Halló, itt a Hajós utca 23.!

Olyan ez, mint az „észak Velencéje”: semmi értelme, de jól hangzik. A várostörténeti zsurnalizmus legnagyobb közhelye szerint az Andrássy út a magyar Champs-Élysées. A két utat egy fél világ választja el egymástól, és még inkább így volt ez a városegyesítés idején. A Sugárút kiépülőben lévő házai egyfajta Patyomkin-faluként emelkedtek a környékbeli mezőkön, a mellékutcák helyén földszintes házak álltak, kisebb üzemek zörögtek, vagy konyhakertek zöldelltek.

Az Operaház helyén például kisebb mocsár terült el, partján rosszhírű betyárcsárda működött a 19. század közepén. A Sugárút kiépítésével rendezték a terepet, a szűkös Hermina téren – régi, németes nevén Schiffmannplatz – zsibvásár, egy fából ácsolt színház, később orfeum kapott helyet. Nem volt valami jó környék, annyi bizonyos. Báttaszéki Lajos ügyvéd és publicista szerint „nem is mindennapi ember az, ki a Hermina-térhez vezető utczákon keresztül bírhatni, anélkül, hogy orrát legalább százszor be ne fogja”.


A környék fejlődésének a korszak egyik csúcsépítkezése, a Magyar Királyi Operaház megnyitása adott lendületet. Ybl Miklós egyik főműve 1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit I. Ferenc József császár jelenlétében.
A Hajós utca nevének eredete a városi legendák homályába vész, annyi azonban bizonyos, hogy az 1720-as években már létezett a Schiffmanns Gasse, ahol szórványosan már egy-egy lakóépület is állt. Természetesen nem három-négy szintes házakat kell elképzelni, zömében földszintes, esetleg egyemeletes házak álltak itt ekkoriban.