Tíz mikulás, a rendszerváltás szele és Amerika is kellett, hogy a Sápi család medencebiznisze hetven fővel és két külföldi leányvállalattal ünnepelhesse jövőre a harmincadik születésnapját. Az első medencét még Sápi Miklós, az alapító építette egy grófnő udvarán, ma már kizárólag kereskedéssel foglalkozik az Aqualing, méghozzá nyáron medencéket, télen karácsonyi dekort árul.
Erőműépítés magánvállalkozásban Magyarországon biztos, hogy nem lesz. Ez volt az első gondolata Sápi Miklósnak, miután a rendszerváltás szele munkanélkülivé tette az addig az Április 4. Gépgyárban dolgozó vegyipari gépészmérnököt. A legtöbb vállalkozó ebben az időben a korábbi munkájához passzoló céget alapított, de Miklósnak gyorsan új irányt kellett keresnie.
Az új lábra állás ötletét az elbocsátása előtti évben tett ohiói látogatás adta. Miklós unokaöccse az amerikai álomnak megfelelően autógyári fizetéséből is megengedhette magának a kerti medencét. „Ugyan életemben nem építettem medencét, úgy gondoltam, belevágok, a rendszerváltás után ennek itthon biztos, hogy lesz piaca” – gondolta Miklós, és igaza lett.
A szerda tulajdonosi pihenőnap, de ezen kívül Sápi Miklós és Sápi Judit alapítók minden délelőttjüket bent töltik. Judit mögött a fiatalabb örökös, István, legelöl bátyja, Tamás
Medencéket akartunk nézni, de tele volt a bolt karácsonyfákkal és zenélő-világító díszekkel. Majdnem hanyatt estünk.
Majakovszkij utca. Többségetek nem fogja tudni, melyik budapesti utcát hívtak negyven évig így. Én sem tudtam egészen addig, amíg el nem hallgatott a budapesti belváros, és a turisták özöne már nem terelte el a figyelmemet arról, ami itt volt, van, és úgy fest, lesz is. Romos, nem ritkán lakatlan házak, lepukkant (sokszor nagyon lepukkant) udvarok. Pontosítok: turistákkal együtt […]
Majakovszkij utca. Többségetek nem fogja tudni, melyik budapesti utcát hívtak negyven évig így. Én sem tudtam egészen addig, amíg el nem hallgatott a budapesti belváros, és a turisták özöne már nem terelte el a figyelmemet arról, ami itt volt, van, és úgy fest, lesz is. Romos, nem ritkán lakatlan házak, lepukkant (sokszor nagyon lepukkant) udvarok. Pontosítok: turistákkal együtt ennek a romosságnak volt valamilyen romantikája, turisták nélkül csak romoknak tűnnek.
Lassabb is a tempó most a bulinegyedben, mi, magyarok jövünk-megyünk a bezárt vagy üresen álló kávézók és éttermek között. Nem rossz a hangulat, élvezni is lehet ezt a szellőséget, de benne van a levegőben, hogy ára is van. Ebben az elcsendesült VII. kerületben néztem feljebb, mint szoktam, és vettem észre a Király és a Kazinczy utca sarkán egy utcatáblát. Hosszas silabizálás után meglett: a Király utca egykor Majakovszkij utca volt. A tábla régi, 40, 50 talán 60 éves, rozsdás is, de tartja magát.
Nem csak a rozsdás struktúra, a kultúra is itt van velünk, és időnként erőteljesen megmutatja magát.
A régi struktúrák velünk vannak, időnként elfedi őket a néhányunkat (a Forbes közösségében sokunkat) körülvevő jólét, de ha valami felhívja rá a figyelmünket, nagyon is látszanak. Ilyen az egészségügy is. Épül egy párhuzamos világ, a magánszolgáltatók piaca, miközben az állami rendszer egyre siralmasabb állapotban van, a szigetszerűen jól működő helyekkel együtt is. Így aztán sokunkat érdekel, hogy hol és mennyiért lehet kikerülni teljesen az állami ellátást. Hogy az utóbbi mennyire egy rég itt maradt világot idéz, jól mutatja, hogy még fiatalok is hívják időnként esztékának. A mentő a jövőben is mindig állami kórházba visz majd minket (illetve reméljük, nem visz), és szívműtétet sem csináltathatunk magánban, de ezeken a kategóriákon kívül már van megvehető orvosi szolgáltatás. Fekete Emese címlapi összeállításából az is kiderül, hogy az elmúlt években különlegesen pezsgett a piac, felvásárlások és befektetések követték egymást.
Nem csak a rozsdás struktúra, a kultúra is itt van velünk, és időnként erőteljesen megmutatja magát, mint most nekem a bedeszkázott ablakú házak a belvárosban. Hányszor olvastam, hallottam a 90-es években tinédzserként, hogy „ez egy következmények nélküli ország”. És úgy tűnik, egyre inkább az. A közpénzből gazdagodó vállalkozó jachtján nyaraló külügyminiszter és még újabban a miniszterelnök apja, aki dokumentáltan drágán üzletel az állammal, mindennél erősebben mutatja meg ezt. Hogy az utóbbi hírt az új vezetésű Index nem hozza le, világossá teszi, miért kellett bedarálni a régit. És igazi vagányság, hogy a régi csapat Telex néven újraindul.
Az egykori Majakovszkij utcától mindenesetre búcsút vehetek, mert elhagyjuk Király utcai átmeneti szerkesztőségünket, és beköltözünk új, Hajós utcai helyünkre. A jó hagyományokhoz híven az új épület történetének is utánajártunk, Bagi László így várostörténészi (és szóviccmesteri) oldalát is megmutatja, amikor Karfunkel Salamon házáról ír a Forbes Urban mellékletben. Ugyanott ugyanő arról készített listát, mi az, amit ki tervez dobni az ország a szocialista idők építészeti kultúrájából, pedig éppen azt akár meg is tarthatnánk.
Rengeteg vállalkozás kínálhat gyors és kényelmes elektronikus fizetési lehetőséget ügyfeleinek az OTP Mobil legújabb fejlesztése, a SimpleBusiness applikáció segítségével, amely ráadásul 1,3 millió Simple-felhasználó, sőt az OTP Bank hárommillió ügyfelének elérését is megkönnyíti.
A járványt is kiálló tőzsdének köszönhetően az amerikai Forbes 400-as gazdaglistája első húsz (egészen pontosan huszonegy, mert az utolsó helyen holtverseny alakult ki) szereplőjének szekere jobban megy, mint valaha. Összesen 1,3 billió dolláros vagyonuk 21 százalékkal emelkedett tavaly óta, ezzel szemben az átlagos Forbes 400-tag nyolc százalékkal növelte vagyonát egy év alatt. Mindenesetre ez a huszonegy fő teszi ki az idei lista összértékének 42 százalékát. A Facebook alapítója, Mark Zuckerberg kiütötte Warren Buffettet a harmadik helyről, Elon Musk pedig először jutott a húsz leggazdagabb közé. Az amerikai Forbes a július 24-i részvényárfolyamokkal számolt, és külön értékelte a milliárdosok jótékonykodását is, egytől ötig tartó skálán.
Huszonöt éve felsővezető, egy mostanra 12 milliárd forintos árbevételű céget vezet, 750 embert irányít, cégek felvásárlásán dolgozik, kemény megtérülést elváró tulajdonos befektetőknek riportol, mellesleg a hazai magánegészségügy érdekképviseletét is magára vállalta, de sem a mérhetetlen ambíció, sem a sok stressz nincs a homlokára írva. Leitner György higgadtan vezeti a magánegészségügy befoghatatlan óriását.
