Távol a mainstreamtől

Tisza Kata energiabombaként robban be a forró belvárosi augusztusba. Bár először találkozunk, a kávézó teraszán régi barát módjára, öleléssel üdvözöl, és cserfes vidámsággal meséli a reggelét. Egy perccel később az intenzív boldog vibrálása huszárvágással vált komolyságba, ahogy a szakmájáról kezd beszélni. Minden állítása mellé odatűz egy kutatási eredményt, személyes történeteit is pszichológiai keretrendszerben mondja el.


Közvetlensége és nyitottsága ellenére introvertáltnak vallja magát, aki írás vagy egy-egy emberrel tartott coaching folyamatában érzi magát legjobban. Öndefiníciója szerint segítő és író ember, nem médiaszemélyiség. A közösségi médiában saját platformjain kommunikál, tízből kilenc megkeresésre kapásból nemet mond. Évente egy-két alkalommal nyilatkozik az új könyvei megjelenése körül. Ahol feltűnik, ott hatást vált ki.


„Volt, aki azzal keresett meg és fenyegetett meg, hogy ha elválik tőle a felesége, akkor őt is megöli, meg engem is” – mondja a praxisáról, ahol több ügyfelét kíséri az abúzusból (Az abúzus az egyenlőtlenséggel való visszaélésből fakadó bántalmazás, amely során egyik fél hatalmat gyakorol a másik fölött, rendelkezik fölötte, aszimmetrikus elvárásokat támaszt, manipulálja, bünteti, zsarolja, fenyegeti az áldozatot. Széles skálan mozog, a passzívtól az aktívig, verbális, érzelmi, fizikai, gazdasági, szexuális megnyilvánulási formákat öltve, amik a bántalmazási folyamatban nem mindig tudatosodnak az áldozat számára. (a definíciók Tisza Katától származnak) való szabadulási úton. „Az ilyen erős bosszúállók miatt el is menekülhetnék céges coachnak. Többet is keresnék, nyugodtabb is lenne az életem, de úgy vagyok vele, hogy nem élhetünk félelemben, mert így a végén az utcára se mernénk kimenni.” Sok ügyfele teljesen összeomolva, megfélemlítve, üldözve, fenyegetve érkezik. A legnagyobb siker visszatámogatni őket a saját erejükbe.