Tíz mikulás, a rendszerváltás szele és Amerika is kellett, hogy a Sápi család medencebiznisze hetven fővel és két külföldi leányvállalattal ünnepelhesse jövőre a harmincadik születésnapját. Az első medencét még Sápi Miklós, az alapító építette egy grófnő udvarán, ma már kizárólag kereskedéssel foglalkozik az Aqualing, méghozzá nyáron medencéket, télen karácsonyi dekort árul.
Erőműépítés magánvállalkozásban Magyarországon biztos, hogy nem lesz. Ez volt az első gondolata Sápi Miklósnak, miután a rendszerváltás szele munkanélkülivé tette az addig az Április 4. Gépgyárban dolgozó vegyipari gépészmérnököt. A legtöbb vállalkozó ebben az időben a korábbi munkájához passzoló céget alapított, de Miklósnak gyorsan új irányt kellett keresnie.
Az új lábra állás ötletét az elbocsátása előtti évben tett ohiói látogatás adta. Miklós unokaöccse az amerikai álomnak megfelelően autógyári fizetéséből is megengedhette magának a kerti medencét. „Ugyan életemben nem építettem medencét, úgy gondoltam, belevágok, a rendszerváltás után ennek itthon biztos, hogy lesz piaca” – gondolta Miklós, és igaza lett.
A szerda tulajdonosi pihenőnap, de ezen kívül Sápi Miklós és Sápi Judit alapítók minden délelőttjüket bent töltik. Judit mögött a fiatalabb örökös, István, legelöl bátyja, Tamás
Medencéket akartunk nézni, de tele volt a bolt karácsonyfákkal és zenélő-világító díszekkel. Majdnem hanyatt estünk.
Étteremként és találkozóhelyként is messzemenőkig üdvözölt a Dobrumba-birodalom feltűnése a Moszkva téri sivatagban.
Nagyon jó ütemben vagy nagyon türelmesen kellett gasztrohipszternek lenni a közel-keleti konyhákat a marokkóitól a zsidóig vegyítő, kocsmásan-rométtermesen lelazult Dobrumba pár évvel ezelőtti nyitásakor. El lehetett kapni a nyitás heteiben, aztán hosszú hónapokon át csak meggondolt, hetekre előre bejelentkezéssel, és talán mostanra eljutottunk odáig, hogy hétköznap meg lehet kísérelni spontán aznapi foglalásokat.
A budai unokatestvér, a Pingrumba a mindörökké Moszkva téri fekete lyukba települt – ahonnan a közeli dombok első alaptáboráig kellett menni, ha az ember kávénál-burgernél többre vágyott egy délutáni-esti találkozóhoz –, és a pesti alapgondolat kaukázusi–indiai mutációját hozta ide. Ez megint kellően széles merítés ahhoz, hogy különböző ízlésű emberek is képesek legyenek ebédelni egymással. Sőt szerintem szélesebbre is sikerült a Dobrumbáénál, ahol azért el kell egy kicsit vonatkoztatni, ha valakinek alapvetően kiütése van a humusztól.
Szombaton ebédidőben először telt házas sóhaj a jussunk, aztán a nagyon igyekvő személyzet talál nekünk egy asztalt a remek átriumban. Vannak hideg és meleg mezék, mindkettőből válogatás is, meg főételek az irigyeknek, akik nem osztozkodnak. Utóbbiak fele a saksukás-kebabos Dobrumba-világot hozza, de becsúszott egy-egy iránias hal és ragu, meg két curry is. Mi a kis tálak felé megyünk: az üzbég savanyított tojással szeretnénk köszönteni a mindenféle -isztánokat (pont a tojás a legkevésbé érdekes benne, de a humusz meg a savanyított zöldségek újak és jók együtt), az aszalt fügés sült kecskesajtot meg az asztalunkat is elintéző pincér javasolja. Gránátalmás, fenyőmagos, csodálatos, önmagában ezért vissza lehet majd járni.
A meleg mezékből egyszerűbb a válogatást kérni, mint nem. A báránycurry óvatos semmilyenkedés helyett mentás-kókuszos, és Budapest indiai éttermeinek átlagával ellentétben valaki hősiesen ki is inazta a bárányt a finnyásabbaknak. A raszam (paradicsomleves) válasz a kérdésre, hogy kell-e még külön kérni valamit, ha csípőset is ennénk (nem). A faszénen sütés füstje megváltás a sajtnyársnak és a derekasan túlsózott sült zöldségeknek is, de a legjobb a joghurtos lencseragu, a dhal, ami simán jó egytálétel lesz majd környékbelieknek egy hétköznapra.
Ez a válogatás önmagában valahol az egy- és kétszemélyes adag között van. A két kiegészítővel és egy kosár arab kenyérrel mi pont ott tartunk, hogy az egyébként nem feltétlenül veszedelmes méretű főételekre máskor kell majd visszakanyarodni. A desszertekből a kardamomos-mazsolás rizspudingra próbálunk még rá (tahinis csokitorta és egy kétszemélyesnek hirdetett, vajban sült, sajtos tészta lenne még), műfajában jó, és aki még nem döntötte el, hogy úgy általában éli-e a fondorlatos módokon édes keleti desszerteket, nyugodtan elkezdheti itt. Nem az étterem tehet róla, hogy mi például történetesen nem annyira, és jó süteményt pont lehet szerezni máshol is a környéken. Mostantól a Pingrumba révén jó ételek fölött sörözni-borozni-hibiszkusoslimonádézni is.
Pingrumba Budapest II., Széll Kálmán (Moszkva) tér 6. A teszt időpontja: 2020. szeptember 5.
Ezt ettük: Mezeválogatás-thali: 4800 Ft Üzbég tojás: 1200 Ft Sült kecskesajt fügével: 1500 Ft Sáfrányos-kardamomos rizspuding: 950 Ft Hibiszkuszos limonádé: 900 Ft Egy dl prosecco: 1100 Ft Szervízdíj 1115 Ft Összesen: 12 265 Ft
Az ALTEO Csoport Sinergy márkanév alatt futó menetrendezési szolgáltatása innovatív megoldást kínál az időjárásfüggő, megújuló energiaforrást hasznosító erőművek termelésének optimalizálására.
Két kezünk is kevés, hogy összeszámoljuk, hány műanyag borítású sípályája van Budapestnek. Ráadásul mindegyik azt állítja magáról, hogy ő a leghosszabb. Számít a méret, mi mégsem vettük elő a mérőszalagot, viszont a számológépet igen.
Képzeld el, hogy a tésztától a húson és a sajton át a legutolsó bazsalikomlevélig a tányérodon minden a téged körülvevő birtokról származik. A Graefl Major nem divatból használja a fenntarthatóság és a „farm to table” fogalmakat, a személyes jelenlét és odafigyelés itt tapintható. Szerencsés Györgyi és férje, Szepesi Péter logisztikai cégük, a Wici Intertransport Kft. profitját forgatja vissza értékteremtésbe és -megőrzésbe. A 100 százalékban magyar tulajdonú vállalat így most saját erőből újítja fel az ország egyetlen megmaradt szecessziós kastélyát – ez a szemlélet semmikor nem volt még annyira aktuális, mint most.
A rendszerváltás egyeseknek szekrényből kihulló csontvázakat, másoknak a szabadságot jelenti – Rácz Árpád egyértelműen az utóbbi táborba tartozik. A Rubicon folyóiratot azzal az ígérettel alapította 1990-ben, amit a névbe is megpróbált belefoglalni: felszámolni a régit, a megszokást és hagyni, hogy valami új kezdődjön. Ez az új harminc éve tart.
