Tornaházi Party, túlélőtúra és Matula bácsi jól bevált pedagógiai módszere – friss magángimnáziumos gyűjtésünkből kiderül, hogy vannak iskolák, ahol bevallottan az atipikus tehetségeket karolják fel, máshol nemzetközi érettségit adnak, és persze rajta van a listán az AKG, meg pár Waldorf is. Angol, amerikai mintára nálunk is terjed a gap year intézménye: nem minden végzős akar azonnal egyetemre menni, inkább előbb egy picit ismerkedik a világgal.
Harmadik éve készítünk összeállítást magániskolákról – idén azonban annyit változtattunk, hogy ezúttal nem általános iskolákat, hanem budapesti magángimnáziumokat mutatunk be (nem rangsorban). Olyanokat, ahol a havi néhány tízezertől nagyjából kétszázezer forintig terjedő tandíjért az ígéretek szerint szabadabbak a gyerekek, kötetlenebb a tanár-diák viszony, és nagyobb a személyes figyelem.
Akad néhány gimi, ahol alternatív tanterv (mai nevén egyedi engedély) alapján szervezik az oktatást, félredobva a tantárgyfelosztást, mondván, a világ sem bomlik tantárgyakra. A legtöbb magániskolában azonban a nemzeti alaptanterv szerint tanítanak, de még abba is belefér, hogy projekteket szervezzenek, kooperációs technikákat vessenek be, netán önismereti és pályaorientációs foglalkozásokat szervezzenek, hogy a tizenévesek megtalálják önmagukat. „Fontosabbnak tartjuk, hogy a gyerekek a megfelelő keretek között jól érezzék magukat, megtanulják felvállalni a véleményüket, nyíltak legyenek, merjenek kérdezni” – mondja például a Budenz József Alapítványi Gimnázium igazgatója. Ők nagy hangsúlyt fektetnek olyan soft skillek fejlesztésére, mint a kreativitás, az együttműködési készség, a szabálytudat, a feladatorientáltság.
Fehér falak, határozott élek, fény és letisztultság, majd óriási üvegtábla, előtte hosszú, párnázott pad. A kinti perspektíva húzza a szemem, festői őszt látok, bent Instagram-biztos irodadizájnt. Ránézek Lévai Bálintra, és elismerően bólintok, dicsérem a kilátást. Menj közelebb – mondja csibészséggel a hangjában. Ahogy az ablakhoz érek, és a látótér a messzi távol alatt a közeli szomszéd telkével egészül ki, roncsautók, rozsdás buszok […]
Fehér falak, határozott élek, fény és letisztultság, majd óriási üvegtábla, előtte hosszú, párnázott pad. A kinti perspektíva húzza a szemem, festői őszt látok, bent Instagram-biztos irodadizájnt. Ránézek Lévai Bálintra, és elismerően bólintok, dicsérem a kilátást. Menj közelebb – mondja csibészséggel a hangjában. Ahogy az ablakhoz érek, és a látótér a messzi távol alatt a közeli szomszéd telkével egészül ki, roncsautók, rozsdás buszok látványa fogad. Három méterrel hátrébb még skandináv katalógusvilág, közel az ablakhoz már balkáni rögvaló. Kimerevedett ez a kelet-európai pillanat bennem, mint sok hasonló helyzet, amikor az életünkben a keleti és az európai egymás mellé simul, és él velünk, itt Magyarországon.
Fiait (mint a mesében) külföldre küldte, taníttatta, nyelveket, jó modort és alkudozási képességeket adott a kezükbe.
A bioteches fiúk apja is Ukrajnából hozott be először fitneszgépeket, és így keveredett egy amerikai márka közelébe, amit aztán meg is vett. Fiait (mint a mesében) külföldre küldte, taníttatta, nyelveket, jó modort és alkudozási képességeket adott a kezükbe, aztán rájuk bízta a családi céget. A harmincas éveik elején járó Bálint és Balázs most szárnyal, tervez, és közösen órát vesz a Kärtner Strassén, természetesen lealkudva. Olyan emberek, akikben egyszerre van jelen az erő és a lágyság, és úgy tűnik, még azt is tudják, melyiket mikor érdemes használni. Érdemesek arra, hogy másodszor is a magyar Forbes címlapjára kerüljenek, különösen miután felvásárolták legnagyobb konkurensüket, többcsatornás terjeszkedést mutattak be európai és nemzetközi piacokon, és 2020-ban is növekedtek.
A fivéreké nem az egyetlen családi vállalkozás a lapban, most írunk először a Schiller Autóról. Kevés olyan céget találni itthon, ahol nemhogy a második, de már a harmadik generáció dolgozik vezetőként a cégben, és készül fel a vállalat átvételére. Bátorságból náluk sincs hiány, ennek jele új sokmárkás óriásközpontjuk Budapest határában, a Váci út végén, vagy akár az is, hogy Schiller Márk névjegyén az álljon: schtratéga.
Ha nem is klasszikus Forbes-listát, de legalább gyűjtést 2021 első számában is hozunk. Először is itt van G. Tóth Ilda anyaga a menő budapesti magángimnáziumokról, amikből sokkal több van, mint elsőre gondolnád. Aztán Bánlaki D. Stella gyűjtése a budapesti delikáteszekről, és meg fogsz lepődni, hogy lesz hely, ami hozzád is közel van, de még csak nem is tudtál róla.
2021-re készítettünk valami újat, a Forbes testvérkiadójával (ha egy cégnek lehet leányvállalata, akkor testvére is lehet, amennyiben azonosak a tulajdonosai, nem?). A Lelkes 2021 egy heti naptár, amiben ahogy haladsz előre az évben, megállít majd egy-egy önismereti gondolat és egy hozzá kapcsolódó illusztráció. A lényeget persze te teszed bele, ha megajándékozod magadat napi, heti, havi tudatossággal. Úgy lelkesnek is hatékonyabb lenni.
Egyszer vége lesz ennek, a repülőterekről leverik a lakatot, és újra utazni fogunk. Például Portóba, amiről még kora ősszel néztük meg, hogy maszkban, távolságtartással együtt is milyen jó helyszín egy elnyújtott előszezoni hétvégére.
Sikeresen zajlott a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság „Felzárkózási Együttműködések Támogatása” elnevezésű kiemelt projektje által szervezett „Közös társadalmi felelősség: esélyteremtő utak” című online nemzetközi konferencia
„Keményen budai” lányként mindig vágyott a vidékiségre, budai üzletében ma keményen megdolgozik érte. Forgács Judit nem delikátot, hanem házi boltot nyitott – szerinte a kettő között nagyon sok munkaóra a különbség.
