Ballainé Krikker Zsuzsanna dandártábornok, a magyar honvédség első tábornok asszonya történelmet írt, mégsem érzi úgy, hogy ideje kérni az obsitot. A Honvédelmi Minisztérium Védelemgazdasági Hivatalának főigazgatója csúcsmenedzseri hozzáállással és a dolgozói kapcsolatok erősítésével tenné le a keze nyomát.
Újságíró lévén sokféle embert hívok telefonon. Megszoktam már, ha milliárdok felett diszponáló, ódon orgánum tulajdonosa szól bele a kagylóba. Ballainé Krikker Zsuzsanna telefonszámának bepötyögése után mégis kellett egy mély levegő, hogy rá tudjak nyomni a hívás gombra – ez van, nem minden nap hív fel egy tábornokot az ember.
Aggodalmam kedves, de határozott női hang töri meg. „Péter, szerintem hívjon este és egyeztessünk időpontot. Ó, nyugodtan keressen, én tíz után is aktív vagyok.” Az interjút a Honvédelmi Minisztérium Lehel utcai komplexumába beszéljük meg. Már a bejutás sem szokványos: a bejáratnál tábla figyelmeztet, hogy a küszöbön túl bizony éles fegyverekkel óvják a nemzet tulajdonát, a porta előtt egyenruhás őrök szigorú tekintetei közepette habogom el, hogy miért is vagyok itt. Kísérő, belépőkártya, kézfertőtlenítés a sorrend, a központi épület ötödik emeletén pedig tekintélyt parancsoló, hatalmas irodába nyíló biztonsági ajtó mögött vár az ország első tábornok asszonya.
Nagykanizsától a lovagkeresztig Az egyke kis Zsuzsinak furcsa volt, hogy míg a többi nagykanizsai gyerek közös játékkal töltötte a 60-as évek békebeli délutánjait, neki a nap vége is arról szólt, amiről a szülei egész élete: munkáról. „Volt egy fóliás kertészetük a szüleimnek, és munka után, hétvégén is oda jártak dolgozni, és én is mindig mentem velük. Édesapám sörfőző volt, amikor befejezte a munkáját, együtt folytattuk – emlékszik. – Nagyon sokat dolgoztak a szüleim, biztos vagyok benne, hogy a munkaszeretetet otthonról hoztam.” Édesanyja a nagykanizsai légvédelmi rakétaezrednél dolgozott, itt volt egy megüresedett pénzügyi állás, amit Zsuzsanna kapott meg. Akkoriban még nem volt divat két-három évente munkahelyet váltani, helyette arra biztatták a fiatalokat, hogy járják végig a szamárlétrát. „A szüleim egyszerű emberek voltak, arra neveltek, hogy ne váltsunk sűrűn munkahelyet, ne ugráljunk, ha valami nem tetszik. Lett volna lehetőségem váltani többször is, és kimenni a civil életbe, felváltani a katonai pályát, de bennem mindig ott volt, hogy ahonnan az ember kapott, oda adjon is, és én nagyon sokat kaptam a hadseregtől.”
Ahogy teltek az évek, úgy haladt előre Zsuzsanna karrierje. Bár szolgált harcoló alakulatoknál is, mindig pénzügyi területen dolgozott. Nagykanizsáról Börgöndre került miután megismerkedett szintén katona férjével, és 1990-ben Budapestre költöztek. 2008-ban ezredesi rangot kapott, majd 2019-ben nevezték ki a Védelemgazdasági Hivatal általános főigazgató-helyettesének, ami már tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztás. A főigazgatói széket 2020. március 1-jén foglalta el, amikor elődjét tartós külszolgálatra vezényelték.
Kézmodell, pénztáros és karácsonyfaárus – az Oázis pénzügyi igazgatója, cégvezetője és marketingmenedzsere nem mindig álltak a szamárlétra legfelső fokain. A Boross testvérek fokozatosan lépdeltek előre szüleik cégében. 2010-es családi alkotmányuk nemcsak a második, de a harmadik generációnak is kijelölte az utat.
A Testvérek Tanácsa mostanában ritkábban ül össze. A négy testvér, Dávid, Bálint, Gábor és Bence gyakran a vasárnapi ebéd közben vagy a családi cseten beszélik meg a céges ügyek apróbb kérdéseit. Az egykor a nagykereskedelemért felelős Bálint édesanyjához, Hedvighez hasonlóan visszavonult a céges ügyektől, és már csak tulajdonos a vállalatban.
A legidősebb fiú, Dávid édesapja halála után, 2015-ben került a cég élére. „Nem volt kérdés, hogy ő legyen a főnök, akkor már de facto második ember volt. És azóta sem merült fel, hogy ki akarnánk rúgni” – nevet Boross Gábor, a harmadszülött fiú. Gábor épp a Balaton-felvidéki nyaralóban váltja Dávidot, így csak telefonon beszélünk.
A családban már korán leosztották a szerepeket, a cégalapító szülők kiskoruktól terelgették gyerekeik útját, akik szívesen is dolgoztak a családi bizniszben. Idősebb Bárány László, a Master Good Kft. tulajdonosa már jó ideje követte a legidősebb Boross gyerek pályafutását. A negyedik generációs baromfitenyésztő szerint Dávidból már fiatalabb korában áradt az egészséges ambíció és becsvágy. „Az apja rendesen pakolta rá a terhet, de nem látszott rajta, tartotta a tempót. Megvolt benne az a szuggesztivitás, ami később fontos tényezője volt a cég átvételének.”
Boross István fokozatosan vonult vissza az operatív vezetéstől, és adta át a feladatokat fiainak. „Nem volt olyan, hogy pezsgőt bontott a család, és kaptam egy Rolexet, miután hoztam egy komolyabb döntést” – mondja Dávid. Ugyanakkor kardinális kérdésnek gondolja, hogy szülei valódi felelősségeket adtak neki és testvéreinek, a kihívások és a munkakörök lépésről lépésre nőttek.
Dávid nemcsak a maguk cégében vezette le sikeresen a generációváltást, más családi vállalatokat is igyekszik támogatni ebben. Bárány László javaslatára lett a Felelős Családi Vállalatokért Magyarországon Egyesület (FBN-H) elnöke, a szervezet által még inkább rálát a családi cégekre és a szülőről gyerekre való átadásukra. Boross a legnagyobb öngólnak a látszatátadásokat tartja. A szeniorok sokszor képtelenek elengedni a gyeplőt, így az utódoknak nincs lehetőségük lényeges szerepekben bizonyítani. Ezen csak ront, ha az örököst ez nem zavarja, és elvan, mint a befőtt. A Boross családban egyik sem volt probléma. •••
„Dávidban volt tökösség, ami jó példa lett a testvéreinek is” – mondja Kürti Tamás, a Kürt Akadémia tulajdonosa, az FBN-H alapítója. Ő is régóta követi a család működését, és jól látta, hogy a szülők mennyire tudatosan terelgették a gyerekeket. Kürti szerint noha a fivéreknek egészen más az érdeklődésük és a személyiségük, mégis van egy nagyon erős, otthonról hozott értékrendszerük.
Már szüleik is eltérő személyiségek voltak. Az apa, István megoldáscentrikus, intuitív ember volt, aki minden helyzetből kivágta magát, és két lépéssel mások előtt járt. Ez a rátermettség meg is látszott a cég fejlődésén is, de időnként az alapító hajlamos volt túl nagy fába vágni a fejszét(Túl nagy fák: virágbolt a Westendben, vágott virág árusítása és a termelőegységként induló soroksári üzlet – veszteségesek voltak, hamar meg is szűntek.). Ilyenkor jött felesége, Hedvig, aki a háttérből terelte vissza férjét a helyes irányba.
A legfiatalabb Boross, a Dávidnál tizenkét évvel fiatalabb Bence nemcsak édesanyja személyiségét örökölte, de az Oázis pénzügyi menedzselését is. A páros interjún érzékelhető, testvérével mennyire más karakterek: Dávidból csak úgy dől a szó, rámol, pörög, Bence jóval visszafogottabb. „Logikus, végül is ő a főnök. De nekem egyébként sem kényelmes annyira a szereplés.” Bence válaszolja ezt, mikor arról kérdezem, nincs-e abból családi perpatvar, hogy címlapunk alapvetően a bátyjáról szól.
„Dávid és Bence között tizenkét év van, és jól láthatók a generációs különbségek” – mondja Gábor, a harmadik legidősebb testvér. A cég marketingmenedzsere szerint ezek nem is igazán ellentétek, inkább csak különböző szemléletek.
Bence és Gábor korábban kikacsintottak a családi cégből. A legfiatalabb fivér a Microsoftnál kezdte, majd egy adótanácsadó cégtől tért vissza az Oázishoz pénzügyi igazgatónak, de rögtönzött kézmodellként is segítette a céget. Egy hirtelen jött kesztyűfotózásra ugrott be, a csomagoláson ma is az ő keze látható. Gábor Dávidhoz hasonlóan egykor pénztárosként kezdett a cégben, de a karácsonyfa-árusításra szívesebben emlékszik vissza.
A szociológia szak elvégzése után egy PR-kommunikációs ügynökségnél dolgozott, majd másfél év után visszatért az Oázishoz. Az operatív dolgokba akkor már egyre inkább belefolyó Dávidtól vette át a marketinget. Gábor irányítása alatt az Oázis megjelent a közösségi médiában, erősödött a print és az online marketing, és ő szerkeszti az Oázis magazint is.
Bárány László úgy látja, hogy az Oázis az alapító elvesztése után nemhogy megdöccent, hanem tovább fejlődött. Szerinte a Boross család erőssége, amellett, hogy a fiúkat egyre nagyobb feladatokkal bízták meg, a családon belüli szerepek tisztázása és tiszteletben tartása volt. „Veszekedő focicsapatot még nem láttam győzni” – mondja Magyarország tizenötödik leggazdagabb embere.
2010-es családi alkotmányukban Borossék kötöttek egy családtagok közötti vagyoni, gazdasági és etikai megállapodást, hogy a jövőben minden eshetőségre felkészülhessenek. Az alkotmány garantálja, hogy a családtagok örökös tagok maradnak a cégben, és mindenkinek a legtesthezállóbb feladatot kell végeznie. Figyelnek arra, hogy a cégben minden pozícióban az arra alkalmas jelölt üljön, aki nem biztos, hogy a család tagja. Gábor szerint az egyre nagyobb Oázisban a céges kultúra még mindig inkább családi jellegű, de az, hogy valakinek Boross a vezetékneve, még nem garancia arra, hogy mindenhez értsen.
Az alkotmány értelmében a Boross testvérek gyerekei is tulajdonosok lesznek a cégben. Abban kivétel nélkül mindhárman biztosak, hogy a harmadik generáció mégis más módon fog szerepelni a vállalat életében. „Nyolc–tíz családtagnak már képtelenség irányítani egy céget. Láttam erre is példát, de az már inkább a csoda kategória” – mondja Dávid. Testvére, Gábor is úgy látja, hogy az ő gyerekeik már nem feltétlenül fognak részt venni az operatív irányításban. Az unokatestvérek között ez már egyébként is nehezebben működne.
A három testvérnél a céghez tartozás érzelmi kötődés, nehezen tudják elképzelni magukat az Oázis nélkül. „Nem gondolom, hogy boldogabb lennék még több pénzzel, de a munkám nélkül” – mondja Dávid. Hozzáteszi, nincsenek nagy igényeik, amit valószínűleg szüleitől örökölt, akik a puritánabb életmódban hittek. „Nem vagyunk spórolósok, de inkább a működő tőkében hiszünk.”
Rossz magyar makroadatok jöttek augusztusban, mélyebb lesz a válság a vártnál, aggódjunk? Vagy fektessünk a recesszió közepette égbe szálló technológiába? Hai Thanh Le Phuong, a Concorde Értékpapír elemzési vezetője segít.
Tisza Kata tíz év különbséggel kétszer is berobbant a magyar médiába. Első néhány könyvét sokáig letagadta, de egy évtized hallgatás után újra ír. Van hangja, meri vállalni, és többször már nem hallgat el. Ami változott: a médiaszemélyiségből néhány diploma megszerzése mellett életútkutató és coach lett. Praxisában sokszor az abúzusból menekülőket támogatja vissza a saját erejükbe.
Átvette a hatalmat az Y generáció a Wall Streeten, az ingyenkereskedést kínáló Robinhood tréderei elképesztő magasságba hajtják a legmenőbb részvényeket a koronaválság közepén. Csúnya vége lesz, de vajon mikor?
Egy régen időszerű történet egy lányról, aki huszonkilenc évesen kilenc bestsellert jegyzett, de addig kellett küzdenie a külvilág támadásaival, amíg rá nem jött, hogy elég csak maga mögött hagynia őket. Mindig felderítetlen területekre vágyott, és ezért hajlandó volt egy ház árát áldozni tanulásra és kapcsolatépítésre.
