Hiába volt előbb az ötlet, mint a probléma, a Datapolisra mégis inkább mint klasszikus startupra gondolnak az alapítói, akik meredeken ugranak fejest a piacba, és még nincs mindenre válaszuk. Védőháló lehet az alapítók személyes márkája és bitang erős kapcsolatai, a kikezdhetetlen tudományos háttér és a lehetőség, hogy az adatalapú városfejlesztés végre itthon is több legyen szexi témánál.
„Bár a város mindig termelt adatokat a lakóiról, csak az utóbbi bő tíz évben nyílt lehetőség arra, hogy ezeket meg is mérjük, mintázatokat vegyünk észre bennük, amiket aztán visszafordíthatunk a város jobbá tételére” – vázolja fel Janosov Milán hálózatkutató a Datapolis tevékenységét. A startup munkatársai megnézik, hogy egy adott környék lakói merre mozognak, hol dolgoznak, hogyan szórakoznak, mit vásárolnak, mivel fizetnek, majd az adat- és hálózatkutatás, valamint a mesterséges intelligencia eszközeivel adatvizualizációkat, részletes elemzéseket készítenek, amit igény szerint egyéni tanácsadással egészítenek ki. Megmutatják, hol érdemes üzletet nyitni, milyen termékportfólióval, marketinggel lehet növekedni, milyen versenytársak várnak az új helyszínen.
„A régi Monopolyban a Dorottya utca volt a legdrágább utca, ma már nincs ott semmi. A mi termékünk azt mutatja meg, hol lesz az új érték, hol lesz a növekedés, ahol monopolyzni lehet” – egészíti ki Ruppert Péter, aki hét év után idén költözött haza Bostonból. Szerinte ma már értelmezhetetlen adatalapú rálátás nélkül hozzányúlni valamihez, de az üzlethez különösen az. 2020-ban még mindig sokan pusztán intuíció alapján választanak üzlethelyiséget – pedig, ha rossz helyen költenek el sok pénzt, nemcsak maguknak tesznek rosszat az üzlettulajdonosok. A városlakók életminőségében is hosszú időre rögzült, áthidalhatatlan különbségek jönnek létre.
Hangsúly a moston és az üzleten Amikor 2018-ban Barabási Albert-László és Ruppert Péter hálózatkutatók, valamint Böszörményi-Nagy Gergely, a Design Terminál vezetője egy kísérleti projekt keretében elkészítették Budapest első életminőség-térképét, meglátták, hogy az adatalapú városfejlesztésre most éri meg elkezdeni üzletet építeni. Hangsúly a moston és az üzleten.
Néhány szülő fogta magát, kitanulta a szakácskodást, és beállt az iskolai konyhába, hogy gyerekeik jót ehessenek a menzán. A solymári Sólyomfészek Szociális Szövetkezet tagjai ma már több iskolának és óvodának is főznek – többségükben waldorfosoknak –, de a krumplit még mindig kézzel pucolják, és juszt sem adnak felvágottat uzsonnára.
Próbáltunk a korábbi közétkeztető céggel egyezkedni, mert annyira kevés család fizetett elő az ebédjükre, de nem is értették a minőségi kifogásainkat, meg nyilván túl kicsi megrendelő is voltunk ahhoz, hogy érdekükben állt volna változtatni – mondja Szabó Éva, a solymári Fészek Waldorf Általános Iskola háziasszonya, honnan indult a saját konyha iránti igény hét évvel ezelőtt. A szülők hamar rájöttek, hogy csak akkor kapnak igazán jó ebédet a gyerekeik, ha maguk főzik meg nekik. „Az elégedetlenségből jött az álom, aztán elkezdtünk gondolkodni, hogyan tudnánk megvalósítani.”
Végül nyolcan közülük szociális szövetkezetet alapítottak, és nyertek is 50 millió forintot egy állami pályázaton. Ebből 35 millió forint elment a konyha kialakítására és a konyhatechnológiára, a maradékból pedig beiskoláztak közülük négy vállalkozó szellemű édesanyát, hogy tanulják ki a szakácsmesterséget, és maradt még valamennyi az első évek munkabér-kiegészítésére is.
„Egy korszerű konyha kialakításának költségeit sosem tudnánk érvényesíteni a közétkeztetési díjakban” – mondja Kátai Szabolcs, az egyik alapító. Az iskola pincéjében kaptak helyet – igaz, ki kellett ásni mélyebbre az épület alapját, hogy ott konyhát tudjanak kialakítani. Ami nem abszolút szakmunka volt, azt a szülők végezték el.
Az első évben azonnal 240-re nőtt az iskolában ebédelő gyerekek száma, míg a korábbi szolgáltatónál csak 30–40-en fizettek be. A hírük szájról szájra terjedt a környéken, a második évben két ovit húztak be, aztán egyre több iskolát – főleg Waldorfokat, később pedig a Budapest School pár tanulócsoportját is –, és egy pályázatból hamar megvették az első szállítóautójukat is. Idén első önkormányzati ügyfelük is meglett: a pilisborosjenői általános iskola. Manapság már napi 500–550 gyereknek főznek, a bevétel tavaly 60 millió forint volt, és ennél nagyobbra nem szeretnének nőni, mert akkor már a tömegtermelés irányába kellene elmozdulniuk. Ez pedig ellenkezik azokkal az alapelvekkel, amiket fontosnak tartanak, és nem akarnak feladni.
„Amikor ott tartottunk, hogy reggel egy egész óráig tartott a hagymát felvágni, éreztük, hogy meg kell vennünk végre az aprítógépet” – nevet Éva. De a krumplit továbbra is maguk hámozzák, mert a koptatógép után vegyszert kellene használni, azt a kompromisszumot pedig nem hajlandók megkötni. Amiből lehet, bió minősítésűt szereznek be – így például a mézből és a vegán alapanyagokból –, de a húsnál és a zöldségeknél ez már nem férne bele a költségvetésbe. Ráadásul igyekeznek helyi termelőktől vásárolni, márpedig azt a mennyiséget, amire szükségük lenne például zöldségekből, Pest megyében nem termelik meg, így csak távoli ökológiai termelőktől lehetne beszerezni.
A Waldorf-szellemiséghez méltón sok gabonát is használnak, például kölest tesznek még a paprikás krumpliba is, illetve árpát adnak a rizshez. Nem tesznek semmibe sem rántást, a levesbe tészta helyett magokat raknak, és a – számomra legalábbis – az iskolai uzsonna egyik mélypontját jelentő, Piros Arannyal megkent fehér kenyér helyett például őrölt magokkal elkevert paradicsommal kent teljes kiőrlésű péksüteményt adnak a gyerekeknek.
A gyerekeinknek főzünk „Otthonról hoztam be az egyik kedvencünket: sima vaj összeverve őrölt szezámmal” – mondja Borszéki Andrea, aki szintén az alapítás óta a szövetkezetben dolgozik. Nem jártak ilyen jól a lencsekrémükkel: akárhogy is módosították a fűszerezést, nem kérték a gyerekek. Most a teljes kiőrlésű kenyérben is próbálják picit visszavenni a teljes kiőrlésű liszt arányát, hogy népszerűbb legyen, aztán szép fokozatosan később majd nyilván újra növelik. „Mindannyiunknak vannak gyerekei itt az iskolában, így lényegében a gyerekeinknek főzünk, vagyis a legerősebb, legőszintébb visszajelzést kapjuk” – teszi hozzá Szabó Ágnes, aki szintén alapító és szintén dolgozó.
Az alternatív iskolákban szinte természetes, hogy többen kérnek vegetáriánus vagy vegán étrendet. Ez akkor jogszerű, ha ezek a családok nyilatkoznak, hogy ők vallási okból így étkeznek.
A közétkeztetési rendeletben előírt sómaximumot igyekeznek tartani, bár meglepte őket, hogy a Waldorf-iskolában is a hagyományos, magyaros étrend szerint táplálkozik a családok nagyobb része. „Az elején erősen ment a sóbiznisz – nevet Éva –, voltak dílerek, ott lapult a zsebükben az otthonról becsempészett só, de szép lassan azért tudjuk formálni a gyerekek ízlését és táplálkozási kultúráját, még ha vannak is mélypontok.”
Mivel az iskolai étkezést az állam támogatja, a legdrágább ebédmenüjükért sem fizet többet a szülő 1240 forintnál – és ez már az úgynevezett reformmenü ára, a középiskolai korosztálynak megszabott adagra. A legolcsóbb az óvodásoké, amiért – 50 százalékos támogatás mellett – körülbelül 300 forintot fizetnek a szülők. „Négyfajta menünk van, és mindegyikből háromfajta adagolás, azaz tizenkét ár” – sorolja Szabolcs.
A közétkeztetési rendelet alapvetően húsos étkeztetést követel meg minden szolgáltatótól, ám a legtöbb iskolában vannak vegetáriánus étrendet követők – és az igényesebb étkeztetőcégek igyekeznek is kiszolgálni őket. Van ugyanis egy pont a rendeletben, amelyik azt mondja, vallási okokból el lehet térni az előírástól. Tipikusan az alternatív iskolákban szinte természetes, hogy többen kérnek vegetáriánus vagy vegán étrendet. Ez akkor jogszerű, ha ezek a családok nyilatkoznak az intézménynek, hogy ők vallási okból így étkeznek.
A bőrápolás, ami nem sok, nem is kevés, csak ideális
A bőr elválaszthatatlanul kapcsolódik a környezethez, kölcsönhatásban áll az életmóddal, és a túlápolás helyett a lényeg, hogy a megfelelő működését biztosítjuk. Ez áll a NAOS filozófiájának középpontjában.
A vállalatot negyven évvel ezelőtt Jean-Noël Thorel biológus-gyógyszerész alapította Franciaországban, aki máig részt vesz a termékfejlesztésben.
Az autómodellezés olyan, mint a luxusóra-készítés. A szakemberek finom mozdulatokkal, sok alkatrésszel, néhány szerszámmal dolgoznak, munkájuk eredménye pedig drága és egyedi. Az élethű autómodellekre specializálódott, bristoli székhelyű Amalgam Models a pécsi Zsolnay-negyedből látja el a világot egyedi autómodelljeivel. Van köztük olyan, ami 4500 óra alatt készül el, és két igazi luxusautót is meg lehetne venni az árából.
