Az étterembe járás két érintettje teszi jól, ha a kényszerű szünet vége felé átgondol dolgokat: az étterembe járók és az étteremcsinálók.
Nem gondolom, hogy a koronavírust spirituális üzenettel küldte ránk a Földanya, azt leszámítva, hogy a mostaniaknál is nagyobb városokat lehetőség szerint már ne építsünk, meg azokat az állatokat, amiket megeszünk, tartsuk távolabb a denevérektől. Annyi időre viszont mi is átvehetjük a hippi megközelítést, amíg átgondoljuk: minden létező vendéglátó-világok legjobbikát temette-e maga alá a karanténménkű.
Ami lesz: Budapest belvárosát átmenetileg visszacsatolják Magyarországhoz
Bár olvastam a hetekben olyat csillagos étterem tulajdonosától, hogy először az étteremkalauzok szavára adó, szofisztikált utazók térnek majd vissza a turisták közül, én erre a megérzésre alapozva még nem nagyon adnék bankhitelt. „Az élet visszatér, de csak helyiek számára. Most meglátjuk, ki az igazán fenntartható, mire van valós igény” – fogalmazott egy újraindulós posztban egy másik étteremcsoport feje. Ők például olyanok, akik játékban maradnak, ami egyáltalán nem magától értetődő. Az inkább a Tripadvisorra, mint alapanyagokra költve összerakott éttermeknek, ahol eddig nem számított, hogy a pincérek kicsit törik a magyart, cserébe Berlintől Belgrádig nyugodtan lehettek volna a világon bárhol, valószínűleg csengettek: az ő tulajdonosaik nem fognak nekiállni évekig malmozni, hanem átrakják a pénzüket másba.
Zombori Zsolt tizenkilenc évnyi McDonald’s-menedzseri tapasztalatát fektette a családi kézműves hamburgerezőbe, de nem áll meg Nagykőrösön. Épp franchise-partnereket és befektetőket keres.
Mikor filmekben vagy sorozatokban tör ki világméretű katasztrófa, az amerikai metropoliszok utcáit vérszomjas zombik lepik el, hogy az emberiség túlélésének záloga tuti valami meghasonlott, morcos harcos legyen, aki szép szó és tudományos módszertan helyett anyázással és pisztollyal kel a maradék túlélők védelmére. Ehhez képest a valódi pandémia többhetes bezártságot és többnyire passzív megoldást hozott, a harc élvonalában gondosan fertőtlenített kezeslábast viselő, naphosszat a vírust vizsgáló és a lehetséges gyógyszert kereső kutatókkal. Ők lettek a júniusi Forbes Next melléklet hősei: köpeny helyett inget viselnek, szuperképességek hiányában pedig agyukat használják arra, hogy emberek milliárdjainak érdekében cselekedve megállítsák a vírust.
Ebben a küzdelemben senki sincs egyedül, a versengés háttérbe szorul, a közös munka gyümölcse pedig a jövő homályába vész. Utóbbi azonban sem az országszerte ismertté vált pécsi kutatócsoportot, sem a magyar állam által is támogatott gyógyszerkutató konzorcium ötletgazdáját nem kedvetleníti el. Jómagam, aki az otthon biztonságából követtem a koronavírus-járvány körüli eseményeket, minden résztvevőt ámulattal hallgattam, hisz egész más a frontvonal tudósainak szembesülni a vírus valóságával, mint a tévében vagy az interneten találkozni mindenféle videókkal, hírekkel. És akkor a sok fárasztó konteót és megmondóembert ne is említsem – az ismerősi körömben is többször felcsendült a „nade influenzában többen meghaltak” mantra, felidézve bennem Kacskovics professzor keserű megjegyzését, miszerint mára mindenki virológus szakemberré változott.
A Forbes Nextben elmondott sztorik talán segítenek tisztábban látni a helyzetet. Kiderül, mire elég a kormány támogatása. Az is, hogyan lesz egy sokéves kutatásból hirtelen a vakcinagyártás potenciális csodafegyvere. És a kutatók életébe is betekintést nyerünk, hiszen közösségi távolságtartás ide, gumikesztyűbe dudálás oda, ezek az emberek nap mint nap veszedelmes vírusok és baktériumok közelében töltik az idejüket; többet viszont nem mondok, azt hiszem, Bánlaki D. Stella és Fekete Emese cikkei magukért beszélnek. Akárcsak Bagi László összeállítása arról, milyen állatokat eszünk szerte bolygónkon úgy, hogy bár ne tennénk.
Bár a vírus miatt világszerte megállt az élet, azért vannak sztorik, amikre nem hat holmi világjárvány. Bánáti Anna Whisky, a kutyazseni történetét meséli el, aki 90 játék nevét ismeri, az ELTE etológusai pedig akár a zsenilét meghatározásában is eredményt érhetnek el vele. Hogy Whisky okosabb-e, mint egy átlagos okosotthon? Melis Dóra cikke erre talán nem ad választ, arra viszont igen, hogy érdemes-e várni az ingatlanvásárlással a lakóházak felokosítására.
Habár momentán egy bunker talán vonzóbb megoldás lehet, csak legyen elég vécépapír.
Az ELTE Immunológiai Tanszékének tanszékvezetője, Kacskovics Imre által életre hívott gyógyszerkutató konzorciumot 300 millió forinttal támogatja a magyar állam. A cél egy hatékony koronavírus-gyógyszer kifejlesztése, a megoldás pedig elméleti síkon már létezik. Mire elég ez a pénz? Hogy rak össze valaki egy ilyen szervezetet? Mennyit alszik? És hogyan működik majd a magyar gyógyszer?
Elképesztő módon reagál a Wizz Air a légi ipar összeomlására: lényegében egyedüliként a világon noha sok dolgozót bocsát el, nem mondja vissza géprendeléseit, hanem új gépeket hoz, növekszik, és mások tortájába harap. Váradi József vezérigazgató szerint tíz éve a válságra vártak, hogy végre megmutathassák, ki csinálja jól a bizniszt. Szerinte egy év múlva mindenkinek markánsan látszani fog, hogy a Wizz Air a válság nagy nyertese. Az utasoknak is üzen: harminc napon belül visszaadják a törölt járatok árát.
Amikor vége lesz a járványnak, ott lesznek a legnagyobbak között, ígéri. Erdélyi Barna látta a vállalat fénykorát és mélypontját is, most ő teszi rendbe a magyar logisztika csúcscégét, miután egy iparági nagyágyúnak beletört a bicskája. A Waberer’s International új vezérigazgatója a Forbesnak beszél először terveiről.
