Egyszer elmentünk erdőt venni

„TL-09-47, ez volt a rendszáma, sosem fogom elfelejteni” – eleveníti fel az emlékeket első autójáról Balogh Sándor, amikor a kandallón álló játék Trabantról kérdezem. Pályája elején, az esküvője után, itt Ladánybenén, az állami Kiskunsági Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság (Kefag) szolgálati lakásában éltek feleségével. Négy évig laktak itt, utána saját lábra állva felépítették cégüket. Később, részben nosztalgiából, visszatértek: megvették és felújították az üresen maradt erdészházat. Ma ez vállalkozásuk központja, a főnöki irodában erdőket ábrázoló festményekkel, díszes baltákkal és a már említett játék autóval.

•••
Balogh Sándor és felesége, Baloghné Farkas Mária is Dabason született, és a ma is ott élnek. Egy utcában laktak, de csak a középiskola után ismerkedtek meg. „Nem óvodai szerelem volt” – állapítják meg egyetértően. Sándor az általános iskola után a szegedi Kis Ferenc Erdészeti Szakközépiskolába járt. Megkedvelte a várost, és máig szereti a szakmát is. „Szerencsés vagyok, hogy abban tudtam elhelyezkedni, amit tanultam. Most is szeretem, és még meg is élek belőle.”

[caption id="attachment_279353" align="alignnone" width="480"] A kert végében nyílik az erdő[/caption]

Az iskola után a már említett állami vállalat erdésze lett, a ladánybenei szolgálati lakásban a kandalló helyén cserépkályha állt, ahol minden este krumplit sütöttek, és télen sokat fagyoskodtak, ami azért meglepő egy erdészetben. Ahogy mások is, ők is Jugoszláviába mentek Siestáért, ezután a fűtéssel legalább nem volt gond. A kertben ülünk le, az asztalt a házaspár és a két lányuk üli körbe, időnként Mázli, a féléves spániel szórakoztat minket többek között azzal, hogy a befagyott kerti tavon korcsolyázik.