Becsei András lett az év bankára a Mastercard szavazásán. Miért bíznak benne ennyire a kollégái? Milyen előnyöket érezhetnek az ügyfelek a nagy banki digitalizációs menetelésből? Revolut vagy Google: kiktől tartanak a bankok jobban, a nagy fintech cégektől vagy a bigtechektől? Mennyire hitelez válságban a legnagyobb magyar bank? Interjú az OTP budapesti régiójának, illetve a csoport jelzálogbankjának és lakástakarékjának vezetőjével, aki a Bankszövetség alelnöke is.
Hogyan lesz valaki az év bankára? Konkrétabban, honnan jön Becsei András szektoron átnyúló népszerűsége? Miért én kaphattam? A vezérigazgatók szavazatai döntenek, a Bankszövetségnek idén elnökeként és alelnökeként is dolgoztam, és elég erős évünk volt. Tavaly meghirdettük a 22 pontos digitális banki stratégiát, utólag visszanézve a legjobbkor. Persze akkor még senki sem tudott semmit a járványról, de ott összeszedtük azokat a pontokat, hogy hogyan lehet tovább vinni a bankszektor digitális fejlesztéseit.
Ez nagyon jól jött idén. A digitális átállás meghatározó elemévé vált az azonnali fizetési rendszer, amit az MNB vezényletével márciusban vezettünk be. A harmadik, ami meghatározó lehetett, a járvány kezelése, és azt gondolom, hogy az ügyfelek szempontjából a legfontosabb eredmény a digitális megoldások mellett a folyamatos bankfióki elérhetőség biztosítása volt. Európai összevetésben is nagyon jó eredménynek számított a 95 százalékos rendelkezésre állásunk.
Ebben milyen szerepe volt pontosan? A Bankszövetségben az általános tapasztalatok alapján összeraktunk egy olyan pandémiás ajánlást, amiben leírtuk a legjobb gyakorlatokat arról, hogyan lehet minél hatékonyabban biztosítani az ügyfelek kiszolgálását. Ennek a nemzetközi visszhangja is nagyon jó volt, mivel egyre többen kérték el, lefordítottuk angolra. Az Európai Bankföderáció is felhasználta, sok országban figyelembe vették a protokolljuk kialakításakor.
Mikor lesz újra minden normális? Ezt a kérdést hallottam a legtöbbször 2020 márciusa óta. Kezdettől azt válaszolom rá, hogy soha, mert szerintem eddig se volt olyan, hogy normális. Megszokott, az volt. Megszoktuk az életünket valahogy, éltünk egy bolygó hátán a magunk kis önző szabályai szerint, aztán jött egy világjárvány, és kihúzta a lábunk alól a talajt. Nem véletlenül tette Maslow […]
Mikor lesz újra minden normális? Ezt a kérdést hallottam a legtöbbször 2020 márciusa óta. Kezdettől azt válaszolom rá, hogy soha, mert szerintem eddig se volt olyan, hogy normális. Megszokott, az volt. Megszoktuk az életünket valahogy, éltünk egy bolygó hátán a magunk kis önző szabályai szerint, aztán jött egy világjárvány, és kihúzta a lábunk alól a talajt. Nem véletlenül tette Maslow a biztonság, kiszámíthatóság iránti vágyunkat a piramisa aljára. Egy év alatt első kézből tapasztalhattuk meg, hogy mennyire elveszettek tudunk lenni, ha nem érezzük magunkénak a kontrollt.
Próbára tettük a személyes kapcsolat nélküli kommunikáció formáit, és rájöttünk, hogy nem véletlenül születhetett korábban könyv is A társas lény címmel.
Nyolcvanból egy. Az hetvenkilenc, legalábbis a matematikában. Egy világjárvány árnyékában viszont inkább egy perspektíva. Ha felteszem, hogy a jelenleg élő népességünk viszonylag nagy arányban marad életben a járvány lecsengése után is, akkor sokak mondhatják majd el magukról, hogy életük nagyjából nyolcvan évéből volt egy, ami igazán más volt, mint a többi. Amikor a történelem részei voltak, első sorból szemlélték egy civilizációs válság kibontakozását, sőt életmódjuktól függően aktív szerepet is vállaltak a helyzet rontásában vagy javításában. Ha így nézzük ezt az egy évet, akkor van előnye is bőven (a kétségtelen és sokat hangoztatott hátrányok mellett). Hirtelen a következő öt (plusz egy) jut eszembe.
Hozzászoktunk, hogy még rövid távra se tudunk előre tervezni, jobban tesszük hát, ha a gyors alkalmazkodás képességét fejlesztjük magunkban. Ugrott vagy egy évtizedet a digitális fejlettségünk, nemcsak az üzleti szférában, hanem az oktatásban, az egészségügyben, a pénzforgalomban is. A korlátok kreatív megoldásokat szültek, azok a vállalkozások vészelték át a rendkívüli jogrendet könnyebben, amelyek ki tudtak törni az addigi paradigmájukból (például szállodai szobákat napközbeni munkára lehet most kibérelni; egy vidéki vendégház személyzete kézműves termékeket gyárt és értékesít; a belvárosi bisztró pedig ebédet szállít házhoz az otthon tanuló gimnazistáknak).
Megtanulhattuk a kézmosás és a vitaminok fontosságát, és végre elfogadott lett betegen otthon maradni a vegetálós munkába járás helyett. A családok többet voltak együtt, jobban megismerték egymást, és felerősödtek a korábbi dinamikák – ez persze problémákat is hozhatott, de ott legalább beindult valami, ami addig búvópatakként mosta alá a harmóniát. És hadd említsek még egyet: próbára tettük a személyes kapcsolat nélküli kommunikáció formáit és rájöttünk, hogy nem véletlenül születhetett korábban könyv is A társas lény címmel…
Nekem a szokatlan helyzeteket hozó pillanataimban az a két egyszerű szó segít a továbblendülésben, amit még anno, friss anyukaként, egy akkor már tapasztalt, háromgyermekes anyatársamtól tanultam: „úgyis elmúlik!”. Az akkori iránymutatás szerint ez a különösen jó és a különösen rossz helyzetekre is értendő: a jót se vegyük készpénznek, hanem legyünk érte hálásak, és a rossznak se hagyjuk, hogy lehúzzon minket, hanem tekintsünk előre, a kiút felé.
Az emberi szervezet stresszhelyzetben leállítja a fölösleges funkciókat, mozgósítja a tartalékokat, és amint lecseng a készenléti állapot, igyekszik helyreállítani az egyensúlyt. Számíthatunk ezért arra, hogy lelki és mentális problémák is felbukkannak majd a járvány csillapodása táján. Ahogyan a vírushelyzettel való megküzdési módjaink is különböznek, úgy az új egyensúlyt is eltérő tempóban és könnyedséggel találjuk majd meg. Használjuk jól ezt a 2020-as, egynyolcvanad életnyi tapasztalatot, merjünk eltérni a korábban megszokottól, és építsük be hátralévő éveinkbe a mostani tanulságainkat!
A szerző Professional Certified Coach (PCC), vezetőfejlesztő.
A hintaágy ötven év múlva is hintaágy legyen – ez ma is alapelv a Szervál Duó sportszer- és játékgyártó cég munkájában. A csepeli családi vállalkozás csaknem három évtized alatt stabil helyet vívott ki magának a szánkók, pingpongasztalok és más sporteszközök, illetve játékok piacán, és ezt a pozíciót úgy is sikerült megőriznie, hogy közben megérkeztek Magyarországra az olcsó kínai termékek.
Összefogás az építőipari ügyeskedés ellen, youtuber hidegburkolók és családi kripta mint pozitív társadalmi példa – Illy Gáborral, a 30 éves Baumit Magyarország ügyvezetőjével beszélgettünk a cég sikerének titkáról, a piacon betöltött meghatározó szereppel járó különleges kötelezettségeiről, és arról, miért fogjuk oktatóvideók segítségével magunknak kifesteni a lakást a jövőben.
A családi vállalati tanácsadás majdhogynem inkább pszichológiai munka, mint jogi, mondja Ránky Anna, a Klart Legal Ügyvédi Társulás partnere. Szerinte nem kell generációt váltani a sikerért: sok mindent tehetünk azért, hogy egybetartsuk a vagyont akkor is, ha a fiataloknak már közel sem jelent annyit a családi ezüst, mint az apjuknak. Hogy mivel kezdjük? Üljünk le egy asztalhoz!
