Egy négyes biológiai biztonságú labor különleges hely. Civil halandó nem teheti be oda a lábát, de még az a hat kutató is körülményesen, akinek engedélye van a belépésre. A körülbelül 90 négyzetméteres labort és a hozzá tartozó 200 négyzetméteres kiszolgáló egységet (fertőtlenítőtartályokkal, gépészettel) extrán védik és figyelik – az oda vezető 100 méteres úton két ponton éjjel-nappal őrködő biztonsági szolgálattal, 15 kamerával, négy kártyaolvasó belépési ponttal, két arcfelismerő kapuval, a legvégén egyéni biztonsági kóddal, biometrikus ellenőrző rendszerrel, egy nyolc centi vastag tűzgátló biztonsági ajtóval és további négy törhetetlen acélajtóval a zsiliprendszerben egymás után következő öltözők között. 

A szigorú előírások az amúgy ablaktalan labor falain belül is a legapróbb részletekre kiterjednek. Az épület légmentesen van szigetelve, légtömör falkialakítással, speciális padló- és falburkolattal, ami egyrészt nem penészedik, másrészt bírja a vegyszereket, fertőtlenítést, a zsilipajtókon tripla falc (háromszoros gumitömítés) van, és az egész épületben speciális a légtechnika, hogy a labor – akár halálosan mérgező – levegőjével senki ne kerüljön kapcsolatba. Bent a légnyomás mindig kisebb, mint kívül, befelé duplán szűrt levegő áramlik, onnan sterilre szűrt levegő távozik,

belépni szigorúan dokumentált rendben, legalább párosával, csak az űrhajósokéra emlékeztető, oxigénnel felpumpált szkafanderben lehet, kijönni kizárólag fertőtlenítő zuhanyozás után.

„Rettenetesen kényelmes” – oszlatja el az üresen is tízkilós szkafanderről rögtön felmerülő kételyemet Jakab Ferenc, a pécsi egyetem Szentágothai János Kutatóközpontjában működő virológiai kutatólabor vezetője, az ország koronavíruskutató-akciócsoportjának első embere. Ő mostanában ritkábban ölti magára méretre szabott, névvel, sorozatszámmal ellátott, pozitív nyomású védőruháját a hozzá készített csizmájával, alap- és több rétegű gumikesztyűjével együtt, egy ideje nem csak a mikroszkópok és ultracentrifugák steril világában mozog. 

Sűrűn egyeztet a koronavírus elleni gyógyszerkutatásokra létrehozott konzorcium tagjaival, hetente legalább egyszer Budapestre utazik, hogy bemutassa az eredményeket a többi akciócsoportnak, és a járvány első két hónapjában 48 óránként, azóta valamivel ritkábban közvetlenül a miniszterelnöknek is beszámol telefonon a fejleményekről. A szkafanderes munkát azonban soha nem engedné el: „Az a kikapcsolódás, ott nyugalom van, csend, és nem csörög a telefonom.”

…

Jakab Ferenc – Jakab professzor, ahogy mostanra országosan ismertté vált –, nem tipikusan professzoros a szó sztereotip értelmében, legalább annyira lehetne stílusos westerncsizmák és elegáns selyemkendők reklámarca, mint a szép karriert futó fiatal virológusoké. Többgenerációs orvoscsaládban nőtt fel, sebész apját követve előbb ő is sebészpályáról álmodott, de végül biológusnak tanult a pécsi egyetemen. Valójában ugyanis a mikrobiológia a régi nagy szenvedélye. Kisiskolás korában ezt még ugyan nem nevesítette, de egy leselejtezett mikroszkóppal már akkor is a közeli pocsolyák vizét vizsgálta, és pécsi panellakásukban kísérletezett. Az egyetemen aztán bekerült a víruskutató laborba, és hogy, hogy nem, megfertőzte a víruskutatás. Huszonkét éve egzotikus helyekről behurcolt vírusokkal, állatról emberre terjedő betegségekkel, vagyis virális zoonózisokkal foglalkozik. 

Volt már a laborjukban kullancs okozta vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás, nyugat-nílusi láz vírusa, Lassa- és Nipah-vírus vagy a kevésbé ismert, különböző hantavírusok valamelyike, az ugyanis legfeljebb a laikusoknak újdonság, hogy a mostani koronavírus előtt is rengeteg állatról emberre terjedő fertőzés pusztított a Földön. Nem riogatásképpen, de az utóbbi húsz évben, világjárvány nélkül is számos egzotikus behurcolt vírus okozta betegséget – Lassa-, nyugat-nílusi, krími-kongói vérzéses, Rift-völgyi, Chikungunya-, Dengue-lázat és társait – regisztráltak Európa legfejlettebb országaiban is.

Ezek egy része régóta jelen lévő, és időnként felbukkanó betegség (mint a sárgaláz, a malária, a pestis vagy a torokgyík), de legalább olyan sok új vírus került fel az elmúlt évtizedekben is a világtérképre. Megelőzés és kezelés szempontjából az utóbbiak az igazán kockázatosak. Hiába hasonlít ugyanis egyik a másikra – mondjuk, a SARS-CoV-2 genetikai állománya 80 százalékban megegyezik a 2002-ben támadó SARS-víruséval, de a 2012-es, egyébként sokkal gyilkosabb MERS vírusának is körülbelül az unokatestvére –, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy lenne a vitrinben olyan vakcina vagy antivirális szer, amit némi átkódolás után gyorsan be lehetne vetni. Azt viszont jelenti, és most nagyon is meggyőzően átélhetővé teszi, hogy miért is kellenek a világon négyes szintű laborok és ezekhez mért biztonsági intézkedések. 

A pécsi egyetem ultramodern és szupervédett laborja egyébként éppen a MERS-vírussal egyidős, 2012 óta működik. Egy építészetileg is izgalmas, 3,4 milliárd forintos beruházásból megépült, a Tettye déli oldalára kapaszkodó hármas épülettömb egyik kockájában bújik meg – első körben hármas biobiztonságú laboratóriumként hozták létre, majd 120 millió forintos uniós beruházásból négy évvel ezelőtt fejlesztették négyes szintűre. Ekkor vált Közép-Európa legprofibb virológiai laborjává, hozzá hasonló BSL-4 szintű labor összesen tíz van egész Európában (jobbára Nyugat- és Észak-Európában). Ezek a laborok hálózatot alkotva, közösen kutatják a kiemelten fertőző egzotikus vírusokat, kutatóik a virológusok világelitjének jól beágyazott képviselői. Rendszeresen publikálnak, a COVID-19-ről már kínai felbukkanása óta sűrűn hallatták a hangjukat, sőt többen évekkel ezelőtt kongatták a vészharangot a kifejezetten denevérek terjesztette különféle koronavírusok veszélyei miatt.

Így már nem olyan meglepő, hogy miért pont egy fiatal pécsi kutató lett Magyarországon a koronavírus-akciócsoport főnöke, és hogy miért figyel most a fél világ a virológusokra, köztük Jakab Ferencre és elszánt csapatára is. „Azért váratlanul ért” – mondja a felkérésről, aminek körülményeit nem részletezi, de „majdnem” úgy volt, hogy Orbán Viktor egy szürke hétköznap vacsoraidőhöz közeledvén személyesen felhívta őt a megbízással. Ez március elején történt, nem sokkal az első itthon diagnosztizált koronavírusos megbetegedés után. Innentől felgyorsultak az események, a víruskutató akciócsoport egy hét alatt összeállt, felállították a kutatási stratégiát, azóta is csatlakoztak hozzájuk értékes tudással bíró újabb kutatók, több turnusban szinte éjjel-nappal dolgoznak, miközben soha nem látott összefogást és persze szokatlan stresszt élnek meg.

…

Vakcina és gyógyszer – a világ víruskutatói most egyszerre két irányból próbálják sarokba szorítani a COVID-19-et. Keresik az oltást, amivel megelőzhető a fertőzés, és keresik a valóban hatásos antivirális szert, amivel meggyógyíthatók a koronavírusos betegek. Direkt vakcinafejlesztéssel a pécsi laborban nem foglalkoznak, de persze minden mindennel összefügg alapon méréseik a világ más kutatóközpontjaiban az oltóanyag megtalálásához is hozzátesznek valamit. Itt a vírusgenetikán, az alapkutatáson és legfőképp a hatóanyagtesztelésen van most a hangsúly, miközben járványügyi feladatokat is kaptak, a hazai koronabetegek diagnosztizálásában is részt vesznek. „Tizenketten vagyunk, ebből tizenketten kutatunk és tizenketten diagnosztizálunk, a tudomány csapatmunka” – mondja a munkamegosztásról Kemenesi Gábor, Jakab professzor tanítványa és egyik kulcsembere, néhány évvel ezelőtt Junior Príma díjjal is kitüntetett kutató. 

Vannak ugyan prioritások, és vannak speciális tudások a csapatban, de amióta kitört a világjárvány, folyton újra kell tervezniük a napi munkát, kicsit mindenki mindent csinál, de legalább minden eddiginél jobban érzik, hogy van értelme a kutatólétnek. „Amikor éveken át kutatsz, sokszor megtámad az érzés, hogy jó, publikáltam, és akkor mi van? Vagy: találtam egy vírust, és?

A társadalom kinevelt tudósokat, csináltak eddig valamit elvonultan a kis barlangjukban, és most tényleg szükség van rájuk.

Ez jó érzés – mondja Gábor. – De azt is látni kell, hogy bár most minden felgyorsult, a tudomány lassú, a tudomány alapos. Az eredményekhez sok idő, sok kutatás, sok kísérlet kell. Dolgozunk, és kész.” 

Reggel hét előtt általában mindenki bent van, hétkor, délben és délután négykor minden nap beérkeznek a potenciális betegektől levett váladékminták a hozzájuk tartozó régiókból, Somogy, Tolna és Baranya megyéből. Ez lehet 100–200, de akár 700–800 minta is egy nap, ennek megfelelően három-négy vagy inkább öt-hat ember áll neki, hogy néhány óra alatt feldolgozza őket, sőt, ha kell, bevetnek egy nukleinsav-izoláló robotot is. „Egy biztonsági fülke alatt kibontjuk és regisztráljuk, egy másik fülkében inaktiváljuk őket, aztán jön az extrakció, majd az extraktumokat tovább küldjük a Laboratóriumi Medicina Intézetnek, hogy elvégezzék a PCR-teszteket” – magyarázza Somogyi Balázs, ő koordinálja a csapat diagnosztikai munkáit. Ez magyarul körülbelül annyit tesz, hogy a garatból vagy orrból vett és kis csövekben érkező váladékot a laborban megkezelik, hogy kimutatható legyen belőle a koronavírus RNS-e, és kiderüljön, hogy ki fertőz, és ki nem. 

Aki éppen nem diagnosztizál, az kutat – ennek a munkának a leglátványosabb része a hatóanyagtesztelés. Ez egyrészt újonnan szintetizált vegyületek vizsgálatát jelenti, másrészt ismert hatóanyagok, vagyis a meglévő gyógyszerkincs újragondolását. „Négyszáz fölötti hatóanyagnál tartunk, ennyi érkezett be a laborba, ennek eddig negyven százalékát teszteltük meg egyszer – mondja Jakab Ferenc. – Egy részük nem hatékony, mások valamennyire hatékonyak, és nyolc–tíz elég ígéretesnek tűnik, ezeket visszük további vizsgálatokra. Vannak köztük újak és meglévő gyógyszerek, olyanok is, amiket tudtommal csak mi tesztelünk a világon, mert máshol nincs meg az adott hatóanyag, vagy mert máshol más irányba indultak el.” A sokat emlegetett remdesivir, a favipiravir és hidroxi-klorokin természetesen szintén az általuk vizsgáltak között (is) van, de a professzor óva int attól, hogy túl korán vérmes reményeket fűzzünk bármelyikhez. Ami a labor kémcsövében, in vitro egyszer jónak tűnik, az még nagyon messze van attól, hogy gyógyszer lehessen. 

„Nagyon sokszor meg kell ismételni a teszteket, különböző koncentrációjú sejteken is meg kell vizsgálni ugyanazt a hatóanyagot, utána jöhetnek az állatkísérletek, majd a humánklinikai vizsgálatok” – ezt már Madai Mónika teszi hozzá, a kutatási munkák egyik főszervezője. Ő szinte mindennap belebújik a szkafanderébe, és volt már, hogy éjfélkor tette le, de hát „száz évente van ilyen járvány, ez most nagyon nagy lehetőség”. Naponta tenyészti a sejteket, készíti elő a sejtszőnyeget, amit aztán megfertőznek a vírussal, ráengedik a hatóanyagot, és figyelik, mi történik: megeszi a vírus a sejteket, vagy győz a szer, és blokkolja a vírus szaporodását.

Részeredmények már vannak („örülünk az apró örömöknek”), de nem, pezsgőt még nem bontottak, azt akkorra tartogatják, ha lesz vakcina, és mellé hatékony vakcinálási program. Ezt leghamarabb 2021 vége felé látják reálisnak, mert hiába dolgozik most ezen a fél világ – különböző mérésekkel, adatokkal közvetve ők is –, és hiába lesz nyilvános az oltóanyag receptje, a tömeges oltásokhoz óriási gyártókapacitások is kellenek, elő kell tudni állítani és teríteni a Földön. Éppen ezért – bármennyire is tüneti kezelés – óriási jelentősége lenne egy sikeres antivirális szer megtalálásának is. 

És hogy mennyi esély van arra, hogy ez pont a Mecsek lejtőjén történik meg? A pécsi kutatók elszántsága nem kisebb attól, hogy most rengetegen keresik a világban a megoldást ugyanarra a problémára, és könnyen lehet, hogy majd másé lesz a dicsőség. A maguk részéről eddig is sok egyetemmel, laborral dolgoztak együtt itthon és külföldön, most kínai, amerikai kutatóközpontokkal is közösen gondolkoznak. Bármily idealisztikusan hangzik, azt tapasztalják, hogy most nem a verseny, nem az egyéni érdekek dominálnak, hanem az összefogás a döntő, a kötelességtudat az egész világon bekapcsolt. „Persze, feltehetjük a kérdést, hogy miért pont mi találjuk meg az ellenszert. De miért pont mi ne? – mondja Jakab Ferenc. – Őrült nagy a tudás a világban, hihetetlen mennyiségű szürkeállomány mozdult meg, és most minden ösvényt taposni kell.” 

Az első hatvan nap

Március 13.

Orbán Viktor miniszterelnök bejelentése alapján tíz akciócsoport állt fel a járványügyi helyzet kezelésére. A tíz munkacsoport egyike a koronavírus-kutatócsoport, vezetője a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont Virológiai Kutatócsoportjának vezetője, Jakab Ferenc professzor lett. 

Március 14. 

A COVID-19 elleni gyógyszeres terápia kifejlesztésére konzorcium alakult. A konzorcium vezetője az ELTE TTK Immunológiai Tanszéke, tagjai a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának Biológiai Intézete és a Szentágothai János Kutatóközpont virológusai, a Richter Gedeon Nyrt. és az ImmunoGenes Kft. szakemberei.

Március 17.

A Nemzeti Népegészségügyi Központ Nemzeti Biztonsági Laboratóriumában sikeresen izolálták a koronavírust. 

Március 21.

Jakab Ferenc virológiai kutatócsoportja – együttműködésben a Szentágothai Kutatóközpont bioinformatikai kutatócsoportjával – meghatározta a koronavírus teljes genetikai kódját.

Március 23.

A pécsi kutatók kidolgoztak egy rutineljárást a hazai betegektől származó minták felhasználásával a vírus különböző sejtekben történő izolálására, és megkezdték a már rendelkezésre álló, potenciálisan vírusellenes hatóanyagok tesztelését.

Április 8.

Európában elsőként Pécsen izolálták először a koronavírust egy beteg székletmintájából, ami alapján valószínűsíthető, hogy a vírus széklettel is képes fertőzni. 

Április 15.

Megkezdődtek a genomszekvenálási adatokból levonható hálózatelemzések. Ezek alapján mélyebben megérthető a vírus terjedési dinamizmusa és a hazai járvány lefolyásának a képe.

Április 21.

Már több mint 300 hatóanyagot vizsgálnak a pécsi laborban. A vírus genetikai állományának vizsgálata során feltérképezték a vírus hazai terjedését, kiderült, hogy úgynevezett másodlagos terjedési láncolat alakult, vagyis a Magyarországon terjedő koronavírus más mintázatot követ, mint például Olaszországban.

Április 29.

A pécsi kutatók is részt vesznek a plazmaterápiás gyógykezelésben a Semmelweis Egyetem és az Orthosera partnereként. Ők neutralizálják a beérkező mintákat, hogy kiderüljön, ki alkalmas donornak.

Május 1. 

Elindult a Semmelweis Egyetem tömeges, reprezentatív tesztelése, Jakab Ferenc stábja is részt vesz a diagnosztizálásban. Naponta több száz mintát vizsgálnak meg a pécsi laborban.

Május 11.

Nagyüzemben zajlik a hatóanyagtesztelés, már több mint 400 hatóanyag érkezett meg a laborba, ezek 40 százalékát egyszer megtesztelték, ebből 8–10 tűnik ígéretesnek.