Én meg jelentkeztem, hogy hát itt vagyok Budapesten
 

Az alig 28 éves Dóri annak ellenére imádta 2007 New Yorkját, hogy az Upper East Side fényűzésbe fulladó Gossip Girl-szökevény lakóival szemben neki csak egy 120. utcai olcsó bérlakás aprócska szobájára futotta Fulbright-ösztöndíjából. A padló ráadásul lejtett – valahányszor az íróasztalához tolt forgószékbe ült, tartania kellett magát a lábával, nehogy elguruljon. Szó, mi szó, a Columbia University campusa közel volt, és mivel csupán egy évet tölthetett a világ egyik legjobb egyetemén, igyekezett kihasználni az idejét.

Még akkor is, ha az ösztöndíj tényleg csak a megélhetésre volt elég, és az egyetem fenntarthatósági kutatásait összefogó The Earth Insti­tute sem szolgáltatta a leghívogatóbb irodát. „Egy szerverszobából kialakított irodában találtak nekem helyet, egy íróasztalt és egy számítógépet kaptam. Néha még nyáron is téli kabátban ültem bent, annyira ment a légkondi” – nevet, de gyorsan leszögezi, hogy manhattani tartózkodása meghatározó volt a karrierjében.

Első cége fordítóiroda volt, ami nem véletlen: „Angolul és franciául jól beszélek, de olaszul és spanyolul is tudok. Elkezdtem németül tanulni, de az még a bakancslistámon van. Héberül még szeretnék megtanulni, meg a kínai is mindig érdekelt.”

Dóra nagy pohár almafröccs előtt ül, és noha már a doktoriját is az európai szén-dioxid-piacból írta, nyomát sem mutatja klímaszorongásnak.