Lehet-e egy iskolai menzán egyszerre finom és egészséges is az ebéd? Avagy még mindig kötelező kellék a rántásízű főzelék, a zsíros rizses hús és a piskóta csokiöntettel? NOS, Nem mindenhol.
A hatályos közétkeztetési rendelet úgy született meg, hogy a szülők az ombudsmannál reklamáltak az iskolai menzák minősége miatt. Erre válaszul eleinte afféle ajánlások jelentek meg, például a só-, a cukor-, a szénhidrát- vagy a húsfogyasztásra vonatkozó korlátok az OÉTI honlapján, aztán az intézmények, a szülők és a szolgáltatók hozzászólásai alapján 2014-ben rendelet lett az ajánlásgyűjteményből.
A korcsoportokra lebontott nyersanyagnormák és a megengedett sóbevitel, a kalóriakorlátok és az adagolási előírások mellett a rendelet megszabja például azt, hogy tíz naponként legalább egyszer halat kell adni a gyerekeknek, tésztát maximum kétszer lehet, krumplit ötször, míg lekvárt, mogyorókrémet vagy csokikrémet legfeljebb kéthetente egyszer. Tilos margarint használni „kenőzsiradékként”, húst viszont két hét alatt legalább hat ebédnek tartalmaznia kell, állati eredetű fehérjét pedig mindennap. Ám a virsli minimális hústartalmára már nincs szabály.
Hiába az ő kérésükre született, a napi több ezer adagot főző közétkeztető cégek és a szülők jelentős része évekig berzenkedett a menzareform ellen: megeszik-e a gyerekek a kevésbé sós ebédet és cukor nélkül a zöldborsófőzeléket? Eközben aligha teljesül az az elvárás, hogy 2020 végéig az ökológiai termelésből származó alapanyagoknak 30 százalékot képviseljenek a menzaételekben.
Hiába volt előbb az ötlet, mint a probléma, a Datapolisra mégis inkább mint klasszikus startupra gondolnak az alapítói, akik meredeken ugranak fejest a piacba, és még nincs mindenre válaszuk. Védőháló lehet az alapítók személyes márkája és bitang erős kapcsolatai, a kikezdhetetlen tudományos háttér és a lehetőség, hogy az adatalapú városfejlesztés végre itthon is több legyen szexi témánál.
„Bár a város mindig termelt adatokat a lakóiról, csak az utóbbi bő tíz évben nyílt lehetőség arra, hogy ezeket meg is mérjük, mintázatokat vegyünk észre bennük, amiket aztán visszafordíthatunk a város jobbá tételére” – vázolja fel Janosov Milán hálózatkutató a Datapolis tevékenységét. A startup munkatársai megnézik, hogy egy adott környék lakói merre mozognak, hol dolgoznak, hogyan szórakoznak, mit vásárolnak, mivel fizetnek, majd az adat- és hálózatkutatás, valamint a mesterséges intelligencia eszközeivel adatvizualizációkat, részletes elemzéseket készítenek, amit igény szerint egyéni tanácsadással egészítenek ki. Megmutatják, hol érdemes üzletet nyitni, milyen termékportfólióval, marketinggel lehet növekedni, milyen versenytársak várnak az új helyszínen.
„A régi Monopolyban a Dorottya utca volt a legdrágább utca, ma már nincs ott semmi. A mi termékünk azt mutatja meg, hol lesz az új érték, hol lesz a növekedés, ahol monopolyzni lehet” – egészíti ki Ruppert Péter, aki hét év után idén költözött haza Bostonból. Szerinte ma már értelmezhetetlen adatalapú rálátás nélkül hozzányúlni valamihez, de az üzlethez különösen az. 2020-ban még mindig sokan pusztán intuíció alapján választanak üzlethelyiséget – pedig, ha rossz helyen költenek el sok pénzt, nemcsak maguknak tesznek rosszat az üzlettulajdonosok. A városlakók életminőségében is hosszú időre rögzült, áthidalhatatlan különbségek jönnek létre.
Hangsúly a moston és az üzleten Amikor 2018-ban Barabási Albert-László és Ruppert Péter hálózatkutatók, valamint Böszörményi-Nagy Gergely, a Design Terminál vezetője egy kísérleti projekt keretében elkészítették Budapest első életminőség-térképét, meglátták, hogy az adatalapú városfejlesztésre most éri meg elkezdeni üzletet építeni. Hangsúly a moston és az üzleten.
Böszörményi-Nagy akkor kezdte el a London School of Economics urbanisztika szakát, Barabási pedig világhírű fizikus-hálózatkutatóként nem először jelent meg cégével olyan területen, ami tudományos oldalról is kamatoztatható (orvostechnológiai cége, a Scipher Medicine eddig 35 millió dollár tőkét vont be, és ott volt legforróbbstartup-listánkon is – Forbes, 2019/6). És bár mindhárman építettek már sikeres tanácsadócéget, ennek ellenére, vagy épp emiatt a Datapolist mégis klasszikus startuppá nevelik. „Dobozos” termékekre és egy online platform létrehozására fókuszálnak. Ők hárman és Csányi Gabriella, az OTP-vezérigazgató Csányi Sándor lánya angyalbefektetőként közel azonos arányban tettek pénzt vagy eszközöket a hatvanmillió forint induló tőkéhez, majd a csapat idén januárra kiegészült az operatív tagokkal. Szima-Mármarosi Balázs digitális területről, erős saleses vénával megspékelt szaktudással ült az ügyvezetői székbe, a tudományos folyamatokért Janosov Milán felel, aki Barabásival közös nemzetközi kutatások és egy CEU-doktori után először kötelezi el magát üzleti projekt mellett, és vezeti az egyelőre háromfős tudóscsapatot.
(Janosov Milán is Forbes-listás, a 30 legsikeresebb magyar 30 alatt listánkon szerepelt – Forbes, 2020/3). Sziller Olivér, a Myconcept alapítója pénzügyi vezető a cégben, Mosonyi Kata, a Böszörményi-Nagy által vezetett Creacity ügyvezetője városfejlesztési szakember.
A 2010-es évek hozadéka, hogy nemcsak az adattudomány, de az erre épülő üzleti tevékenység is egyre sokrétűbb. A 2019-ben 10,6 milliárd dollárra becsült piac a Crunchbase szerint évente 15,2 százalékos növekedést képes produkálni őrült versenyt szítva, amit az adatokra épülő algoritmusos és üzleti tudás minősége fog eldönteni.
A versenyelőnyt a különböző véleményeket kifejező szöveges források elemzéséből – hírek, közösségimédia-tartalmak és közösségi értékelések –, tehát valós emberektől származó autentikus adatok megértésével szereznék meg. Így kiküszöbölhető az a probléma is, hogy biztosan ugyanaz jó-e a város embereinek, mint a város üzleteinek.
„Megnézzük, mi lesz jó a befektetőknek, a kiskereskedőknek, az ott lakóknak, és tudunk egyensúlyt hozni. Ezek a komplex rendszerek már nagyon nehezen értelmezhetők az emberi agy számára, erre a neurális háló sokkal jobban alkalmazható” – magyarázza Ruppert. A Datapolishoz eljutó adatok teljesen anonimak, tipikusan erre szakosodott adatkereskedő cégektől – ilyen például a Data Brokers – kerülnek hozzájuk átválogatott és újracsomagolt pakkokban. Az árak széles skálán mozognak, egy-egy egyszerű statisztikai adatcsomag évente úgy kétezer euróba, míg a nagystílű tranzakciós adatok akár százezer euróba is kerülhetnek.
Az alapítók kapcsolatai sem állnak meg az üzleti partnerségeknél. A Böszörményi-Nagy vezette Design Terminal és a Brain Bar gazdag állami támogatásban is részesül, az egyetemi modellváltás után idén augusztustól ő tölti be a Mome-kuratórium elnöki posztját is. A Datapolisszal elsősorban a B2B szegmensre fókuszálnak, de nem zárkóznak el a kormányzati, önkormányzati ügyfelektől, magánszemélyektől, már csak azért sem, mert a tudás náluk is kamatoztatható, legyen szó tömegközlekedés-fejlesztésről vagy albérlet-választásról.
A milliódolláros kérdés Mindennap érzik a tanácsadócég-szerű működés csábítását, de ellenállnak. A makacsság oka egyszerű: a startupnál nincs felső plafon, tanácsadással pedig csak akkorára tudnak nőni, ahány tanácsadót meg tudnak fizetni, ez a cégforma nem is vonzza annyira a befektetéseket, mint egy skálázható termék. És hogy ez a cég hogyan tud nagyra nőni? „Ez a milliódolláros kérdés, ahhoz ugyanis, hogy ez országhatárokon keresztül nőjön, sztenderdizálni kell a folyamatokat és a módszertant, legyenek akármilyen személyre szabottak a problémák” – mondja Szima-Mármarosi.
Angyalbefektetőt is eszerint választottak maguknak, noha több tárgyalásuk is volt iparági érdeklődőkkel. Csányi Gabriella a befektetés mellett digitális termékfejlesztői tudásával is beszáll, amit többek között az általa fejlesztett Like Locals applikációban szerzett meg, de nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a kapcsolati tőkéje és személyes márkája jobban beleillik a színes alapítói mixbe, mint más jelölteké.
Csak oda mennek, ahol van elérhető adat, pezsgő befektetési kedv, kevés vetélytárs és sok kapcsolat.
„A platform fejlesztésénél fontos, hogy gyorsan edukálja a felhasználót arról, mit csinál, mert valószínűleg nem fognak annyit tudni a tudományos háttérről, mint mondjuk Milán” – mondja Csányi Gabriella, aki egy éve vásárolt harmincszázalékos tulajdonrészt a Brain Barban, így a kipróbált közös munka miatt is könnyű volt meghozni a döntést.
„Valóban az a milliódolláros kérdés és a legnagyobb kockázat is, hogy hogyan lehet sztenderdizálni ezeket a folyamatokat. Lehet, hogy nincs ebből elég, vagy az is, hogy még nem érett meg rá a piac, ami startupoknál gyakori probléma. Ha ez nem sikerül, az nem a szaktudás hiánya miatt lesz” – mondja Csillag Péter, a big data és business intelligence területekre szakosodott Starschema társalapító-ügyvezetője. Ő arra is nagy hangsúlyt fektetne, hogy milyen rendszerességgel, milyen frissességű és minőségű adatok érkeznek a Datapolishoz.
Az alapítók kezdettől nemzetközi piacban gondolkodnak, már az első projektjükben sem hazai ügyféllel dolgoztak. Csak oda mennek, ahol van elérhető adat, pezsgő befektetési kedv, kevés vetélytárs és sok kapcsolat. Jelenleg fizetős pilotprojektjeik vannak Amszterdamban, a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában kiskereskedelmi és horeca-ügyfeleknek (hotels, restaurants, cafés) – ezek azok a szektorok, ahol a helyszínválasztás kulcskérdés, és ahol a napi működésben is használni tudják a Datapolis modelljeit.
Például egy új egység megnyitása után folyamatosan monitorozni tudják, hogyan fut egy-egy szolgáltatásuk vagy termékük, milyen fejlesztések szükségesek, hogyan változik a célcsoportjuk. Így egyszeri megbízások helyett visszatérő ügyfeleik lehetnek, ami kulcsfontosságú a növekedésükhöz. Egy év múlva újabb befektetési kört terveznek, amire már valószínűleg Barabási fogja váltani Ruppertet az igazgatóságban – ez bevált módszer kettejük között, Barabási a szintlépéseket segíti, míg Ruppert az indulásnál van aktívan jelen.
Az alapító csapat minden kapcsolata és tudása ellenére is tisztában van vele, hogy ez egy kockázatos, sokismeretlenes egyenlet, és különbözik a legtöbb eddigi vállalkozásuktól. „Ma elérkeztünk abba az időbe, ahol a természettudomány és a társadalomtudomány összeér, aminek az egyik legkomplexebb kisülése a város – mondja Böszörményi-Nagy. – Ezekben a komplex rendszerekben rendet vágni akár csak egy pici területen, hogy értsük, mi történik, lebilincselő intellektuális kihívás.”
A magyar Forbes ötödik éve készít összeállítást a Forbes-listákon szereplő, illetve köztudomásúan szívesen jótékonykodó filantrópokról. Mert hisszük, hogy a példamutatás az adakozás esetében is fontos. A pandémiában pedig különösen felértékelődött a civil segítség szerepe: a nonprofit szervezetek, a hátrányos helyzetben élők és a bajbajutottak még jobban rászorultak a különféle adományokra. Szándékosan nemcsak jótékonykodó milliárdosokat mutatunk be, de olyanokat is, akikkel jó pár olvasónk is egy szinten érezheti magát. Mert nem az összeg számít: az adományozás a legtöbbször nem vagyon, hanem elhatározás kérdése – és nekünk az a célunk, hogy ezt minél többen felismerjék.
M inél rosszabb, annál jobb? – kérdezem Váradi József Wizz Air-vezérigazgatót a hetedik Forbes Flow-n a budai Momkult reflektorral világított színpadán, ahogy az egymástól tisztes távolságra ülő maszkos közönség és az online követők figyelnek minket. Nem először beszélgetek Váradival, tudom, hogy a válaszai (szinte) mindig kendőzetlenül őszinték, és minden moderátort zavarba hozóan rövidek. Egy igen most is a válasza, és […]
Pénzt vagy életet? Látszólag lesarkíthatjuk erre a kérdésre a koronavírusra adott járványkezelés dilemmáját a világon szinte mindenhol, holott valójában nem arról van szó, hogy az egészségünket óvjuk-e inkább, vagy a gazdaságunkat, hanem hogy miként lehet minimalizálni az együttes károkat, amíg a vírus elleni oltás kisöpri a járványt. Jaksity György nagyobb erőket fordítana az állami tesztelésre, Szlávik János meg igyekszik a többségből kiindulni, és nem a rémisztő kivételekre koncentrálni. Covid-fáradtságról, pszichés terhekről, kapacitás- és költségvetési korlátokról beszélgettünk egy introvertált közgazdásszal és egy extrovertált infektológussal.
