Nem szimplán ebédet adnak a gyerekeknek az AKG Kiscelli utcai épületében, de környezettudatosságra, egészséges életmódra is nevelik őket, sőt megmutatják nekik más országok étkezési szokásait is. Vagyis komplett szemléletformálást is magára vállalt a Meznának hívott iskolai menzát üzemeltető csapat, élén egy egykori AKG-s gimnazistával, Bajor Zsófival.
Tojás Világnapját ünnepelték egy októberi pénteken az AKG Kiscelli úti általános iskolájának alagsorában. Megkóstoltak pár tojásos ételt – például tojáslevest, frittatát, tízóraira tojásos szendvicset –, és a nagyobbak például megtanulták azt is, hogy mit jelentenek a tojásra pecsételt betűk és számok, sőt a felelős állattartásról is meséltek nekik videóról a YouTyúk Kft. termelői, akik a menzára a kapirgálós tyúkok tojásait beszállítják.
Amikor az Alternatív Közgazdasági Gimnázium 1–6. osztályos tagiskolája 2018 őszén elindult, az iskola vezetése olyan büfé- és ebédszolgáltatót keresett, amelyik integrált része lehet az iskola mindennapjainak. „Rengeteg szemléletformáló programunk van, például a különböző népek konyhájából is igyekszünk ízelítőt adni, a zsidó újévkor maceszgombócos erőlevest és mézes sült almát kínáltunk, a kínai újévkor tavaszi tekercset készítettünk” – mondja Zsófi.
Interjú közben párszor elszalad, hogy segítsen a tízóraijukért az étkezőbe zarándokló kicsiknek, akik a társaiknak is felviszik a müzlit és a joghurtot. Szinte mind a 350 gyereket névről ismeri, sőt azt mondja, az ő számát tudja mindenki, így a szülők is bármikor felhívhatják, kérdezhetnek, visszajelezhetnek. Utóbbi, vagyis a gyerekek véleménye annyira fontos a Meznának, hogy minden ebéd után „leszavaztatják” őket az aznapi ebédről, méghozzá meglehetősen egyszerű és gyerekbarát módon: a használt papírszalvétát két vödörbe dobhatja, aki végzett, az egyikre az van írva, hogy Ízlett, a másikra az, hogy Nem ízlett.
Szerző: Weiszbart Zsolt 2010 nyarán kezdték meg első befektetéseiket publikálni az Új Magyarország kockázatitőke-program (Jeremie 1) pályázatok nyertes alapkezelői, akik a kiírás szerint 45 milliárd forintnyi tőkét szándékoztak korai vagy növekedési életszakaszban lévő, innovatív kis- és közepes méretű vállalkozásokba fektetni. Ezzel egyidőben a magyar nagyközönség számára addig ismeretlen Prezi is megnyitotta San Franciscó-i irodáját. Tíz év elteltével túlzás nélkül […]
Szerző: Weiszbart Zsolt
2010 nyarán kezdték meg első befektetéseiket publikálni az Új Magyarország kockázatitőke-program (Jeremie 1) pályázatok nyertes alapkezelői, akik a kiírás szerint 45 milliárd forintnyi tőkét szándékoztak korai vagy növekedési életszakaszban lévő, innovatív kis- és közepes méretű vállalkozásokba fektetni. Ezzel egyidőben a magyar nagyközönség számára addig ismeretlen Prezi is megnyitotta San Franciscó-i irodáját. Tíz év elteltével túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a fenti két esemény a startpisztoly eldördülését jelentette a hazai startup-ökoszisztéma kialakulásában. Ma már tudjuk, a Jeremie 1 program befektetései közül egyik cégnek sem sikerült a Prezihez hasonlóan több tízmilliós felhasználói bázist kiépíteni, nemzetközileg jegyzett (Tier 1-es) befektetőktől tőkét bevonni.
A labdarúgásban a közép-európai országok futballjának egyik objektív mérőszáma, hogy az adott országból hány labdarúgó játszik a négy nagy bajnokság (Premier League, La Liga, Bundesliga, Serie A) egyikében. Hasonló elvek mentén objektív mérőszám lehet az is, az elmúlt tíz évben hány magyar infokommunikációs (ICT) cégnek sikerült a nemzetközi élvonalból, Tier 1-es befektetőtől finanszírozást bevonnia.
Az elmúlt években azok a befektetők tudtak sikeresek lenni, akik saját vagy privát pénzeket kezelnek
A fenti kritériumoknak a következő cégek felelnek meg (zárójelben az alapításuk éve): Commsignia (2014), Bitrise (2014), AImotive (2015), Shapr3D (2015), Turbine (2015).
Feltételezve, hogy a lista nem teljes, maximális jóindulattal is csak tíz körüli számot találunk. Az elmúlt tíz év számai alapján tehát – az adott évben induló magyarországi startupok közül – átlagban évente egy vállalkozás volt képes nemzetközi szinten jegyzett befektetőktől tőkét bevonni, hasonlóan a jelenlegi futballakadémiai rendszerhez, ami évente egy játékost küld topligákba. Mindkét mutató nagyon alacsony.
Optimizmusra adhat okot, hogy a 2014/2015-ös korosztály az átlagnál sokkal jobban teljesít. Befektetői szemmel szeretném azt hinni, hogy ez nem véletlen, az elmúlt évtized befektetett munkája és tanulási folyamata, ha nem is nagy számban, de már látható eredményeket mutat a kimeneti oldalon is. Az elmúlt évben olyan neves külföldi befektetők portfóliójában jelentek meg a hazai cégek, mint a Partech, a Creandum, a Point9 Capital, a Lifeline vagy az Inventure.
A magyar startup-ökoszisztémából a jelenlegi bemeneti feltételek (mérnökök, tőke, kapcsolati háló) mellett évente három-négy cégnek kellene odáig eljutni, hogy második vagy akár már első körben is európai Tier 1-es kockázatitőke-befektetőtől (VC) vonjon be pénzt. Ahhoz, hogy ezt elérjük, a befektetői oldalnak is van még tere a fejlődésre. Nagyon fontos lenne, hogy a hazai befektetési piac szereplői, különösen a „hangadók” tisztában legyenek vele, hogyan játsszák ezt a „játékot” a topligákban. Itt az ideje a számvetésnek: nézzük meg, hogy befektetői oldalról – legyen az angyalbefektető, inkubátor vagy kockázatitőke-társaság – kinek sikerült topligába juttatni portfóliójuk egy vagy több cégét.
El kell keserítsek mindenkit, aki azt várta, hogy az adott befektető LinkedIn- és egyéb PR-aktivitása korrelálni fog a sikerekkel. Az elmúlt években azok a befektetők tudtak sikeresek lenni, akik a saját pénzüket kezelték, vagy privát pénzeket kezelnek, és közös befektetések, igazgatósági ülések keretében szisztematikusan kiépítették a kapcsolatot a nemzetközi VC-kel. Ahogyan a fociban sem jelent semmit a nemzeti bajnokság első helye az európai összehasonlításban, ugyanúgy igaz ez a magyar – mainstream – médiában világhíres startupokra, befektetőkre is.
Amíg ma nálunk a hazai gazdasági híreket az Opus és 4iG típusú cégek uralják, addig például Romániában minden startupnak a jelenleg tízmilliárd dollár értékelésű UIPath példája lebeg a szeme előtt, Lengyelországban pedig az Allegro 2,4 milliárd dollár értékű tőzsdei kibocsátását követhetjük. Egy adott ország startup-ökoszisztémája számára nagyon fontosak a sikersztorik, ezen a téren mi, Magyarországon egyelőre nem állunk túl jól. Nagyon bízom benne, hogy a 2014/2015-ös évfolyam fenti cégeinek egyike a következő három évben eléri az egymilliárd dolláros cégértéket, vagyis megszületik az első magyar (h)unikornis, ami újabb inspirációt adhat a következő generáció startuppereinek és befektetőinek.
A szerző a Day One Capital partnere, angyalbefektető.
2,5 millió dolláros befektetést von be, és megduplázta az értékét Egri Zsolt és Veréb Viktória közös kiberbiztonsági cége, a Bitninja. A cég és a befektetők a magyar piacon egyedülálló módon betekintést engedtek a Forbesnak a befektetés és az árazás részleteibe.
Fazekas Gábor meditációoktató, a Magyar Mindfulness Egyesület elnöke szerint a meditálás öt–tíz százalékkal javíthatja az általános hangulatot. Még akkor is, ha a kezdők most kénytelenek online megtanulni.
A magyar Forbes ötödik éve készít összeállítást a Forbes-listákon szereplő, illetve köztudomásúan szívesen jótékonykodó filantrópokról. Mert hisszük, hogy a példamutatás az adakozás esetében is fontos. A pandémiában pedig különösen felértékelődött a civil segítség szerepe: a nonprofit szervezetek, a hátrányos helyzetben élők és a bajbajutottak még jobban rászorultak a különféle adományokra. Szándékosan nemcsak jótékonykodó milliárdosokat mutatunk be, de olyanokat is, akikkel jó pár olvasónk is egy szinten érezheti magát. Mert nem az összeg számít: az adományozás a legtöbbször nem vagyon, hanem elhatározás kérdése – és nekünk az a célunk, hogy ezt minél többen felismerjék.
Barta Pál és felesége, Katalin kortárs festményekkel veszik körül magukat, mert gyönyörködtetik és elgondolkodtatják őket. Fiuk, Barta Péter koncepciókat gyűjt; hogy azok milyen műtárgy formáját öltik, számára másodlagos.
