Az óbudai téglaépületben százötven évig csattogtak a szövőgépek. A Goldberger textilgyár a világpiacot célozta meg, és szellemiségében ma is hasonló vállalkozások sora működik az egykori szövőgépek helyén, a menő loftokban. Köztük egy olyan cég, amelynek fő termékei nem textilek, nem is tárgyak, hanem a virtuális térben létező építészeti látványtervek, filmek és szoftverek. „Az volt az elvárás magunktól, hogy nem akarunk itthonra dolgozni. Nem mintha bármi bajunk lenne a magyarországi építőipari közeggel, csak volt bennünk egy fiatalos vágy, hogy azokkal a menő kortárs építészekkel tudjunk együttműködni, akikről korábban az egyetemen tanultunk” – mondják a tulajdonosok.

Jelmezeik is vannak
A látványterveken az a cél, hogy a hangulatot visszaadják, amihez általában emberalakok is kellenek. A Brick Visual irodájában kialakítottak egy green box stúdiót is. „Nem rettenünk vissza attól, hogy beöltözzünk” – mondja Tóth Márton Zoltán művészeti vezető. Így „cut out” sablonfigurák helyett pontosan olyan alakot, és olyan fényekkel tudnak fotózni, amilyenre épp szükségük van. Mindehhez jelmezeik is vannak, így egy arab sejk, egy frakkos pincér vagy egy konditeremben gyúró figura sem jelenthet akadályt.

Szeretnek beöltözni
Nem csak akkor öltöznek be, ha sablonfigurákat kell legyártani. Az egyik farsangkor például az volt a feladat, hogy az agyonhasznált figuráknak öltözzenek be, így aztán volt pizzásfiú és őrült mopedes is.

Különös versenyek
A vicces hangulat nemcsak farsangkor van meg: egyszer házi versenyt tartottak, ki tud egy olyan, a hátán malacot cipelő hentest elhelyezni a képen, ami az ügyfél által jóváhagyva rajta is maradhat a végső képen. Harminc próbálkozás után végül egy kanadai piac terve lett a befutó.

Előszobából indultak, nyilván
A Király utcai bérház polgári lakásának előszobájában 2012-ben hat–hét ember zsúfolódott össze. Bár a jelenet azt idézné, nem házibuli volt, csak egy sima munkanap: egy frissen alakult cég csapattagjai dobták össze, amijük van. „Két hetet szenvedtünk rajta, mindenféle ötlet volt” – meséli a névválasztás nehézségéről Káldos András vezérigazgató, a Brick Visual egyik alapítója. A bérlakás, így az előszoba is a bátyjáé volt, a név pedig végül innen nem messze, a Madách tér egyik bárjában született, a sokadik kör sör után.

Jó áron dolgoztunk. Az itteni piaci ár többszöröséért, de az ottani feléért vagy negyedéért.

„Mire végeztem az egyetemen, semmi mást nem kellett csinálnom, csak folytatni, amit elkezdtem” – mondja András. A BME-n, majd Sopronban tanult építészmérnöknek, értett a számítógépekhez, és már az egyetem alatt készített látványterveket építészirodáknak, így ez a hat–hét év tapasztalat később nagy előnyt jelentett. Majdani tulajdonostársával, a szintén építész Cselovszki Attilával a Real 5D nevű cégnél találkozott, és hamar kiderült, hogy jól tudnak együtt dolgozni. Mindketten 3D artistok voltak itt, míg végül egy harmadik, saleses kollégájukkal 2012-ben megalapították a cégüket.
Rögtön a külföldi piacra kezdtek el tervezni. Gyorsan növekedtek, gyakorlatilag félévente költözniük kellett. A hőskorszakban, az előszobában úgy tudtak kimenni a mosdóba, ha az egyik munkatársuk felállt az ajtó elől – ma már egy tágas loftban van a főhadiszállásuk. Azt mondják, az áttörést elsőként az hozta el, hogy együttműködhettek az épülő New York-i One World Trade Center egyik fejlesztőjével: oda vizualizáltak irodahelyiségeket. „Jókor kezdtük – mondja András. – Akkor indult meg a piac fölfelé, és ez nagy szerencse volt.”

Szerencsésnek bizonyult az is, hogy az építőiparban még tartott a válság, ezért pályát váltó ügyes, fiatal építészeket tudtak szerződtetni. Amikor viszont beindult a piac, az építészirodák és a fejlesztők is egyre többet kezdtek költeni. András úgy látja, hogy a vizualizáció még nagyon friss iparág. „Ezzel biztosan vitatkoznának a nagy öregek, mondván, hogy építészeti vizualizáció azóta van, mióta létezik a számítógép. De komoly iparágként csak egy–másfél évtizede létezik.” Nincsenek kialakult sztenderdek, amit az is mutat, hogy a fotósokkal ellentétben a látványtervezőket még sokszor nem hivatkozzák megfelelően. „Pedig az egyetlen dolog, amit megmutatnak az épületről, az az, amit mi csináltunk, meg egy szöveg.”

Kengo Kuma is az ügyfelük
„A vizualizáció jelentős része reklámcéllal készül. Mi nem vagyunk reklámszakemberek. Mindig az a feladat mozgatott meg minket, ahol az építészekhez voltunk közelebb” – mondja András arról, hogy egyszerre szeretne üzletet építeni, de a szakmai szempontok legalább ennyire fontosak.

Ebben mindig tudatosan építkeztek, keresték a sztárépítészek megbízatásait. Komoly fordulópontként értékelik, amikor elkészíthették egy koppenhágai gyerekkórház látványterveit a Bjrake Ingels Group (röviden: BIG) számára, de később olyan ügyfeleik is voltak, mint a norvég Snøhetta vagy a Zaha Hadid Architects. Sőt: legutóbb a japán sztárépítész Kengo Kumával dolgozhattak (ő tervezte többek között a tokiói olimpiai stadiont, és az egyik nyertese volt a Városligetben épülő Magyar Zene Háza tervpályázatának). De a szerződéseik szerint ezeket még otthon, a családnak sem mutathatják meg. Munkáik nyolcvan százaléka egyébként titkos, és ennek nyolcvan százaléka az is marad, mivel a sztárépítészek sem nyerhetnek meg minden pályázatot, így aztán nem is publikálják a terveket.

A cégnél körülbelül 100–120 képet készítenek havonta, de egyre több a filmes megbízás is. A bevételeket és a munkaórákat tekintve ma már majdnem fele-fele arányban oszlik meg a két ágazat (hatvan százalék a kép, negyven százalék a film). „Kezdetben még nem volt elterjedve, hogy építészek filmekkel dolgoznak. A mi szakmánk tulajdonképpen a VFX egyik oldalága” – mondja Cselovszki Attila. „Az ügyfelek hozzászoktak ahhoz, hogy amikor a moziban megnézik a legújabb filmet, élethű vizualizációt látnak. Az építészek ugyanezt a minőséget várják el, csak összehasonlíthatatlanul olcsóbban, és sokkal rövidebb határ­idővel. Ami végül is lehetetlen, de valahogy mégis lehetséges, csak más megfontolásokkal. Ez rávilágított azokra az eszközökre, amiket magunknak kell kifejlesztenünk.”

Ma már együtt dolgoznak a világ egyik legnagyobb rajzfilmstúdiójával és a The Mill nevű, a Superbowl reklámjait is készítő legendás amerikai reklámcéggel is. Itt már az elvárások és a margin is mások, mint a korábbi munkáknál. „Jó áron dolgoztunk. Az itteni piaci ár többszöröséért, de az ottani feléért vagy negyedéért” – mondja András.

Rocksztár cég vagyunk, sikeres produkciós cég, de nem dream startup. Itt nem lesznek milliárdos szuperprofitok.

Korábban Norvégia volt a legnagyobb piacuk, jelenleg az Egyesült Államok. Egyébként az egész világpiac brutális mértékben, húsz százalékkal növekszik évente, amin egyelőre a világjárvány sem módosított gyökeresen. „A Covid miatt droppolt az inquiry number” – András gyakran így, egy kicsit vicces keveréknyelven beszél. Szinte mindig érthető (itt a megrendelések visszaesését akarta mondani), de néha már angol–magyar szótár kell hozzá.

Anttinen Oiva Architects, Lagmansgården School
Látványterv: Brick Visual

Akvárium, kanapé, zongora
„A konkurenseink fele- vagy negyedekkora cégek, mint mi vagyunk. Az volt a meglátásunk, és ez mára beigazolódni látszik, hogy abban a piaci helyzetben Magyarországról mennyiséggel lehetett elérni és kinyitni az ajtót” – mondja Cselovszki Attila. A Brick Visual óbudai főhadiszállásán vagyunk, a kellemes lofttérben, egy szürke kanapéra ülünk le beszélgetni. A stúdió az egykori gyár felső szintjein kapott helyet, a fél város látszik innen. Csocsóasztal, akvárium, kanapék, bringatárolók, minden van, ami egy hangulatos irodához kell, középen még egy zongora is áll.

Induláskor növekvő pályán volt az építőipar, őrült feladatok és határidők voltak, de itthon gyorsan tudtak csapatot szervezni, ezzel sikerült megvetni a lábukat. Az egyképes feladatot meg tudja oldani minden szabadúszó, az ő ügyfeleikhez, a sztárépítészek szigorú leadási határidőihöz más lépték kell. „Piaci előny a méretünk.”

Atelier Dalziel: Log-driving Museum Látványterv: Brick Visual

„András nagyon erős, határozott CEO-attribútumainak hála képesek voltunk szervezetten összerakni” – mondja el Attila, hogyan hozták létre néhány év alatt az iparágban óriásnak, sőt – bármilyen hihetetlennek hangzik – a legnagyobbnak számító, hetvenfős céget. Mint mondja, társa mutatja az utat, ő pedig inkább hátulról tolja a hajót, összefogja a csapatot. Amikor négyszemközt kérdezem őket, az egyébként sokat mosolygó, higgadtságot sugárzó Attilát optimista, mindig a dolgok pozitív oldalát megfogó vezetőnek írja le alapítótársa.

A szervezettséghez az kellett, hogy amikor elérték a harminc–negyvenes létszámot, csapatokat hozzanak létre a cégen belül. A budapesti irodában ma öt workgroup működik, ami olyan, mint öt cég a cégben, saját kis irodarésszel, kanapéval, önálló élettel, habitussal – így megtartják a butikcégek előnyeit, de a projektmenedzsment a nagy cégek profizmusát idézi. Ehhez saját szoftvert is fejlesztettek, részben házon belül.

„Nehéz feladat, hogy mennyi az elérhető óraszám, és ebből hogyan tudod számolni a capacity planinget, a risk managementet, a túlbookolást” – mondja András. Elég jól számolnak: 2019-ben 83 százalék volt a hasznos munkaórák száma, ami jónak, kicsit túl jónak is számít, mondja nevetve.
„A Brick az első pillanattól láthatóan profi vállalatot akart építeni, a szervezetfejlesztést mintha az anyatejjel szívták volna magukba. Mai szemmel meglepő, hogy András és Cseló milyen fiatalon kezdett a szakmai munka mellett a vállalatépítésre koncentrálni. Az pedig, hogy nagyon hamar felismerték, a világpiacra kell dolgozni, nem csak nekünk volt követendő példa” – mondja Onodi András és Hámori Máté, a ZOA Studio két alapítója, akikkel egyébként kölcsönösen jó szakmai kapcsolatot ápolnak. (A szintén budapesti látványtervező csapat sztoriját mi is megírtuk: Forbes, 2019/10.) A két cég tizenöt év alatt talán kétszer versenyzett egymással konkrét projekten, egyszerűen nagyon nagy a piac. Ugyanakkor a munkaerő dolgában kicsit árnyaltabb a helyzet: „A Brickbe a nagyvállalati kultúra okán mennek a tehetségek, a ZOA-t pedig a nálunk működő Artist Republic, vagyis a szabadabb légkör miatt választják.”

Zaha Hadid Architects: Tower C. Látványterv: Brick Visual

Budapest a látványtervezés régiós fővárosává vált az elmúlt évtizedben, a magyar szakemberek világszerte a legjobb cégeknél dolgoznak. Ennek oka lehet az is, hogy míg a skandináv egyetemeken inkább dizájn- és formaalapú az építészképzés, nálunk inkább koncepcióalapú. „Hogy igazán jól megértsd az építészirodák gondolatait, ahhoz segít ez a tudás” – mondja Tóth Márton Zoltán művészeti vezető. Ő is mint artist kezdett a cégnél, később, a csapat növekedésével lett vezető. „Könnyebben tudunk beszélni az ügyfelekkel.”

A budapesti csapat legalább fele ma már külföldi (a világ 12–13 országából), és ha új kollégát szeretnének találni, szinte már csak vízummal tudnak – ami nem gond, csak nehéz feladat, mondják. A cégnél így belátták, hogy nem is feltétlenül kell egy irodában tovább növekedniük, a jövő a felhőalapú rendszereké és a decentralizációé.

Hogy bővülni tudjanak, szétnéztek a régióban, és elsőként Kolozsváron nyitottak irodát 2019 októberében. Itt még vannak jó szakemberek, a városról pedig azt tartják, hogy nagyon izgalmas, kreatív, és gyorsan fejlődik, ahogy maga az iparág is. Olaszországban erős a képzés, így ott is sok a fiatal artist, ezért a következő irodájukat Veronában nyitják meg a tervek szerint az idei év végén.

Most az ultrarealizmus a trend
A látványtervezéshez nemcsak jó emberek, hanem jó gépek is kellenek. Nem csoda, hogy rengeteg pénzt áldoznak erre, öt éve például hatvanmillió forintot költöttek számítógépekre. A száz gépet toronyba rakták föl egymásra, jól nézett ki, fotózták is gyakran.

„Egyre inkább hardveres, de kell a soft skill is, a jó színérzék például elengedhetetlen” – mondja Tóth Márton Zoltán, amikor arról kérdezem, mi kell a jó látványtervekhez, és hogy elveszik-e majd a számítógépek az emberek munkáját. „Ha a szépművészetekkel kellene párhuzamot vonni, hat–hét éve még a barokkos, impressziók által vezérelt, túlzó látványtervek voltak népszerűek, erős fényekkel, erős színekkel. Most az ultrarealizmus a trend, a szakmában egyértelműen ez a mérce.”

A cég neve nagyon jól cseng a világban, havonta százan jelentkeznek hozzájuk, és átlagosan minden századikkal kezdik meg a háromkörös felvételit. Az utánpótlás másik útja a saját iskola: tavaly indították el az akadémiai képzést, ami idővel önálló üzletággá is fejlődött, a jelentkezők két–háromezer eurót fizetnek az oktatásért, a legjobbak pedig maradhatnak náluk.

A cégből kinőtt már egy kisebb vállalkozás, az infografikákkal és vizualizációval foglalkozó Edgite Hungary, amiben Káldos és Cse­lovszki mellett a harmadik tulajdonos – egyben ügyvezető – az a Kemecsei Miklós, akinek egyébként a Brick nevet is köszönhetik.

Káldos András gyakran vicces keveréknyelven beszél

A következő spinoff a Pulze. A hasonló cégeknél ritkaságszámba megy, hogy három–négy ember foglalkozik kutatás-fejlesztéssel. A Cselovszki által vezetett RnD-csapat (research & development) feladata az, hogy megtalálják a legújabb megoldásokat, amivel hatékonyabbak lehetnek.

A piaci rést az jelenti, hogy az artistok által használt szoftvereket eredetileg nem erre a célra találták ki, ezért ők olyan segédprogramokat fejlesztenek, amivel hatékonyabbá és gyorsabbá tudják tenni az artist munkáját. Ebből lett az új tevékenységük, a legértékesebb három terméket pedig már önállóan is bevezették a piacra.

A vállalkozás már rendes eladásokat generál, az ügyfélszám nő. Eddig négy év alatt 130 millió forintot fektettek be a cégbe – az összegben még az is benne van, hogy mekkora helyet foglaltak el az irodából –, ebből már harminc–negyvenmillió visszajött. A cél a skálázhatóság, és mivel nemcsak az artistokat akarják vele elérni, egy kockázatitőke-befektetőt terveznek bevonni.

„Rocksztár cég vagyunk, sikeres produkciós cég, de nem dream startup. Itt nem lesznek milliárdos szuperprofitok” – mondják a Brick Visual alapítói. A látványtervezés művészet, a művészek pedig nem szeretik a gyártósort, így hiába a nagy méret, itt nem alkalmazzák a futószalagok elvét, az artist az elejétől a végéig viszi a képet. „Hiszünk abban, hogy ezek individual art piece-ek, működniük kell magukban is. Mint Vermeer képei. Mi a mai kor barokk festői vagyunk.”

Brick Visual Solutions Zrt.

Alapítás:
2016. október
(2012 és 2016 között kft.)

Árbevétel
(milliárd forint):
2017
0,8
2018
0,9
2019
1 ,0
2020
1,1

Adózott eredmény
(millió forint):
2017
66,3
2018
82,0
2019
82,3
2020
100,0

Létszám:
62 fő

Tulajdonosok:
Exp Group AS, Káldos András Áron, Cselovszki Attila
(A harmadik tulajdonostársuk részét egy norvég reklámcég vette meg 2016-ban, százmillió forintért. A zrt.-ben a norvég cég 51 százalékkal többségi tulajdonos, de az irányítás a menedzsmentnél maradt.)

*Csak a magyarországi zrt.-re vonatkozik, nincs a román céggel konszolidálva.

Forrás: Bisnode, cégközlés