Nincs perc Covid nélkül. Ott van minden étkezésben, minden Facebook-hírfolyamban, minden kérdésben és válaszban, minden újságban. A koronavírus olyan erővel árasztotta el az életünket, hogy még kevés figyelem jutott az emlékezésre. Az áldozatokra és a hősi halottakra, az idős emberekre, akiknek még jó pár évük lehetett volna, vagy az egészségügyi dolgozókra, pedagógusokra, eladókra, futárokra és mindenkire, aki nem tehette meg, hogy nem megy emberek közé. Nekik állítunk itt csendes emléket.
„Nemcsak a ruha nem teszi az embert, hanem az iroda sem” – mondja Lakatos István. A Bravogroup Holding ügyvezetője, a Cápák között tévéműsor új cápája puritán irodából irányítja a 11,9 milliárd forint értékűre becsült cégcsoportot. 2001 óta dolgozik a zuglói székházban, a berendezés sem igen változott. „Széles Gábor titkárnője döntötte el az új irodába költözéskor, milyen bútorom legyen. Azóta ez van.”
Becenév Az RTL Klub Cápák között műsorának új évadában ő lesz Fehér Gyula helyett az ötödik cápa. Miután szereplése publikus lett, ismerőse ajánlotta neki a Becoming Warren Buffett című dokumentumfilmet. István több hasonlóságot is felfedezett magában és az amerikai üzletemberben, például mindketten szeretik a csendet, a bezárkózást és az összpontosítást. Mikor Bill Gates édesapja találkozott Buffett-tel, megkérte őt és fiát, hogy írjanak le egyetlen szót, ami szerintük mindkettőjüket jellemzi. „Kitalálod, mi volt az? Nekem is van hozzá közöm – kérdezi tőlem István. – Focus.” Cégtársa, Lakatos Péter már a gimnáziumi időkben is ismerte, ott ragadt rá a Focus becenév, azóta szinte mindenki így szólítja.
Nosztalgia „Önmagamat adom, nem szoktam szerepet játszani” – mondja Lakatos István. Teljes természetességgel kapja fel élete első rádiótelefonját is, és könnyedén pózol a kamerának a súlyos készülékkel. „316-266, még a száma is megvan. Nagyon menő dolognak számított akkoriban, mindig vittem magammal, és mindenki jól megnézte.” István régi laptopja is a relikviák között van, a vaskos darab a maga korában a legvékonyabb típusnak számított. (Egyébként még működik.)
Kóla Negyvenéves koráig állandóan kólát ivott, ám egy rossz fog és egy szigorú fogorvos után letette a cukros italt. A Kínából hozott üdítő még István kólakorszakából származik. Egy ismerőse hozta neki a távol-keleti országból, ahol akkor nagy szám volt, hogy lehetett kapni a nyugati löttyöt.
Telefon és e-mail Reflexből megrándultam, miután váratlanul megszólalt a nukleáris riadó hangja István főnökasztala felől. „Tíz perc múlva jó lesz?” – mondja István a telefonba, és realizálom, nem katasztrófa történt, csak a Bravogroup-vezér telefonja szólalt meg. Mindennap rengeteget telefonál, van, hogy spontán hívja fel régi ismerőseit, mert eszébe jutott valami. Idejének jelentős hányadát az e-mailek veszik el, beszélgetésünkkor 960 olvasatlan üzenete volt.
Sport Munka előtt István teniszezik egyet, edzés után titkárnője gyümölccsel várja, délig nem is eszik semmi mást. Sportos akar maradni, hogy nyolcvanöt évesen egy perc húsz másodperc alatt lefuthassa a 400 métert. „Ezzel az idővel jelenleg szenior-világbajnokságot lehet nyerni.” Korábban középtávfutó volt, most a tenisz mellett leginkább gyógytornával tartja karban magát.
Világmegváltó ötlettel, kockázati tőkéből, gyors növekedéssel exitig – nagyjából ez a definíció állna a startup szócikk mellett egy enciklopédiában. Pedig van más út is, ezt az Innonic startupstúdió azzal bizonyítaná be, hogy megmutatja, hogyan néz ki a Szilícium-völgy Debrecenben. Magyarnak magyar, de se nem sárga, se nem savanyú, legfeljebb egy kicsit lassabb.
Alakított már svéd focidrukkert, sőt szerepelt IKEA-reklámfilmben is – skandináv szőke haját látva ezen nem is csodálkozik az ember. De nem emiatt ismert, hanem arról, hogy hét évvel ezelőtt ő kezdett elsőként középiskolás lányokat kódolásra tanítani Magyarországon. Koleszár Szilviről azt tartják, hogy igazi vizionárius, azon kevés startupper egyike, akik nemcsak ötletelnek, de meg is valósítják az álmaikat. Ahogy a névjegyén szerepel: thinker, doer, idea-generator.
A hazai biztosítási piac egyik legismertebb alakja, üzleti cápa és mecénás: Horváth Béla az elmúlt húsz évben egy félezer darabból álló gyűjteményt halmozott fel főleg birtoklási vágyból és hiúságból, alapítványa pedig évi ötmillió forintért vásárol fiatal, kortárs művészektől.
