A WebSummit a világ talán legnagyobb tech konferenciája, ahol egy helyen van kétezer startupper, háromezer újságíró és ötvenezer résztvevő. Stephen Hawking, Antonio Guterres, Reed Hastings és Margaret Atwood adnak itt elő, ahová Oravecz Nóra, 2016-ban, a Huffington Post bloggereként beszökött. Akkor még nem tudta, hogy mi mindenre lehet használni ezt a pozíciót, csak azt tudta, mit akar elérni: kamerával a kezében feltenni néhány kérdést az elérhetetlen sztárelőadóknak az életükről, a kihívásaikról, a sikereikről.

Gondolta, önkéntesnek jelentkezik, nekik lehet ilyet. Nem lehetett, megkérték, hogy távozzon, de Nórának akkor már megvolt, amiért jött: több tucat miniinterjú a legfontosabb emberekkel. A következő évben már meghívásra készültek az interjúk a Huffington Post számára, két évvel később mint pitchzsűritag tért vissza.
…

Oravecz Nóráról mindenkinek van véleménye Magyarországon. Elkophatatlan hívószó lett az akkoriban huszonnégy éves „idézetes lányból” úgy is, hogy lassan öt éve nem szerepel a médiában. Ez most egy másféle történet lesz, amiből a félreértett online filozófus helyett egy öntörvényű egyszemélyes hadsereg képe rajzolódik ki, aki egy-egy munkájába annyi energiát fektet, amennyivel mások egy egész életet élnek le.
„Nem értettek félre semmit. Nem álltam ki magamért. Azt gondoltam, hogy örülnöm kéne, hogy itt a lehetőség, és hogy ehhez hozzátartozik, hogy utálnak.” Harmincegy évesen már így viszonyul ahhoz az időszakhoz az életében, ahonnan a legtöbben ismerik. Regényeket írt, önfejlesztő könyvekben osztotta meg történetét, és népes Facebook-oldalát is kezelte, a kétes fogadtatás ellenére Nóra mégsem tartja tévútnak a blogger és író időszakot. Kilenc könyve bestseller lett, és akkor építette fel százötvenezres Facebook-közönségét, amikor a közösségi média itthon még épp csak próbálgatta szárnyait.

Egy idő után annyira eltávolodott a média által felépített kép az igazi Nórától, hogy inkább Amerika kecsegtető anonimitásáig ment.

2009-ben, húszéves korában költözött Budapestre. Nem ismert senkit, és a fővárosi magasélet egy Havanna-lakótelepi albérlettel kezdődött. De itt volt lehetősége megkeresni azt az életet, amiről addig csak annyit tudott biztosan, hogy nem a Nógrád megyei Vizslás-Újlakon van. Érdekelte a kommunikáció, az angol nyelv, az utazás, gondolta, erre jó lesz a turizmus szak. Már az első félévben kiderült, hogy tévedett. Egy marketingórán viszont rájött, hogy mi érdekli igazán.

Nem tudta, mi az a banner, hogy néz ki egy online hirdetés vagy bejegyzés, ezért az első állásinterjúján, ahol sorakoztak mögötte a diplomások, azzal érvelt, amivel tudott: „Gyorsabban tanulok, mint bárki, és nálam senki sem fog keményebben dolgozni.” Megkapta első munkáját a Női Portál nevű online magazinnál. „Azt játszottuk a főnökömmel, hogy mond egy céget, akit szerinte nem tudok behozni barter együttműködésekre, mert nekik eddig nem sikerült. A következő hétre nálunk volt a Lush, a Blackberryt is forgalmazó telefonos cég és különböző wellnesshétvégék.” Másfél évvel később a cégnek már tízezer fős Facebook-oldala volt, amit Nóra hirdetés nélkül húzott fel.

A következő kihívásért az országban az elsők között meghirdetett social media manager állásért pályázott a Kupon Világnál, ahol az első hónapban hatmillió forinttal növelte a Facebookról érkező bevételt. Ez volt az utolsó munka, amire interjúznia kellett. Nóra onlineközösség-építő ereje szájról szájra terjedt a Nők Lapjától a MOM Parkig. Állást is ajánlottak neki, de visszautasította, mert ekkor már nem akart röghöz kötődni, 2013-ban ráfordult énmárkájának építésére, miután a 2011-ben megjelent könyve az első magánkiadású bestseller lett az országban. Részmunkaidős állásait azonban végig megtartotta az írás és bloggerkedés alatt. „Sohasem akartam híres lenni, és nem az írás volt a fő célom, hanem hogy olyan életem lehessen, amiben én döntöm el, mit csinálok, kivel dolgozom, és mindig legyen lehetőségem újat tanulni.”

Ezért a szabadságért először meg kellett tanulnia kezelni a támadásokat, amire iskolás kora óta edződött. Nóra közléskényszere korábbra nyúlik vissza: lenőtt nyelvvel született, így csak ötéves korában tanult meg igazán beszélni, tehát volt mit bepótolnia. A meg nem értettség korai élményétől aztán hamar egyetlen irány kezdett létezni: tovább.

Könyvek:

Tejszínhab nélkül, 2012, magánkiadás a Publio Kiadónál, e-könyv
Összekötve, 2013, Libri Kiadó,
99 lélekerősítő gondolat, 2014 Libri Kiadó
99 léleksimogató gondolat, 2015 Libri Kiadó
99 gondolat a változásról, 2015, Libri Kiadó
Az igazi kötelék, 2016 Libri Kiadó
Élet másképp, 2016, Libri Kiadó
Találd meg magad, 2016 Libri Kiadó
Van egy ötletem – Hogyan építs énmárkát, 2017 Libri Kiadó
Énmárka tervező – Az ötlettől a megvalósításig, 2018, Libri Kiadó

Összesen körülbelül 150 ezer eladott példánya Libri féléves és éves beszámolói alapján.

Itt a helyed
„Ott az állandó vita vele kapcsolatban, amibe sokszor én is beleálltam, hogy értékes-e, amit mond. Nem lehet nem tudomásul venni, hogy rengeteg embernek, mikrovállalkozóknak, influenszereknek, marketingeseknek igen. Közösséget építeni tudomány, aminek Nóri nagy tudója. Ez megkérdőjelezhetetlen.” Pistyur Vera startupmentor, az Oktogon Ventures, a Bridge Budapest és a Startup Hungary partnere elérési képessége miatt figyelt fel Nórára, a jó kapcsolat ma is tart. Vera szerint Nóra elemző munkát végzett már akkor, amikor a közösségi médiának még nem volt semmilyen általánosan elterjedt metrikája.

2014-ben a vállalható üzleti kultúrát fejlesztő nonprofit Bridge-nek még tartott az egyik zászlóshajó projektje, az ösztöndíjprogramja, amiben fiatalokat delegáltak partner startupjaikhoz Amerikába. Ők ott egy hónap alatt szerezhettek tapasztalatot arról, hogy lehet Magyarországról indulva globális céget építeni. Vera látta, hogy Nóra habitusa és munkamorálja beleillik abba a világba, amit ők Magyarországra képzeltek. A döntőbizottságot sem volt egyszerű meggyőzni, de Vera remélte, hogy az utazással tudnak hatni Nóra világképére is, aki a könyvből befolyt jogdíjai legnagyobb részét amúgy is utazásra költötte. „Megérkezel, és rájössz, hogy itt a helyed – meséli Nóra a Prezinél és a Ustreamnél Amerikában töltött időről. – Salgótarján és Budapest után átléped a határt Amerikában, és azt érzed, hogy jé, hát ezt is meg lehet csinálni.”

A Bridge programjára négy beszámolóvideót vártak, Nóri egész pontosan hatvannyolcat csinált. „Itt olyan emberekkel beszélgethettél, akik az internetet építették” – mondta a kultúrsokkról, amiben találta magát, és aminek az élményeit később két könyvébe is beleírta. Hazajött, mert hazahívták a megbízásai, de csak arra tudott gondolni, hogy visszamenjen.

Eszi, issza, lélegzi
2016-ra az itthoni kritikusainak hangja annyira felerősödött, hogy Nóra úgy érezte, nincs már ráhatása a róla alkotott képre. Egy fiktív Nóráról beszéltek, kommenteltek, azt támadták vagy védték meg. Az utolsó szálak elvarrása és egy masszív kiégés leküzdése után Amerika kecsegtető anonimitása várta. Úgy döntött, a maga példáján fogja másoknak megmutatni, hogyan lehet kihozni a legtöbbet az énmárkából, amiről itthon akkor még azt sem igazán tudták, hogy létezik, hát még azt, hogy építeni is lehet.

Zárt közösségében konzultációkon és online kurzusokon építette praxisát, és már korábbi mentorai is fizettek az idejéért. Ilyen volt Wolf Gábor is, a Marketing Commando alapítója, akivel 2015 óta ismerik egymást, és akinek részben köszönhető volt, hogy Nóra híre messzire eljutott karrierje kezdetén. „Az énmárkaépítés tudománya abszolút az ő nevéhez köthető itthon, ideje legnagyobb részét elkötelezte a tanulás mellett, ráadásul főleg külföldön. Marketingesnek Amerikába menni olyan, mint szakácsnak Franciaországba.”

Interjúzott Philip Zimbardo pszichológussal, Martin Garrix DJ-vel és Dr. Oz televíziós személyiséggel is, cikkeit és interjúit olyan felületek publikálták, mint az Entrepreneur és a Thrive Global magazinok, a Huffington Postnak a bloggere lett. A nívós pozícióért nem járt fizetés, annál valami sokkal hasznosabbat kapott: bárkit el tudott vele érni. Ekkor sem bújt ki a bőréből: Arianna Huffingtont, a lap alapítóját levadászta Instagramon, kommentelt (miért is ne), aki épp válaszolt. Másnap már nekik írt.

„A nemekről persze senki sem beszél. Hogy hányszor csinálsz magadból hülyét, míg kapsz egy igent. Volt, hogy ingyenmunkát ajánlottam fel, de ezek izgalmas időszakok, mert nincs mit veszítened” – mondja Nóra. Idő volt, amíg a kapcsolati tőkéje egy aktív szakmai-baráti közösséggé vált, sok interjúalanya kérte később, hogy segítsen az énmárkájával kapcsolatban. Ennél konkrétabban azonban nem beszél az ügyfeleiről. A nagy nevek általában nem szeretik tudatni, hogy áll mögöttük egyáltalán bárki, aki segít. Ebben az időszakban főleg magyar ügyfelekkel dolgozott, a néhány külföldi projekt kalandvágy és hitelesítés szempontjából volt fontos.

Talán Gábornak sikerült legjobban kioldania a nem is olyan bonyolult ördöglakatot Nóra sikerének titkáig. „Eszi-issza-lélegzi a social mediát. Ha valaki ennyi emberhez eljut, érvényét veszti a szeretem-utálom érv. Ott kőkemény marketingtevékenység folyik.” Nóra ma már mégis inkább befelé él, mint kifelé, belefáradt, hogy kreativitása munkává vált. Háromévnyi, majdnem kétezer órányi konzultáció után július elsejével felszámolta az énmárka-tanácsadását, honlapját, Napközi névre hallgató csoportját, és leépítette az online akadémiát is.

Karrierje új szakaszában maga mögött hagyta a betűket, újra kamerát ragadott, és háromféle időzónához kezdte igazítani a napirendjét: hawaii, londoni és San Franciscó-i startupok alapítói történeteit meséli el és formálja a cégprofilhoz videóinterjúk formájában. Képzi és vezeti a social media csapatokat is, ő azonban már semmilyen tartalmat nem ír. A social mediát még mindig eszi-issza és lélegzi, de felületein most már csak akkor posztol, amikor akar, nem akkor, amikor kell.