Az egykor valóban így nevezett betegségnek nem csak egy fajtája van, kialakulásában pedig sokszor rossz tapasztalatok..
Viszket. Szúr. Kapar. Fáj. Reggel van, még a kávé se főtt le, a számítógép sem bootolt be, sőt még az ágyból sem kászálódtál ki, de már telefonon bújod a tüneteket a Webbetegen, olvasod a horrorisztikus betegségek végzetes diagnózisait a Házipatikán, sokkolod magad az orvosokkal készült interjúkkal, a mindenféle egzotikus betegségekben szenvedő emberek fényképeivel. Mire kész a reggeli, biztosan tudod, hogy halálos beteg vagy, kár tartós tejet venned, vagy leszervezned a jövő heted. Nem is mész dolgozni, moziba, kocsmába, akárhova, miközben az aggodalom nem múlik, a kellemetlen érzés erősödik, az orvosod pedig csak ingatja a fejét – már megint itt tartunk?
Hipochonder, képzelt beteg, netán bolond. Aki az egészsége miatt a szokottnál többet szorong, sokféle jelzővel találhatja szemben magát. Pedig egyik sem szakszerű megnevezés, a stigmatizálás pedig csak árt az érintettnek, aki sokszor okkal kerül egy olyan végtelen ciklusba, ahonnét csak figyelemmel és segítséggel kászálódhat ki. Általában ideiglenesen.
Nem is így hívják „Hipochondria valójában már nincs – mondja Purebl György, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója –, a szakirodalomban ezt a kifejezést már nem használjuk. De a jelenség valóban létezik, szomatikus tünetzavarnak hívja az orvostudomány.” A szakember szerint egy sor névváltozáson ment keresztül az egykor valóban hipochondriának nevezett állapot. Aminek az alapja a beteg azon hiedelme, miszerint ő bármikor megbetegedhet.
Bevallása szerint ruhatárában több az esetlegesség, mint a tudatosság, de legalább már kiemeli korábban hátránynak gondolt hosszú lábait, telt ajkait és kósza fürtjeit. Kemény Zsófi ezt a profiktól tanulta.
Karrier Költő, író, forgatókönyvíró, slammer, rapper – szereti, ha a felsorolás nem a slammerrel indul. „Kamaszkoromban büszkén tituláltam magam slammernek, de már szeretném, ha nem csak ez határozna meg” – mondja Kemény Zsófi. Tizenkét éves kora óta keres pénzt, akkor egy zenekar tagjaként öt–tízezer forint járt neki fellépésenként. Tizenhat évesen ugyanezt a gázsit már azért kapta, mert felolvasóestet tartott. Most, huszonöt évesen nem tud egyetlen dolgot mondani, ha a megélhetéséről kérdezik, de a pénzkeresés helyett amúgy is fontosabbnak érzi az alkotás örömét és a flow-élményt. Mostanában legtöbbet következő regényén dolgozik, de ahogy az lenni szokott: a megjelenésig többet nem mondhat róla.
A piros szín az otthonában is hangsúlyos
Stílus Azt hangsúlyozza ki magán, ami egykor frusztrálta. Így lett a frizurája, karakteres szája és hosszú lába a védjegye. „A magasságom miatt mindig kilógtam a sorból – szó szerint –, amit tiniként utáltam. Nincs olyan nadrág, ami elég hosszú lenne nekem, és a hajam is önálló életet él. Viszont mivel időnként fotóznak, a profiktól – a fotósoktól, a stylistoktól és a sminkesektől – sokszor azt a visszajelzést kapom, hogy pont ezeket kéne kihangsúlyoznom.”
Bár gardróbja tele van a szó klasszikus értelmében vett nőies darabokkal (szaténtopokkal, csipkeszegélyű blúzokkal, állatmintás darabokkal, feketével és pirossal), ő mégis inkább rejtőzködő típusnak vallja magát, ha divatról van szó. „Vannak nagyon nőies holmijaim, de valójában mindig biztosra megyek: a fekete mindenkinek jól áll, mindenkit slankít, mindig elegáns, a piros pedig mindig minden körülmények között szexi és izgalmas.” Hozzáteszi: azt még nem merte meglépni, hogy a piroson kívül más színeket is viseljen, szerinte ahhoz már komoly stílusérzék kell.
A ruhatárában ugyan több kis fekete lapul, mint farmer, de ez csak részben az ő döntése, hiszen még ma, 2020-ban sem tud itthon olyan nadrágot venni, ami elég hosszú lenne neki. „Azért az, hogy eddig kimaradt az életemből a tökéletes farmer élménye, eléggé fáj. Meg az is, hogy nem tudok tökéletes tusvonalat húzni. Nagyon irigylem azokat, akik igen.” Bár Zsófi tudatosan hangsúlyozza az ajkait rúzzsal, a sminkelés nála ki is merül ennyiben és egy kis szempillaspirálban. Előbbihez viszont ragaszkodik: egy natúr színű és egy piros rúzs mindig akad a táskájában.
A frizurájához is ugyanezzel a hanyag eleganciával viszonyul: már rég feladta, hogy loknijai úgy álljanak, ahogy ő szeretné, inkább azt a rendezetlenséget turbózza fel hajápolókkal, ami ellen olyan sokáig küzdött.
Relax A teendőlistáján mostanában napi tizenegy feladat van, se több, se kevesebb. Ha a végére ért, moziba jár, olvas, koncertre megy, fut, vagy egyszerűen csak szociális életet él: valahova beül a barátaival. Rendszeresen jár énektanárhoz és gitárórákra is, a zene abszolúte kikapcsolja. Mivel kreatív alkotómunkát végez, összefolyik nála a munka- és a szabad idő: az agya 0–24-ben pörög, és állandóan figyeli a világot, hogy inspirációt gyűjtsön a következő projektjéhez.
1. Hajformázó: L’Oréal. Indulás előtt szokta a hajára fújni, hogy ráerősítsen természetes göndörségére. 2. Rúzs és körömlakk: Maybelline és Pull & Bear. Természetesen piros. 3. Határidőnapló, hangvilla, és gitárpengető: Mindig a táskájában vannak. 4. Maszk: Mostanában a legfontosabb kiegészítője. 5. Nyaklánc: Ritkán hordja, de nagyon fontos darab, az édesanyjától kapta.
