A családi vállalati tanácsadás majdhogynem inkább pszichológiai munka, mint jogi, mondja Ránky Anna, a Klart Legal Ügyvédi Társulás partnere. Szerinte nem kell generációt váltani a sikerért: sok mindent tehetünk azért, hogy egybetartsuk a vagyont akkor is, ha a fiataloknak már közel sem jelent annyit a családi ezüst, mint az apjuknak. Hogy mivel kezdjük? Üljünk le egy asztalhoz!
Általában kin múlik, ha egy családi cégben nem sikerül a generációváltás? Az alapítót nehéz rávenni, vagy a fiatalokban nincs hajlandóság? Az egész folyamat motorját csak az alapító képes berúgni, mindennek tőle kell indulnia. Onnantól viszont, hogy a folyamat elkezdődött, értelemszerűen mindenki részvételére szükség van. Na, de ha a fiatalokon az látszódik, hogy nem akarnak benne részt venni, és nem érdekli őket, az sem jelenti azt, hogy ez a generációváltás sikertelen lesz. Megmondom őszintén, elcsépeltnek találom a generációváltás kifejezést, mert nagyon félrevezető és agyonhasználták.
Volt, hogy meg is kaptuk emiatt egy ügyféltől: „Jaj, már megint jöttök ezzel a városi picsogással?”
Hogyan neveznéd, hogy pontosabban leírja a folyamatot? Inkább utódlásról beszélnék, ami egyszerre három fronton zajlik: a tulajdonban, a cég menedzsmentjében és a család menedzsmentjében. Ezt a három frontot kell összehangolni. Ha az egyik helyen változtatunk valamit, az a másik két helyet is húzza magával. Ha sikeres szeretnél lenni benne, akkor tudatosan kell vele foglalkoznod, le kell ülni egy asztalhoz. Általában nem megy egyedül, az alapítóknak nagyon nehéz a folyamatot moderálniuk.
Mennyi a beltartalom a Déryné bujálkodó szövegei és házhoz szállítós üzemmódban is átgondolt részletei mögött? Rendeltünk.
Az éttermeket sújtó újabb lockdown ősz végére nagyon egy irányba tolta a mezőnyt: lényegében mindenki, aki eredendően nem foglalkozik házhoz szállítással, elengedte a szokásos étlapját, és a szállítást jobban viselő comfort foodra rendezkedett be. Többféleképpen is ki lehetne tűnni innen, a Déryné például elsősorban a Woltra írt, marketingtörténeti mértékben túlfűtött szövegeivel teszi. A hallevesben bohém fehérbor van, a cukkinispagetti egy epic hit, az uborkasalátához mindig óvatosan hámozzák a Cegléd melléki uborkát (ez fontos: a gondatlan, önveszélyes uborkahámozás kerülendő), és a bundáskenyér kenyér és tojás orgiája a szájban. Mondhatnánk erre, hogy túl van tolva, mert eléggé túl van, de olyan emberekről beszélünk, akik sikerre vitték a házhoz szállított bundáskenyeret, szóval tudniuk kell valamit. A műfaj csúcspontján, a secret tomato minute-nél azért ez odáig jut, hogy a leírásból nem derül ki, hogy tulajdonképpen micsoda az étel, de minden ételrendelésbe kell izgalom.
Mindenesetre, ha nem egy sálban, bepezsgőzve és Mel Gibsonként a nappaliban táncolva írta ezeket az étlapköltő, rém csalódott lennék. Természetesen a befőttesüvegekre, amikben a levesek érkeznek, is az van írva, hogy reuse with love. Lényegesen minőségibb az érzet, mint egy agyonfóliázott műanyag mélytányérnál, viszont csak az emberiség ügyesebbik felének (amelyikbe én nem tartozom bele) fog sikerülni anélkül mélytányérba átöntenie a tartalmat, hogy a betétek nagyokat csobbannának a végén.
A #kicsiknek blokkból érkező húsleves alapleve rendben van, de nekünk is túl sós, nemhogy annak a gyereknek, akinek rendeltük. Nem is kapja meg az egészet, amit nem nagyon sajnál, hiszen se hús, se répa nincs benne azok közül a dolgok közül, amik érdekelték volna.
A bouillabaisse (marseilles-i mosolygós halleves szerelemmel és szeretettel) kellemesen csíp, savanykás a paradicsomoktól, és a műfaj átlagánál csak jóval diszkrétebben tengerízű; két jelzésértékű kagylóval és egy darabka tőkehallal érkezik. Szerintem nincs olyan, hogy valami túlságosan halas, de fogjuk fel úgy, hogy ez lehetne a budapesti bouillabaisse-ok kapudrogja. Nem kötelező kellék hozzá a rouille, a „rozsdás”, fokhagymás, aioli-szerű szósz, de a Dérynééhez szerintem passzolna. Ezt onnan sejtem, hogy a cézársaláta szardellás-citrusos házi majonéze nagyon jó, feledteti a serpenyős csirkemell szokott semmilyenségét is. Csirkemellel készül a brassói is, de ott sokkal több értelme van, mert puha maradt és kacsazsír vonja be, miközben az egész fogást rengeteg frissen vágott majoranna húzza új irányba. Akik az egynemű borsos fokhagymaízt keresik, nem fogják megtalálni, de valami jobbra lelnek a helyén. (Igaz, a só itt is megborult.)
Szerintem a szilvás gombóc sem a gyerekkorból még halványan fejsejlő csoda, abban az értelemben, hogy az én gyerekkoromból sokkal tömörebb gombócok sejlenek fel egyáltalán nem halványan, bármennyire is szeretem a nagymamáimat. A Déryné gombóca gőzgombóc méretű, légies, a morzsája ropog, a tölteléke fanyar, és a családból mindenki szívesen megenné egyedül. Főételeket és desszertet kell a Dérynéből rendelni, és biztos, ami biztos, egy egykilós, remek, rozsos, maszkulin, roppanós héjú kovászos kenyeret is kérni a csomagba: jobbak lesznek a napok, amíg az elfogy.
Még két bisztró otthonra Fricska: Békeidőben a város egyik legjobb ár-érték arányú ebédmenüjét adja a bisztró – és ezt a szokást voltak kedvesek a kiszállítós hónapokban is megtartani. Háziasétel-monotónia megtörésére különösen ajánlott, a legtöbb napon lehet rizottót, halat, bárányt, nyulat stb. találni. A házi savanyúság kötelező, ha a rendeléshez nem passzol, majd elfogy valami mással. Stand25: A decemberben Forbes-címlapos Szulló–Széll-házaspár fesztelenebb, háztájibb éttermének a kiszállítása is ilyen, tejszínes, vékony rétegekkel dolgozó rakott krumplival, parasztsonkás cordon bleu-vel. A fogásokat otthon be kell fejezni, az instrukciókat soroló lapról kiszól Széll Tamás hangja.
A hintaágy ötven év múlva is hintaágy legyen – ez ma is alapelv a Szervál Duó sportszer- és játékgyártó cég munkájában. A csepeli családi vállalkozás csaknem három évtized alatt stabil helyet vívott ki magának a szánkók, pingpongasztalok és más sporteszközök, illetve játékok piacán, és ezt a pozíciót úgy is sikerült megőriznie, hogy közben megérkeztek Magyarországra az olcsó kínai termékek.
Még a második generációs családi cég is ritka itthon, az meg pláne, hogy már a harmadik nemzedék is ott üljön a vezetésben. A Schiller csoportnál a generációk váltása leképezte a cég fejlődését: az apa megalapította, a fiú középvállalattá fejlesztette, az unoka épp nagyvállalattá formálja a családi vállalkozást. Üzleti portré egy bő negyvenéves, prosperáló vállalatról az alkatrészszagú gumijavítótól a 24 milliárdos árbevételig.
