Hiába nem egy könnyed hegyvidéki andalgás, a Magas-Tátra bizonyos szakaszai időnként zsúfoltabbak, mint egy elektronikai üzlet a Black Friday idején. A táj és a világ végi szállás nyújtotta élmény sokaknak csalogató, de ez a túra más miatt is kapós: a Rysy megmászásával a hegység legmagasabb jelzett túraösvényét pipáljuk ki. Hétfős társaságunk augusztusban végezte ki.
Németül Ohrwurm, angolul earworm, magyarul dallamtapadás. Így nevezik azt a jelenséget, amikor egy zene a legváratlanabb időben beakad a tudatba, és végtelenítve szól. Ez történt Joe Simpsonnal is, aki barátjával, Simon Yatesszel 1985-ben megmászta a 6344 méteres Siula Grandét Peruban. Az expedíció harmadik napján, már lefelé ereszkedve Simpson eltörte a lábát, és a hegymászó egy jéghasadékba zuhant. A sokkos állapotban lévő Simpson fejében ekkor kezdett el zakatolni az általa igencsak gyűlölt Brown Girl in the Ring című szám. „A rohadt életbe, a Boney M.-re fogok megdögleni” – mondta Simpson az expedíciót feldolgozó Zuhanás a mélybe című filmben. Végül a delíriumos élmény is nagy szerepet játszott abban, hogy a hegymászó az utolsó erejével valahogy túlélje az expedíciót.
A Tengerszem-csúcs (szlovákul Rysy) 2499,2 méteres északnyugati ormának megmászása persze össze sem hasonlítható a perui heggyel és Simpson pokoljárásával, de a dallamtapadás jelensége rám is lecsapott. Zámbó Jimmy Egy jó asszony mindent megbocsát című klasszikusa azután mászott bele a fejembe, miután a meredek terepen lefele csak pókjárásban közlekedni tudó barátnőm a négykézlábas előretolatások között megszólalt: „úgy nézek ki, komolyan, mint valami pókasszony!”. Végül én is hasonló testhelyzetben toltam lefele magam a csúcsról, de Jimmy mellett egy másik gondolat is beférkőzött a fejembe: a Tátra miatt megéri.
Tátra térkép
Szagszoba, füldugó és egy igazi legenda „Brekföööööszt!” – ordítja el magát negyed hétkor a Tátra élő legendája a 2250 méteren lévő Hunfalvy-menedékház egyik tizennégy ágyas szobájának közepén. Kínosak vagyunk, a helyiségben lévők többsége már rég kukorékol, hétfős társaságunk viszont még épphogy átfordul az egyik oldaláról a másikra. A hegység legmagasabb hüttéjét 1970 óta vezeti Viktor Beránek, minden tátrai serpa atyaúristene. Beránek fénykorában százkilós rakományokkal a hátán bandukolt fel a házig, de a már idősebb éveiben járó teherhordó ma is aktív. Ha kell, simán felviszi a hegyre a hatvankilós sörös pakkot, igaz, ottlétünk alatt, törött kezével leginkább a pultban serénykedik. Még fél kézzel is hiba nélkül tölti a Tátra-teákat.
Az egyik testvér pék, a másik cukrász, szakmájukban mindketten a hazai élvonalba tartoznak. A G&D Kézműves Cukrászda és Pékség jól meglovagolta azt a média- és vásárlócsalogató hullámot, amit a kettős Ország Tortája-győzelem gerjesztett. A Szó testvérek áruiért ma már Salgótarján mellett Balatonkenesén és Gyöngyösön is sorok kígyóznak.
Szó Gellért fogásainak első rajongói a halak voltak. A fiún már gyerekkorában látszott, hogy jó érzéke van az ízekhez. Igaz, akkor még nem az édesszájú vendégeknek, hanem a halaknak okozott függőséget grammra kikísérletezett tápjaival. „A tesóm óriási halakat fogott, mert már nekik is olyan ízkombinációkat állított össze, amire rákaptak, és függőséget okozott. Anyummal már ekkor láttuk, hogy nagyon érzi az ízeket. Akkor ez még a pénzt vitte, ma meg már a pénzt hozza” – mondja nevetve Szó Dániel, az idősebb testvér. Ő pékként erősíti a családi vállalkozást.
Balatonkenesével az ország előtt nyitottunk meg. Salgótarjánra nem jönnének azok, akik amoda járnak.
A G&D Kézműves Cukrászda és Pékség epicentrumában, a nyolc éve működő salgótarjáni cukrászdában vagyunk. A család korábban élelmiszerhálózatot üzemeltetett, majd váltottak, és nyitottak egy pékséget. A G&D elődjében még leginkább a mennyiség volt a fontos, nem törődtek az alapanyagok minőségével. A Szó testvérek és édesanyjuk, Katalin változtatni akartak ezen, és prémium irányba akartak mozdulni a városban, ahol akkor még nem lehetett igazán jó kávét vagy süteményt kapni.
Jókor döntöttek így, a 2010-es években erősödtek a nívóra és egészségre fókuszáló gasztronómiai igények. „A mi generációnkat egyre jobban érdekelte a minőség. Éltünk azzal, hogy az emberek ki voltak éhezve a jóra” – mondja Dániel. Kettőjük közül ő a beszédesebb, az idősebb testvér viccesen meg is jegyzi, hogy ő a „Duma”, Gellért meg a „Csend.”
Megálmodta karrierjét „Nekem itt kell laknom?!” – tette fel magának a kérdést a huszonéves Szó Gellért, mikor meglátta a véres párnát és a csótányokat a szállásának kijelölt helyiségben. A fiatal cukrásztanonc stázsolni érkezett Nizza városába, hogy az egyik legjobb francia cukrászmestertől tanulhasson. A cukrásznak Salgótarjánból sikerült bekerülnie, ám az áldatlan állapotokra nem volt felkészülve. „Úgy voltam vele, hogy ezt túl kell élnem. Vettem új ágyneműt, hajnalban bejártam dolgozni, majd hazajöttem a koszos szállásomra.” Szakmailag rengeteget tanult, de utólag hálás a nehezített körülményekért is, mert még nagyobb alázatra nevelték.
Gellért korábban az egyik családi boltban volt üzletvezető, az édességek felé egy álom lökte, amiben rengeteg fagylatot készített. Másnap utánajárt, milyen képzések vannak Budapesten, de mindegyiket gyengének találta. Végül családi pénzből, Bolognában végzett el egy fagylaltiskolát, később ezt számos külföldi, így például a nizzai tanulmányút követte.
Dániel közben rákapott a pékáruk készítésére, majd egy pesti baristaképzést is elvégzett azért, hogy a 2013-ban induló salgótarjáni üzletükben minden felső kategóriás legyen. Öccséhez hasonlóan ő is sokat tanult külföldön, szívta magába a tudást norvég, német és francia inashetei alatt. Norvégiában tanulta ki azt a technológiát, amivel a mai napig dolgozik, ekkor kezdte nevelgetni kovászát is, az adalékanyagokat és élesztőt végleg kiirtotta a gyártásból. Idővel fontos lett az is, hogy a termelés minél gazdaságosabb legyen.
Gellért jól emlékszik az első döbbenetre, mikor azt látta, hogy a hatalmas külföldi cukrászüzemekben csupán négy-öt ember dolgozik. Minimális volt a létszám, a munkák egy részét gépek végezték el. „Mire ez a trend Magyarországra ért, mi már átláttuk a folyamatokat. Tudtuk, hogy lehet kevés emberrel nagy mennyiséget jó minőségben előállítani.” Az adalék náluk tabu, az alapanyagok javát helyi termelőktől szerzik be, és csak a legjobb malmokkal dolgoznak.
Dániel a dumás, Gellért a csendes
„Öt négyzetméteren, húsz darab kenyérrel indultunk, a régi kézműves táblánk még mindig kint van. Viszont ahhoz, hogy emeljük a tőkét, növekedni kell. Persze, szépen el lehetne éldegélni egy bolttal is, de mi fanatikusok vagyunk” – mondja Dániel. A Szó testvérek szinte minden pénzüket új gépek vásárlásába forgatják. Szerintük profin dolgozni csak jó eszközökkel lehet, ők már nem tehetik meg, hogy egy miniatűr őrlővel őröljék a lisztet, csak mert attól lesz valami kézműves. A növekedés miatt a salgótarjáni üzletet 2018-ban a gyöngyösi, majd a 2019-ben a balatonkenesei követte. (Rövid ideig voltak Egerben is, azonban a hotel aljában nyílt cukrászda nem hozott elég bevételt, így bezárták.) A folyamatokat igyekeznek optimalizálni, már minden egységben van üzemvezető és főpék is.
„Próbálok arra figyelni, hogy a szárnyaik meglegyenek, de mindig kell egy fék” – mondja Szó Katalin, a fiúk édesanyja. Kata többnyire a balatonkenesei egységet vezeti, valamint az anyagiakért felelős, ami alkotó fiainak nem erőssége. „Néha nem tudják, hol a határ, ebben kell néha a fejükre koppintani.” Katalin a G&D motorja, karmesterként irányítja a céget, és elsimítja az időnkénti súrlódásokat. A fiúk erősségét abban látja, hogy nem hajlandók kompromisszumra, mindenből a legjobbat akarják, még ha költségesebb is.
A cég tavalyi árbevétele már 288,6 millió, adózott eredménye 45,5 millió forint volt. A három egység közül a balatonkenesei bonyolítja a legnagyobb forgalmat, az eredeti, három évvel ezelőtti helyiséget azóta egy jóval nagyobbra cserélték. „Balatonkenesével az ország előtt nyitottunk meg. Salgótarjánra nem jönnének azok, akik amoda járnak” – mondja Dániel a hírességek körében is kedvelt egységre. Ennek ellenére az észak-magyarországi egység a bázisuk, a két testvér ma is itt él, szeretik a várost. Rengeteg megkeresésük van, sőt még a franchise kiépítésére is kaptak ajánlatokat, utóbbival azonban biztosan nem fognak élni. Tapasztalataik alapján a hasonló útra lépő kávézók vagy cukrászdák a franchise-osodás után mély minőségi zuhanásba kezdenek. A növekedést ennek ellenére nem vetették el, de ilyen mértékben nem érdekli őket a gyarapodás.
Tökmagból építettek várat „Olyan volt, mint rakétából kilőni az üstököst. Ha ez nincs, valószínűleg akkor is elérjük azt, ami most van, csak tíz év lassú munkájával” – mondja Dániel. A fiatalabb Szó-testvér, Gellért 2015-ben nyerte meg először az Ország Tortája címet a pannonhalmi sárgabarack-pálinkás karamelltortával, majd rá egy évre duplázott az Őrség Zöld Aranyával.
Kovászolt kenyér és az Őrség Zöld Aranya torta
Az Ország Tortáját Magyarország születésnapi tortájának is szokták nevezni, mivel a nyertes receptet augusztus 20-án teszik közzé nagy médiafelhajtás közepette. A pályázatot a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete hirdeti meg minden évben, a versenyre az ország egész területéről pályázhatnak a cukrászdák tortáikkal. Szó Gellért tortáinak receptjét sok hazai cukrászda átvette, azonban a cukrász szerint a többség általában spórolósra veszi, trükköznek az alapanyagokkal és az előállítással is.
„Az elsőnél azt hittem, belepusztulunk, fel kellett nőni a feladathoz” – mondja Gellért. A győzelem teljesen váratlanul és felkészületlenül érte őket. A hírverés nagyon megnyomta a forgalmat, tömegesen lepték el Salgótarjánt az ország tortafanatikusai, a család megállás nélkül dolgozott, hogy bírja tartani a lépést. „Sok cukrászda csinálja meg az Ország Tortáját, de hosszú távon nem tudnak élni vele, mert a többi termékük rossz” – mondja Gellért. Náluk idővel nemcsak a díjnyertes tortáért jöttek, hanem a többi édesség is nagy figyelmet kapott, egyre bővült az állandó vendégkör. A díj és hírverés nagy lökést adott a salgótarjáni cukrászdának, és anyagilag is jól megnyomta őket. A befolyt pénzt fejlesztésre költötték, a második Ország Tortájára már sokkal profibb körülmények között készültek fel. Az alapot Gellért rakta össze. Ízérzéke adottság, de állítása szerint állandóan fejleszti képességét. Sokat jógázik és meditál, az alkotáshoz szükségesnek érzi lecsendesíteni az elméjét. „Így tudsz ott lenni igazán a kóstolásnál. Amíg ez nem történik meg, addig a hitrendszered szerint ítélkezel valamiről. Például, ha nem szereted a zöldet, nem fogsz zöld alapanyagokban gondolkozni” – mondja Gellért. Ilyen tudatállapotban jutott eszébe az Őrség Zöld Aranyának fő alapanyaga, a hidegen sajtolt őrségi tökmagolaj is.
„Gellért külön kategória, nagyon elszánt és elhivatott az iránt, amit csinál. Szívesen segítettem neki” – mondja Vojtek Éva cukrász. Ő a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületénél szervez külföldi mesterkurzusokat, a Szó testvéreket 2013 óta segíti a nemzetközi fejlődésben. „Van hozzá hasonló kvalitású fiatal, de ha ő beleáll valamibe, azt komolyan gondolja. Különleges képessége van, rendkívül jó az ízérzéke és a kreativitása.” Éva hozzáteszi, hogy Gellértet néha noszogatni kell, mert képes ellenni a saját világában, meglehetősen zárkózott. „Dani teljesen más világ, sokkal nyitottabb és kommunikatív.”
A kettős győzelemre a média is lecsapott. Gellért utána már zsűriként vett részt a versenyen, és egy nemzetközi ösztöndíj arcának is felkérték. Volt már megkeresésük realitykre is, azonban nem élnek ezekkel a lehetőségekkel. Dániel azt mondja: „Már nem kell a név. Többet ér, ha a családunkkal lehetünk, szegényeket így is alig látjuk”.
Na, ez az érzés nekem sosem adatik meg” – panaszkodik egy tősgyökeres budapesti barátnőm, miután már fél órája nosztalgiázom egy vadidegennel. Előttünk a Balaton és egy-egy pohár bor, és épp csak kiderült, hogy a lány, aki mellé szabad helyek hiányában leültünk, néhány év különbséggel ugyanabba a vidéki gimnáziumba járt, mint én. Alig tér napirendre, a meglepetéstől le van nyűgözve, […]
Majakovszkij utca. Többségetek nem fogja tudni, melyik budapesti utcát hívtak negyven évig így. Én sem tudtam egészen addig, amíg el nem hallgatott a budapesti belváros, és a turisták özöne már nem terelte el a figyelmemet arról, ami itt volt, van, és úgy fest, lesz is. Romos, nem ritkán lakatlan házak, lepukkant (sokszor nagyon lepukkant) udvarok. Pontosítok: turistákkal együtt […]
A Shell globális alelnökeként 80 országban, 45 ezer kereskedelmi egységet felügyelni, félmillió kollégát motiválni, 30 millió vásárlót elégedetté tenni nap mint nap, olyan projekteket életre kelteni, mint a Shell V-Power és SMART klub kártya, csakis kiváló vezetői készségekkel lehet. De meg lehet vajon ezeket tanulni? Kapitány István „A győztes csapatról” című MesterAkadémia videókurzusában pontról pontra, személyes történetekkel fűszerezve ad útmutatót, hogyan legyünk jó vezetők
Egyre kevésbé számít ufófilmbe illő jelenségnek, ha drón hozza ki a megrendelt ételt. Ugyan bőven vannak még technikai és jogi akadályok, a drónszolgáltatók piacában hatalmas a növekedési potenciál. A hazai szabályozás enyhén lemaradt, de legalább már kész az online légtérfoglalásra alkalmas központi applikáció – csak használni nem lehet.