Hetekre előre gondosan eltervezem, mit eszünk majd húsvétkor. Kötözött sonka egy bátaszéki családtól, tojás Kerekegyházáról, zöldségek Kiskunfélegyházáról, tejtermékek Esztergomból, Heit Lóránd reszelt tormája. Nem a piacra viszem a bevásárlólistát, hanem a számítógép előtt ülök, és a piacot hívom házhoz, pontosabban a házamtól 800 méterre található átvevőponthoz. Most aztán van időm ilyenekkel pepecselni, nem úgy, mint amikor az élet a korábban megszokott kerékvágásában ezerrel zakatol, és az ünnep előtt egy nappal pánikszerűen vásárolom túl magam random közeli hiper ipari és importtermékeiből.
A látszólag tarra vágott területek nagyon is élnek, és így is erdőnek számítanak, és a fakitermelők is bátran vállalkozó és keményen dolgozó, igazán természetszerető emberek.
Kisállat, barkács, házhozszállítás. Ezek a szektorok egyértelműen az elmúlt járványos év nyertesei, de (mint azt már mindenki jól tudja), a Covid-19-es a világtörténelem első olyan válsága, ami kivétel nélkül minden piacra és a világ minden emberére hatott valamilyen módon. A mezőgazdaság több hatás keresztmetszetében van.
Miközben tavaly tavasszal még a Forbes szerkesztősége is versenypályára állította balkonparadicsomjait (az igazán bátrak a nyáron kiköpött magokról vetett dinnyékkel is beszálltak), a vártnál csekélyebb termésmennyiség okán most házhoz rendelünk. A kistermelők és a fenntarthatóságra fókuszáló kosárközösségek pedig soha nem látott felfutást tapasztalnak. Pontosabban: alkalmazkodnak.
A debreceni Green Drops eredetileg éttermeknek szánta hidropóniás termesztőtornyait, de az egyre csak nyúló karanténidőszakok alatt kiderült, hogy az otthon ülők is nyitottak a „kis helyen sokat, gyorsan, könnyen termeszteni” megoldásra. Horváth Boldizsár és a Farm2Fork – a gyűjtésünkben található 44 szállító-termelő egyike – szintén évek óta abból élt, hogy Budapest legjobb éttermeit hazai zöldségekkel és gyümölcsökkel látta el. Ha 2020-ban nem logisztikázta volna át magát lakossági kiszolgálásra, mostanra talán pizzafutár lehetne.
A Zoomfőzések, karanténkonyhák, ablakon kibámulások időszaka abban az értelemben is jót tett a Földnek, hogy sokan választottuk a kosárközösségeket, azaz a helyi termelők fix, bérleti rendszerű házhoz szállítós megoldását, amelyek köré gyakran valóban közösség épül. Az elmúlt években megjelent, sokszor agrár, de nem ritkán teljesen más végzettségű kistermelők között, aki egy kicsit is odafigyel online kommunikációjára, ma feladhatja másodállását, és a termelésből is belátható időre bebiztosíthatja megélhetését – nagy érték ez manapság –, vagy növekedést tervezgethet. Ilyen a MyFarm és az Ízes Udvar is, akiket Kis Judit részletesebben is bemutat az idei Forbes Gazdában.
És bár a zöldek házhoz is jönnek, az elmúlt évben mi is közelebb mentünk hozzájuk. Mintha jobb híján választanánk az erdőjárást a bezárt városok helyett – pedig. Ebből a mellékletünkből kiderül, hogy a látszólag tarra vágott területek nagyon is élnek, és így is erdőnek számítanak, és hogy a fakitermelők is bátran vállalkozó és keményen dolgozó, igazán természetszerető emberek. Bagi László cikke alapján Balogh Sándor talán csak azért élne még száz évig, hogy most elültetett facsemetéit felnőni lássa.
