A Netflix már akkor a feje tetejére állította Hollywoodot, amikor a pandémia még nem volt sehol. Vezére, Reed Hastings szokatlan vezetési stílusának köszönhetően ma olyan növekedésre képes, amire nagyon kevés cég a világon.
Írta: Dawn Chmielewski Fordította: Gólya Ági
A férfi, aki az egész világ szórakoztatásáért felelős, egyedül ül egy monitor előtt fia egyszerű gyerekszobájában. Végső soron ez a tökéletes háttér Reed Hastingsnek, a Netflix manírtalan társalapítójának és társügyvezetőjének, aki globális innovátor-hadseregével megújította az otthoni tartalomfogyasztást. Amíg Hollywood a nagyszerűség és pompa alapján szereti meghatározni az üzleti kultúráját, Hastings, a szilícium-völgyi betolakodó, inkább a funkcionalitást részesíti előnyben.
Ma a Netflix minden mérce alapján világklasszis szinten működik. A világjárvány kifordította négy sarkából a szórakoztatóipart: a Disney vidámparkjai megbénultak, a Warner Brothers blockbustereinek premierjét sorra halasztják el, az AMC mozijainak nagy részét bezárták – ezzel szemben a Netflix fontos pillanathoz érkezett. A presztízs pillanatához, hiszen 160 Emmy-jelölésével (amiből végül csak huszonegyet váltott díjra – a szerk.) ott liheg a mindig domináns HBO nyakában, és az Oscar-díjjal kapcsolatban is többet emlegetik bármelyik médiacégnél. De elért a befolyás pillanatához is, mert 2020 első hat hónapjában több feliratkozója lett, mint 2019 egészében – számuk ma a 200 millióhoz közelít a világ 190 országában. Éves bevétele évről évre 25 százalékkal nő, profitja megduplázódott, részvényeinek értéke 50 százalékkal emelkedett, miközben versenytársainak többsége jó, ha nullszaldós lett.
Szerző: Weiszbart Zsolt 2010 nyarán kezdték meg első befektetéseiket publikálni az Új Magyarország kockázatitőke-program (Jeremie 1) pályázatok nyertes alapkezelői, akik a kiírás szerint 45 milliárd forintnyi tőkét szándékoztak korai vagy növekedési életszakaszban lévő, innovatív kis- és közepes méretű vállalkozásokba fektetni. Ezzel egyidőben a magyar nagyközönség számára addig ismeretlen Prezi is megnyitotta San Franciscó-i irodáját. Tíz év elteltével túlzás nélkül […]
Szerző: Weiszbart Zsolt
2010 nyarán kezdték meg első befektetéseiket publikálni az Új Magyarország kockázatitőke-program (Jeremie 1) pályázatok nyertes alapkezelői, akik a kiírás szerint 45 milliárd forintnyi tőkét szándékoztak korai vagy növekedési életszakaszban lévő, innovatív kis- és közepes méretű vállalkozásokba fektetni. Ezzel egyidőben a magyar nagyközönség számára addig ismeretlen Prezi is megnyitotta San Franciscó-i irodáját. Tíz év elteltével túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a fenti két esemény a startpisztoly eldördülését jelentette a hazai startup-ökoszisztéma kialakulásában. Ma már tudjuk, a Jeremie 1 program befektetései közül egyik cégnek sem sikerült a Prezihez hasonlóan több tízmilliós felhasználói bázist kiépíteni, nemzetközileg jegyzett (Tier 1-es) befektetőktől tőkét bevonni.
A labdarúgásban a közép-európai országok futballjának egyik objektív mérőszáma, hogy az adott országból hány labdarúgó játszik a négy nagy bajnokság (Premier League, La Liga, Bundesliga, Serie A) egyikében. Hasonló elvek mentén objektív mérőszám lehet az is, az elmúlt tíz évben hány magyar infokommunikációs (ICT) cégnek sikerült a nemzetközi élvonalból, Tier 1-es befektetőtől finanszírozást bevonnia.
Az elmúlt években azok a befektetők tudtak sikeresek lenni, akik saját vagy privát pénzeket kezelnek
A fenti kritériumoknak a következő cégek felelnek meg (zárójelben az alapításuk éve): Commsignia (2014), Bitrise (2014), AImotive (2015), Shapr3D (2015), Turbine (2015).
Feltételezve, hogy a lista nem teljes, maximális jóindulattal is csak tíz körüli számot találunk. Az elmúlt tíz év számai alapján tehát – az adott évben induló magyarországi startupok közül – átlagban évente egy vállalkozás volt képes nemzetközi szinten jegyzett befektetőktől tőkét bevonni, hasonlóan a jelenlegi futballakadémiai rendszerhez, ami évente egy játékost küld topligákba. Mindkét mutató nagyon alacsony.
Optimizmusra adhat okot, hogy a 2014/2015-ös korosztály az átlagnál sokkal jobban teljesít. Befektetői szemmel szeretném azt hinni, hogy ez nem véletlen, az elmúlt évtized befektetett munkája és tanulási folyamata, ha nem is nagy számban, de már látható eredményeket mutat a kimeneti oldalon is. Az elmúlt évben olyan neves külföldi befektetők portfóliójában jelentek meg a hazai cégek, mint a Partech, a Creandum, a Point9 Capital, a Lifeline vagy az Inventure.
A magyar startup-ökoszisztémából a jelenlegi bemeneti feltételek (mérnökök, tőke, kapcsolati háló) mellett évente három-négy cégnek kellene odáig eljutni, hogy második vagy akár már első körben is európai Tier 1-es kockázatitőke-befektetőtől (VC) vonjon be pénzt. Ahhoz, hogy ezt elérjük, a befektetői oldalnak is van még tere a fejlődésre. Nagyon fontos lenne, hogy a hazai befektetési piac szereplői, különösen a „hangadók” tisztában legyenek vele, hogyan játsszák ezt a „játékot” a topligákban. Itt az ideje a számvetésnek: nézzük meg, hogy befektetői oldalról – legyen az angyalbefektető, inkubátor vagy kockázatitőke-társaság – kinek sikerült topligába juttatni portfóliójuk egy vagy több cégét.
El kell keserítsek mindenkit, aki azt várta, hogy az adott befektető LinkedIn- és egyéb PR-aktivitása korrelálni fog a sikerekkel. Az elmúlt években azok a befektetők tudtak sikeresek lenni, akik a saját pénzüket kezelték, vagy privát pénzeket kezelnek, és közös befektetések, igazgatósági ülések keretében szisztematikusan kiépítették a kapcsolatot a nemzetközi VC-kel. Ahogyan a fociban sem jelent semmit a nemzeti bajnokság első helye az európai összehasonlításban, ugyanúgy igaz ez a magyar – mainstream – médiában világhíres startupokra, befektetőkre is.
Amíg ma nálunk a hazai gazdasági híreket az Opus és 4iG típusú cégek uralják, addig például Romániában minden startupnak a jelenleg tízmilliárd dollár értékelésű UIPath példája lebeg a szeme előtt, Lengyelországban pedig az Allegro 2,4 milliárd dollár értékű tőzsdei kibocsátását követhetjük. Egy adott ország startup-ökoszisztémája számára nagyon fontosak a sikersztorik, ezen a téren mi, Magyarországon egyelőre nem állunk túl jól. Nagyon bízom benne, hogy a 2014/2015-ös évfolyam fenti cégeinek egyike a következő három évben eléri az egymilliárd dolláros cégértéket, vagyis megszületik az első magyar (h)unikornis, ami újabb inspirációt adhat a következő generáció startuppereinek és befektetőinek.
A szerző a Day One Capital partnere, angyalbefektető.
Barta Pál és felesége, Katalin kortárs festményekkel veszik körül magukat, mert gyönyörködtetik és elgondolkodtatják őket. Fiuk, Barta Péter koncepciókat gyűjt; hogy azok milyen műtárgy formáját öltik, számára másodlagos.
A hangzatos employer branding kifejezést könnyelműség volna corporate bullshitként azonosítani, kiváltképp mert nem is egy programot vagy projektet, hanem komplett gondolkodásmódot, üzleti stratégiát jelöl. És nem elég hozzá egy babzsákfotel.
Félelem, aggodalom. A kontroll és a szabadság elvesztésének érzése. Magány, elszigetelődés vagy éppen az egyedül töltött idő hiánya. Stressz, bizonytalanság. Gyász. Kimerültség. Egzisztenciális szorongás. Szorongás, félelem, hogy kimaradunk valamiből, vagy a bizonytalan jövő miatt. Reményvesztés. Ilyen szavak állnak kis pacákban a nagy zöld koronaszörny körül, amikor ébredés után rutinszerűen a telefonomra nézek, és megnyitom az Instagramot, az meg egy rajzocskát […]
Pénzt vagy életet? Látszólag lesarkíthatjuk erre a kérdésre a koronavírusra adott járványkezelés dilemmáját a világon szinte mindenhol, holott valójában nem arról van szó, hogy az egészségünket óvjuk-e inkább, vagy a gazdaságunkat, hanem hogy miként lehet minimalizálni az együttes károkat, amíg a vírus elleni oltás kisöpri a járványt. Jaksity György nagyobb erőket fordítana az állami tesztelésre, Szlávik János meg igyekszik a többségből kiindulni, és nem a rémisztő kivételekre koncentrálni. Covid-fáradtságról, pszichés terhekről, kapacitás- és költségvetési korlátokról beszélgettünk egy introvertált közgazdásszal és egy extrovertált infektológussal.
