Ne zárjuk le az előrelépés lehetőségét!

Újságíró lévén sokféle embert hívok telefonon. Megszoktam már, ha milliárdok felett diszponáló, ódon orgánum tulajdonosa szól bele a kagylóba. Ballainé Krikker Zsuzsanna telefonszámának bepötyögése után mégis kellett egy mély levegő, hogy rá tudjak nyomni a hívás gombra – ez van, nem minden nap hív fel egy tábornokot az ember.
Aggodalmam kedves, de határozott női hang töri meg. „Péter, szerintem hívjon este és egyeztessünk időpontot. Ó, nyugodtan keressen, én tíz után is aktív vagyok.” Az interjút a Honvédelmi Minisztérium Lehel utcai komplexumába beszéljük meg. Már a bejutás sem szokványos: a bejáratnál tábla figyelmeztet, hogy a küszöbön túl bizony éles fegyverekkel óvják a nemzet tulajdonát, a porta előtt egyenruhás őrök szigorú tekintetei közepette habogom el, hogy miért is vagyok itt. Kísérő, belépőkártya, kézfertőtlenítés a sorrend, a központi épület ötödik emeletén pedig tekintélyt parancsoló, hatalmas irodába nyíló biztonsági ajtó mögött vár az ország első tábornok asszonya.

Nagykanizsától a lovagkeresztig
Az egyke kis Zsuzsinak furcsa volt, hogy míg a többi nagykanizsai gyerek közös játékkal töltötte a 60-as évek békebeli délutánjait, neki a nap vége is arról szólt, amiről a szülei egész élete: munkáról. „Volt egy fóliás kertészetük a szüleimnek, és munka után, hétvégén is oda jártak dolgozni, és én is mindig mentem velük. Édesapám sörfőző volt, amikor befejezte a munkáját, együtt folytattuk – emlékszik. – Nagyon sokat dolgoztak a szüleim, biztos vagyok benne, hogy a munkaszeretetet otthonról hoztam.”
Édesanyja a nagykanizsai légvédelmi rakétaezrednél dolgozott, itt volt egy megüresedett pénzügyi állás, amit Zsuzsanna kapott meg. Akkoriban még nem volt divat két-három évente munkahelyet váltani, helyette arra biztatták a fiatalokat, hogy járják végig a szamárlétrát. „A szüleim egyszerű emberek voltak, arra neveltek, hogy ne váltsunk sűrűn munkahelyet, ne ugráljunk, ha valami nem tetszik. Lett volna lehetőségem váltani többször is, és kimenni a civil életbe, felváltani a katonai pályát, de bennem mindig ott volt, hogy ahonnan az ember kapott, oda adjon is, és én nagyon sokat kaptam a hadseregtől.”


Ahogy teltek az évek, úgy haladt előre Zsuzsanna karrierje. Bár szolgált harcoló alakulatoknál is, mindig pénzügyi területen dolgozott. Nagykanizsáról Börgöndre került miután megismerkedett szintén katona férjével, és 1990-ben Budapestre költöztek. 2008-ban ezredesi rangot kapott, majd 2019-ben nevezték ki a Védelemgazdasági Hivatal általános főigazgató-helyettesének, ami már tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztás. A főigazgatói széket 2020. március 1-jén foglalta el, amikor elődjét tartós külszolgálatra vezényelték.