Egy évvel ezelőtt vissza kellett vonnunk a januári számunkat az újságosoktól, mert egy ideiglenes bírósági határozat így rendelte el. A döntés, amit vitattunk, annyira meglepő volt, hogy az Associated Press tudósításában a fél amerikai és nyugat-európai sajtó is beszámolt róla.
Az ideiglenes úgy ideiglenes, hogy a döntés a mai napig hatályos, így a Hell Magyarország tulajdonosainak adatait még csak nem is kezelhetjük. Ez azt jelenti, hogy nem számolhatjuk ki a cég értékét, és nem becsülhetjük meg ezen keresztül a tulajdonosok vagyonának azt a részét, amit a cégbírósági adatokból látunk. Az elmúlt egy évben ezer és ezer alkalommal emelték magyarok a szájukhoz a helles alumíniumdobozt, amit a cég részben állami támogatással gyárt. Ennek ellenére a tulajdonosok most is úgy gondolják, joguk van oly mértékben elzárkózni a nyilvánosságtól, hogy még egy kép nélküli szócikkben se szerepeljenek.
Hasznos ez a csata a Hell-lel, tiszta vizet öntünk a pohárba.
Nem csak mi nem értünk velük egyet. Az újságírók felé elfogultsággal nem vádolható Péterfalvi Attila vezette Nemzeti Adatvédelmi Hivatal is egyértelműen kimondta tavalyi állásfoglalásában, hogy egy üzleti magazinnak még a GDPR világában is joga van listákat közzétenni a gazdaság szereplőiről. Hogy szigorú jogalkalmazóként azt is hozzátette, ehhez több GDPR-os egyeztetést kell folytatnunk a lista résztvevőivel, mint korábban tettük, nem meglepő. A NAIH nem tehet róla, hogy az Országgyűlés nem alkotott a sajtóra vonatkozó külön törvényt a GDPR alkalmazásáról, ahogy azt egyébként az európai szabályozás javasolja.
Ebből a szempontból hasznos ez a csata a Hell-lel, legalább tiszta vizet öntünk a pohárba.
Hosszú távon minden bizonnyal ki fog derülni, hogy a magyar bíróságok is egyetértenek a NAIH-val, és igazat adnak nekünk. Ettől függetlenül arra mégsem számítottam, hogy az ideiglenes döntés több mint egy évig érvényben lesz. Könnyen lehet, a Hell tulajdonosait is meglepi a helyzet. Ahogy talán arra sem számítottak, hogy pont a titkolózásukkal érik el, hogy egyre többen felfigyelnek a legsikeresebb magyar italgyár mögötti családra.
A Hellen kívül mindenki más vagyonát kitartó munkával átszámolta a listacsapat, és sokuknál alkalmazott egy általános 15 százalékos diszkontot. Tavaly március óta ugyanis a Magyarországra érkező külföldi vevők az évek óta sajnos már megszokott országkockázaton kívül (állami befolyás a gazdaságban, bíróságok függetlenségének kérdése, korrupció) újabb elemmel bővült a „miért ne Magyarországon vegyek céget”-lista a befektetőknek készülő prezentációkban. A legtöbb magyar cég eladásához már nem elég a GVH engedélye, egy külön minisztériumi pecsét is kell hozzá, aminek pontos kritériumai nem ismertek. Vagy megadják, vagy nem. Mindenesetre ez az intézkedés is ideiglenes.
Valódi kérdések, valódi válaszok – egy ideális világban minden interjú ilyen, de még 2021-nél jobb körülmények között sem igaz ez mindig. Jellinek Dániel viszont nem kéri ki magának Ács Gábor és Zsiborás Gergő kérdéseit, hanem legtöbbször komolyan veszi őket, és válaszol rájuk. Így valódi képet kapunk egy kimagaslóan tehetséges és tettvággyal teli magyar vállalkozó dilemmáiról és világképéről. Lehet-e ma Magyarországon egy bizonyos méret felett a NER-es üzleti elittel való együttműködés nélkül üzletelni? Meg kell-e állni a növekedésben, csak azért, hogy a radar alatt maradhass? És hogy a történet még kerekebb legyen: Jellinek, aki a magyar gazdagok között ritkaságként self-made milliárdos, egy a nyílt társadalmakra is költő gazdag amerikai családdal áll szövetségben. Helló, 2021!
