A legendás magyar producer története, aki ötvenéves kora után építette fel Amerika legnagyobb független, kizárólag tévéfilmeket készítő produkciós cégét, aki Hongkongból elutazott Sárospatakra az ötvenéves érettségi találkozójára, és aki teljes szívéből gyűlölte az elefántorvvadászokat. Robert Halmi nélkül szó szerint nem létezne a magyar filmgyártás úgy, ahogy ma ismerjük.
Jack Plumbsteadcirkuszi artista nyolc dinamitpatront helyezett el egy koporsó formájú acélkeretbe, majd egyetlen fejvédővel befeküdt a kátránypapír falak közé. A patronok felrobbantak, a detonáció felkavarta az akció helyszínéül szolgáló ipari park porát. 1967 októberét írtuk, egyetlen fotós futkosott a szerkezet körül, a robbanás fészkéhez esztelen közelségben, hogy megörökítse a pillanatot, ahogy Plumbstead sértetlenül feláll a koporsóból. Az artista a kísérletet többször megismételte, majd helyet is cserélt fotósával, aki maga is ép testtel, no, és egy értékes fotóriporttal gazdagabban állt fel a szerkezetből.
A kísérlet bejárta az amerikai artistavilágot, pszichológusok pedig elkezdték vizsgálni a különös játék mozgatórugóját, és a veszélyes élet vágyát fedezték fel benne. Plumbstead ezzel az egyetlen kísérlettel elérte, amit akart: cirkuszi artistából elit filmes dublőrré avanzsált. A fotós viszont, akit Robert Halminak hívtak, csak évtizedekkel később kapta meg az élettől, amire valójában vágyott.
Amikor a magyar származású Robert Halmi 2014-ben meghalt, a The New York Times hosszú búcsúcikkben emlékezett meg életművéről. „Ő volt Gulliver a többi tévés producer között” – írták róla, mert mindennek, ami ahhoz kellett, hogy ma évi több mint háromszáz produkció forogjon Magyarországon, Halmi tette le az alapjait a fotózás utáni, második karrierje során, amit ötvenévesen kezdett el.
Olyan legkisebbkirályfi-történet, ami még a Forbesban is kitűnik.
Gyorsítósávon vagyunk, de akkora a száguldás, hogy azt sem látjuk, min megyünk keresztül, vagy hova jutunk el. Csak annyi biztos, hogy március közepén begyújtották a rakétákat. Mi pedig szokjuk, hogy a legfontosabb kérdésekre az igazán őszinte válaszunk az, hogy nem tudjuk. Így még inkább a megérzéseinkre hallgatunk, vagy kivetítjük belső világunkat jövőre. Az optimisták szerint mindjárt itt a felpattanás, a pesszimisták szerint a második hullám csak nagyobb lehet, mint az első, és egyébként is húszszázalékos munkanélküliség van Amerikában, jön a mindent elborító infláció.
Abban viszont mintha mindenki egyetértene, hogy az eddig is meglévő fejlődési irányoknak óriási lökést adott a vírusválság, különösen bárminek, ami digitális. A piac persze visszarendeződik, de azért nyomot a hagy a tapasztalat, hogy mindent el lehet intézni online. Csak egy példa: a drogériák piacán a házhoz szállítás aránya az addigi két százalékról a válság alatt tíz százalékra nőtt, és minden bizonnyal nem két, hanem inkább három–öt százalékra fog visszaesni.
Nemcsak írtunk a válságra adott válaszokról, de mi magunk is kerestük a fogást a helyzeten. Az évek óta megrendezett Legyél jobb! -Napot egy huszárvágással teljesen online szerveztük meg, és azt tapasztaltuk, hogy közönségünk és szponzoraink is velünk tartanak. Ezer résztvevő, tűzijátékszerű nemzetközi előadói névsor, köztük Edith Eva Eger, Steve Forbes vagy Péterffy Tamás. -Izgultam előtte? Még jó, hogy. Más egy kis szobában a kamerába nézve beszélgetni, mint egy ötszáz fős teremben. De azt már előtte is tudtam, hogy a válság első hónapjában jól teljesítettünk. A májusi számot 15 ezer példányban adtuk el nyomtatott formában, és 1,3 millióan kattintottak a forbes.hu-ra a hónap során. Ez nem jelentős csökkenés a magazinnál, aminek egy átlagos hónapja 16–17 ezer példányt hoz, viszont óriási növekedés a forbes.hu-nál.
A mostani, friss számban is arra törekedtünk, hogy a válságot is jobban érthetővé tegyük, miközben mi magunk sem szeretnénk elmerülni annak folyamatos figyelésében. Máté Bence pusztaszeri tanyáján például elég jól ki tudja kapcsolni a gyorsítósávra került világ híreit, különösen, hogy telefonján nincs internet. Bagi László cikkéből kiderül, hogy egyszeri és különleges életút az övé, olyan legkisebbkirályfi-történet, ami még a Forbesban is kitűnik. Sugározza magából az önazonosságot, hogy nincs szüksége semmilyen álarcra, pózra.
A válságnézős cikkek közül Ács Gábor interjúja Váradi Wizz Air Józseffel ad betekintést, hogyan tekint a légi ipar teljes leállására a legnagyobb nemzetközi sikersztorit véghezvivő magyar menedzser és cégalapító. Kérdés sok van a hatoldalas anyagban, de a legnagyobb mégis ez: bátor vagy vak Váradi, aki azt mondja, tíz éve erre a pillanatra várnak, és gőzerővel mennek előre.
A Forbes Nextben újra a vírus kerül előtérbe, Fekete Emese, Bánlaki D. Stella és Smejkál Péter azokat a magyar kutatókat mutatják be, akik Pécsett, Budapesten és Mainzban ma is a vírus -ellen küzdenek.
Süle Kati elmúlt ötven, öltözködésében mégis annyi kísérletezőkedv és bátorság van, ami a fiatalabbakra is ritkán jellemző. Szerinte nem ő az, aki különösebben bátor lenne, inkább a többség bátortalan.
A befektetések elmaradásában és a cégértékelésekben látszódik meg a válság a magyar startup-ökoszisztémában. A Forbes idei startupjelentésében hét pontban szedtük össze, hogy néz ki a piac 2020 tavaszán. A következő év a scale-upokról szólhat.
Nem elég az élőhelyek eltűnése, a Föld állatvilágát számtalan veszély fenyegeti. Sok fajt a babonákon alapuló „népi gyógyszeripar” pusztít, másoknak a bundáját használják fel, vagy véletlenül akadnak halászhálókba a tengereken. Mióta világ a világ, vadászat létezett, de az emberiség sok ritka állatot is elpusztít azért, hogy aztán megegye.
„Különleges képességekkel nem rendelkezem. Inkább kitartó és szorgalmas vagyok, olyan, aki a körülmények hatására jobban kapaszkodik, mint a többiek” – mondja Karikó Katalin, akinek szabadalma alapján az egyik legígéretesebb, új típusú koronavírus elleni vakcinát már közel ezer emberen tesztelik Európában és az Egyesült Államokban. A 65 éves, most amerikai otthonában dolgozó, világszerte elismert biokémikus professzor szerint lesz hatásos vakcina, az viszont nem biztos, hogy a leghatásosabból kezdik majd el gyártani a legtöbbet.
Szepsy István, Gere Attila, Heimann Zoltán – csak néhányan a vezető borvidékeink vezető borászai közül, akiknek a pincéjében sétálva Kádár Hungary hordókat láthatunk. Ugyanez megtörténhetne velünk Ausztráliában, Kínában, Dél-Afrikában, Dél- vagy Észak-Amerikában, Új-Zélandon és Európa-szerte: a világ összesen 35 országában biztosan találnánk a Kádár-logóval billogozott hordókból a borospincékben. Magyarország legtekintélyesebb és legrégebben működő kádárüzemében valami különlegeset készítenek.
