Egy évvel ezelőtt vissza kellett vonnunk a januári számunkat az újságosoktól, mert egy ideiglenes bírósági határozat így rendelte el. A döntés, amit vitattunk, annyira meglepő volt, hogy az Associated Press tudósításában a fél amerikai és nyugat-európai sajtó is beszámolt róla.
Az ideiglenes úgy ideiglenes, hogy a döntés a mai napig hatályos, így a Hell Magyarország tulajdonosainak adatait még csak nem is kezelhetjük. Ez azt jelenti, hogy nem számolhatjuk ki a cég értékét, és nem becsülhetjük meg ezen keresztül a tulajdonosok vagyonának azt a részét, amit a cégbírósági adatokból látunk. Az elmúlt egy évben ezer és ezer alkalommal emelték magyarok a szájukhoz a helles alumíniumdobozt, amit a cég részben állami támogatással gyárt. Ennek ellenére a tulajdonosok most is úgy gondolják, joguk van oly mértékben elzárkózni a nyilvánosságtól, hogy még egy kép nélküli szócikkben se szerepeljenek. 

Hasznos ez a csata a Hell-lel, tiszta vizet öntünk a pohárba.

Nem csak mi nem értünk velük egyet. Az újságírók felé elfogultsággal nem vádolható Péterfalvi Attila vezette Nemzeti Adatvédelmi Hivatal is egyértelműen kimondta tavalyi állásfoglalásában, hogy egy üzleti magazinnak még a GDPR világában is joga van listákat közzétenni a gazdaság szereplőiről. Hogy szigorú jogalkalmazóként azt is hozzátette, ehhez több GDPR-os egyeztetést kell folytatnunk a lista résztvevőivel, mint korábban tettük, nem meglepő. A NAIH nem tehet róla, hogy az Országgyűlés nem alkotott a sajtóra vonatkozó külön törvényt a GDPR alkalmazásáról, ahogy azt egyébként az európai szabályozás javasolja. 
Ebből a szempontból hasznos ez a csata a Hell-lel, legalább tiszta vizet öntünk a pohárba.