Jakab Ferenc kicsit sem lepődött meg, hogy idén év elején világjárvány kerekedett egy denevérek által terjesztett vírusból. Akinek hosszú évek óta az állatokról emberre, majd emberről emberre továbbterjedő egzotikus és halálos vírusok vizsgálata a szakterülete, annak csak idő kérdése volt, mikor és éppen melyik vírusból lesz pandémia. Ennek ellenére a helyzet, amibe most került, és a tudományos feladat, ami megtalálta, kivételes és olyasmi, amire nem számított: ő lett a március közepén felállított tíz magyarországi akciócsoport egyikének, méghozzá a talán legnehezebb feladatot végző koronavírus-kutatócsoportnak a vezetője.
Egy négyes biológiai biztonságú labor különleges hely. Civil halandó nem teheti be oda a lábát, de még az a hat kutató is körülményesen, akinek engedélye van a belépésre. A körülbelül 90 négyzetméteres labort és a hozzá tartozó 200 négyzetméteres kiszolgáló egységet (fertőtlenítőtartályokkal, gépészettel) extrán védik és figyelik – az oda vezető 100 méteres úton két ponton éjjel-nappal őrködő biztonsági szolgálattal, 15 kamerával, négy kártyaolvasó belépési ponttal, két arcfelismerő kapuval, a legvégén egyéni biztonsági kóddal, biometrikus ellenőrző rendszerrel, egy nyolc centi vastag tűzgátló biztonsági ajtóval és további négy törhetetlen acélajtóval a zsiliprendszerben egymás után következő öltözők között.
A tudomány csapatmunka. Ha teljes a létszám, a pécsi kutatók tizenketten vannak, a képen tízen, saját területükön most mindannyian nélkülözhetetlenek.
A szigorú előírások az amúgy ablaktalan labor falain belül is a legapróbb részletekre kiterjednek. Az épület légmentesen van szigetelve, légtömör falkialakítással, speciális padló- és falburkolattal, ami egyrészt nem penészedik, másrészt bírja a vegyszereket, fertőtlenítést, a zsilipajtókon tripla falc (háromszoros gumitömítés) van, és az egész épületben speciális a légtechnika, hogy a labor – akár halálosan mérgező – levegőjével senki ne kerüljön kapcsolatba. Bent a légnyomás mindig kisebb, mint kívül, befelé duplán szűrt levegő áramlik, onnan sterilre szűrt levegő távozik,
belépni szigorúan dokumentált rendben, legalább párosával, csak az űrhajósokéra emlékeztető, oxigénnel felpumpált szkafanderben lehet, kijönni kizárólag fertőtlenítő zuhanyozás után.
Süle Kati elmúlt ötven, öltözködésében mégis annyi kísérletezőkedv és bátorság van, ami a fiatalabbakra is ritkán jellemző. Szerinte nem ő az, aki különösebben bátor lenne, inkább a többség bátortalan.
Karrier Ha egy későbbi korba születik, talán már gyerekkorában tudja magáról, hogy személyi stylist akar lenni. Süle Kati viszont akkor született, amikor ez a szakma még csak nem is létezett, így az álommunkához kicsit kanyargósabb út vezetett el. A bölcsészkar elvégzése után a műkereskedelem felé vette az irányt: galériáknál lett művészettörténész és műbecsüs. Dolgozott a Kati Zoób divatháznak is, ahol először a prêt-à-porter, majd az haute couture darabok eladásáért felelt. Időközben egy kézműves magazinnak is készített do-it-yourself anyagokat, így az alkotásba és az újságírásba is belekóstolt. A többféle tapasztalat egy ponton összeért, amikor a 2000-es években álnéven (a Szex és New York után szabadon, Keti Bredsó néven) blogolni kezdett, hogy stílustippeket adjon a nagyközönségnek. Bár korábban csak a barátainak segített az öltözködésben, a blog hatására lassan, de biztosan bővülni kezdett az ügyfélköre. Ma már elmondhatja magáról, hogy tíz éve dolgozik személyi stylistként, és hálás feladatnak tartja, hogy az a dolga, hogy mindenkiben meglássa a szépet.
Stílus A gyermek Kati hamar eldöntötte, mi az, amit nem szeretne: követni a konvenciókat. Diplomata szüleinek határozott véleményük volt arról, hogyan kellene kinéznie, de neki is megvolt a maga elképzelése, ezért sokat küzdött, hogy úgy öltözhessen, ahogy akar. „A szocializmus azt sulykolta, hogy legyél észrevehetetlen, olvadj bele a közegbe. Az egyéniséget veszélyforrásnak tartották, ferde szemmel néztek rád, ha kilógtál a sorból. A szüleim is hasonló elveket vallottak, hiszen abban a korban szocializálódtak. Borzasztóan zavarta őket, hogy velük ellentétben én látható akartam lenni” – mondja, majd hozzáteszi, hogy azóta ugyan kinyílt a világ, de az emberek gondolkodása zárt maradt. Szerinte ő sem azért lóg ki a sorból, mert annyira extravagáns lenne, hanem mert az utcakép nagyon unalmas. Az emberek zöme nem tanul meg látni: nem figyelnek a színekre, a formákra, a fazonokra, az anyagokra és a minőségre sem. Szinte mindenki biztonsági játékos, ő viszont sosem venne fel olyan mainstream darabokat, mint például a farmer vagy a Converse tornacipő. Kedvenc márkái nincsenek, nem hisz abban, hogy az ember stílusát márkáknak kellene meghatározniuk. High end, fast fashion és vintage darabok is sorakoznak a gardróbjában, és az egyes outfitjein belül is keverni szokta őket. Szeret játszani a rétegekkel, a fotózáson viselt szettjéről is kiderül, hogy valójában három réteget rejt: egy tüll alsószoknyát, egy ruhát és egy kimonóként viselt másik ruhát. Nem hisz „a kevesebb több” elvben, inkább a karakterességet tartja fontosnak. Például imádja halmozni az ékszereket, pedig az egyes darabjai már önmagukban is figyelemfelkeltők, és szinte műtárgynak is megállnák a helyüket. Arra a kérdésre, hogy az idő múlása miként hatott az öltözködésére, nevetve közli: felszabadítóan. „Fiatalon is kilógtam a sorból, de bevallom, akkor még volt bennem valamennyi megfelelési kényszer. Ma már egyáltalán nincs. Önazonosnak érzem magam, nem zavar az öregedés. Látom a ráncaimat, de sosem az érdekelt, hogyan szabadulhatnék meg tőlük, hanem hogy mi az, ami kompatibilis velük.” A védjegyének számító piros rúzsról sem akart lemondani soha, inkább megkereste azt, amelyik nem folyik bele az apró ráncokba, hanem a helyén marad. Sajnálja, hogy a nők nagy része nem így gondolkodik, és a legtöbben inkább elengedik a nőiességüket egy bizonyos kor felett. Neki ma, nagymama létére is ugyanaz a célja a megjelenésével, ami tinikorában volt: hogy látható legyen. Úgy véli, ennek itthon még mindig nincs meg a kultúrája, az öltözködést csak kevesen merik önkifejezésre használni. Beszédesnek tartja a hazai elit öltözködési kultúráját is, ami egyetlen célt szolgál: a megjelenésükkel is demonstrálni, mennyi pénzük van. „Tetőtől talpig Gucciba öltözni nem stílus, hanem reklámhordozás. Bemenni egy turkálóba, és meglátni, hogy a sok érdemtelen holmi közt mi az, ami figyelemre méltó, na, az már valami! Ahhoz kell az ember is, aki viselni fogja!”
Nemcsak a ruhatára, de az otthona és a parfümgyűjteménye is impozáns
Relax Minden érdekli, amiben alkothat, legyen szó bútorfelújításról, lakásátalakításról, ékszerkészítésről vagy akár kertészkedésről. „Ha valamiben benne van az a kihívás, hogy a katyvaszból valami kerek egészet csináljak, vevő vagyok rá. Mindenben ott van a szépség, csak észre kell venni és meg kell tudni mutatni.” A sport is mindennapjai része, rendszeresen tornázik, gyalogol, és a pingpongért is rajong. Amikor a karantén alatt a társasház kertjében felállított pingpongasztalon meccseket játszottak a fiatalok, kérdés nélkül beszállt melléjük. Szabad idejében olvas, filmeket néz, kiállításra megy, utazik, vagy a Youtube-on kutat hasznos videók után. Mostanában leginkább az önismeret foglalkoztatja, rengeteg pszichológiai témájú könyvet és videót fogyaszt. „A szakmám miatt fontos, hogy megértsek bizonyos lelki folyamatokat, például az öregedést, a párkapcsolatok dinamikáját, vagy a szülő-gyerek kapcsolatot. Ezek azok a dolgok, amik olyan elakadásokat okoznak az emberekben, amik aztán a megjelenésükön is nyomot hagynak.”
Gyűrű: Gera Noémi Jewellery. Üreges, felülről bele lehet nézni, a világegyetem stilizált verzióját rejti. 2. Óra: Picto. Hivatalosan férfióra, de nem hisz az ilyesfajta hivatalos kategóriákban. A mérete miatt választotta. 3. Karkötő: Simon Viktória. Szereti azokat az ékszereket, amik akár műtárgyként is megállnák a helyüket. Ez az egyik kedvence. 4. Parfüm: Givenchy Ysatis. A jó parfüm olyan harmóniában van a viselőjével, hogy szinte észrevehetetlen, a rossz viszont ordít. Sokáig kereste azt az illatot, ami tökéletesen passzol a személyiségéhez. 5. Tartós rúzs: L’oréal. A matt piros rúzs a védjegye, sosem mondana le róla. 6. Szemüveg: Theo. Azt vallja, a szemüveg öltöztet. Ha már így van, szeret karakteresebb darabokat választani.
Igazi túlélőnek számít a Rothschild bankárdinasztia, amely több gazdasági krízis és háború átvészelése után ma is biztos helyet foglal el a pénzügyi világ elitjében. A több száz éves múltra visszatekintő francia Wendel család és a svéd Wallenbergek szintén megerősödve jöttek ki a történelem viharosabb éráiból, de a világ vagyonos famíliáin végigtekintve több hasonló példát találunk. „A családi cégbirodalmak válságállóbbak a tőzsdén jegyzett cégeknél, ugyanis hosszabb távra gondolkodnak és szorosabbak a kapcsolataik a vevőikkel, a szállítóikkal és a munkatársaikkal is, mindez pedig egy nehezebb időszakon is átlendíti őket. Az aktuális koronavírus-helyzet erősen tesztelni fogja ezt a teóriát” – mutat rá Varga Szabolcs, a Bank Gutmann magyar irodájának vezetője.
Elindultak, hogy teszteljék az emberekbe vetett hitüket, és indítottak egy blogot, hogy a család és a barátok egy helyen olvashassák, mi történik velük. Kocsis Dóra és Németh Edvárd, a Talpalatnyi történetek blog mögötti házaspár muszlim és baptista családoknál, meleg házaspárnál, nepáli környezetvédőknél szállt meg. Egy év alatt az emberszeretetük csak erősebb lett, de nem tudták nem észrevenni, milyen groteszk elváltozást okozott a fogyasztás sürgetése a Rosario-szigeteken, Nepálban vagy épp La Pazban.
Az áprilisi nagy szakadás után lassú kilábalás kezdődött májusban a világgazdaságban, és júniusban sem állt le. De a folytatás teljesen bizonytalan. Magyarország a koronaválságot is unortodox módon kezeli, az eredmény hamarosan magáért beszél majd. A Forbes negyedéves makroösszefoglalója.
