Milyen munkahelyre vágynak a magyar munkavállalók? – tette fel a kérdést a Groupama Biztosító megbízásából készült kutatás tavaly. Idén a felmérés megismétlése rávilágított arra, hogy milyen változásokat okozott a COVID-járvány a munkaerőpiacon.
Noha láttunk már példát földindulásszerű változásokra, a pandémia rendhagyó kihívások elé állította a munkáltatókat. „A 2008-as pénzügyi válságtól eltérően most minden szektor közvetlenül érintett, egy külső faktor következményeként. Ráadásul ezúttal az életkörülményeinket drasztikusan befolyásoló krízisről beszélünk, és ennek kezelése során a cégeknél hangsúlyosabbá vált a humán aspektus” – magyarázza Marton Klaudia, a Groupama Biztosító humán erőforrás igazgatója. Felismerve a kollektív érintettséget, a legtöbb vállalat hajlandó volt átírni a hagyományos munkavégzés kereteit, és nagyfokú rugalmassággal teremtették meg az extrém helyzetet figyelembe vevő körülményeket, legyen szó higiénés intézkedésekről vagy home office-ról. A többség elégedett volt azzal, ahogy a cége a vírushelyzetet kezelte, és még a leginkább érintett szegmensekben – mint például a vendéglátásban, vagy a légitársaságoknál – is hoztak olyan döntéseket, amelyeket pozitívan értékeltek a dolgozók. Ez a munkáltatóról alkotott véleményen éppúgy megmutatkozott, mint a munkahelyváltási hajlandóságon: a tavalyinál jóval kevesebben néznének most új állás után.
Továbbra is prioritás a bejelentett munkaviszony, idén azonban érezhetően előtérbe került a munkahely stabilitása és a közvetlen vezető személye. Tavasszal a home office miatt beszűkültek a kapcsolatok, az emberek a közvetlen kollégáikkal és vezetőjükkel álltak a legszorosabb kapcsolatban. Ebben a helyzetben különösen hangsúlyossá vált, miképpen reagál a vezető a megváltozott körülményekre, emellett a cég képviselőjeként ő közvetítette a vállalat hozzáállását és ültette át a gyakorlatba a döntéseket. Nemcsak a vezetővel, hanem a közvetlen munkatársakkal is új minőséget nyert a közös munka: „Teljesen új megoldásokat követelő helyzetbe kényszerültünk. Ez a tapasztalataink szerint fokozta a kooperációt és a türelmet, nőtt a dolgozók elköteleződése, és ez a teljesítményre is pozitív hatást gyakorolt. Mindenki előtt egyértelmű volt, hogy az együttműködés és a kölcsönös bizalom a túlélés kulcsa.”
Mivel a pandémia még nem ért véget, izgalmas kérdés, hogy a jövőben ki fog jó munkáltatónak bizonyulni a jelenlegi döntések alapján. Míg tavasszal a szigorúbb állami intézkedések mögé felsorakozhattak a cégek, most vegyesek a reakciók például az otthoni munkavégzés engedélyezését illetően. Marton Klaudia szerint fontos szempont, hogy a vezetők mennyi online, illetve személyes kontaktussal menedzselik jobban a csapatot, az innovatívabb, fejlesztői feladatokhoz ráadásul az első hullám tapasztalatai alapján fokozottan szükség van az élő kapcsolódás lehetőségére. „Az igazán eredményes, kreatív együttgondolkodáshoz elengedhetetlen bizonyos mértékű személyes inspiráció, míg adminisztratív téren jobban működhet a home office. Nehéz jól dönteni, mindenesetre a cégeknek továbbra is a megértés és a tolerancia jegyében érdemes folytatni a működésüket” – foglalja össze az igazgató.
Hiába volt előbb az ötlet, mint a probléma, a Datapolisra mégis inkább mint klasszikus startupra gondolnak az alapítói, akik meredeken ugranak fejest a piacba, és még nincs mindenre válaszuk. Védőháló lehet az alapítók személyes márkája és bitang erős kapcsolatai, a kikezdhetetlen tudományos háttér és a lehetőség, hogy az adatalapú városfejlesztés végre itthon is több legyen szexi témánál.
„Bár a város mindig termelt adatokat a lakóiról, csak az utóbbi bő tíz évben nyílt lehetőség arra, hogy ezeket meg is mérjük, mintázatokat vegyünk észre bennük, amiket aztán visszafordíthatunk a város jobbá tételére” – vázolja fel Janosov Milán hálózatkutató a Datapolis tevékenységét. A startup munkatársai megnézik, hogy egy adott környék lakói merre mozognak, hol dolgoznak, hogyan szórakoznak, mit vásárolnak, mivel fizetnek, majd az adat- és hálózatkutatás, valamint a mesterséges intelligencia eszközeivel adatvizualizációkat, részletes elemzéseket készítenek, amit igény szerint egyéni tanácsadással egészítenek ki. Megmutatják, hol érdemes üzletet nyitni, milyen termékportfólióval, marketinggel lehet növekedni, milyen versenytársak várnak az új helyszínen.
„A régi Monopolyban a Dorottya utca volt a legdrágább utca, ma már nincs ott semmi. A mi termékünk azt mutatja meg, hol lesz az új érték, hol lesz a növekedés, ahol monopolyzni lehet” – egészíti ki Ruppert Péter, aki hét év után idén költözött haza Bostonból. Szerinte ma már értelmezhetetlen adatalapú rálátás nélkül hozzányúlni valamihez, de az üzlethez különösen az. 2020-ban még mindig sokan pusztán intuíció alapján választanak üzlethelyiséget – pedig, ha rossz helyen költenek el sok pénzt, nemcsak maguknak tesznek rosszat az üzlettulajdonosok. A városlakók életminőségében is hosszú időre rögzült, áthidalhatatlan különbségek jönnek létre.
Hangsúly a moston és az üzleten Amikor 2018-ban Barabási Albert-László és Ruppert Péter hálózatkutatók, valamint Böszörményi-Nagy Gergely, a Design Terminál vezetője egy kísérleti projekt keretében elkészítették Budapest első életminőség-térképét, meglátták, hogy az adatalapú városfejlesztésre most éri meg elkezdeni üzletet építeni. Hangsúly a moston és az üzleten.
Böszörményi-Nagy akkor kezdte el a London School of Economics urbanisztika szakát, Barabási pedig világhírű fizikus-hálózatkutatóként nem először jelent meg cégével olyan területen, ami tudományos oldalról is kamatoztatható (orvostechnológiai cége, a Scipher Medicine eddig 35 millió dollár tőkét vont be, és ott volt legforróbbstartup-listánkon is – Forbes, 2019/6). És bár mindhárman építettek már sikeres tanácsadócéget, ennek ellenére, vagy épp emiatt a Datapolist mégis klasszikus startuppá nevelik. „Dobozos” termékekre és egy online platform létrehozására fókuszálnak. Ők hárman és Csányi Gabriella, az OTP-vezérigazgató Csányi Sándor lánya angyalbefektetőként közel azonos arányban tettek pénzt vagy eszközöket a hatvanmillió forint induló tőkéhez, majd a csapat idén januárra kiegészült az operatív tagokkal. Szima-Mármarosi Balázs digitális területről, erős saleses vénával megspékelt szaktudással ült az ügyvezetői székbe, a tudományos folyamatokért Janosov Milán felel, aki Barabásival közös nemzetközi kutatások és egy CEU-doktori után először kötelezi el magát üzleti projekt mellett, és vezeti az egyelőre háromfős tudóscsapatot.
(Janosov Milán is Forbes-listás, a 30 legsikeresebb magyar 30 alatt listánkon szerepelt – Forbes, 2020/3). Sziller Olivér, a Myconcept alapítója pénzügyi vezető a cégben, Mosonyi Kata, a Böszörményi-Nagy által vezetett Creacity ügyvezetője városfejlesztési szakember.
A 2010-es évek hozadéka, hogy nemcsak az adattudomány, de az erre épülő üzleti tevékenység is egyre sokrétűbb. A 2019-ben 10,6 milliárd dollárra becsült piac a Crunchbase szerint évente 15,2 százalékos növekedést képes produkálni őrült versenyt szítva, amit az adatokra épülő algoritmusos és üzleti tudás minősége fog eldönteni.
A versenyelőnyt a különböző véleményeket kifejező szöveges források elemzéséből – hírek, közösségimédia-tartalmak és közösségi értékelések –, tehát valós emberektől származó autentikus adatok megértésével szereznék meg. Így kiküszöbölhető az a probléma is, hogy biztosan ugyanaz jó-e a város embereinek, mint a város üzleteinek.
„Megnézzük, mi lesz jó a befektetőknek, a kiskereskedőknek, az ott lakóknak, és tudunk egyensúlyt hozni. Ezek a komplex rendszerek már nagyon nehezen értelmezhetők az emberi agy számára, erre a neurális háló sokkal jobban alkalmazható” – magyarázza Ruppert. A Datapolishoz eljutó adatok teljesen anonimak, tipikusan erre szakosodott adatkereskedő cégektől – ilyen például a Data Brokers – kerülnek hozzájuk átválogatott és újracsomagolt pakkokban. Az árak széles skálán mozognak, egy-egy egyszerű statisztikai adatcsomag évente úgy kétezer euróba, míg a nagystílű tranzakciós adatok akár százezer euróba is kerülhetnek.
Az alapítók kapcsolatai sem állnak meg az üzleti partnerségeknél. A Böszörményi-Nagy vezette Design Terminal és a Brain Bar gazdag állami támogatásban is részesül, az egyetemi modellváltás után idén augusztustól ő tölti be a Mome-kuratórium elnöki posztját is. A Datapolisszal elsősorban a B2B szegmensre fókuszálnak, de nem zárkóznak el a kormányzati, önkormányzati ügyfelektől, magánszemélyektől, már csak azért sem, mert a tudás náluk is kamatoztatható, legyen szó tömegközlekedés-fejlesztésről vagy albérlet-választásról.
A milliódolláros kérdés Mindennap érzik a tanácsadócég-szerű működés csábítását, de ellenállnak. A makacsság oka egyszerű: a startupnál nincs felső plafon, tanácsadással pedig csak akkorára tudnak nőni, ahány tanácsadót meg tudnak fizetni, ez a cégforma nem is vonzza annyira a befektetéseket, mint egy skálázható termék. És hogy ez a cég hogyan tud nagyra nőni? „Ez a milliódolláros kérdés, ahhoz ugyanis, hogy ez országhatárokon keresztül nőjön, sztenderdizálni kell a folyamatokat és a módszertant, legyenek akármilyen személyre szabottak a problémák” – mondja Szima-Mármarosi.
Angyalbefektetőt is eszerint választottak maguknak, noha több tárgyalásuk is volt iparági érdeklődőkkel. Csányi Gabriella a befektetés mellett digitális termékfejlesztői tudásával is beszáll, amit többek között az általa fejlesztett Like Locals applikációban szerzett meg, de nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a kapcsolati tőkéje és személyes márkája jobban beleillik a színes alapítói mixbe, mint más jelölteké.
Csak oda mennek, ahol van elérhető adat, pezsgő befektetési kedv, kevés vetélytárs és sok kapcsolat.
„A platform fejlesztésénél fontos, hogy gyorsan edukálja a felhasználót arról, mit csinál, mert valószínűleg nem fognak annyit tudni a tudományos háttérről, mint mondjuk Milán” – mondja Csányi Gabriella, aki egy éve vásárolt harmincszázalékos tulajdonrészt a Brain Barban, így a kipróbált közös munka miatt is könnyű volt meghozni a döntést.
„Valóban az a milliódolláros kérdés és a legnagyobb kockázat is, hogy hogyan lehet sztenderdizálni ezeket a folyamatokat. Lehet, hogy nincs ebből elég, vagy az is, hogy még nem érett meg rá a piac, ami startupoknál gyakori probléma. Ha ez nem sikerül, az nem a szaktudás hiánya miatt lesz” – mondja Csillag Péter, a big data és business intelligence területekre szakosodott Starschema társalapító-ügyvezetője. Ő arra is nagy hangsúlyt fektetne, hogy milyen rendszerességgel, milyen frissességű és minőségű adatok érkeznek a Datapolishoz.
Az alapítók kezdettől nemzetközi piacban gondolkodnak, már az első projektjükben sem hazai ügyféllel dolgoztak. Csak oda mennek, ahol van elérhető adat, pezsgő befektetési kedv, kevés vetélytárs és sok kapcsolat. Jelenleg fizetős pilotprojektjeik vannak Amszterdamban, a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában kiskereskedelmi és horeca-ügyfeleknek (hotels, restaurants, cafés) – ezek azok a szektorok, ahol a helyszínválasztás kulcskérdés, és ahol a napi működésben is használni tudják a Datapolis modelljeit.
Például egy új egység megnyitása után folyamatosan monitorozni tudják, hogyan fut egy-egy szolgáltatásuk vagy termékük, milyen fejlesztések szükségesek, hogyan változik a célcsoportjuk. Így egyszeri megbízások helyett visszatérő ügyfeleik lehetnek, ami kulcsfontosságú a növekedésükhöz. Egy év múlva újabb befektetési kört terveznek, amire már valószínűleg Barabási fogja váltani Ruppertet az igazgatóságban – ez bevált módszer kettejük között, Barabási a szintlépéseket segíti, míg Ruppert az indulásnál van aktívan jelen.
Az alapító csapat minden kapcsolata és tudása ellenére is tisztában van vele, hogy ez egy kockázatos, sokismeretlenes egyenlet, és különbözik a legtöbb eddigi vállalkozásuktól. „Ma elérkeztünk abba az időbe, ahol a természettudomány és a társadalomtudomány összeér, aminek az egyik legkomplexebb kisülése a város – mondja Böszörményi-Nagy. – Ezekben a komplex rendszerekben rendet vágni akár csak egy pici területen, hogy értsük, mi történik, lebilincselő intellektuális kihívás.”
Mosószódás húslevesbe áztatott film, vörösborral előhívott kép, száz évnél idősebb fényképezőgép, amit sikerül megjavítani – Váczi Kristóf és Kaposvári Anett fényképezőgépboltjában ez mind előfordul.
Barta Pál és felesége, Katalin kortárs festményekkel veszik körül magukat, mert gyönyörködtetik és elgondolkodtatják őket. Fiuk, Barta Péter koncepciókat gyűjt; hogy azok milyen műtárgy formáját öltik, számára másodlagos.
Először hangoskönyveket akartak digitalizálni, majd rájöttek, hogy a gyerekeknek szánt alkalmazásokban van az igazi potenciál. Horváth Dorka és párja, Karányi Dániel végül egy interaktív mesekönyveket tömörítő alkalmazással, a Bookr Kidsszel futott be. Öt év alatt több mint 700 digitális könyvet készítettek, méghozzá nem csak a magyar gyerekeknek. Közben nagyot buktak egy vacak kínai tablettel, de angolnyelv-tanulást segítő programjukat, a Bookr Classt tankönyvvé nyilvánították. Vagyis a mesekönyvstartupból edtech cég lett, és éppen az amerikai piac meghódítására készül.
