A magyar jazz krémjében nincs zenész, aki ne fordult volna már meg az aranykoszorús mester hangszerüzletében. A 80-as évek elején még maszekként kezdte a Kiss József utcában, később a Távol-Kelettől Amerikáig végigjárta a világmárkákat, és elkészítette Magyarország egyetlen kézműves aranyfuvoláját. Ha ma reggel egy japán vagy egy német gyártó e-mailt kap tőle, nem egy ismeretlen kelet-európai lebeg a szeme előtt. Pontosan tudják, ki az a Csider Károly.
„Egyszer kellett vennem egy tárogatót. Én nem tudok játszani rajta, de olyanra volt szükségem, ami biztos, hogy jó, osztályon felüli hangszer. Amerikába vittem egy zenésznek ajándékba. Akkor bizonyos értelemben az én renomémat is a Karcsira bíztam ezzel, és csodálatos hangszert kaptam tőle” – meséli Presser Gábor, Csider Károly régi barátja.
Hiteles hangszerüzletet építeni harminc év, a magyar zenészvilág bizalmát eljátszani egy trehányan elvégzett munka és egy be nem tartott határidő is elég lehet. Ha valaki nem javít meg egy hangszert időre, azon egy koncert múlhat. Csider Károly hangszerjavító műhelyében ilyen az 1980-as nyitás óta nem fordult elő. „Nem csalódott senki, aki Karcsiban bízott, és aki nem okoz csalódást, annak a jó híre, főleg a zenészek zárt közegében, gyorsan terjed” – mondja Presser.
„Nem olyan bonyolult ez, mondom, tisztességes hozzáállás és szakmai alázat” – vázolja az alapító, hogy miért hozzá jár fúvós hangszerért a magyar jazz krémje. Tudatosan készült a zenei pályára, édesapja a magyar katonazene emblematikus személyisége, Fricsay Richárd által vezetett katonazenekarban trombitált. Károly kiskorában fuvolázni, szaxofonozni és klarinétozni tanult. „Rájöttem, hogy jól érzem magam, amikor megjavítok egy hangszert, van hozzá képességem, sajnos több, mint a zenéléshez. Megszerettem a szakmát, és azóta csinálom. Ha a tanulóéveimet is beleszámítjuk, már ötven éve.” A 80-as évek elején maszekként kezdett dolgozni, amikor két dolog hiányzott az országból: alapanyag és hangszerkínálat.
Jövőre megháromszorozná árbevételét a háromdimenziós tervező appjával befutott startup, a Shapr3D, miután 2019-ben hatmillió dollár befektetéshez jutott a Szilícium-völgyhöz szokott nagyágyúktól. Az Apple-platformokat kimaxolta, most a windowsos környezet felé nyit a cég, amelynek egyik mágiája Csanády István alapító szerint az olcsó ügyfélszerzés. Az efféle varázslatok miatt többé talán nem is lesz szükségük külső tőkére.
„Én mindig bent dolgozom az irodámban, mert van egy 16 hónapos gyermekem” – mondja büszkén Csanády István az interjúnk elején. Munkatársai mostanság nagyrészt a home office-t választják, ami már csak azért is praktikus, mert épp átszabják a Bajcsy-Zsilinszky úti irodát: ezer négyzetméteresre bővül a Shapr3D-főhadiszállás.
„Nagyon hatékonyra alakítjuk ki, olyan terekkel, amik segítik a minőségi munkavégzést és a csapatmunkát. Babzsák meg pingpongasztal továbbra sem lesz, de túl nagy tárgyaló is csak egy. Nagyon sok értéket látunk a két-három fős megbeszélésekben, de a feleslegesen nagyok számát próbáljuk minimalizálni. Általánosságban azt gondolom, hogy a legtöbb míting lehetne egy e-mail, egy jól működő prototípus viszont akár száz mítingnél is többet ér.”
A hűtőszekrény-pótalkatrésztől a birodalmi lépegetőig az égvilágon mindenfélét kreálnak a Shapr3D segítségével az amatőr júzerek.
Istvánról a hatékonyság szobrát lehetne megmintázni, mindazonáltal éppen egy remekül sikerült munkahelyi értekezlet után döntött úgy 2015-ben, hogy vállalkozást alapít. Addig is az IT-szférában dolgozott, de szeretett volna alkotni valami sajátot. A Shapr3D CAD (computer aided design) tervező appot kimondottan iPad Próra fejlesztette ki a kezdetekben még csak három fős startupja. Az alkalmazás különlegessége, hogy internetkapcsolat nélkül, könnyen és gyorsan tudnak térbeli modelleket készíteni vele azok is, akiknek kevés tapasztalatuk van az efféle munkában. Az ötletben azóta olyan tőketársaságok láttak fantáziát, mint a Lifeline Ventures (a játékfejlesztő Supercell egyik fő befektetője), az InReach Ventures, a Point Nine Capital (a Revolut befektetője) és a Creandum (a Spotify-é) – a négy nagyágyútól két körben összesen 7,5 millió dollárt (2,2 milliárd forint) kaptak Istvánék, 2017-ben másfelet, tavaly hatmilliót (Forbes, 2019/10).
Birodalmi lépegető „Nem költöttük el a hatmillió dollárt, mert a bevételeink gyorsan nőnek: 18 hónap alatt négy és félszereztünk. Még számolgatjuk 2021-et, próbálunk konzervatív becsléseket hozni, de ha minden igaz, triplázni fogunk, mert sok minden ér össze jövőre. Ha meg tudjuk csinálni, nagyon büszke leszek a csapatra” – mondja István.
A 2021-es évnek elsősorban nem is a január végére elkészülő új iroda miatt indulnak neki nagy várakozással. Ahogy már tavaly beharangozták, végre kijönnek két új verzióval, az iPad Pro után Macre és Windowsra, továbbá az alkalmazás egy rakás hiányosságát is befoltozzák. „Olyan fejlesztésekkel készülünk el, amiket a felhasználók már több éve várnak. Az elmúlt évben több tízezer visszajelzést kaptunk, hogy milyen új funkciókkal tudnánk a munkájukat tízszer hatékonyabbá tenni.”
A legtöbb Shapr-felhasználó ezekből az országokból jön: Kína USA Németország Egyesült Királyság Olaszország Franciaország Japán Thaiföld Kanada Dél-Korea Spanyolország Oroszország
Az egyik új feature – István nagyrészt angolul dobálja a szakkifejezéseket – a műszaki rajzolás lesz, ami azt engedi meg, hogy közvetlenül lehessen legyártani a megtervezett modelleket. Aztán több alkatrészből álló dizájnokat is könnyebben tudnak majd tervezni a Shapr-ügyfelek, a harmadik nagyobb terület pedig a kollaboráció támogatása. „Vagyis többen tudnak majd dolgozni egymástól függetlenül egy dizájnon, külön eszközökön, aszinkron módon, és a végén egy mozdulattal össze lehet cuppantani a munkáikat.”
A 2020-as évet harmincan kezdték a Shapr3D-nél, most nyolcvanan vannak, közülük 53-an a fejlesztésen dolgoznak. István azt mondja, 2021 végére 140 fővel számolnak, de lehet, hogy 160-ig is fel tudnak skálázódni. 2020-ra már 1,3 milliárd forint árbevételt kalkulálnak – ezt szeretnék jövőre megháromszorozni. Most nagyjából 22 ezer fizetős felhasználójuk van (35-35 százalékban az EU-ból és az USA-ból), hatvan százalékuk üzleti. A Shapr3D-t profik és hobbisták egyaránt használják – persze nyilván az a jó a cégnek, ha minél nagyobb az előbbiek aránya, hiszen tőlük várható a bevétel.
Az app ingyenes változatával mindenki ki tudja próbálni az alapszintű tervezést egy 3D nyomtatóra, és a hűtőszekrény-pótalkatrésztől a birodalmi lépegetőig az égvilágon mindenfélét kreálnak a Shapr3D segítségével az amatőr júzerek. „Őket is nagyon szeretjük, örülünk, hogy vannak, hiszen segítenek a termékfejlesztésben azzal, hogy elmondják, mi tetszik nekik benne. Kevés termék kap ennyi szeretetet a felhasználóitól, mint a miénk.”
István azok táborába tartozik, akik azt gondolják, hogy 80 százalékban vissza fog állni a világ az év közepére-végére. „Persze azt nem hiszem, hogy pont ugyanolyan lesz – ami meg mindig lehetőségeket ad.”
Beleszerelmesedik, aztán eladja a főnökének „Nincs benchmark, hogy mi a jó arány” – mondja István arra a kérdésre, hogy elégedett-e az üzleti felhasználók nagyjából hatvanszázalékos arányával. „Egyediek vagyunk, kevés az olyan szoftvertermék, aminek egyszerre profi és hobbifelhasználói is vannak. Talán a Photoshop hasonló ebből a szempontból. A növekedést tekintve viszont elégedett vagyok, bár kicsit sajnálom, hogy 2020-ban nem lett meg a tervezett triplázás, csak a két és félszeres növekedés, de ez azért van, mert sok minden feltorlódott, így az éven túlra csúszott a hatása.”
Az új fejlesztésekkel párhuzamosan az árazáson is változtatnak. A professzionális felhasználóknak (vagyis a mérnököknek, építészeknek, forma- és terméktervezőknek) szánt verzió most évi 250 dollárba kerül – ez a díj nő 500 dollárra, illetve Európában 500 euróra (150–180 ezer forintra). „Még így is olcsó, ha más rendszerekhez hasonlítod: az iparágvezető SolidWorks CAD-alkalmazásánál hatezer dollár a belépés, plusz évi 1500 dollár a karbantartási költség.” Emellett bevezetnek egy olcsóbb, kimondottan a műkedvelők igényeihez és lehetőségeihez igazított csomagot is.
István szerint egyébként a Shapr egyik varázsszere, hogy alacsonyak a sales- és a marketingköltségei. „Mi szokott drága lenni? Az ügyfélszerzés, emiatt a legtöbb cégnek sok tőkét kell bevonnia. Nekünk izgalmas modellünk van, ami lehetővé teszi, hogy nagyon olcsón szerezzünk ügyfeleket. A versenytársaknál jellemző customer acquisition kiadásoknak körülbelül az egy százaléka a miénk, ez az egyik mágiánk” – mondja, és mint kiderül, legalább akkorát innováltak az ügyfélszerzésen, mint a terméken.Ahelyett ugyanis, hogy a hagyományos disztribúciós csatornákért versengenének a régi nagy cégekkel, a saját szabályaik szerint játszanak. „A hátsó ajtón megyünk be, nem a CIO-nál [informatikai vezetőnél] vagy a CEO-nál kopogtatunk, hanem a végfelhasználót célozzuk meg, aki megtalálja a terméket, beleszerelmesedik, aztán eladja a főnökének.” István szerint erre a bottom up modellre ikonikus példa a Dropbox: a megosztások miatt erős viralitása volt, így ha egy szervezetben felfedezte valaki, másnap tízen, aztán harmadnap már százan használták.
Lenyűgözni a felhasználókat A Shaprnél az első pillanattól tudták, hogy ha tömeges sikert akarnak, előbb-utóbb Microsoft-platformokra is kell fejleszteniük, egyetlen hardver ugyanis hosszú távon bekorlátoz. A megállapodás részletei persze titkosak, annyit lehet tudni, hogy 2021-ben elkészül egy béta verzió egy zárt csoportnak, és azt remélik, hogy az év közepe, vége felé a végleges is meg fog jelenni. Az Apple-ökoszisztémát kimaxolták: ott vannak iPaden, és ott lesznek Macen, tavaly Apple Design Awardot is nyertek. „Szívünk-lelkünk az Apple-é, nagyon szeretjük a céget és a termékeit, de a CAD iparág 90 százaléka Windowst használ. Mi mindegyik platformnak megadjuk a maximális szeretetet.”
A következő 18 hónapban arra koncentrálnának, hogy bizonyos szegmensekben az első számú tervezési eszközzé avanzsáljon a Shapr3D. „A mostani prototipizáló toolból fogunk felnőni igazi CAD-rendszerré. Teljesen tudatosan építkeztünk így, és jól tudjuk, hogy még nem vagyunk ott. Most megyünk végig a pubertáson, ami, mint közismert, fájdalmas és nehézségekkel teli”– mondja István. Főként a dizájnfókuszú iparágakra lőnek, olyan cégekre, amelyeknél viszonylag alacsony a tervezési és a gyártási komplexitás – tehát nem űrhajó vagy autó a végtermékük, hanem például orvosi vagy fogyasztói elektronikai eszközöket, gépalkatrészeket terveznek és gyártanak.
„Nagyon szellemes a megoldásuk, és kicsit hasonló a hozzáállásuk, mint a miénk volt harminc évvel ezelőtt” – állítja Bojár Gábor Graphisoft-alapító. Szerinte főként a formatervezésben, a gépészetben és a gyártásban lehet nagy jövője a Shapr3D-nek. „Bár már nincs aktív szerepem a Graphisoftban, javasoltam a kollégáknak is, hogy ajánlhatják az építészeti tervezésben is az Archicad felhasználóinak, a tömegvázlatok gyors 3D elkészítésére nagyon jó lehet” – teszi hozzá. (Mivel a Shapr3D nem építészeti, hanem mechanikai szoftver, így a sztenderdeknek megfelelő alaprajz- vagy homlokzattervezésre már nem használható.)
Bojár az egyik legjobb startupnak tartja a Shaprt, diákjait rendszeresen viszi is hozzájuk cégbemutatóra. „Nem is a terméket, hanem a vezetőt szoktam nézni, Istvánban pedig a műszaki és az üzleti érzék ritka ötvözetét láttam. A szoftvereseknél nem gyakori a vevő iránt érzett empátia, pedig a legfontosabb, hogy megértse a tervező, mi kell a felhasználónak. Valahogy az egyetemről azzal a mentalitással jönnek ki a fiatalok, hogy a szakmát akarják lenyűgözni, holott a felhasználót kellene. Nekünk például az építészeket kellett megértenünk, csak úgy tudtunk jó terméket készíteni nekik.”
Mint a dudva Ami a vezetői stílusát illeti, István azt mondja, nagyon nem az a mikromenedzser-típus. „Van egy szuper vezetői csapatom, én csak összefogom a munkájukat. Mint a jó gazda” – tartja magáról, de döntést keveset hoz, legfeljebb sokszor megkérdőjelez és megkritizál dolgokat. A tőkebevonásról és a főbb stratégiai kérdésekről azért nyilván ő dönt. Az iroda nyelve kezdettől angol, hiszen a munkatársak 15–20 százaléka külföldi. A marketingesüket tavaly Bostonból csábították Budapestre a versenytárs Solidworkstől. Rajta kívül vannak más amerikaiak, de Nigériából, Kínából, Japánból, Romániából, Spanyolországból, az Egyesült Királyságból és Máltáról is érkeztek kollégák, sőt Oroszországból és Indiából is hoztak fejlesztőket. Amire István a legbüszkébb: „Az elmúlt egy évben öt magyar szoftverfejlesztő döntött úgy, hogy hazaköltözik külföldről, és csatlakozik hozzánk. Ráadásul olyan cégektől sikerült elcsábítani őket, mint a Google, az Uber vagy a Booking.com.”
A járvány miatt most persze szinte lehetetlen külföldieket idehozni, de a magyar tehetségekre nincs hatása a koronavírusnak. „A tech cégeket egyelőre nem érintette a pandémia, legalábbis negatívan biztosan nem. Nekünk volt egy-két kiemelkedő hónapunk a tavaszi lockdown idején, de azóta stabilizálódott a helyzet.” Azért a lezárás és a home office a Shaprnek nem különösebben ideális, tekintve, hogy a munkájuk jelentős része kreatív együttműködés, amit nyilván nagyon nehéz ebben a felállásban jól csinálni. „Bizonyos dolgokra természetesen jó a távmunka, de nem mindenre. Mentálisan is elég megterhelő sokaknak. Szinte mindenki várja, hogy visszatérhessünk az irodába.”
Épp a járvány kitörése előtt kezdett a Shapr3D Kínában nézelődni, de a bizonytalan helyzetben egyelőre elhalasztják az ottani aktivizálódást. István szerint amúgy is jellemzően azok a nyugati cégek lesznek Kínában sikeresek, amelyek terméke organikusan kezd terjedni. „Mi konkrétan semmit sem csináltunk, van ugyan egy social media marketingesünk, de ennyi. Kínai felhasználói bázisunk mégis úgy nő, mint a dudva. Ez ígéretes jele, hogy valószínűleg tudnánk sikeresek lenni arrafelé.”
Józan paraszti ésszel ez nem meglepő, hiszen a mobileszközök használata a munkában Kínában jóval elterjedtebb, mint máshol a világban, továbbá a gyártásban kialakult piacvezető szerepük mellett a tervezésben is domináns pozícióra törnek. ülönösen jól jön a Shapr3D-nek, hogy bár korábban Kínában inkább az Android volt a menő, amire a cég nem tervez verziót fejleszteni, az utóbbi években az Apple rengeteget fektetett a kínai jelenlétébe, és elég sikeres is lett. „2015-ben a salesük 25 százaléka jött Kínából, amit aztán a trumpi kereskedelmi háború megviselt, de Kína továbbra is hatalmas piaca a cégnek, még ha 2019-ben már csak 17 százaléka jött az eladásaiknak onnan. Ami, csak hogy kontextusba helyezzük, még így is majdnem a magyar GDP negyede, 43 milliárd dollár” – vágja a számokat István.
Exitről még mindig nem akar hallani, azt mondja, nem cél, hogy kiszálljanak, az legfeljebb mellékterméke lesz annak, hogy hipersikeres céget építettek. Pedig már sokan megvették volna a Shaprt – de valószínűbb kifutás a tőzsdei bevezetés. „Örülnék, ha Budapesten tartanák a központot, bár úgy tudom, nincsenek is más szándékaik” – mondja Bojár Gábor, némi szomorúsággal a hangjában amiatt, hogy – ahogy korábban a Prezit vagy a LogMeInt – a Shaprt sem sikerült a Graphisoft Parkba csábítani. „A Szilícium-völgynél is sok cég jobban szereti San Francisco városközpontját arrafelé is” – teszi hozzá. Istvánék tőzsdei ambíciójával kapcsolatban pedig megjegyzi: „Most írom a Graphisoft történetéről a könyvemet, szívesen elmondom majd nekik a tőzsdei bevezetés árnyoldalait – egyáltalán nem biztos, hogy nekik való. Az előnyeit ismerik a vállalkozók, de a veszélyekkel és a lehetséges károkkal már ritkábban szoktak számolni.”
Sikeresen zajlott a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság „Felzárkózási Együttműködések Támogatása” elnevezésű kiemelt projektje által szervezett „Közös társadalmi felelősség: esélyteremtő utak” című online nemzetközi konferencia
A 2000-es évek közepe óta élesedik az étrendkiegészítő-gyártók versenye. Európa országaiban egyre több piac fragmentálódik, a nagyok szeletéből mind több kis márka próbál morzsákat szakítani magának. Egyáltalán nem is sikertelenül.
A családi vállalati tanácsadás majdhogynem inkább pszichológiai munka, mint jogi, mondja Ránky Anna, a Klart Legal Ügyvédi Társulás partnere. Szerinte nem kell generációt váltani a sikerért: sok mindent tehetünk azért, hogy egybetartsuk a vagyont akkor is, ha a fiataloknak már közel sem jelent annyit a családi ezüst, mint az apjuknak. Hogy mivel kezdjük? Üljünk le egy asztalhoz!
Allergiaközponttal indult, ma különböző profilú egészségközpontok láncba szerveződő csoportja Babai László kevéssé ismert cégbirodalma. A kicsit orvos, gyakrabban üzletember alulról és csendesen építkezik, és sok szempontból más utat jár, mint a legtöbb versenytárs.
