Oravecz Nóra új története

A WebSummit a világ talán legnagyobb tech konferenciája, ahol egy helyen van kétezer startupper, háromezer újságíró és ötvenezer résztvevő. Stephen Hawking, Antonio Guterres, Reed Hastings és Margaret Atwood adnak itt elő, ahová Oravecz Nóra, 2016-ban, a Huffington Post bloggereként beszökött. Akkor még nem tudta, hogy mi mindenre lehet használni ezt a pozíciót, csak azt tudta, mit akar elérni: kamerával a kezében feltenni néhány kérdést az elérhetetlen sztárelőadóknak az életükről, a kihívásaikról, a sikereikről.


Gondolta, önkéntesnek jelentkezik, nekik lehet ilyet. Nem lehetett, megkérték, hogy távozzon, de Nórának akkor már megvolt, amiért jött: több tucat miniinterjú a legfontosabb emberekkel. A következő évben már meghívásra készültek az interjúk a Huffington Post számára, két évvel később mint pitchzsűritag tért vissza.

Oravecz Nóráról mindenkinek van véleménye Magyarországon. Elkophatatlan hívószó lett az akkoriban huszonnégy éves „idézetes lányból” úgy is, hogy lassan öt éve nem szerepel a médiában. Ez most egy másféle történet lesz, amiből a félreértett online filozófus helyett egy öntörvényű egyszemélyes hadsereg képe rajzolódik ki, aki egy-egy munkájába annyi energiát fektet, amennyivel mások egy egész életet élnek le.
„Nem értettek félre semmit. Nem álltam ki magamért. Azt gondoltam, hogy örülnöm kéne, hogy itt a lehetőség, és hogy ehhez hozzátartozik, hogy utálnak.” Harmincegy évesen már így viszonyul ahhoz az időszakhoz az életében, ahonnan a legtöbben ismerik. Regényeket írt, önfejlesztő könyvekben osztotta meg történetét, és népes Facebook-oldalát is kezelte, a kétes fogadtatás ellenére Nóra mégsem tartja tévútnak a blogger és író időszakot. Kilenc könyve bestseller lett, és akkor építette fel százötvenezres Facebook-közönségét, amikor a közösségi média itthon még épp csak próbálgatta szárnyait.