Már nem rejtegeti. Kiemeli!

Karrier
Költő, író, forgatókönyvíró, slammer, rapper – szereti, ha a felsorolás nem a slammerrel indul. „Kamaszkoromban büszkén tituláltam magam slammernek, de már szeretném, ha nem csak ez határozna meg” – mondja Kemény Zsófi. Tizenkét éves kora óta keres pénzt, akkor egy zenekar tagjaként öt–tízezer forint járt neki fellépésenként. Tizenhat évesen ugyanezt a gázsit már azért kapta, mert felolvasóestet tartott. Most, huszonöt évesen nem tud egyetlen dolgot mondani, ha a megélhetéséről kérdezik, de a pénzkeresés helyett amúgy is fontosabbnak érzi az alkotás örömét és a flow-élményt. Mostanában legtöbbet következő regényén dolgozik, de ahogy az lenni szokott: a megjelenésig többet nem mondhat róla.

A piros szín az otthonában is hangsúlyos

Stílus
Azt hangsúlyozza ki magán, ami egykor frusztrálta. Így lett a frizurája, karakteres szája és hosszú lába a védjegye. „A magasságom miatt mindig kilógtam a sorból – szó szerint –, amit tiniként utáltam. Nincs olyan nadrág, ami elég hosszú lenne nekem, és a hajam is önálló életet él. Viszont mivel időnként fotóznak, a profiktól – a fotósoktól, a stylistoktól és a sminkesektől – sokszor azt a visszajelzést kapom, hogy pont ezeket kéne kihangsúlyoznom.”


Bár gardróbja tele van a szó klasszikus értelmében vett nőies darabokkal (szaténtopokkal, csipkeszegélyű blúzokkal, állatmintás darabokkal, feketével és pirossal), ő mégis inkább rejtőzködő típusnak vallja magát, ha divatról van szó. „Vannak nagyon nőies holmijaim, de valójában mindig biztosra megyek: a fekete mindenkinek jól áll, mindenkit slankít, mindig elegáns, a piros pedig mindig minden körülmények között szexi és izgalmas.” Hozzáteszi: azt még nem merte meglépni, hogy a piroson kívül más színeket is viseljen, szerinte ahhoz már komoly stílusérzék kell.