Fazekas Gábor meditációoktató, a Magyar Mindfulness Egyesület elnöke szerint a meditálás öt–tíz százalékkal javíthatja az általános hangulatot. Még akkor is, ha a kezdők most kénytelenek online megtanulni.
Magas stressz-szint, szorongás, depresszió – néhány olyan érzelmi állapot, amit a járványhelyzetben sokan megélnek, és amire bizonyítottan jól hat az a meditációs módszer, amit Mindfulness Based Stress Reductionnek (MBSR), tudatos jelenléten alapuló stresszcsökkentésnek neveznek.
Fazekas Gábor meditációoktatóhoz már a járvány előtt is elsősorban stresszproblémákkal, szorongással fordultak azok, akik szerették volna megtanulni a módszert, de most sokan kifejezetten azért keresik meg, mert a járvány miatt kialakult bizonytalansággal szeretnének megküzdeni. „Az anyagi, egzisztenciális veszélyérzet felerősödött, emellett megjelent a félelem magától a betegségtől is, ez a kettő új” – mondja.
Névjegy Fazekas Gábor közgazdászként húsz éven át pénzügyi területen dolgozott a forprofit, majd a nonprofit szektorban. A 2000-es évek elején kezdett érdeklődni az egészséges életmód, a természetgyógyászat és a meditáció iránt, ezért 2005–2006-ban több hónapot töltött a Benediktushof nevű németországi meditációs központban, itt találkozott először a mindfulnesszel. A módszert egyenesen az MBSR kidolgozójának, Jon Kabat-Zinnek és munkatársának, Saki Santorellinek a tanfolyamán sajátította el ott, majd az Egyesült Államokban. 2008 elején kezdett meditációt tanítani, 2015 óta főállásban ezzel foglalkozik.
Mosószódás húslevesbe áztatott film, vörösborral előhívott kép, száz évnél idősebb fényképezőgép, amit sikerül megjavítani – Váczi Kristóf és Kaposvári Anett fényképezőgépboltjában ez mind előfordul.
„Mi lesz itt, urnatemető?” – nézett be tíz évvel ezelőtt a félkész Akácfa utcai üzletbe cekkerével egy hetven feletti bácsi. „Nem, sajnos csak fényképezőgépbolt” – ábrándította ki az urat összenevetve a két gyerekkori jóbarát, Váczi Kristóf és Kaposvári Anett.
Az először Rombolt néven futó üzletük 2013-ban új helyre költözött, és új nevet is kapott. „Az tényleg romos volt. Ha ezt a teljesen felújított üzletet is úgy hívjuk, azt senki sem értette volna” – mondja Kristóf, miért folytatták a Kazinczy utcában Café Analóg néven.
A szobányi üzletbe betérve olasz eszpresszó, fényképezőgépek és filmek várják azokat, akik szeretnék kiélni az analóg fotózással kapcsolatos mindenféle mániájukat. „Például volt, aki azzal hívott fel minket: rájött, hogy tud vörösborral és kávéval filmet előhívni.” A tanulni vágyóknak workshopokat kínálnak. Hívták már képzést tartani a Polaroid fényképezőgép-márka munkatársait, és jöttek hozzájuk tanulni norvég egyetemisták is. „Kicsi közösség ez, valahogy mindenki ránk talál” – mondja a közgazdász végzettségű Anett, aki főleg a Café Analóg marketingjét viszi, míg Kristóf a szakmai ügyekért felel. Bázisuk másik fele, a más fotósok által kibérelhető labor a Horánszky utcában van.
Kristóf hívott már elő mosószódás húslevesbe áztatott filmet, javított 1895-ben készült, zsebórának álcázott kémfényképezőgépet, amit aztán az Ausztráliából hazatért öregúr ajándékba adott neki. A zsebórát az asztalra kitéve mutatja a 125 éves szerkezettel idén nyáron egy családi születésnapon készült képeket.
A Café Analóg a Lomography fényképezőgép-márka egyetlen hivatalos magyarországi partnere. Kristóf még a Flashback Photónál töltött évek után örökölte az együttműködést. A Lomography gépek mellett különböző vintage fényképezőgépeket is lehet náluk kapni, körülbelül napi három-négy találja meg a gazdáját. Kezdetben azok a profik jártak hozzájuk, akik tudták, hogy pontosan hogyan kell filmre fotózni, és mire van szükségük – ma már tizenöttől hetvenöt éves korig jönnek hobbisták is a Café Analógba. A Kazinczy utcát a vírus előtt általában flamingónak vagy hercegnőnek öltözött, rózsaszín tütüs legénybúcsús társaságok árasztották el, a fotósbolt az egyetlen hely az utcában, aminek nem a vendéglátás a fő profilja.
A vendégsereg negyven százalékát tették ki eddig a külföldiek, a magyarok nagy része visszajáró vendég. Miután márciusban az utolsó turista is leszegett orral elhúzta a bőröndjét a bolt előtt, úgy döntöttek, hogy napi háromórás ügyelettel várják az ajtóban azokat, akik filmet hoznának vagy vinnének. „Betyárbecsületből vállaltuk, és a vége az lett, hogy életünkben nem dolgoztunk annyit, mint abban a két hónapban” – mondja Kristóf.
Tavaly postázási rendszert is indítottak azoknak, akik nem tudnak Budapestre utazni, ez idén a webshop mellett még jobban felfutott. Jövőre a 30 négyzetméteres üzletet egy 200 négyzetméteresre szeretnék váltani, ahol a labor, a fotóstúdió, a bolt és egy kiállítótér is mind elfér egy helyen.
Barta Pál és felesége, Katalin kortárs festményekkel veszik körül magukat, mert gyönyörködtetik és elgondolkodtatják őket. Fiuk, Barta Péter koncepciókat gyűjt; hogy azok milyen műtárgy formáját öltik, számára másodlagos.
A magyar Forbes ötödik éve készít összeállítást a Forbes-listákon szereplő, illetve köztudomásúan szívesen jótékonykodó filantrópokról. Mert hisszük, hogy a példamutatás az adakozás esetében is fontos. A pandémiában pedig különösen felértékelődött a civil segítség szerepe: a nonprofit szervezetek, a hátrányos helyzetben élők és a bajbajutottak még jobban rászorultak a különféle adományokra. Szándékosan nemcsak jótékonykodó milliárdosokat mutatunk be, de olyanokat is, akikkel jó pár olvasónk is egy szinten érezheti magát. Mert nem az összeg számít: az adományozás a legtöbbször nem vagyon, hanem elhatározás kérdése – és nekünk az a célunk, hogy ezt minél többen felismerjék.
A hangzatos employer branding kifejezést könnyelműség volna corporate bullshitként azonosítani, kiváltképp mert nem is egy programot vagy projektet, hanem komplett gondolkodásmódot, üzleti stratégiát jelöl. És nem elég hozzá egy babzsákfotel.
