Beindult a szekeretek, a globális pénzügyi piacon írtok szép növekedési sztorit. Mik voltak az indulás óta a legfontosabb pillanatok, mérföldkövek, mióta tudjátok, hogy működhet, amit kitaláltatok?
Bedő Tibor: Az első validáció az volt, amikor megkérdeztünk itthon embereket, hogy tetszene-e nekik egy Excel-összehasonlítás a brókercégekről, és igen volt a válasz. Pipa. A következő megerősítést akkor kaptuk, amikor külföldiek is azt mondták, hogy ez érdekes, hiszen a látogatottság elkezdett nőni. Fontos pont volt, amikor bejött az első euróbevétel, ekkortól éreztük, hogy lehet fantázia abban az üzleti modellben, amelynél az ügyfélnek ingyenes a szolgáltatás, nekünk a bróker fizet. A következő mérföldkő az volt, amikor a rendkívül pici, ötfős csapatot elkezdte eltartani az árbevétel.

Amikor már csak hónapok voltak addig, hogy valamelyikünk elmenjen dolgozni, mert fogyott a pénzünk, akkor döntöttünk úgy, hogy noha még nem optimális a volumen, de kezdjünk el monetizálni.

Ez mikor volt?
B. T.: Mondhatjuk, hogy félúton. Négy éve indultunk, az első árbevétel érkezett másfél év után, az első profitabilitás két éve. Végül a legkellemesebb milestone, amikor lett komoly pénzügyi tartalékunk. Persze ez most is bebukhat, de már biztosan nem hétfőről keddre.

Sokszor megfordult közben a fejetekben, hogy abbahagyjátok?
B. T.: Folyamatosan. Mindig meghatároztuk a limiteket, tudtuk, hol van a burn rate, amivel tudunk menni, amit nem léphetünk túl.
Korpos Gergely: De csak agyaltunk azon, hogy mi lesz, ha elérjük ezeket a szinteket. Feladásról, kiszállásról nem volt szó, de arról igen, hogy ha úgy alakul, egyikünk elmegy dolgozni, és a másikunk csinálja tovább, hátha közben beindul. Meg terveztük, hogy ha kell, barátoktól, családtól kérünk pénzt.

Végül teljesen saját finanszírozásban tudott maradni?
K. G.: Igen, ez elég egyedi, az is, hogy végig cash flow pozitívak tudtunk maradni.
B. T.: VC-k (kockázatitőke-alapok) érdeklődtek, kétszer is közel kerültünk, hogy házasodjunk, de épp akkor léptünk át olyan milestone-okat, hogy azt tudtuk mondani, köszi, ezt most mégse kérnénk, mert tudtuk a továbbiakat az árbevételből finanszírozni. Onnantól, hogy mini csapattal havi szinten cash-flow pozitív lett az üzlet, már az volt a kérdés, hogy mi a megfelelő nagyság. Kétszer is eljátszottuk, hogy több embert vettünk fel, mint amit akkor elbírt a cég, de végül mind a kétszer kinőtte az árbevétel.

Mekkora most a csapat?
B. T.: Huszonöten vagyunk, ez tizenöt főállásúnak felel meg, sokan részmunkaidősök. És sok beszállító, mint a nagyobb tech cégeknél.
Kettőtök között mi a munkamegosztás?
B. T.: Gergő a szakmaibb ember, ő csinálja a termékfejlesztést és a salest, én pedig az általánosabb cégirányítást és a techen is én tartom jobban rajta a szemem.
K. G.: Én vagyok minden, ami development, kivéve az IT-t.
Csak ti ketten döntötök, vagy van már vezetőcsapat?
B. T.: Mi minden héten kettesben meetingelünk, de van már két társunk, akik részesedést is kaptak a cégből, ők a SEO és a CFO-COO, és most kezdjük azt, hogy heti szintű hétfős vezetői meeting van, velük beszélünk olyan dolgokról, hogy delegálás, időfelosztás. Ez is korainak tűnhet egy huszonöt fős cégnél, de szerintünk erre most van szükség.

Mi alapján építettétek a szervezetet, hiszen az indulásotok idején nem nagyon volt hasonló cég a piacon, azt sem tudhattátok, milyen területek lesznek kulcsfontosságúak? Miből indultatok ki a pozíciók, felelősségi körök kialakításánál?
B. T.: Mindig olyan szervezeti dolgokat rakunk össze, ami az eggyel nagyobb csapatot fogja tudni működtetni, és mindig olyan érzése van a csapatnak, hogy lehet, hogy ezt nem kéne leadminisztrálni, meg nem kéne magunkat osztálynak hívni. De az derült ki, hogy ezek mindig meghozzák a gyümölcsüket, amikor nagyobb lesz a kabát. A tudásfajták valóban egyediek, mi sem tudtuk pontosan, hogy mik kellenek. Először azt hittük, kellenek közgazdászok, meg fejlesztők, és kész. Aztán kiderült, hogy a SEO kulcsfontosságú, de kellenek újságírók, dizájner, sok támogató funkció. Más 400 millió euró árbevételű cégeket néztünk, amelyek összehasonlítást végeznek, csak más iparágban, például áramszolgáltatókat vetnek össze.
Mitől indult be a biznisz, hogyan sikerült eljutni a magatok területén az ismertségig?

K. G.: Tudom, sablonduma, de igaz, hogy olyan a termék, ami jó az ügyfélnek. Meg tudjuk szólítani a kezdőket. Az egyértelmű volt, hogy először az akvizíciós részt építjük, hogy bejöjjenek a látogatók, és akkor majd könnyű lesz szerződéseket kötni azokkal, akiknek viszünk a látogatókból. Tehát sok befektető kellett, akik összehasonlítják nálunk a brókereket, és akkor a brókereknek megéri velünk üzletet kötni. A látogatottságunk szépen nőtt, de mindig az a kérdés, hogy mikor kezdesz el monetizálni. Amikor már csak hónapok voltak addig, hogy valamelyikünk elmenjen dolgozni, mert fogyott a pénzünk, akkor döntöttünk úgy, hogy noha még nem optimális a volumen, de kezdjünk el monetizálni.

Ez mit jelent? Letámadtátok a brókereket?
K. G.: Igen, kiderült, hogy a kisebb európai brókereket már meg tudtuk szólítani. Azt mondtuk, hogy nézzétek, profi és pontos az összehasonlításunk, minőségi szolgáltatást nyújtunk, és tudunk nektek ügyfeleket szállítani. Kezdjük most el, árban elfogadjuk azt, amit ti mondtok, nekünk fontos, hogy legyen historynk.

Nyilván minden partner azt akarja, hogy ha már fizet, előbbre kerüljön a listán. Ez viszont ellentétes azzal, hogy független és pontos összehasonlítás alapján listázzátok, hogy ki a jobb. Mit mondtok a potenciális partnernek, ha jobb helyet kér a pénzéért?

B. T.: Azt, hogy ez a cég még a több százszorosára nőhet, ha az ügyfelek meggyőződnek róla, hogy ez jó hely, és teljesen független. Végtelen mennyiségű konfliktusunk van ebből, a brókerek nem is értik ezt a független dolgot, valóban ahhoz szoktak hozzá, hogy ha fizetnek, előrébb kerülnek. Mondják, több ügyfelet szeretnénk, legyünk előrébb, mindketten jól járunk. A válaszunk az, hogy több ügyfél lesz, de egy év múlva, amikor nagyobbak leszünk. Addig megmondjuk, hol állsz rosszul, csinálj jobb szolgáltatást, és akkor rögtön előbbre kerülsz. Nézd meg, hol voltunk két éve, hol vagyunk, most, képzeld el, hol leszünk két év múlva.

K. G.: Nem kell elhinni nekünk ezt a függetlenség dolgot, de le tudod ellenőrizni. Transzparens, hogy kikkel dolgozunk, és össze lehet hasonlítani, hogy kik vannak a listán. És a tesztekben legjobbak között sokan vannak, akikkel még nincs szerződésünk.

Hány fizetős partneretek van, és milyen vonalról?
K. G.: Most már van ötven partner, sok Európából, a legtöbb Londonból, illetve forex brókerek Ausztráliából. Most indult be az amerikai vonal, nagyon nehéz volt, de végre több is benn van a top 10 amerikaiból. Nekünk áttörés, ha egy top 5-ös amerikai bróker leszerződik velünk, akkor is, ha még nem hoz semmit. Ez megtörtént.

Mekkora az idei növekedés, és ebből mennyit hoz a járvány, a karantén?
B. T.: Most 400 ezer látogatónk van havonta, az indulás óta tartunk összesen hatmilliónál, a fele idén jött. Minden görbénk exponenciálisan nő, reméljük, hogy így marad. A korona komolyan besegített, év/év alapon az árbevételben négyszerezés lesz. Egymillió eurós árbevételt tűztük ki, most 950 ezernél tartunk, valószínűleg bőven felülteljesítjük.

K. G.: Amikor beütött a vírus, napokon belül két-háromszorosára ugrott a forgalom, azt gondoltam, visszaesünk majd, de ez csak minimális volt.

B. T.: Büszkék vagyunk rá, hogy a járvány kitörésekor adakoztunk a WHO-nak, és challange-t hirdettünk a brókereknek, hogy ők is ezt csinálják. A Covid-19-re utalva a profit 1,9 százalékát ajánlottuk fel, jelen helyzetünkben a 19 még sok lett volna.

Hogy lettetek a Financial Times szakértői?
K. G.: Ez egy tanulságos sztori. Egy bróker ajánlott be nekik minket azzal, hogy szerintük meg kell mutatni az angol ügyfeleknek, hogy ki milyen költséggel és minőségben dolgozik. Megkeresett az újságíró, megcsináltuk nekik a tanulmányt négy régi és négy új bróker teljes összehasonlításával. Lehozta az FT, és a bróker, aki beajánlott minket, nem szerepelt túl jól. Elkezdett minket, a módszertant, mindent támadni.

Nagy tanulság, hogy ők nem voltak tisztában a saját árazásukkal, hittek abban, hogy ők a legjobbak. Volt akinél kijött, hogy magas a kiutalási díj, ő a cikk megjelenése után díjat csökkentett. A költségösszehasonlítás mellett a teljesítés részt is teszteltük, kíváncsiak voltunk, hogy az új cégek rosszabbul csinálják-e. A tech csapat csinált egy robotot, ami beküldte több helyre ugyanakkor ugyanazt a trédet, és kijött, hogy nincs nagy különbség.

B. T.: Market researcherek és hedge fund managerek is megkeresnek, hogy beszéljünk a brókerpiacól, ilyen összetett globális képet senkitől sem kapnak.

Nagyjából távmunkában vagytok? Iroda továbbra sincs?
B. T.: Az elején majdnem másfél évig egy Starbucksból csináltuk, most évek óta a CEU InnovationsLab az otthonunk. Már nem vagyunk az inkubátorprogramban, de maradhatunk, szeretünk is együtt lenni a többi startuppal. A személyes találkozásokkal kapcsolatban most az a terv, hogy havonta egyszer tesztelünk mindenkit, és utána összejövünk egy hackathonszerűségre, akkor ott együtt dolgozunk valamin, amit ki is hozunk.

Hova futhat ki a sztoritok, mi a vízió, a távlati cél?
B. T.: A Daft Punkkal élve: harder, better, faster, stronger. Rátaláltunk valamire, ami sokkal nagyobb lehet, ezt kell nyomni, több összehasonlítással, több ügyféllel. Fontos küldetésünk az is, hogy segítsünk az embereknek befektetni, erre is van pár tervünk.

Most se esne jól egy lórúgás a növekedés felpörgetéséhez például VC pénzek képében?
B. T.: Szívesen beszélünk minőségi VC-kkel, de nincs jelenleg aktív keresés. Elégedettek vagyunk a helyzettel, kilátásokkal.

Beszéljünk kicsit a piacról is. A nagy sztori most a Robinhood, ami átalakította az iparágat, nullára törve a brókerjutalékokat Amerikában. Ez tömegesen hozott új, többnyire fiatal befektetőket a piacra, akik a nagy tech cégekbe és menő brandekbe fektetnek, felnyomva ezek árfolyamait. Ez gáz?
K. G.: Nálunk ez nem csapódott le úgy, hogy a robinhoodosok máshogy viselkednének. Én furcsállom azt, hogy kiragadták őket a Wall Streetből, és szinte csak negatív felhanggal jelennek meg a sajtóban. Hogy ez rossz dolog, amit csinálnak.

Ha valóban ész nélkül lufit fújnak, ami majd kipukkad, az nem jó.
B. T.: De nem tudjuk a pontos számokat. Nagyon erőseket kell arról feltételezni, hogy mekkora a vagyona, és mennyit trédel, hogy az jöjjön ki, hogy mozgatni tudja az árfolyamot. Szerintem elég meredek, hogy a Robinhood-befektetők tolják fel az árfolyamokat.

Amin pedig én a dühítés határán vonom fel a szemöldökömet, az az, amikor a pénzügyi szereplők hülyének nevezik a befektetőket. Ilyen csak a pénzügyi iparágban van. Ha egy háztartási cég azt mondaná, hogy milyen hülyék az ügyfelei, hogy így, meg úgy vesznek sampont, azonnal megsemmisülne. Itt viszont simán tömegesen hülyézik le a Tesla-részvényt vásárlókat. Mi azt mondjuk, hogy az ügyfelek értelmes emberek, csak mutatni kell nekik információkat.

K. G.: Azt nem tudjuk, hogy mennyit kerestek, mennyit vesztettek a Robinhood-ügyfelek, sokan shortolnak is. Ami viszont biztos, hogy van a szakmának egy arrogáns hozzáállása, hogy mi vagyunk az okosok, egész nap ezzel foglalkozunk, mindent tudunk, ti meg vagytok a hülyék. Pedig a nap végén a szuperokos szakma akárhány áttét van is a rendszerben, a retail ügyfélből él.

Miért nem lehet azt mondani, hogy mi ugyan elméletben többet tudunk, de gyertek, segítünk felzárkózni, mire van szükségetek. Igen, lehet, hogy egy hete még kaszinóztak, meg e-sportoltak, most meg jönnek tőzsdézni. Lehet, de akkor is megbecsülendő új ügyfelek, próbáld meg segíteni, tanítani őket. És még mindig jobb, ha valaki szerencsejáték helyett egy hibás részvénybefektetéssel veszíti el a pénzét a Robinhoodnál, mert abból tanul, és még lehet belőle jó befektető.

Az is nonszensz, hogy negatívumként jön fel, hogy milyen könnyű a Robinhood platformját használni. Holott mindenkinek ezt kellene nyújtania. De nem akarom védeni a Robinhoodot, a mi értékelésünkből is látszik, hogy csomó súlyos hibája van, az edukáció és a support nagyon gyenge, plusz a platformlehalások is ott vannak durván.

Ha egy háztartási cég azt mondaná, hogy milyen hülyék az ügyfelei, hogy így, meg úgy vesznek sampont, azonnal megsemmisülne. Itt viszont simán tömegesen hülyézik le a Tesla-részvényt vásárlókat. Mi azt mondjuk, hogy az ügyfelek értelmes emberek, csak mutatni kell nekik információkat.

Milyen érdekes trendeket láttok még belülről?
K. G.: Egyértelmű, hogy mennek le a díjak, ez a trend, amiben Amerika előrébb tart. Európában másképp megy, itt a régi brókerek még nem vitték le a díjakat, hanem új zérójutalék-brókerek jelennek meg, illetve a forex-CFD cégek behozták a nullás részvénykínálatot, ezen az úton jön ez be.

K. G.: Az is érdekes, hogy a roboadvisor dolog mennyire fut Amerikában, de nem tud bejönni Európába. Egy másik trend a regu­lációs vándorlás.

Az európai pénzügyi felügyelet lenyomta a forex-CFD tőkeáttétszintet, erre a szolgáltatók elmentek Ausztráliába. Most ott is szigorítanak, erre elmennek offshore-ba, most a legtöbb cégnek sok, akár hat-hét jogi entitása és licence is van. Ki kell bogarászni, hogy ha egy adott országból jössz, melyikkel párosítanak össze. Mert nagyon nem mindegy, milyen befektetővédelemi szabály, melyik ország regulációja vonatkozik rád.

(Néhány érdekes kérdés, téma nem fért ide: a szervezet működéséről, fejlesztéséről, az alapítók kiégésének problémájáról, fél éves távollétről, versenytársakról a forbes.hu-n folytatódik az interjú.)