Az a jó ebben, hogy nem baj, ha elfogy

Ott van bent a stelázsin, menj be, vedd le – így mondta sokunk nagymamája anno, ha valami finomság kellett az ebédhez vagy a süteményhez, amit éppen gyúrt. Így mondta Móróné Bozsó Annáé is, férjével viszik is azóta rendezvényről rendezvényre a sok stelázsi közül az egyiket, mint a csigaházat, ha már erről nevezték el sok lábon álló vállalkozásukat. A Stelázsi egy bolt, azzal szemben egy reggelizőhely, egy webshop, rendezvényeken állandó kiállító- és kóstolópont, hamarosan egy pinceüzlet a felkapott etyeki pincesoron és külföldre is kacsintgató családi vállalkozás (de az azonos nevű óbudai étteremmel nem keverendő össze).


A stelázsi lényegében egy polcos állvány a kamrában, és nem azonos az üveges-ajtós kredenccel, ami a konyhában áll – tesz helyre Anna, mivel ilyen is, olyan is van mintaboltjukban. Ezeken hazai lekvárok, szörpök, befőttek és savanyúságok, kisebb részben füstölt húsáru és sajtok sorakoznak, és kiszállításra váró ajándékcsomagok. Cégek küldik ezeket a partnereiknek, vagy például külföldön élő magyarok a szeretteiknek.


Annáék korábban is kereskedelemmel foglalkoztak, piacra járó törzsvásárlóként látták meg a lehetőséget a kézműves finomságokban. „A termelői kertekbe is beszivárogtak már a modern igények – mutatják a cukormentes kollekciót, a homoktövisből készült termékeket és a retró édességek kézműves verzióit. – A vásárlóink pedig tudják, hogy ez nem nagyipar, például tavaszra elfogy a málnalekvár, de kivárják.” A család évek óta dolgozik magyar beszállítókkal, már-már barátokról van szó, mindig tudni, melyik családban éppen mi az öröm vagy a bánat tárgya.