Amilyen egyszerű, olyan szép is: az Eperfa kézzel faragott és festett fajátékai a magyar tájak állat- és növényvilágát hozzák el a gyerekszobákba.
Az, hogy egy kisgyerek mit lát, milyen anyagokat érint meg élete első éveiben, kis túlzással meghatározza a felnőttkorát is. Márpedig műanyagokkal ismerkedni bőven lesz még ideje a következő évtizedekben. Az Eperfa fajátékai esztétikusak, jó őket megérinteni, és nem utolsósorban etikus vállalkozás gyártja őket.
„Az volt az alapkoncepció, hogy azt meséljem el, ami az én gyerekkorom meséje volt. Amit már félig elfelejtettem, de a gyerekek mellett megtanulhattam újra. Csak én nem mesekönyvet írok belőle, mert azt nem tudnék, hanem tárgyakká alakítom” – mondja Nagy Anna Nóra, a márka kitalálója. A Momén végzett, de építészként nem sokáig dolgozott. Miután kislányai megszülettek, megfogalmazódott benne, hogy gyerekjátékokat szeretne tervezni, de a vezérfonalra várni kellett.
Aztán egy téli napon, amikor a másfél éves Hangával madarakat etetett és már harmadszorra válaszolta a „mami, ez milyen madár?” kérdésre, hogy cinke, rájött, hogy a budai hegyvidéken felnőtt és a fél gyerekkorát a Balatonon töltő lány létére mennyire nem ismeri már a természetet. „Elszégyelltem magam, hogy egy másfél éves gyerek tudja, mi az oroszlán és a zsiráf, de én nem tudom megmondani, hogy egy madár vagy bogár pontosan micsoda. A cinkét ismerjük, a katicabogarat, meg jó esetben a tölgyfát.”
A túrázók, kirándulók gyakran szembesülnek azzal, hogy kedvelt útvonalaikon egyik évről a másikra eltűnik az erdő, már csak letarolt területeket látnak. Valójában ilyenkor a csemeték már ott vannak a földben, és ha kell is hozzá néhány évtized, de újra nagy tölgyesek, bükkösök lesznek. A magyar erdőgazdálkodásban a közjóléti és természetvédelmi funkciók egyre fontosabbá válnak. Ugyanakkor továbbra sem hanyagolható el a gazdasági szempont sem – és egy erdészeti léptékben viszonylag új, az elmúlt évtizedben gyorsan terjedő módszerrel ezek az érdekek összhangba hozhatók. Az örökerdő-gazdálkodásban ugyanis sosem „tűnik el” az erdő.
Írta: Gribek Dániel // Illusztráció: Kiss Annamária
„Fontos, hogy az örökerdő-gazdálkodás során nincsen véghasználat. A fákat különböző időpontokban, egyesével veszik ki a területről. Mivel ezáltal minden fának egyedi vágáskora van, az erdőkép gyakorlatilag nem változik” – magyarázza az ország egyre több térségében alkalmazott módszer lényegét Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. termelési és természetvédelmi főmérnöke.
Az 1920-as évekből származó koncepció alapján az erdészeknek az örökerdő-gazdálkodásban öt fő szabályt kell szem előtt tartaniuk.
1 Mindig legyen borítás a területen, tehát sosem szabad végvágást vagy tarvágást végezni.
2 A jól teljesítő fát, amiben van potenciális értéknövedék (azaz a fatérfogat gyarapodhat), a területen kell hagyni, csak a rosszabbul teljesítőket lehet kivágni. A gazdasági szempontból kisebb értékű fa az ökológiai funkcióját tekintve még lehet értékes.
3 Az újulat, tehát az erdő aljnövényzetében fejlődő csemeték megjelenése nem cél. Példaként, amikor egy 120 éves tölgyesben feltűnnek a facsemeték, akkor a hagyományos módszer szerint fakitermelés történik, hogy a fiatal egyedek teret kapjanak. Ezzel szemben az örökerdő-gazdálkodásnál az újulat folyamatosan jelen van, és amikor egyetlen fát vagy egy kisebb facsoportot kivágnak, az addig megbúvó csemeték abban a fényt kapó foltban fejlődésnek indulhatnak.
4 Nincsen rögzített vágáskor, tehát a fákat nem egyszerre, egy adott kort, például a 120 évet elérve vágják ki. Ezzel a faállomány összetétele korban változatos lesz. Ha egy ilyen erdőbe betekintünk, szinte minden korosztályból láthatunk fát, a csemetéktől a matuzsálemekig.
5 A növedék egy örökerdőben nem úgy alakul, mint az egykorú erdőkben. Utóbbi előre kiszámolható fatermési modellekkel, az örökerdő-gazdálkodásban viszont szabálytalan a szerkezet. Mivel a területen többféle korú fa előfordul, az erdészeknek rendszeresen vissza kell térniük, hogy felmérjék, a legutóbbi időszakban mennyi volt a növedék. Az állandó kontroll mellett a tervek időközönként módosulnak.
Az örökerdő-gazdálkodásban tehát a beavatkozásokat szinte észre sem lehet venni. Emellett az örökerdők természetvédelmi szempontból is kedvezőbbek, az élőhelyeket a beavatkozások kevésbé változtatják meg, a sokszínű erdő pedig elvileg jobban ellenáll a klímaváltozásnak és más negatív hatásoknak. De vajon gazdasági szempontból is megéri a sokkal bonyolultabbnak tűnő módszer alkalmazása?
A hagyományos döntéshez képest körülményes és lassú megoldás, de alkalmazásával úgy lehet kivágni a fákat, hogy az nem károsítja a többi növényt. A gallyazás után a szakemberek a rönköket darabokban engedik le egy kötélpályán.
A vizsgálatok bebizonyítják, hogy a cseresekben ugyanazt a minőséget és mennyiséget lehet termelni, mint a vágásos rendszerben, az ápolási és felújítási költségek viszont sokkal kisebbek. Az elmúlt években kiderült az is, hogy a bükkösökben is legalább olyan jó gazdasági teljesítményű az örökerdő-gazdálkodás, mint a vágásos. Azt még vizsgálni kell, hogy a tölgyesekben mi a helyzet, bár az eddigi tapasztalatok alapján a szakemberek úgy gondolják, hogy ebben az esetben sem beszélhetünk majd hátrányosabb helyzetről.
Az áttérés a természetközeli módszerre azonban nem mindenhol lehetséges, és ahol működik, ott is több évtized alatt valósul meg. A hagyományos erdőgazdálkodás tehát még biztosan nagyon sokáig velünk marad. De az csak a látszat, hogy ennek eredményeként eltűnnek az erdők.
A TERMÉSZETKÍMÉLŐ fakitermelés módszerei
Fakitermelés modern gépekkel: A vonszolásos technológiát egyre inkább felváltja a döntő-rakásoló gépekkel és erdészeti kiközelítőkkel végzett munka. Oka a hatékonyságuk mellett az újulat kímélése, a talaj védelme.
Lovas fakitermelés: Reneszánszát éli a lovas fakitermelés. A lovak, amellett, hogy károsanyag-kibocsátásukkal nem szennyezik a környezetüket, minimális taposási kárt okoznak. Az újulatot is kímélik.
Kötélpályás kiközelítés: Így olyan területről is elszállítható a faanyag, ahonnan a meredeksége miatt más technikával ez gondot okozna. Az erdő talaját és az újulatot érintetlenül hagyja.
Csúszdás közelítés: A fakitermelés helyszínén hosszú vályút készítenek, a darabolt rönköt ebbe helyezik, ami a domb- vagy hegyoldalból lecsúszik a rakodó közelébe. Mivel a faanyag útja során közvetlenül nem érintkezik a talajjal, így azt nem károsítja.
Fakitermelés alpin technikával: A hagyományos döntéshez képest körülményes és lassú megoldás, de alkalmazásával úgy lehet kivágni a fákat, hogy az nem károsítja a többi növényt. A gallyazás után a szakemberek a rönköket darabokban engedik le egy kötélpályán.
„Nemcsak a ruha nem teszi az embert, hanem az iroda sem” – mondja Lakatos István. A Bravogroup Holding ügyvezetője, a Cápák között tévéműsor új cápája puritán irodából irányítja a 11,9 milliárd forint értékűre becsült cégcsoportot. 2001 óta dolgozik a zuglói székházban, a berendezés sem igen változott. „Széles Gábor titkárnője döntötte el az új irodába költözéskor, milyen bútorom legyen. Azóta ez van.”
Ez nem egy műanyag kaspó, hanem olyan technológia, ami a jövő élelmiszerellátásának fontos lépcsője lehet – Rácz Gréta, a Green Drops Farm alapítója hidropóniás tornyait kombinálná a modern technológiákkal, és forradalmasítaná a növénytermesztést.
Kövesdi Gábor az FHB Otthontérképének projektvezetője volt korábban, és családja megélhetését továbbra is ingatlanos projektekből biztosítja, közben azonban felépítette a MyFarm Harta közösségét. Harmadik szezonjuknak már franchise-rendszerben, összesen hat vegyszermentes kerttel és nyolcszáz virtuális bérlővel vágnak neki. Terményeikből a rászorulóknak is bőven jut.
A döccenőkkel, de haladó oltási program nyomán egyre kevésbé befolyásolja a tragikus járványhelyzet a magyar makroképet, a harmadik hullám után komoly fellendülés jöhet. Negyedéves makrogazdasági összefoglaló.
Pataki Zita és férje több sikertelen lombikeljárást csinált végig, amikor a dühön, gyászon és elkeseredésen túljutva úgy döntöttek, hogy orvosokkal és szakemberekkel összefogva segítenek a hozzájuk hasonló helyzetben lévő pároknak. Az RTL Klub időjósa a tizedik és egyben utolsó, 2019-ben zárult lombik után, meg nem született kislányukról elnevezve hozta létre a Réka Alapítványt.