2,5 millió dolláros befektetést von be, és megduplázta az értékét Egri Zsolt és Veréb Viktória közös kiberbiztonsági cége, a Bitninja. A cég és a befektetők a magyar piacon egyedülálló módon betekintést engedtek a Forbesnak a befektetés és az árazás részleteibe.
A startuppiacon nem túl bevett szokás, hogy egy-egy befektetést olyan részletességgel megismerhetünk, mint azt most a Bitninja sztorijából tehetjük. A cég és a befektetők is egyetértettek abban, hogy jót tesz a transzparenciának és a piacnak is, ha odaengednek minket a tárgyalóasztalhoz, és megmutatják, hogy néz ki, amikor a nagyok üzletelnek. Íme.
Veréb Viktória és Egri Zsolt alapítók, Varga Zsolt termékmenedzser és Angalet Boglárka értékesítési vezető
A befektetők tízmillió dollárra, azaz 3,1 milliárd forintra értékelték a céget a tőkeemelés előtt, ezzel több mint megduplázták vállalkozásuk értékét szűk egy év alatt. Nagyot nőttek az előző, tavaly októberi befektetési körük óta mind a bevételt, mind a csapatot tekintve. A munkatársak száma 17-ről 36 főre, az ügyfeleké 800-ról 1100-ra nőtt, utóbbiakat továbbra is főleg a tengerentúlról keresik. A bevételük közel kétszeresére ugrott, a folyamatosan megújított előfizetésekből már 940 ezer dollár, azaz 290 millió forint folyik be. Ez utóbbi mérőszám volt az árazás alapja is, ahogy az az előfizetéses üzleti modellben működő szoftverszolgáltatóknál dívik. Ha visszaszámolunk, 10-11 körüli éves ARR-szorzó, vagyis ismétlődő, előfizetésből származó éves bevétel jön ki a Bitninja értékelésére, és húszszázalékos tulajdonrészt szereztek ebben a körben a befektetők.
A következő befektetési körben már nemzetközi tőkebevonást terveznek, az exitet 2024–25-re időzítenék.
Szerző: Weiszbart Zsolt 2010 nyarán kezdték meg első befektetéseiket publikálni az Új Magyarország kockázatitőke-program (Jeremie 1) pályázatok nyertes alapkezelői, akik a kiírás szerint 45 milliárd forintnyi tőkét szándékoztak korai vagy növekedési életszakaszban lévő, innovatív kis- és közepes méretű vállalkozásokba fektetni. Ezzel egyidőben a magyar nagyközönség számára addig ismeretlen Prezi is megnyitotta San Franciscó-i irodáját. Tíz év elteltével túlzás nélkül […]
Szerző: Weiszbart Zsolt
2010 nyarán kezdték meg első befektetéseiket publikálni az Új Magyarország kockázatitőke-program (Jeremie 1) pályázatok nyertes alapkezelői, akik a kiírás szerint 45 milliárd forintnyi tőkét szándékoztak korai vagy növekedési életszakaszban lévő, innovatív kis- és közepes méretű vállalkozásokba fektetni. Ezzel egyidőben a magyar nagyközönség számára addig ismeretlen Prezi is megnyitotta San Franciscó-i irodáját. Tíz év elteltével túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a fenti két esemény a startpisztoly eldördülését jelentette a hazai startup-ökoszisztéma kialakulásában. Ma már tudjuk, a Jeremie 1 program befektetései közül egyik cégnek sem sikerült a Prezihez hasonlóan több tízmilliós felhasználói bázist kiépíteni, nemzetközileg jegyzett (Tier 1-es) befektetőktől tőkét bevonni.
A labdarúgásban a közép-európai országok futballjának egyik objektív mérőszáma, hogy az adott országból hány labdarúgó játszik a négy nagy bajnokság (Premier League, La Liga, Bundesliga, Serie A) egyikében. Hasonló elvek mentén objektív mérőszám lehet az is, az elmúlt tíz évben hány magyar infokommunikációs (ICT) cégnek sikerült a nemzetközi élvonalból, Tier 1-es befektetőtől finanszírozást bevonnia.
Az elmúlt években azok a befektetők tudtak sikeresek lenni, akik saját vagy privát pénzeket kezelnek
A fenti kritériumoknak a következő cégek felelnek meg (zárójelben az alapításuk éve): Commsignia (2014), Bitrise (2014), AImotive (2015), Shapr3D (2015), Turbine (2015).
Feltételezve, hogy a lista nem teljes, maximális jóindulattal is csak tíz körüli számot találunk. Az elmúlt tíz év számai alapján tehát – az adott évben induló magyarországi startupok közül – átlagban évente egy vállalkozás volt képes nemzetközi szinten jegyzett befektetőktől tőkét bevonni, hasonlóan a jelenlegi futballakadémiai rendszerhez, ami évente egy játékost küld topligákba. Mindkét mutató nagyon alacsony.
Optimizmusra adhat okot, hogy a 2014/2015-ös korosztály az átlagnál sokkal jobban teljesít. Befektetői szemmel szeretném azt hinni, hogy ez nem véletlen, az elmúlt évtized befektetett munkája és tanulási folyamata, ha nem is nagy számban, de már látható eredményeket mutat a kimeneti oldalon is. Az elmúlt évben olyan neves külföldi befektetők portfóliójában jelentek meg a hazai cégek, mint a Partech, a Creandum, a Point9 Capital, a Lifeline vagy az Inventure.
A magyar startup-ökoszisztémából a jelenlegi bemeneti feltételek (mérnökök, tőke, kapcsolati háló) mellett évente három-négy cégnek kellene odáig eljutni, hogy második vagy akár már első körben is európai Tier 1-es kockázatitőke-befektetőtől (VC) vonjon be pénzt. Ahhoz, hogy ezt elérjük, a befektetői oldalnak is van még tere a fejlődésre. Nagyon fontos lenne, hogy a hazai befektetési piac szereplői, különösen a „hangadók” tisztában legyenek vele, hogyan játsszák ezt a „játékot” a topligákban. Itt az ideje a számvetésnek: nézzük meg, hogy befektetői oldalról – legyen az angyalbefektető, inkubátor vagy kockázatitőke-társaság – kinek sikerült topligába juttatni portfóliójuk egy vagy több cégét.
El kell keserítsek mindenkit, aki azt várta, hogy az adott befektető LinkedIn- és egyéb PR-aktivitása korrelálni fog a sikerekkel. Az elmúlt években azok a befektetők tudtak sikeresek lenni, akik a saját pénzüket kezelték, vagy privát pénzeket kezelnek, és közös befektetések, igazgatósági ülések keretében szisztematikusan kiépítették a kapcsolatot a nemzetközi VC-kel. Ahogyan a fociban sem jelent semmit a nemzeti bajnokság első helye az európai összehasonlításban, ugyanúgy igaz ez a magyar – mainstream – médiában világhíres startupokra, befektetőkre is.
Amíg ma nálunk a hazai gazdasági híreket az Opus és 4iG típusú cégek uralják, addig például Romániában minden startupnak a jelenleg tízmilliárd dollár értékelésű UIPath példája lebeg a szeme előtt, Lengyelországban pedig az Allegro 2,4 milliárd dollár értékű tőzsdei kibocsátását követhetjük. Egy adott ország startup-ökoszisztémája számára nagyon fontosak a sikersztorik, ezen a téren mi, Magyarországon egyelőre nem állunk túl jól. Nagyon bízom benne, hogy a 2014/2015-ös évfolyam fenti cégeinek egyike a következő három évben eléri az egymilliárd dolláros cégértéket, vagyis megszületik az első magyar (h)unikornis, ami újabb inspirációt adhat a következő generáció startuppereinek és befektetőinek.
A szerző a Day One Capital partnere, angyalbefektető.
A világon egyedülálló mammográfiai készülék révén a nők maguknak szabályozhatják a vizsgálat alatt a mellükre nehezedő nyomás erősségét, a mesterséges intelligenciával felszerelt röntgengép pedig felismeri a légmellet, így a felvétel a korábbi hat vagy több óra helyett 15 perc alatt szakember elé kerülhet. Két innováció, ami már Berzsenyi Ágnes vezetése alatt született annál a vállalatnál, amelynek legfőbb célja, hogy csökkentse a különböző vizsgálatokkal járó kellemetlenségeket – vagy adott esetben, hogy életeket mentsen. A General Electric (GE) Healthcare nettó egymilliárd dollárt érő nőiegészség- és röntgendivíziójának elnök-vezérigazgatója nemcsak a technológiai innovációiért, de a kereskedelmi növekedéséért, a befektetésekért és a cég fogyasztói együttműködéseiért is felel, miközben aktívan dolgozik a nők helyzetének javításán a tudományos és technológiai területeken. Mindezt Amerikából, globális szinten, kilenc régióban, úgy, hogy 17 évesen, mátészalkai lányként nem is igazán akart nekiindulni a nagyvilágnak.
Salátát mindenki evett már, de a többség nem úgy állt fel utána az asztaltól, hogy legközelebb is csak ezt választaná. Egy jogász külföldön érzett rá az egészségeséletmód-trendre, aztán Szegeden elindította türelmes forradalmát.
M inél rosszabb, annál jobb? – kérdezem Váradi József Wizz Air-vezérigazgatót a hetedik Forbes Flow-n a budai Momkult reflektorral világított színpadán, ahogy az egymástól tisztes távolságra ülő maszkos közönség és az online követők figyelnek minket. Nem először beszélgetek Váradival, tudom, hogy a válaszai (szinte) mindig kendőzetlenül őszinték, és minden moderátort zavarba hozóan rövidek. Egy igen most is a válasza, és […]
Barta Pál és felesége, Katalin kortárs festményekkel veszik körül magukat, mert gyönyörködtetik és elgondolkodtatják őket. Fiuk, Barta Péter koncepciókat gyűjt; hogy azok milyen műtárgy formáját öltik, számára másodlagos.
