények hitelből történő vásárlása – sérülékenyebbé teszi őket ezekben a nehéz időkben, és a negyedéves jelentések szorításában eleve kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy az emberi szempontokat helyezzék előtérbe.”
„Kültéri felhasználásra készült” – adja meg magához a használati utasítást Kozma Gergely, de ez a lenyugvónap-, szarvasbika-, tehén- és lótetoválások nélkül is átjön az első mondataiból. Szerinte nem lovasnemzet a magyar, sokkal inkább fesztiválnemzet, csinált is ő is egy dzsemborit, ahol „klímahorror” és „álspirituális ökohumbug” nélkül, nyersen és szabadon beszélgethetünk egymással. Indulás előtt ragadjon mindenki söröskorsót, ők nem fognak csak azért gyártani, hogy rákerüljön egy támogató logója.
Az Arcanum a 90-es években a Bibliával robbant be, ma már több mint negyvenmillió digitalizált oldalnál tart. A családi kézben lévő cég az elmúlt harminc évben szinte mindent beszkennelt, amit csak érdekesnek talált az országhatáron belül. Adatbázisait nemcsak kutatók használják, az évek során komoly Arcanum-függő réteg alakult ki.
Szakad az eső vasárnap Zebegény főterén, onnan egy lépésre szedett-vedett, de fedett kis betonplaccon minden hely foglalt: söröző emberek ülnek kinyalt táljaik felett, annak boldog tudatában, hogy bár még órák vannak hátra a Füstölgő Sarok BBQ zárásáig, nekik sikerült behúzniuk az utolsó adag marhaszegyet vagy oldalast.