Fazekas Dóra, az angol Cambridge Econometrics magyar leányvállalatának vezetője minden bizonnyal akarva sem állhatna távolabb a fenntarthatóságért az utolsó csepp biomasszáig küzdő zöld hippi sztereotípiájától. Gazdaságösztönző szakemberként nem azzal fogja zöldebbé tenni a jövőt, hogy nem száll repülőre, hanem kőkemény számokkal győz meg kormányokat és nemzetközi szervezeteket, hogy a nonstop pöfékelés pénzügyileg sem tartható fenn.
Az alig 28 éves Dóri annak ellenére imádta 2007 New Yorkját, hogy az Upper East Side fényűzésbe fulladó Gossip Girl-szökevény lakóival szemben neki csak egy 120. utcai olcsó bérlakás aprócska szobájára futotta Fulbright-ösztöndíjából. A padló ráadásul lejtett – valahányszor az íróasztalához tolt forgószékbe ült, tartania kellett magát a lábával, nehogy elguruljon. Szó, mi szó, a Columbia University campusa közel volt, és mivel csupán egy évet tölthetett a világ egyik legjobb egyetemén, igyekezett kihasználni az idejét.
Még akkor is, ha az ösztöndíj tényleg csak a megélhetésre volt elég, és az egyetem fenntarthatósági kutatásait összefogó The Earth Institute sem szolgáltatta a leghívogatóbb irodát. „Egy szerverszobából kialakított irodában találtak nekem helyet, egy íróasztalt és egy számítógépet kaptam. Néha még nyáron is téli kabátban ültem bent, annyira ment a légkondi” – nevet, de gyorsan leszögezi, hogy manhattani tartózkodása meghatározó volt a karrierjében.
Első cége fordítóiroda volt, ami nem véletlen: „Angolul és franciául jól beszélek, de olaszul és spanyolul is tudok. Elkezdtem németül tanulni, de az még a bakancslistámon van. Héberül még szeretnék megtanulni, meg a kínai is mindig érdekelt.”
Dóra nagy pohár almafröccs előtt ül, és noha már a doktoriját is az európai szén-dioxid-piacból írta, nyomát sem mutatja klímaszorongásnak.
A Bank Gutmann sorozatában híres családok vagyonhoz fűződő viszonyáról írunk, számos jó gyakorlatot ismertetve. Mostantól magyar példákkal bővítjük a sorozatot, hogy azt is bemutassuk, hazánkban miként állnak a vagyonhoz és annak átadásához kapcsolódó kérdésekhez.
Nem számít szokványosnak hazánkban Küllői Péter pályája. A szakember a kilencvenes években az egyik nemzetközi befektetési bank magyarországi igazgatójaként dolgozott, majd a pénzintézet londoni központjának egyik vezetője lett. Sikeres karrierjét azonban pályafutása elején tett ígéretének megfelelően 40 évesen befejezte és visszaköltözött Magyarországra, hogy életét nemes céloknak szentelje. Azóta elsősorban a Bátor Tábor Alapítvány kuratóriumi elnökeként és a Mosoly Alapítvány alapítótagjaként ismerik őt, aki hisz abban, hogy az élettől jó dolgokat kapó emberek hosszú távon visszaadnak a társadalomnak, különösen a leginkább rászorulóknak. „A vagyon nem cél, hanem jó eszköz arra, hogy nyugalmat kínáljon, és jó ügyeket lehessen a segítségével felkarolni” – mutat rá.
A vagyonkezelés terén az egykori bankár a diverzifikációban hisz. Vagyona egy részét profi szakemberekre bízza, a szívéhez közel álló befektetésekkel azonban személyesen szeret foglalkozni, és a jó ügyek támogatása mellett ilyen a művészet is. „A műtárgyakat a szívemmel közelítem meg, de az agyammal hozom a végső döntést, hogy érdemes-e megvenni őket. Sokat adok a lányaim véleményére is, és ha egy kép egyiküknek sem tetszik, onnantól kezdve inkább vagyontárgynak tekintem” – magyarázza. A saját kezelésében álló portfólió harmadik része a változó világhoz kapcsolódó trendekkel – így a digitalizációval – összefüggő kockázati befektetéseket foglalja magába, itt globálisan keresi, hogy milyen sikerre esélyes, korai fázisú projektbe érdemes invesztálni.
Vagyonnal kapcsolatos szemléletét Küllői Péter a gyermekeinek is igyekezett átadni: amikor például akadt olyan játék, amivel már nem játszottak, megbeszélte velük, hogy kinek ajándékozzák tovább és szerezzenek vele örömet. A napjainkat övező bizonytalanságot látva úgy döntött, hogy apaként az oktatásuk és az első lakásuk finanszírozásával tudja nekik megadni az alapvető biztonságot, ám egy ponton túl a saját lábukon kell megállniuk – ha például tanulmányaik mellett nem jönnek ki havi zsebpénzükből, munkával teremtsék elő a számukra szükséges plusz összeget. „Ha valaki mindennap kaviárt kap, utána azt érzékeli, hogy az már jár neki, ilyen márpedig nincs. Arra tanítottam a lányokat, hogy a nehézségeket tanulják meg legyőzni, miközben értékelik azt, ami nekik jutott. Nem a kertes háztól és a biztonságtól lesz teljes az életünk, hanem a változatos, érdekes élményektől, még akkor is, ha ezek közül nem mindegyik kellemes” – vallja Küllői Péter. Azzal viszont nem ért egyet, hogy a következő generációknak kötelező a családi ügyeket tovább vinni, mivel ezzel óriási terhet lehet az utódokra tenni – sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy minden gyerek megtalálja a saját útját, miközben figyelnek a másikra és támogatják egymást. Varga Szabolcs, a Bank Gutmann magyar irodájának vezetője szerint ezek a nevelési elvek összhangban állnak a filantróp pénzügyekkel kapcsolatos nézeteivel: „A vagyonra eszközként tekintő, az elengedést számos fronton gyakorló embertől nem meglepő, hogy a gyermekek vagyonra való felkészítésében és vagyonhoz való juttatásában is a saját felelősségvállalás fejlesztése áll a középpontban” – foglalja össze.
Másnapi kiszállítás reklamáló vevők helyett. Száguld a hazai online kereskedelem, de a termékek raktározása és kiszállítása komoly nehézségeket okoz az e-kereskedőknek. Erre kínál megoldást a három évtizedes tapasztalattal rendelkező logisztikai piacvezető, a Trans-Sped. A cég a hazai piacon hiánycikknek számító fulfillment szolgáltatást indít, amely teljesen leveszi a logisztika nehézségeit a kereskedők válláról, miközben gyorsabb és pontosabb kiszállítást ígér.
Jövőre kisebb lehet a kilábalás, mint amennyivel idén bezuhan a magyar gazdaság, de ha a járványt nem sikerül gyorsan megfogni, még csúnyább világ is jöhet. A Forbes negyedéves jelentése.
Grecsó Krisztiánt realista, a vidéki sorsot kíméletlen őszinteséggel ábrázoló írásai miatt Móriczhoz hasonlítják, eddigi talán legnagyobb sikerét mégis egy tizenegy éves kislány hirtelen felnőtté válásának története hozta el: tavaly Vera című regénye volt a legnagyobb példányszámban megjelent magyar szépirodalmi alkotás. Az viszont még az egyre szélesebb körben népszerű íróhoz legközelebb állóknak is csak két évvel ezelőtt, súlyos betegsége kapcsán derült ki igazán, hogy – bár továbbra is az írás a legfontosabb az életében – nemcsak megszerette a szereplést, de egyenesen lételeme lett a színpad is.
