Félelem, aggodalom. A kontroll és a szabadság elvesztésének érzése. Magány, elszigetelődés vagy éppen az egyedül töltött idő hiánya. Stressz, bizonytalanság. Gyász. Kimerültség. Egzisztenciális szorongás. Szorongás, félelem, hogy kimaradunk valamiből, vagy a bizonytalan jövő miatt. Reményvesztés.

Ilyen szavak állnak kis pacákban a nagy zöld koronaszörny körül, amikor ébredés után rutinszerűen a telefonomra nézek, és megnyitom az Instagramot, az meg egy rajzocskát dob elém elsőként. A friss statisztikai eredményeken alapuló A járvány hatása a mentális egészségünkre című grafikának már dobom is a szívecskét. Nem mintha újat mondana: már tavasszal is sejtettük, mit jelent majd a Covid ránk nézve.

Meglepetéseket azért okozott: nem minden olyan mentális zavar gyakorisága nőtt, aminél erre számítani lehetett (ilyen az alkohol- és drogfogyasztás, a dohányzás), ugyanakkor a már eleve addikcióval küzdők állapota rosszabbodhatott. A kényszeres zavaroknál sem következett be feltétlenül a várt romlás, de alapesetben azért ne legyenek kétségeink: a legtöbben küszködünk, és az eddig kordában tartott hangok hétről hétre hangosabbak bennünk.

A rágyújthatanéktól az alvászavarokon és szomatikus tünetzavaron át a depresszióig találok most olyan problémákat a közvetlen környezetemben, amiknek 2020 elején még nyomuk sem volt.

Hogy nonstop otthon ülünk, vagy épp kint vagyunk a napról napra változó módon háborgó világban, esetleg a megélhetésünkért küzdünk, valamiképpen hat az elménkre és a lelkünkre is, és megtalálja a gyenge pontjukat. És hogy így az elménk milyen hatással van a testünkre, az is fontos. Mert hogy hatással van, az biztos.

Az idei Forbes Egészség melléklet címlapösszeállításában coach, meditációoktató, pszichológus osztja meg a járványhoz kapcsolódó tapasztalatait és tanácsait Bujdosó Bori cikkein át: hogyan maradjunk mentálisan erősek, hogy fizikailag is azok maradhassunk.

Ami a megküzdési stratégiákban közösnek tűnik, az egy szóval: reziliencia.

Hosszabban: szükségünk van a rugalmasságra és az alkalmazkodóképességünkre úgy, hogy közben lehetőség szerint ragaszkodunk bizonyos dolgaink kontrolljához.

Utóbbi mindenkinek mást jelent. Lehet a napi étkezési-tisztálkodási rutin vagy épp a néha egészen viccesen kontrollálhatatlan kovászoskenyér-készítés. Az egészséges iskolai menzák üzemeltetőinek (nem, ez nem oximoron, be is mutatunk párat) mondjuk néhány új recept vagy házhoz szállítás, március óta karanténban lévő interjúalanyunknak, a GE Healthcare nőiegészség- és röntgendivízió globális elnök-vezérigazgatójának, Berzsenyi Ágnesnek sok mindennapos online megbeszélés – mondjuk arról, hogyan lehet a Covid miatt elmaradt rákszűrő vizsgálatok között megtalálni a potenciálisan legsürgősebb eseteket. De a kontrollérzést megadhatja a maszkhordás vagy az önkénteskedés is. Nekem? Hogy most (e sorok írásakor éppen Covid-fertőzöttként, itthon) megengedek magamnak olyan szokásokat, mint az ébredés utáni lassú közösségimédia-pörgetés.

Rámegyek a rajz készítőjének Instagram-oldalára: a brit klinikai pszichológus azóta még frissebb grafikáján kis pálcikaemberek egy nagy dombon futnak el a hatalmas autó, a házikó és a pénz irányába, míg mások több kisebb domb tetején örülnek apróbb sikereiknek. Azt írja, a kutatások és tapasztalatai alapján

valójában az alábbiak teszik boldoggá az embert: elegendő szabadidő; olyan dolgokkal való foglalatoskodás, aminek értelmét és célját látjuk; annyi pénz, amennyi a hétköznapi jólléthez kell; egymás segítése.

Hát nem pont ez vár rám ma is? – gondolom, már felülve az ágyban, mérsékelt lelkesedéssel egy újabb home office-os hétköznapba bámulva. A karantén az új me time, egy újabb esély, hogy jobbá, vagy bizonyos értelemben boldogabbá váljunk – ma úgy döntök, elhiszem, hogy minden csak megközelítés kérdése, és ezt az irányt választom.