Hiába nem egy könnyed hegyvidéki andalgás, a Magas-Tátra bizonyos szakaszai időnként zsúfoltabbak, mint egy elektronikai üzlet a Black Friday idején. A táj és a világ végi szállás nyújtotta élmény sokaknak csalogató, de ez a túra más miatt is kapós: a Rysy megmászásával a hegység legmagasabb jelzett túraösvényét pipáljuk ki. Hétfős társaságunk augusztusban végezte ki.
Németül Ohrwurm, angolul earworm, magyarul dallamtapadás. Így nevezik azt a jelenséget, amikor egy zene a legváratlanabb időben beakad a tudatba, és végtelenítve szól. Ez történt Joe Simpsonnal is, aki barátjával, Simon Yatesszel 1985-ben megmászta a 6344 méteres Siula Grandét Peruban. Az expedíció harmadik napján, már lefelé ereszkedve Simpson eltörte a lábát, és a hegymászó egy jéghasadékba zuhant. A sokkos állapotban lévő Simpson fejében ekkor kezdett el zakatolni az általa igencsak gyűlölt Brown Girl in the Ring című szám. „A rohadt életbe, a Boney M.-re fogok megdögleni” – mondta Simpson az expedíciót feldolgozó Zuhanás a mélybe című filmben. Végül a delíriumos élmény is nagy szerepet játszott abban, hogy a hegymászó az utolsó erejével valahogy túlélje az expedíciót.
A Tengerszem-csúcs (szlovákul Rysy) 2499,2 méteres északnyugati ormának megmászása persze össze sem hasonlítható a perui heggyel és Simpson pokoljárásával, de a dallamtapadás jelensége rám is lecsapott. Zámbó Jimmy Egy jó asszony mindent megbocsát című klasszikusa azután mászott bele a fejembe, miután a meredek terepen lefele csak pókjárásban közlekedni tudó barátnőm a négykézlábas előretolatások között megszólalt: „úgy nézek ki, komolyan, mint valami pókasszony!”. Végül én is hasonló testhelyzetben toltam lefele magam a csúcsról, de Jimmy mellett egy másik gondolat is beférkőzött a fejembe: a Tátra miatt megéri.
Tátra térkép
Szagszoba, füldugó és egy igazi legenda „Brekföööööszt!” – ordítja el magát negyed hétkor a Tátra élő legendája a 2250 méteren lévő Hunfalvy-menedékház egyik tizennégy ágyas szobájának közepén. Kínosak vagyunk, a helyiségben lévők többsége már rég kukorékol, hétfős társaságunk viszont még épphogy átfordul az egyik oldaláról a másikra. A hegység legmagasabb hüttéjét 1970 óta vezeti Viktor Beránek, minden tátrai serpa atyaúristene. Beránek fénykorában százkilós rakományokkal a hátán bandukolt fel a házig, de a már idősebb éveiben járó teherhordó ma is aktív. Ha kell, simán felviszi a hegyre a hatvankilós sörös pakkot, igaz, ottlétünk alatt, törött kezével leginkább a pultban serénykedik. Még fél kézzel is hiba nélkül tölti a Tátra-teákat.
Huszonöt éve felsővezető, egy mostanra 12 milliárd forintos árbevételű céget vezet, 750 embert irányít, cégek felvásárlásán dolgozik, kemény megtérülést elváró tulajdonos befektetőknek riportol, mellesleg a hazai magánegészségügy érdekképviseletét is magára vállalta, de sem a mérhetetlen ambíció, sem a sok stressz nincs a homlokára írva. Leitner György higgadtan vezeti a magánegészségügy befoghatatlan óriását.
Az első magyarországi MRI-készülék 1986-os üzembehelyezését a Semmelweis Egyetem szív- és érsebészeti klinikáján még a Wikipédia is számon tartja, de a második megérkezése sem volt kisebb szakmai szenzáció. Újabb öt évet kellett várni rá, no, meg a pillanatot, hogy közben eljöjjön a rendszerváltás, alakulhassanak vegyes tulajdonú magáncégek, jöhessen a külföldi tőke és technológia a magyar gazdaságba, és benne a különösen forráshiányos egészségügybe.
Az izraeli–magyar alapítású International Medical Center (IMC) tulajdonosai izraeli bankkölcsönből vásárolták meg tehát az ország második – a test szerkezetét minden addiginál pontosabban feltérképező – mágnesesrezonancia-berendezését, beállították a MÁV-kórházban létrehozott központjukba, és ezzel lehetővé tették, hogy a magyar radiológia apraja-nagyja ezen a gépen tanulhassa ki az MR-ezést.
Egy jó főnök alaposan ismeri cége szolgáltatásait: Leitner György kutyáját is MR-ezték már, ő maga meg most készül egy vastagbélrák szűrésre, hogy saját élményt szerezzen az Olympus gyártotta új csúcstechnológiás endoszkópjukról.
Az IMC egykori jelenlétéről ma már csak egy muzeális tábla árulkodik a Dózsa György úti kórház falán, holott a cég nem tűnt el, csak átalakult és akkorára nőtt, hogy alapítói sem ismernének rá. Többszöri tulajdonos- és névváltás, pénzügyi befektetők jövés-menése után most egy egészségügyi befektetésekben régóta jeleskedő svájci csoport, a Waypoint Capital tulajdonában van, és lett a magyarországi bázisra építve Európa 16 országában a képalkotó diagnosztika megkerülhetetlen vállalata.
Idehaza az Affidea ráadásul a magántulajdonú egészségügyi szolgáltatók teljes rangsorában évek óta az első helyen áll, ami még úgy is nagy szó, ha tudjuk, hogy tizenkétmilliárd forintos éves forgalmának a felét közfinanszírozott ellátásban, kvázi az állami egészségügy alvállalkozójaként nyújtja. A másik évi hatmilliárdot tisztán magánforrásokból jövő bevételként számolja el – ha csak ezt a szeletet néznénk, azzal is a legnagyobbak között volna a piacon.
Az a bizonyos 1991-es gépbeszerzés ma is meghatározza tehát a fő profilt, a cég magasan uralja az MRI- és CT-piacot, de már rég nem csak ezen a területen aktív. Az elmúlt években különösen nagy lendülettel terjeszkedett, felvásárolt egy foglalkozás-egészségügyben erős céget (Főnix-Med), és megvette a legnagyobb plázarendelőket felépítő MSB-t, hogy a járóbeteg-ellátásban is erősítsen (Forbes, 2019/12). A hazai magánegészségügyi szféra koncentrálódásának egyik legnagyobb motorjává vált, miközben zöldmezős beruházással alapított egy férfiegészségügyi központot, megnyitotta önálló gasztroenterológiai, illetve endoszkópos high tech klinikáját a budapesti Bankcenterben, és mellékesen néhány éve már a kisállatok diagnosztizálásával is foglalkozik.
Utóbbi eltörpül az Affidea portfóliójában, de jól mutatja, mi mindenre van ma már igény és lehetőség. A külön központban, csak kisállat-diagnosztikára létrehozott VetScan tipikus kuncsaftjai kutyák és macskák, de feküdt már hiúz, papagáj és házi malac is az MRI-ben. Egy jó főnök pedig alaposan ismeri cége szolgáltatásait: Leitner György kutyáját is MR-ezték már, ő maga meg most készül egy vastagbélrák szűrésre, hogy saját élményt szerezzen az Olympus gyártotta új csúcstechnológiás endoszkópjukról.
Kis multi, nagy felelősség Abban, hogy az Affidea ma már egy több pilléren álló, járóbeteg-ellátást is nyújtó vállalat, kulcsszerepe van Leitner Györgynek, a cég öt évvel ezelőtt kinevezett vezérigazgatójának. Hivatalosan csak topmenedzser, de ahogy a Covid-járvány miatt egy Cserpes-tejivó nyitott teraszán ülve átvesszük a társaság történetét egy túrósbatyu felett, tulajdonosi szemlélettel beszél. És ez nem is véletlen, a csoport úgy épül fel, hogy az egyes leányvállalatok vezetőinek egy tipikus multifőnöknél jóval nagyobb önállósága, és persze nagyobb felelőssége is van.
„Az kimondott stratégia, hogy miután az Affidea a diagnosztikában egész Európában megkerülhetetlen, próbáljon más területeken is erősíteni. De hogy ez hogyan valósul meg, az országonként eltérő, és mindenhol alulról jövő javaslatok mentén történik. Pártolják a helyi innovációt, és viszonylag gyorsan is döntenek cégfelvásárlásokról vagy zöldmezős beruházásokról” – mondja, és ez az önállóság nyomós érv volt, amikor annak idején igent mondott a pozícióra.
Tizenhat ország összes ötletére persze soha nincs elég pénz, így aztán kemény verseny folyik az Affidea-leányvállalatok között a befektetők elkölthető tőkéjéért. Számít a korábbi projektek sikere és az általa szerzett hitelesség, az adott ötlet reprodukálhatósága, skálázhatósága és a célország befektetői megítélése. Leitner György is sokszor állt már az egyébként havonta összeülő befektetési bizottság előtt, hogy prezentáljon egy újabb üzleti lehetőséget, amit „kőkemény pénzügyi modellezés, nagyon komoly számítások” előznek meg. Egy-egy beruházás után pedig – mint ahogy a tavalyi MSB-akvizíciót követően – életbe lép a szigorú monitoring rendszer, és még évekig figyelik, hogy a befektetés miként térül meg.
Mi mennyi?
CT-vizsgálat: 20 000 – 190 000 Ft MRI-vizsgálat: 40 000 – 140 000 Ft CT-készülék: 100 – 150 millió Ft MR-készülék: 180 – 450 millió Ft
Leitner Györgyöt kívülről nézve mindez nem frusztrálja. Kiegyensúlyozott alkat, inkább látszik lendületes, befutott teniszedzőnek, semmint egy 750 embert foglalkoztató piacvezető egészségügyi vállalat nagyfőnökének. Persze nem is tegnap kezdte a cégvezetést, amikor öt évvel ezelőtt fejvadászok megtalálták az Affidea – akkor még Diagnoscan – élére, már húszévnyi csúcsmenedzseri gyakorlat volt mögötte. A gyógyszeripart hagyta ott az új terület és pozíció kedvéért, és ahogy Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon kormányzati kapcsolatokért és kommunikációért felelős igazgatója mondja, aligha van ember, aki az ágazatban vagy az egészségügyi döntéshozók körében ne ismerné őt.
„Gyuri emblematikus alakja volt a gyógyszeriparnak, és nemcsak azért, mert az egyik legnagyobb szereplőt, a GlaxoSmithKline-t vezette évtizedeken át, hanem mert a multinacionális gyógyszercégek itteni leányvállalatait érintő érdekérvényesítésben is nagyon fontos szerepet vállalt.” És ahogy GSK-vezérként évekig az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke volt, most Affidea-főnökként is motorja az iparági összefogásnak, több éve ő a legnagyobb egészségügyi szolgáltatókat tömörítő Primus Egyesület elnöke. Szereti, ha befolyásolhatja a folyamatokat, és a jelek szerint ehhez meg is kapja a bizalmat.
A leginkább azonban két esetben lubickol, ha új üzletfejlesztési irányokat lát maga előtt, vagy ha csapatot kell építenie. Ilyenkor kerüli a bólogató Jánosokat, és örül, ha különböző habitusú és képességű emberek alkotta csapatában összecsapnak a vélemények, sokszor tapasztalta már, hogy épp egy vitában alakul ki a jó megoldás. „Viták márpedig folyamatosan vannak – mondja Kardos Lilla orvosigazgató, aki 27 éve dolgozik a cégnél –, és sokszor Gyuri az, aki elengedi az álláspontját.”
Legkeményebb tanulóévei Lengyelországban, az ottani GSK elődjénél voltak, ahová húsz évvel ezelőtt direkt azzal küldték, hogy – miközben már Magyarországon is vezető volt – reformálja meg a szervezetet, tegyen rendet Varsóban. Sokat lendített rajta még rögtön a pályája elején egy MBA-képzés is, ahol – a rendszerváltás utáni magyar diákként az elsők között Amerikában tanulva – vérbeli üzleti képzést kapott. „Ott világosodtam meg” – mondja a pittsburgh-i hónapokról, pedig ezután még jött némi munkatapasztalat is egy gyógyászati segédeszközöket gyártó dél-karolinai cégnél. Onnan megint hazahozott valamit, ami azért a mai magyar egészségügy egészétől még elég távol van – nem rakétatudomány, egyszerű szemléletbeli dolog. „Minden nap volt egy óra, amikor mindenki összeült, és csak arról beszélt, hogy milyen vevői visszajelzéseket kaptunk.”
Affidea Magyarország (a Főnix-Med és az MSB számaival együtt, millió Ft)
„Amikor a kollégáim irodát keresnek, két dolog érdekel: legyen erkély és kilátás” – mondja Kürti Tamás. A jövő technológiáit ismerő és értő felső és középvezetők, valamint az adattudósok képzésével foglalkozó Kürt Akadémia tulajdonosa szenvedélyes hegyi bringás. Budai irodájában három erkély gondoskodik róla, hogy csapata is érezze a zöld közelségét. A saját elmondása alapján is hiperaktív Tamásból csak úgy dől a szó irodája kapcsán, csönd csak akkor van, ha mélyet szippant az elektromos cigarettájából.
A rendszerváltás egyeseknek szekrényből kihulló csontvázakat, másoknak a szabadságot jelenti – Rácz Árpád egyértelműen az utóbbi táborba tartozik. A Rubicon folyóiratot azzal az ígérettel alapította 1990-ben, amit a névbe is megpróbált belefoglalni: felszámolni a régit, a megszokást és hagyni, hogy valami új kezdődjön. Ez az új harminc éve tart.
A járványt is kiálló tőzsdének köszönhetően az amerikai Forbes 400-as gazdaglistája első húsz (egészen pontosan huszonegy, mert az utolsó helyen holtverseny alakult ki) szereplőjének szekere jobban megy, mint valaha. Összesen 1,3 billió dolláros vagyonuk 21 százalékkal emelkedett tavaly óta, ezzel szemben az átlagos Forbes 400-tag nyolc százalékkal növelte vagyonát egy év alatt. Mindenesetre ez a huszonegy fő teszi ki az idei lista összértékének 42 százalékát. A Facebook alapítója, Mark Zuckerberg kiütötte Warren Buffettet a harmadik helyről, Elon Musk pedig először jutott a húsz leggazdagabb közé. Az amerikai Forbes a július 24-i részvényárfolyamokkal számolt, és külön értékelte a milliárdosok jótékonykodását is, egytől ötig tartó skálán.
Na, ez az érzés nekem sosem adatik meg” – panaszkodik egy tősgyökeres budapesti barátnőm, miután már fél órája nosztalgiázom egy vadidegennel. Előttünk a Balaton és egy-egy pohár bor, és épp csak kiderült, hogy a lány, aki mellé szabad helyek hiányában leültünk, néhány év különbséggel ugyanabba a vidéki gimnáziumba járt, mint én. Alig tér napirendre, a meglepetéstől le van nyűgözve, […]