M inél rosszabb, annál jobb? – kérdezem Váradi József Wizz Air-vezérigazgatót a hetedik Forbes Flow-n a budai Momkult reflektorral világított színpadán, ahogy az egymástól tisztes távolságra ülő maszkos közönség és az online követők figyelnek minket. Nem először beszélgetek Váradival, tudom, hogy a válaszai (szinte) mindig kendőzetlenül őszinték, és minden moderátort zavarba hozóan rövidek. Egy igen most is a válasza, és […]
M inél rosszabb, annál jobb? – kérdezem Váradi József Wizz Air-vezérigazgatót a hetedik Forbes Flow-n a budai Momkult reflektorral világított színpadán, ahogy az egymástól tisztes távolságra ülő maszkos közönség és az online követők figyelnek minket. Nem először beszélgetek Váradival, tudom, hogy a válaszai (szinte) mindig kendőzetlenül őszinték, és minden moderátort zavarba hozóan rövidek. Egy igen most is a válasza, és ahogy kell, a következő magas labdát is lecsapja, amikor felvetem, hogy nem lesz nagyon szerethető ezzel a kijelentéssel. Egy vezetőnek ez nem is feladata, mondja. A hét évvel ezelőtt az első Forbes címlapján is bemutatott Wizz Air elég jól van, egy vegetáló piac mellett is több mint egy évre elég tőkéje van, miközben versenytársainak egy része kihullhat mellőlük a válság alatt.
Lehet másról beszélni most, mint a koronavírusról? Lehet, sőt kell is.
Lehet másról beszélni most, mint a koronavírusról? Lehet, sőt kell is, mert a korona itt van, valóságos és veszélyes, de nem kell, hogy kitöltse az életünket reggeltől estig, ahogy nem forgatja fel az üzleti világot sem mindenestül. Minden üzletre hat (igen, van amire végzetesen), de jó tudatosítani magunkban, hogy mi az, ami továbbra is a megszokott, normális kerékvágásban halad. Ezzel együtt döntöttünk úgy, hogy két, szakmájában csúcsra ért véleményvezért ültetünk le egy asztalhoz beszélgetni a vírusválságról.
Szimpatikus a vendéglőből bisztróvá átlényegített Szépilona új koncepciója, de sajnos egyelőre csak a koncepciója.
A Szépilona új neve Bisztró, a koncepció mögött ott vannak az egyaránt megbízható és otthonos Két Szerecsen és Bartók gazdái. Friss beltere nagyvonalúan franciás, étlapja elszántan magyar (vagy hívjuk monarchistának) és rokonszenvesen rövid, az utóbbi évekre megfakult hírneve meg akkora, hogy róla van elnevezve előtte a buszmegálló*. Van Costes buszmegálló? Nincs Costes buszmegálló.
Kellemes élményt sejtet ez a képlet, úgyhogy igen könnyű léptekkel tartunk Zugliget alja felé puffadtra enni magunkat egy modernebb vadassal. Ehhez képest vagy az történik, hogy a megújított Szépilonában a progresszió és a felmelegedés jegyében elkezdték tartani a sziesztát, és látogatásunk péntekén délután fél háromkor valójában már zárva vannak, csak a kedvünkért nyitva tartást színlelnek (amit ez esetben nagyra értékelek); vagy az, hogy a három hónap, amit minden nyitásnál meg szoktunk várni, hogy szépen összeálljanak a dolgok, és ne nüanszokon lovagoljunk, itt még távolról sem volt elég.
Parkoló csak jóval odébb van, de ezen gyorsan túllendülünk egy remek, kicsit sem gejl limonádéval. Az előétel, a házi tejföllel kínált marinált lazac is teljesen rendben: a halíz tiszta, a tejföl önfeledten zsíros, a rozskenyér bolti, de legalább jobbfajta. Mivel plakát méretű tábla és egy magabiztos Krúdy-idézés hirdeti a kerthelyiség falán, utána beleválasztunk a tafelspitzbe: az osztrákosan a húsleves elszürcsölése után külön, garnírungokkal fogyasztott omlós marhafartőbe.
A hús ízének nagy része a levesbe vándorolt (a műfajban: helyesen), amely léről könnyen el tudom képzelni, hogy rászorulóknak hozza a falon beígért újraélesztést. A velőscsont tartalmát bagettszeletekre lehet kiütögetni. A hús kísérői közül a spenót selymes, könnyű; a röszti vizes, múlandó; az almás torma finom, de nagyon visszafogott (szerintem, aki tafelspitzet rendel étteremben, el tudja fogadni, hogy a torma valamennyire csípni fog, mi több, gyanús, hogy vágyhat erre). A zsemlemártás megint inkább a nevét magyarázza meg, mint amennyire felőlem fokhagymás és petrezselymes is lehetne.
Ez, mondjuk, ízlés dolga, az viszont nem, hogy a poszter első sorában ígért „benne ressre főtt színes répák” mind elmaradnak, és nem sikerül elég lassan ennünk ahhoz, hogy legyen egy pincér, aki az udvarra kukkant a teljesen néptelen beltérből, hogy egyesült erővel kezdhessünk valamit ezzel.
A másik főétel, a vadas marha (megint fartő) van a legközelebb ahhoz, ahogyan a Szépilona 3.0-t előzetesen elképzeltem. Könnyű mártás, két jelentős és ízes hússzelet, plusz korongokra vágott szalvétagombóc, ami sajnos a szükségtelen pirítás közben a kelleténél jóval több zsiradékot szívott fel.
Az udvar többi foglalt asztalánál kávéznak, boroznak és kivétel nélkül császármorzsát esznek, úgyhogy utóbbit mi is lemásoljuk. Valójában ez lehet itt az emblematikus fogás: ennél is az osztrák irányról, a búzadarát nélkülöző, kis nudlikból-palacsintákból építkező változatról van szó, amely csak mértékkel édes, ahogy a mellé pakolt birs- és baracklekvárok is, így napestig lehetne boldogan enni. Fizetni inkább bemegyek, ahol az is kiderül, a Szépilona miben bátor. Két-két pincér és pultos nézi egymást pár méteren belül, meg engem, ahogy álldogálok a kártyával. A felükön van maszk, felükön vendég láttán se lesz.
Valójában nem egyértelmű, hogy a környék van-e az étteremről elnevezve, az étterem a környékről, esetleg mindkettő Vörösmarty Szép Ilonkájáról, de ehelyütt adjuk ezt most meg a bisztrónak.
Lazac
Szalvétagombóc
Fartő vadasan
Szépilona Bisztró Budapest II., Budakeszi út 3. A teszt időpontja: 2020. október 2.
Ezt ettük: Lazac: 2 590 Ft Tafelspitz: 4 990 Ft Szalvétagombóc: 700 Ft Fartő vadasan: 3 100 Ft Császármorzsa: 1 500 Ft Egy nagy víz: 1 200 Ft Egy limonádé: 1 100 Ft Szervizdíj: 1 536 Ft Összesen: 16 895 Ft
Barta Pál és felesége, Katalin kortárs festményekkel veszik körül magukat, mert gyönyörködtetik és elgondolkodtatják őket. Fiuk, Barta Péter koncepciókat gyűjt; hogy azok milyen műtárgy formáját öltik, számára másodlagos.
A magyar Forbes ötödik éve készít összeállítást a Forbes-listákon szereplő, illetve köztudomásúan szívesen jótékonykodó filantrópokról. Mert hisszük, hogy a példamutatás az adakozás esetében is fontos. A pandémiában pedig különösen felértékelődött a civil segítség szerepe: a nonprofit szervezetek, a hátrányos helyzetben élők és a bajbajutottak még jobban rászorultak a különféle adományokra. Szándékosan nemcsak jótékonykodó milliárdosokat mutatunk be, de olyanokat is, akikkel jó pár olvasónk is egy szinten érezheti magát. Mert nem az összeg számít: az adományozás a legtöbbször nem vagyon, hanem elhatározás kérdése – és nekünk az a célunk, hogy ezt minél többen felismerjék.
Salátát mindenki evett már, de a többség nem úgy állt fel utána az asztaltól, hogy legközelebb is csak ezt választaná. Egy jogász külföldön érzett rá az egészségeséletmód-trendre, aztán Szegeden elindította türelmes forradalmát.
A hangzatos employer branding kifejezést könnyelműség volna corporate bullshitként azonosítani, kiváltképp mert nem is egy programot vagy projektet, hanem komplett gondolkodásmódot, üzleti stratégiát jelöl. És nem elég hozzá egy babzsákfotel.
A Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ – Hungarian Centre of Excellence for Molecular Medicine: HCEMM – felállításának elsődleges célja volt, hogy a biológiai alapkutatásokból a gyógyításban közvetlenül felhasználható eredmények szülessenek. A koronavírus-járvány részben korábbi terveik újragondolására ösztönözte a kutatókat, viszont az is bebizonyosodott, hogy egy ilyen világszínvonalú központ a rendkívüli helyzetekben is fontos szerepet játszhat.
